A lap utazási rovatának amerikai újságírója véletlenszerűen választott úti célul egy elsőre a turistáknak érdektelennek tűnő 11 ezres magyar kisvárost, Mezőberényt, és pozitív csalódás érte. [Vö indexes stílus: fekete Suzuki Swift, bézbólsapka, hülyegyerekség kellő tettetése , ártatlanarc, Kandúr tekintete a Shrekből, és khrm sajtótól jöttem hemmegés, utólag aztán szövegszinten a jó nagy gecialak tettetése bedemálytonosan.]
A módszer: Bukarestből jött Budapestre vonattal, Mezőberényről szinte semmit sem tudott, és titokban tartotta, hogy újságíró.
Úgy gondolta, hogy ezek nincsenek Mezőberényben:
- turistalátványosság
- olyan hotel/étterem, amiről legalább egy értékelés van a Tripadvisoron
- sok angolul beszélő helyi lakos.
A magyarokról is azt hitte, kemény dió lesznek, mert úgy gondolta, hogy zárkózottak és formálisak. De az állomáson máris egy helyi látványosságokat feltüntető, turistáknak szóló térképes táblát talált. Ígéretesnek tűnt minden, több éttermet és üzleteket is talált, bejött neki a városközpont is.
A Berény Szállóban lakott (nevetségesen olcsón, 3500 forintért vett ki szobát), és találkozott két, disznóvágásra érkezett budapesti turistával is, akik rögtön szóba álltak vele.
Mint a férfi írta, a hétvégén kiderült, hogy Mezőberény egy elbűvölő település: látta az Orlai Petrics Kulturális Központ muzeális gyűjteményét (szerinte talán még sosem járt ott külföldi). A belépődíjat el is engedték neki, és körbevezették. Egy szeszfőzdébe is belefutott „véletlenül”, ahol a pálinkafőzésről magyaráztak neki. Később a katolikus misén megismert család meg is hívta egy kóstolóra, hétfőn pedig disznóvágásra is hivatalos volt, de tovább kellett indulnia Budapestre. „Talán legközelebb, ha Mezőberénybe jövök” – írta a végén.
Én [azaz Helycegh Mályk, segítsetek neki, segítsetek!] sosem jártam Mezőberényben, de árulja el valaki: tényleg ilyen király az a város, a fickó teljesen hülye, vagy valaki megvette kilóra?
Petőfi Mezőberényben [Orlay Petrics Soma műve]:
Kommentem: Tkp az, ami Helyczeggel történt, az egyik legnagyobb szakmaiszégyene az újságírónak. Magára az orgánumra a régi sajtóvilágban [nem Kosztolányi és Krúdy hírlapíró és szerkesztő urak szépidejére gondolok] még voltak felelős szerkesztő bácsik a fizikaiszerkesztőségekben és egyrészt az efféle tejbetök nyálfazekat lebaszták, mint a pengősmalacot, másrészt kiküldték a WC-re sírni. És természetesen nem égethette be az orgánumot ilyesmivel. Máma viszont van internet és Magyarország überorgánuma újságírója ön-és cégégetés előtt könnyedén tájékozódhat a Mindenhatoooooo segedelmével...
Az utolsó 100 komment: