2012.04.10. 06:54
tragikus hirtelenséggel
"és még egy ember, akinek nem kellett volna szívnia"
/Frank Zappa/
---
aztán sem lettem boldogabb az igazságtól, amidőn megtudtam, hogy Hajnóczy Péter is csak kórházban halt meg. Nem sokat tudtam még a halálról és ez az idétlen sajtószleng, amiszerint valami álszemérmességgel kürülírunk, meg egybepakolunk halálnemeket. Hogy a lassú halál, a halálraivás, az alkoholizmus egyik végsőfázisa következtében fellépő szívelégtelenség és egyebek, meg az önkezével és tkp 1 vérrögecs' vgy autóbaleset vagy szándékosan előidézett motorbaleset (szintén Atilla, de egy tö-vel...)
Mint [vélt] sikertelenségemben frusztrálódott embernek a lyukgenerációból, hamis előítéleteim voltak a "sikeres" Hazai Attiláról. Már neki megengedték azokat a megoldásokat a fenenagyok, amikért bennünket még agyonbasztattak... Úgy viselkedtek ebben a fenenagyok, mint az onokákkal elnéző nagypapik... Nem értettem, mi ez az allűr, hogy a szomszéd házból levelez' a [egy] szerkesztőséggel. Úgy jártam vele, mint pl Garaczival, akivel, mint olvasónak, tele volt az elavult bakelitházas kékeres telefaXXXom is. Amúgy meg mennyire kedves és szeretnivaló és jó ember. Mért vannak így s így ezek a dolgok, miért.
Hazai "ünnepelt" is volt egy időben, meg aztán állítólag el is szaladt a ló vele és akkor megrendelték a kritikai lekúratását.
Akik emlékeznek "a szintén tragikus hirtelenséggel" távozott Béládi Istvánra még,tőle eredeztetik a---
---mások pedig Hazaitól [is] eredeztetik a---
in memoriam Ficsku Pál
Tkp Gyulai Csabától is lehetne eredeztetni a mit. Ami el sem veszett. Volt egy afféle kormodor, posztmodernnek nevezték, az volt a divat, amikor a.
---megpróbáltam most olvasni hazai után, efféle baromságokat, mint bőőcsész se tudta, honnan is szedhete hazai a mondatait, hát ugyanhonnan. Annyira szokatlan volt már a posztmodern lerohadásának éveiben ("amikortól Darvasi a történetmondás új határait [-> posztmárkeziánus] feszgette...
Kétségtelenül elkezdődhetett valami Hazai publikációtól... meg lett engedve valami, ami addig nemnagyon volt megengedve, nem számíthatott ideálisnak... sőt. (A történetmondás, mint szocialista-reálista elvárás és akkor az ezellen való lázadás a történetnemmondással, az ember kénytelen volt pl Csurka meg Császár István novellákat olvasni ... teháthogy a 80-as évek vagy pont a rencervátás nincsen olyan jól dokumentálva szabványnovellák által, ahogy Rideg Sándor ma már nemismert és nemolvasott (1945-1951 között írt) novelláiban vagy Örkény István Lila tintá-jában a Koalíciós Évek...
Szerény, kedves, elszaladott lovak nélkül való embert ismertem meg benne. Éspersze így már másképpen is olvastam, nem annyira gonosz-irigyen.
Most még nem hiszem el, majd holnap. Majd alszom rá egyet és eldöntöm, ha tudom képes leszek.
Ha lenne igazság, de nincsen, ez lenne Attila egyik "temetési" (búcsú) zenéje:
2 komment
Címkék: tragikus hirtelenséggel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hella B. 2012.04.10. 07:20:40
meg persze, az embert mindig jobban megviseli, ha egy kortársa....mert önzők vagyunk
öregbuksi 2012.04.10. 14:54:29
a nagyon okosak megnyilatkozásában, ha Bolya Péterről beszéltek. Aztán ő is korán meghalt, mint Hazai A.