2014.03.02. 05:59
közbeszéd
Túl olcsó lenne erre a témakörre ráközelíteni mesterségesillataik alól a reggeli mosdatlanság szexi páráit gőzelgő gimnazista lányok gecimbebazmeg-a-faszom-kivan-ozása felől, hiszen az nem is közbeszéd. Hanem a ~ talaja. Ahonnan vétetik, hiszen majd érteni is kéne a ~-t valakinek, nemdebár?
A közbeszéd mai állapotjait nem a köz[ember] panasz’lja föl, hanem a közbeszéd csatornájának a munkása, az un „újságíró”. A közbeszéd csatornasávjai között még működnek a hagyományosok, amit olvasni kell vagy passzívan bámulni a képernyőről, ezek a lassúak, az elavultak és drágák. A papírsávban a csatornamunkások nem kevés pénzért dolgoznak, miközben a piac összezuhant és persze ezzel a hirdetésipénzek is elapadtanak. A papírsajtó ágazatainak van még némi respektje, a netokrata jolók, ha valamit egy nagynevű papírorgánum onlájnváltozatában olvastak, rendszerint ezt az onlájnságot viszont nem kötik az orrunkra, hátha olvassa még valami öreg régi hírbuzi és benyalja, hogy a papír [itt: igazi] Post-ból vagy Times-ból való. (És nem tegnap küldte ímélbven az infót az onlájn agymosodai kollégának, amit máma már hírként importál vissza…)
per definitionem: közbeszéd: az emberi közösségek tudatos, szerkesztett kommunikációs formái tartoznak ebbe a fogalomkörbe. A közlő ellenőrzése, befolyása alá kívánja vonni a tömegeket, miközben eljátsza azt, hogy ő is közülük való. Marketing elfajulásai a prezentációkban és ügynöki mesterkedésekben figyelhetőek meg leginkább.
Nos, erre a témakörre Dinamuki blogbarátom hívta föl a figyelmemet, amidőn a kommentablakba bekent egy jó adag kopipasztát arról, hogy ímé, ezek már a közbeszéd alaphangvételét is megadják. Tőmondatos demagógiára redukálódott a kampány. El is képedtem, mennyire tehetségesek ezek, hiszen ha a közbeszéd alakításának-formálásának csatornáit vizsgáljuk, a/e csatornamunkásság krémje, a jóoldaliak, a politikailag megbízhatóak, a netokratív néphülyítésben az előrevivő és útmutató jolók mind-mind jóoldaliak, csak raffináltabban, fedettebben, álcázottabban.A rosszoldal pedig a xolók, a vesztesek, a balfékek, a kontárok, a közepesek gyülekezete, a szomorútojás óbersovszkiak.
Ha a rosszoldalra tekintünk, a legjobbak is ha esetleg a jóoldal középszintjéig érnek föl tehetségben.
Igazából fordítva kéne lennie, a csatornákat a csatornamunkások uralnák elvileg, ők döntenének, mit hogyan engednek be s miként szűrik le. Ezzel szemben ma pontosan fordítva van, a csatornamunkásság egy része tehetségtelen vagy középszerű és a rosszoldalnak hajt, teljesen kontár, átlátható trükkökkel, oda jutott a rosszoldali kommunikáció, hogy bicskavigécek képesek a kommunikációs gyorstalpaltságuk arzenálja segedelmével miszlikbe vágni a rosszoldali agitpropot.
És a jók? Az igazak? a jóoldal zseniálisai mit csinálnak? -ugyanazt csak sokkal tehetségsebben, egyenesen jólósan kevés malíciával, hiszen a malíca mint olyan -nem parfőm ez???- mi is lehet.. mi is... ki tudja azt, efféle bonyodalmakat, mint csipkelődve , gyöngéd harikkal nyalni valakinek, ki érti meg, pedig szexelés közben még talán gyakorolja is... Elég némi malíciát, baráti csipkelődést megengednie a jóoldali újdondásznak és a síkagyú befogadó máris azt hiszi, hogy pártatlan a joló, hiszen mindenkit oszt és szapul.
Csakhogy a szapulás fehérítő, fertőtlenítő gőzmosást jelent, nem pedig fikázást és mocskolást.
A Jobbik-kal már foglalkoztam Vona Gábor vagy a jóoldali közbeszéd sugallmányos perifériáiban Kúró-ként emlegetett [by Németh Gecó, Egyenlítő TV] Dúró Dóra kapcsán. Lapozzunk.
A magyar egyik fő alaptulajdonsága a pesszimista/borúlátó szemlélet, a reménytelenség sugárzása is, a problémafelvetéskor egyből a hogyan nem lehet ezt megoldani sávjában nyomul, panaszkodik, nyög, rinyál. Vona Gábor még el sem készítette a kutyás fotóit, amikoris a TÁRKI már befejezte az, idézem, "kutatását" a februári választási preferenciákról, viszont a jóoldali közbeszédbe már sikerült belenyomorítani azt a vélekedést, hogy a Jobbik előretörése [stagnálása, én tavaly olyan 16%-ot sejdítettem nekik] ilyesmiknek köszönhető, mint Vona kutyuskás cukiságai.
Hogy jön a közbeszéd megalapozásához a rosszoldal, amikor minden, ami jó, üde, előremutató, cukunft ,mit fjúcsör, művelt és tudós valamint illedelmes, jóformán csak a jóoldalhoz köthető, azt jellemzi?
Például a sajtónyelv is meghatározza a közbeszédet, méghozzá a rendszerváltás óta primer, a politika ebben csak szekunder.
Az un "rendszerváltás"-t ugyanis az akkori sajtómunkásság készítette elő, mondhatni csinálták a politikát és erről a vágyukról azóta se tudnak leszokni és még senkinek nem jutott eszébe sem az, hogy igazándiból ez nem újságírói feladat és az se, hogy talán az újságírók szüntelen akarása és szereptévesztése is belejátszik a permanens rendszárváltás generálta nagy semmibe, ami mára lett a miből is? És még ezek a foskavaró emberek jönnek és szólnak le bennünket Kádár népének. Dehát: Kádár népe azok, akik az újságírótársadalomhoz rohannak a panaszaikkal, nem? Kiíratja [feljelenti] az újságba, aki nem tetszik neki...A sajtómunkásság legutóbbi nagy politikacsináló attacja 2011. végén esett meg és Gyurcsány Ferencnek már nyiltan, egyszerűen, tőmondatokban kellett szólnia 2012. január idusán, hogy álljanak le és ne pazarolják mindennapi patronjaikat tovább, mert nincsen politikai erő még, amelyiket segíthetnék és most pedig az derül ki, a választások előtt egy hónappal, hogy még most sincsen nemhogy erő, de akarat még se, hát ehhez a szituációhoz tényleg lábra jött a rezsőcsoki, rá lehet fogni, jó lesz kompenzációs önvígasztalásra.
A hanyatló Kádár-kor ellenzéke jóformán kizárólag értelmiségiekből állt, írók, Lezsák Sándor kivételével költők, újságírók, egyetemi de legalább középiskolai tanárok diplomások szellemi elitünk szinejava. Ezen ellenzék a lamentációs-hangképzési technikáit metszvén hol a közepesen súlyos-ittas Jim Morrison-ra emlékeztetett (-> Doors Live album, összekötők) szegényes artikuláció, résretárt ajakak és fogak közül kiszúrt leszólások, a "bukott párt" az MSZMP büdös barnanejlonzokinis suk-sükölő illetékeseltásaknak beállítván, míg az ellenzék az élcsapat. Négy évnek sem kellett eltelnie és ugyanaz a sajtómunkásság már mint a jövő szakértői kormányát ábrázolta nekünk a büdös barna nejlonzoknis illetékeselftássakat. Miközben ugyanazzal frenetikus nyelvierejükkel szidalmazták a magyar nép jellegzetes amnéziáját is.
A rendszerváltó értelmiség a múlt század 80-as-90-es éveinek fordulójától kezdve a közbeszédet föntről lefelé folyó, olykor ömlő, rendíthetetlen, lendületes, elsöprőerejű, nyelvieszközökben gazdag elemekkel szaporította. A magyar televíziókban is megjelent a talking heads műfaja, a szakágazatok arcokat kaptak, a televízió és a papírsajtó meg még a rádió voltak az akkori közbeszéd fő terei.
Ennek a közbeszédnek ugyebár a népre kellett volna hatnia, a nép számára annyira nem volt egyértelmű az ellenzék szellemifölénye, pl a tömegeknek bejött Németh Miklós miniszterelnök is vagy a schneidige und feßt Dr Medgyesy is, a nők rovatot Dr Csehák Judit vezette. Nőkben szegény volt a rendszerváltó elitértelmiség, az ellenzék , pl ,maga az EKA a mai közbeszéd modorát idézve csupa egy faszból állt.
Szün.: a fasz, tehát nagyfaszként viselkedni [fallokrata] erőből beszélni mókásan lemélyített hangon, mint a mai rijannyák [a mai popzenében a lányok tökösen, mesterkélten lemélyített hangon rijannyáznak, míg az elvileg hímneműek, azaz a fiúk nyervákolnak, buzihangon siránkozósan blyúnómalyszoznak] . Fasznak lenni, ez majmi tulajdonság, a Vezér Majom majmolása. Pl a jóoldali közbeszéd meghatározó nőalakja Kálmán OIga is nagy faszként viselkedik illetve a jóoldali tömegek ezt a főtulajdonságát ünneplik benne. Szerintem pl Vadai Ágnes is eléggé nagy fasz, szilárd meggyőződésem, hogy a csiklója adott pillanatoikban jelentős méretű lehet, mondjuk akkor, amikor a jóoldal egyik legfrenetikusabb tahaja lévén a tahókat szidalmazza.
A minap láttam a tévében a legújabb BBC -normát, egy mulatt nő beszélt egy magyar cigány nővel, egészen ismerős módon kérdés formájában állított hazugságot, amit a magyar cigány nő rutinból cáfolt volna, de a mulatt nő azonnal, fejlett europeér bezzeg-BBC stílusban egy új hazugsággal fojtotta belé a cáfolatot, nehogy már, te fejletlenkeleteurópai picsa! mimikát öltve csokoládé tortabevonó színű pofijára.
Sokat segít e mérhetetlen szövegtenger leküzdésében a redukció. A mai közbeszéd egyik fő mezeje a komcsizás, többnyire minősíthető komcsik komcsikat komcsiznak [vált.: kommancsoznak] . Végezzük el tehát a redukciót, nagyvonalúan a 47. életév és a halálközöttiek szegmensét hagyjuk a büdös picsába és tekintsük csak és kizárólag a fiatalabb vágásokat, ebben a metszésben a csatornamunkásság közbeszédformálásban útmutató vezéralakja Uj Péter.
„Ma már nem a szöveg elütésektől, nyomdahibáktól való tisztasága a fő, hanem a reagálás sebessége”
/Uj Péter tanítása/
Ezt már sokszor kielemeztem, a középkorú újságírók modorának fő meghatározói a 30-20 évvel ezelőtti Népszabadság-Élet és Irodalom nagy publicistái, ehhez egy kis amerikailiberális beszellőzés a korai papír Magyar Narancsból, a szubkultúra, a popzene, az andergrand, a Matula magazin -és már el is érkeztünk a filozófiai alapvetéséhez a mai fő csapáserő nyelvi megképzettségében [Dr Dérczy Péter szóleleménye] ... aaaa… eeeee… ööööö
Nem hinném, hogy bárki, ha esetleg merészelne is vélem sorompóba állni, az első csörtén túljutna oppozícióból arra az állításomra, hogy
Máma az indexiánus-444ista cinkes joló újságírói stílustól minden sajtónyelvi-formai megnyilvánulás is csak el-és lefelé tekinthető-vehető figyelembe,
a 444ista indexiánus sajtógeciség a csúcs, ennél fennebb nincsen, ultramodern, a jövőből ideragadott eszközök, HTML-írásmódok, frenetizmus... párja nincsen még a jóoldalon sem.
Ha pl az ember néha-néha még ránéz a papír Élet és Irodalomra... tökéletesen elég, ha van egy 1998. februári száma, nagyjából ugyanazt vásárolhatja meg ma is, semmi sem változott. A papír Élet és irodalom értelmiségiközbeszédmeghatározó főszerepét a múlt század 70-es-90-es éveiben játszotta és kb annyira pontosan úgyvolt a régi, az igazi SZDSZ szócsöve, mint ma az index444 az LMP/PM-nek és egy picit Gordonnak is (Gordonnak inkább muszájból, piacgazdaságban élünk).
Az 1998-as Élet és Irodalom nagyjából ugyanazokkal a móccerokkal játszotta meg és tettette elnemkötelezettségét, fikázta ugyanis a Dunagate csapdájába tökrészeg elbizakodottságában beletapicskált Horn Gyulát meg az MSZP-t, mikrogrammra és nanométerre kiszíámíthatóan az akkori SZDSZ-nek dolgozott, magánvéleményem szerint nem elsősorban pénzért, inkább tiszta meggyőződésből.
Hargitai Miklós (NOL)
Az áprilisi választás nem a következő négy évről fog szólni, hanem a világrendszer-választás óta eltelt (ezer)huszonnégy évről
-och, melymennyiszer szakada fel ez sohajtás közírónk ajakairól főleg pedig akkoron, ha éppen nem a neki megfelelő oldal állt nyerésre. [-> balkánozás, mint műfaj ; A Balkán helye Európában; Görögirszág a Balkán ékszere és az európai kultúra bölcsője ; Görög Móccer pub & reform]
Nincsen új a paplan alatt, nagyjából a faterok módszereit alkalmazva játsza meg a mai jóoldali jolóság az elnemkötelezettségét. Semmivel sem kap például Bajnai Gordon vagy Szabó Timci fájdalmasabb harapásokat a 444.hu-tól, mint amikor az ember pinanyalás közben az unalmas lefetylést megszakítva ajakaival a csikló satyakjára gyöngéden rá-rá hariz (bár biztos van, aki a fogazást is kedvelné). A neoanalfabéta twittero terjedésével aztán persze a befogadónak se készsége se ideje nincsen a gyöngéd harikákat a rendes erősen metsző véres harapásoktól elkülönböztetni, benyalja, hogy mindenki kap harapást és a jolók senkinek sem elkötelezettek.
A Felnőtt Bácsik, az közbeszéd egykori meghatározó közvetítői és korrepetítorai pár éve még kifogásolták a fiatalabb kollégák pongyolságait meg a közbeszéd silányulását is , azonban a fiatal kollégák időközben megöregedtek. Uj Péter pontosan olyan öreg ma, mint a rendszerváltáskori közbeszédet felülről meghatározó Esterházy Péter volt. Vagy Nádas Péter. Esterházy Péter korszakos műve, a Bevezetés a szépirodalomba prózafolyam adta meg a rendszerváltáskori haladó közbeszéd alapmodorát. Összetett mondatok, nyelvi fragmentumok, kolosszális műveltségi apparátusnak népnyelviségekkel meg nyelviarchaizmusokkal való mesterséges megkócolása és borzolgatása.
Sajnos nincs igazán jó elemzői módszerünk a politikusi beszédek értelmezéséhez. Ami van, az vagy nem elemzői, vagy szinte teljesen érdektelen. Nehezen tarthatjuk elemzésnek azt, ha magukat elemzőknek nevező beszélő fejek az adott párt politikai érdekeinek megfelelően próbálják meg keretezni a szónoklatot – ez nem elemzés, hanem politika, még akkor is, ha az elemzés nyelvét használja. Más a probléma a tisztán értékmentes megközelítésekkel: magam is próbálkoztam korábban ilyenekkel, mondjuk a szóhasználat vizsgálatával, de be kellett látnom, hogy ennek nagyon csekély az értelme és még kevesebb a haszna./Török Vidor tanítása/
Ehhez képest közelmúltunk utolsó nagy réthorikai oratio-s eseménye 2006-os, per definitionem nem tartozik a közbeszéd kategóriájába, de valaki[k]nek a merényéből mégis azzá lett. Természetesen irodalmi mércével nem közelíthetek rá, holott nagyon is jól tudom, hogy Krasznahorkai László műveiben lelném föl a mércét, Ugyanis ebbnek a műfajnak, a lesajnált hallgatósághoz intézett, keresetlenségekkel tűzdelt beszédnek oirodalmi alkalmazásban ő a mestere. Ez a beszéd méltóan nyitotta meg a netokrata félanalfabétizmus korszakát. Ez az első jelentősebb szöveg, amiről igen sokat írtak anélkül, hogy az igen sokat írók el is olvasták volna. Engem ledöbbentett az, amit a kortárs magyar irodalom két legnagyobb írója, Ronaldoja és Messije, Schumachere és vettele vagy hogy mondjam, Zuckerbergerét mégse talán… szóval a legnagyobbak írásban adták bizonyítékát annak, hogy jóformán bele se olvastak a szövegbe.
Ennek ellenére minden oldal ettől a beszédtől kezdve számol valamit, pl a közbeszéd elsilányosodását és a trágárság legalizálást, pl a kúr ige bealkalmazása miatt is. Holott szerintem egyáltalán nem maga az ige az érdekes, hanem a ragozása, hanyadik més milyen személyben alkalmazza az alkotó. Ez a személy jellemnzik végi a beszédet, a többesz szám első személybe helyezés, mint ugyanis réthorikai fogás. Ugyanis e beszéd alaphangvétele a zsaküzz, a vádolás ésbár az ember tüktüköt olvas ám vesztibulárisan ez tétek és tátok.A beszéd lényege egyáltalán nem az igazság, az erről való beszéd vagy a hazudozás, a kúrás főleg nem, hanem a beszéd főlényege az, hogy ím, a kötelességét megtett mór nem távozik és ha egyszer ő, még egyszer, kinyitja a száját, zha ő elkezd kifelé, a köz felé is beszélni, akkor a tuktükből tétek és tátpok lesz, megváltozik a személy és mindenki felelős lesz, csak Ferenc nem és senki nem tudja a tutit, még a Gyuri sem, tehát nincsen más választásoTOK mint a mórt meghagyni helyében... Súlyosan hibázom, amikor ideráncigálom az Őszödi beszédet a közbeszéd czikkelybe, hiszen Idvezítő Ferenc ezen, orationak gyönge-közepes teljesítménye eredetileg magánbeszéd. Közbeszédbe, mint ü[es]rügy és téma került és azóta is főleg tehát a lényegéről nem esik szó.
Egy bizonyos felmérés óta erősen tartja magát a téves hiedelem, miszerint Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regénye a legolvasottabb Magyarországon. Nem, hanem összesen és először ez a cím jut egyáltalán eszébe a tömegeknek, az már egyáltalán nem biztos, hogy valaha olvasták is. Sok más könyv is eszébe jutott a lekérdezetteknek, de azokról gyanították, szégyen lenne vallani is, úgy vélték, hogy ebből az Egri csillagokból nem lehet baj. sz a bicebócás túl rövid, és ha rákérdez valaki, de aranyos volt az a valamilyen Éva és a kicsoda Péter, meg az a majom képű öreg színész, az a varjúhangú játszotta a szultánt és iskolai kiránduláson is voltak az egri várban.
Az elmúlt 25 évben a köz, de még a sajtónyelv is összezuhant a közbeszéd alól. nem támasza és talaja a közbeszédnek. Az, ami meghatározottságában ma közbeszédnek számít, a közember számára egyre érthetetlenebb. Bár, ha számít ez, talán már érdektelenebb is. A közmagyar szerint a politikusok főleg pofázni és lopni tudnak, de nem is választana meg a magyar olyan politikust, aki se nem pofázik,. se nem lop. Huszonkét éve Bata Imre, az Élet és Irodalom akkori aláírós-főszerkesztője azt kérte az irodalmi hetilap valóságos és belső főbb szerkesztőitől, hogy legalább a karácsonyi duplszámban ne legyen baszás és kurva, de lehetőleg fellatio-ra nyíltan mutató szavak sem vagy genitáliák néven-nevükön neveznvén.
A köz-nek szánt beszéd talaja az értelmiségi elit magánbeszéde. Az elitértelmiség kevésbé értelmiség’ ha a politikai és talán még néha inkább az, ha a sajtó és csatornamunkásság. Analfabéta operaénekes vagy tubás aligha apríthatná miszlikbe Fáy Miklós újságírói teljesítményét, de a kottaanalfabéta Fáy viszont lehet zenekritikus, mert a nyelvifrenetizmus bármi helyett is megteszi. Nos, hogy beszélnek ezek egyébként az elite emberek , szinte úgy, mint a közemberek, azaz cigányoznak zsidóznak, gójoznak kommcsiznak, náciznak ők helyett ezeket, ő helyett ezt mondanak, kurváznak, fasszopóznak, geciznek, szaroznak, fosoznak. És cizellálván, ciffrázván tehát zsidrákoznak, árvalányhajas-fütyülősbarackosoznak, történelmineveket csak úgy hajigálnak, mint kocsmaiverekedésben székeket ész nélkül. Módszereiket tekintve uszítanak, sima útszéli-pletykálkodván tódítanak, nagyítanak, kicsinyítenek összevonnak és metszenek le, elhallgatnak és hozzáhazudnak, terjesztenek és torkábafojtanak.
Csak szándékuk szerint egyek ezek az emberek: mind mind a jót tekinti, a jót célozza, módszereitől a javulást várja.
A rendszerváltó értelmiség szinejavát adta a sajtómunkásság, de az elmúlt 25 évben aztán valahogy képtelenek voltak leszokni erről a politikacsinálásról, talán ezért is nem szilárdult meg itt semmi rendszer és maradt el igazából a váltás is. És még ezek az emberek szólják le a magyart Kádár népének, holott Kádár népe volt az, akik mindennel a sajtóhoz rohantak és pl íratták ki az újságba azt, akivel le akartak számolni. És a szocialista szektor lovagjai is efféle célra használták be a sajtót, az MSZMP különböző erői üzengettek egymással, pl Moldova György melózott keményen a Langyulás Évei után az Új Hidegség (1974-1987) korszakában (Ede bácsi ugye a kamionos könyvben kapta meg a beosztását) és lehet, hogy mitsesejtve.
Ma már nem az információ birtoklása, hanem a negosztása emel és tart hatalomban.
Az információt máma úgy terjesztik olcsón és tettenérhetetlenül, mint a "könnyűdrogokat" Senkit sem érdekelnek a húsz éve még javában tomboló médiaháború elavult eszközei. Kisterjesztőket befolyásolnak: már te magad majd ingyen terjeszted, amivel beetettek. Lásd Dinamukit ezzel a közbeszéd romlásáról cvaló panaszával. A Kesüdió idejében megvolt a forrás gazdája Bertha Bulcsu. Most a jolóságok kiagyalói nem is annyira szeretnék, hogy a fikabubusnak vagy gennyfrunclikának ők beazonosítható gazdcsijai legyenek. Tegnapelőtt kiderült, hogy Osztapina Benderenkó jó és kamón, tegnap jött a Femen álpank műegyüttes és a jolók számára is kiderült, hogy Benderenko egy fasz és az oroszok embere... hát így elég nehéz is a joló hírmegosztó kopipasztőr élete ahhoz, hogy ne akarjon széleskörben ismert nevet.
Az orosz-ukrán kérdésről lehetne akár saját magyarvéleményünk is. Ukrajna szomszédos és az oroszok egészen közeli régi magyar szomszédai a magyarnak, nem kizárható, hogy a magyar vitézek, pl aranyas leventék is az Etelközből fel-feljárogatának kámenyce sutjában rusz menyecskéket dönteni meg, hiszen e szavaink honfoglalás előttiek. erre a magyar sajtómunkás észnélkül kopipasztáz be olyan fejlettnyugatvéleményeket, amik tükrében Oroszország a tizedét nem teheti meg annak, amit az USA esetében a világ demokratikus népei felállva, tapsvihart dübörögvén köszöntek meg. Még nem is a saját energiaexportja akadályozásáról vagy lenyúlásáról vagy tengerikijáratáról volt szó, az USA másenergiája miatt is indíthatott hadiexpedíciót és taníthatott saját fejlettkesztyűjébe a saját nyugatidemokráciájáról tutulni afgánt vagy irakit a kinek-is-a-tengerikijárata miatt? . Világpolitikáról tudósítana a sajtómunkásságunk, de még ekkor se tud mást tenni, mint a belpolcsinálásra hazagondolni...
Mit a faszt akarunk vagy várunk el a közbeszédtől többet vagy mást, mint tőmondatokat. Nemde a rezsőcsoki nyílt és átlátszó demagógiájára a mondolat is nyílt és átlátszó demagógia, hiszen ez meghatározott fő csapáseszköz, deklarált, közölték is velünk az Összefogás hajjakendjei.
Miközben a fenti szövegen agyaltam, megtudtam, hogy meghalt Borbély Szilárd. A tragikus hirtelenséggel -ről, mint sajtónyelvi körülírásos eufemiáról írtam már. Borbély Szilárdtól szinte semmit se olvastam, régen hallottam részleteket a Halotti pompából. Jó volt azt tudni, hogy van ilyen jó poeticus és mindig majd jövőre gondoltam olvasni is őt. Szép ez a szópár, Halotti pompa, Weöres-zenei-költői, mindegy mit jelent. Keveset, szinte semmit se tudok Borbély Szilárdról, gyakran nyomdáztam bele szövegeimbe azt, hogy ő debreceni, de még neki is rendszeresen Budapestre kell följárnia. Láttam is a Halotti pompát könyváruházban, de nem vettem meg, minek, hiszen tudom, hogy jó, zseniális, kolosszális, hatalmas munka, a 2000-es években a legnagyobbak közé számít. Ötven éves ez az ember, meghalt, nem lesz többé, benne van a Halotti pompában, él, de kinek. Annyi idős ez az ember, mint Esterházy volt az ezt megelőző rémuralom idejében, ő még, nyelvierejében hatott, persze más habitus volt, mint Borbély Szilárd. Úgy emlékszem jót írt Borbélyról Esterházy, nagy dolog ez egy ennyire hiú és irigy embernél, mint EP, valamint arról is tudósít, hogy magánál valamivel gyöngébb írónak is gondolta, különben hallgat felőle. És így és tovább, egykor ezek a dolgok számítottak, ma már nem számítanak és majd eztán mégkevésbé fognak számítani. Tökéletesen mindegy lesz, mit közöl, ha több kettőnél, nem veszik be. Ma már 160 karakter is sok. A twittero impulzusokat kell közölni, nagyjából ennyire futja még a befogadói figyelemből de egyre inkább majd a készségekből és képességekből is. A twittero Borbély Szilárd halála, egy negatívszmályli
:(
és
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2014.03.02. 10:13:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Steinmann Lujza 2014.03.02. 07:51:22
Én inkább azt mondanám, hogy a közbeszéd stílusa sokkal többrétegű lett, mint volt, sokkal inkább célcsoportra irányított, amit itt te állandóan felhozol mostanában, a cinkes, jolós stb dolog - ez egy szegmens, méghozzá elég szűk. Többdiplomás kollégáim kb. 95%-a még csak soha nem is hallott szerintem a cinkről vagy a jolókról. Kb. abba a hibába esel, mint a terhes nők, akik a hatodik hónap körül úgy látják, minden nő terhes, pillanatok alatt, ellenszélben, 500 méterről kiszúrnak egy másik kismamát a tömegben is, kérdezz nőket erről az élményről. Aki egyszer ezt megélte, az pontosan érti, hogy a cink meg a 44 nem a világ, még ha adott pillanatban úgy is tűnik, mindenhol csak ők vannak.
magyar-magyar szótár 2014.03.02. 08:39:42
Valamit, a lényeget nem érted: Ezek a jolók rendes igazolványos (jogosítványos) újságírókba számítanak, rendesen ezért pénzt kapnak. Nem is feladata az, hogy mink öregek tudjuk, hogy kik ők, az információt máma úgy terjesztik olcsón és tettenérhetetlenül, mint a "könnyűdrogokat" Kisterjeszteőket befolyásolnak: már te magad majd ingyen terjeszted, amivel beetettek. Lásd Dinamukit ezzel a közbeszédr romlásáról cvaló panaszával. A Kesüdió idejében megvolt a forrás gazdája Bertha Bulcsu
Most a jolóságok kiagyalói nem is annyira szeretnék, hogy a fikabubusnak vagy gennyfrunclikának ők beazonosítható gazdcsijai legyenek.
magyar-magyar szótár 2014.03.02. 08:41:00
Steinmann Lujza 2014.03.02. 09:35:05
Próbálj meg kissé kevéssé elfogult lenni,
részlet saját médiaajánlatukból
..Aktív, 18-49 éves, ESOMAR AB státuszú, többségében nagyvárosi, erősen webes orientációjú, közéletre fogékony, kulturálisan nyitott, jó humorú közönség..
magyarul diplomás, belvárosi, romkocsmában piolgató multikulti, illetve net előtt egész nap agyát forraló az olvasótábor. Ne mondd már, hogy azonosak az olvasók a Coelho fan klub tagjaival, vagy a kuricinfos táborával. Vagy a rezsőcsökin ülőkkel :D
Steinmann Lujza 2014.03.02. 09:35:59
magyar-magyar szótár 2014.03.02. 10:07:25
Kálmán Olga azért akit akar, meg tudja fingatni, Obersovszky nem. Még nem volt arra példa, hogy Obersovszky csak gyöngéden is meg tudott volna szoirítani jóoldalit, pl ahogy Ujhelyi István elbánt vele, az könnyfakasztó volt.
magyar-magyar szótár 2014.03.02. 10:11:53
2 millió embernek ergya valóságsókat löknek éjjelnappalbudapestet meg efféléket. Pl izgalmas, hogy a 444-es banda egyáltalán nem gecizi úgy az éjjelnappal mint kéne, hanem olyan gyöngéd harikákat kapnak, mint Gordon.
És ha megnézed: az LMP-nek gyöngéd harika se jut, mert az ÖSszefogást kell nyalni és akkor a gyöngéd harikat is oda mindet
Steinmann Lujza 2014.03.02. 11:00:58
....."Fölmérést végeztem egyetemistaák között a 444.hu ról. 100 egyete,mista közül 97" ...
Itt kezdődnek mindig a problémák. Szóval te reprezentatív mintát véve lekérdeztél ugyanazokkal a kérdésekkel 100 egyetemistát, és feldolgoztad a válaszokat.
Azt továbbra sem értem, miért baj, hogy a 444 valamilyen irányt jobban csíp. És mi a helyzet a heti válasszal? :D
magyar-magyar szótár 2014.03.02. 11:21:11
Van az én hasam olyan megbízható, mint a TÁRKI, sőt.
magyar-magyar szótár 2014.03.02. 11:22:52
Szúrófény 2014.06.10. 14:03:23
Az idegen gazda kutyái
Nem is olyan régen idegen ura(da)lom volt az egész határ. Az uradalomnak voltak szolgalelkű intézői, és kezdetben véresszájú, később szelídebb, de jól idomított kutyái. Külön válogatták, tenyésztették őket.
Becsületes puli, komondor be sem kerülhetett közéjük. Ezt az intéző felügyelte. Mert az igaz magyar kutyák csak magyarul tudnak ugatni, és nem igazán lehet őket magyarszagú emberekre uszítani. Azért az uradalom nem maradt kutyák nélkül. Akadtak bőven korcsok, akik a maguk jobb koncáért az uradalom érdekében ugattak. Akár hazugságot is ugattak, mert az intézők úgy idomították Őket! Amikor az uradalom tönkrement, az intézők ügyesen, gyorsan újgazdának adták el a birtokot, ami tulajdonképpen a falué mindnyájunké. Az uradalom kutyái hamar megszokták az újgazdát, hiszen Ők „szolgálni” tanultak, és szolgalelkűek! Gazdát nyalva, minket megugatva, párta(t)lanul minden utcán járóra egyformán morogva képviselik (idomításuk szerint) az újgazda érdekeit.
Ajánlom még, Ady: A legszomorúbb állatok cikkét
kikoránkel 2014.06.10. 16:38:09
Az elmúlt 2 évben 47 különböző blogba másoltad be ezt az irdatlan faszságot.
" Mert az igaz magyar kutyák csak magyarul tudnak ugatni, és nem igazán lehet őket magyarszagú emberekre uszítani."
Kívánok neked a te magyar seggedbe, magyar lófaszt!
Csak, hogy elégedett légy!
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2014.06.10. 21:54:21
kikoránkel 2014.06.11. 08:18:56
Asszem, a grófné megunta a falnakbeszélést, ezért, ha nem bánod, dobok egy linket esomar-ügyben.
Márpersze, ha rozmár alatt ezt érted.
www.mediainfo.hu/media_iranytu/esomar.php
Frick László Emlékzenekar 2014.06.12. 06:05:32
A grófnő -itt kommentben közölte- törölte még az indapassát is. Amúgy MsEdison gyönyőrű találmányán, az ímélen továbbra is nevelve tanít engemet. ne adjátok föl a reményt:É Ha egy akkora kultúrmissziónak, mkint a Retek Klub odabasznak ezek a szőnnyteggek, akkor lehet, hogy én is Kunhalmi Águcili MÖGÉ térgyelek a főpolgiság kérdésében. Ha ugyanis fekete műanyagraffiára festett haj, makkor már ne legyen olyan grease-hatású, mint a Timcikéjé..
Frick László Emlékzenekar 2014.06.12. 06:08:24
Frick László Emlékzenekar 2014.06.12. 06:15:33
Kezdejek el rámutatni Önnek pől Kerényi Imre portfóliójában az MSZMP szerepére?
Frick László Emlékzenekar 2014.06.12. 06:18:33
kikoránkel 2014.06.13. 12:23:47
Bakker, csak Maribort utálod vagy úgy generálisan a szlovéneket? :D
Bár, egy ilyen kis ország esetében tökmindegy.