2011.06.18. 08:40
Aranykor [irkalapok]
Amit le kell írnod, méltó, hogy elfelejtsd
/óegyiptomi alsópapi tanítás/
Elveszett egy irkám -ezt a fejbeni rekonstrukciós vázlatomat blogbarátaim martalékára vetem, előre is köszönöm az abriktolását és húzását-vonyását, jöhet a fika is :)
Minden kor Aranykor, ez kétségtelen. Vannak röpke évek, időszakok, amikre soha nem vetődhet arany alkonyi visszfény. Pedig a XX. század egyik leggyönyörűbb tavasza az 1945-ös volt, májusa szinte júniusian mohó. Éppen véget ért a világháború s az emberiség vezetői máris azon agyaltak, hogyan is lehetne az új világháborút, ami már el is kezdődött, megfelelőbben álcázni, hiszen a II. világháború után eléggé nehézkes lett volna háborúsdoktrinákkal szavazatokat gyűjteni.
Van egy játék, ki melyik korban szállna ki az időbuszból. Az én kedvenc korszakom a Fényes Középkor, amiben az ember a legszabadabb volt, sokszorosan szabadabb, mint ma a fácse, a GPS, a földrajzi koordinátáit bekapcsolásonkint a szíájjé-nak megküldő „személyiszámítógépek” a kikapcsolt állapotban hang-és képfelvételeket készítő telefonok korszakában. Olyan finnyás vagyok, hogy pl Rómaó és Júlia Matteo Bandello által hóttreálban megírt Veronájában a szarralhúggyal folyó bűzlő utcákon aligha tudnék két saroknyit sétálni. A kis Júlia édes kacsócskái.. A kis Júliát a bába fürösztötte, aztán kisleányka korában néha a folyóban pancsolt... de még a történet idején menyasszony nem volt, hogy élete második teljesfürdését vegye... a cselédlány keze legalább tisztult, mikor hetente tésztát dagasztott…
Maiszabadság - mikoris a főhatalom az állampolgár adatadvédelmére biztost állít és az adataiddal szabadon garázdálkodnak "államod" erőszakszervezetei olyan terrorveszélyre hivatkozván, ami terrorveszélyt leginkább maguk A Szolgálatok legkevesebb generálnak... . Igaz, az a Fényes és Világos Középkorban az egyén, az én értéke a nullához közelített. Ez a a nulla-én a mai egodeizmusban skandallumba számít. Még a XIX. Században is egy jó kis bőrig ázás maga a halál volt, Kölcsey-t és Csokonait veszítettük el imígyen az ismert embereink közül… pedig ők már a Felhomályosulás korában éltek… Az erdei úton a rabló szakszerűen átvágta a torkodat s azután nézte meg az erszényed, a mai ember pár falás ételtől vagy ital víztől három nap után olyan kólikába esne, amiből nemhogy orvos, de egy kis falu bábaaszonya se tudná kigyógyítani, de az innen-oda magávalvitt gyógyszerek se.
Az Aranykor mindig régen volt, azelőtt, pl amikor még kissárcok voltunk. Míg a cukrot szopogattuk, hol vannak már azok a régi savanyúcukorkák, új ruhánkat mutogattuk (anyuék kifordíttaták a báttyó télikabátját… ezt a kifordítást eléggé nehéz ma elképzelni, a varró teljesen szétszedte a kabátot és a posztó belsőrésze került így kivülre…) dicsekedtünk fűnek-fának, milyen jó dolgunk van.
Az un „szocializmusban” foltonkint az emberek rosszdolgukkal tanultak meg dicsekedni. Mindenki éhezettnyomorgott. Eközben persze fogytak a cseszkó kombináltbútorok, 1957. után magántulajdonú gépkocsiját már sajátnevén is tarthatta a nepper (azelőtt megkérdezte valamelyik szövetkezet könyvelését, mennyibe fájna az neki, ha a szövetkezet fizetési listáján lenne és az autója a szövetkezet nevén… japersze a sofőrjét is vegyék már állományba és legyen mondjuk üzletkötő, hogy az országban akárholi előfordulását a rendőr előtt könnyedén igazolhassa…). Az én falumban pl a 70-es években már sokaknak volt új autója, de ezeket senki sem vásárolta, leginkább „autónyereménybetétkönyvön nyerték” vagy amerikai vagy svejci rokontól kapták ajándékba. Más vidékeken elnézőbbek voltak a maszekolókkal, a búrzsójjá elhajlókkal, hanyagolták a zattejjista brobbogandá-t , ennek megfelelően az ilyen vidékeken magasabb házakat építettek akár terméskővel burkolt szuterén fölé, tetőtérbeépítéssel, sőt színes drótüveges erkélyekkel. Máma beszélnek a szabadságról, de azok a nagymamák és nagypapák, akik adómentesen gürizték végig fiatal és középkorú éveiket, szabadon maszekolgathattak a tömegommunikáció szerint legszabadságtelibb korszakban, ma Aranykor-ként emlékeznek azokra az időkre, akit pedig pl sokan-sokan végig is sirdogáltak, mert a 15 éves olaszpasizó [ a lájtos kriptoprostitúció egyik szociológiailag feltáratlan formája – a szerk. megj.] végleg eltűnt egy 850-es piros „sport” Fiatban : „a szabadságot választotta” .
A maikorban az európáhozfelzárkózottság a mérce
és az országban mentől inkább fejudálbúrzsójjá klerikáliselhajló volt egy település vagy országrész akár, ma annál inkább európáhozfelzárkózottabb és ónijósmércésebb vagyis bezzegebb. Buda jólétikerületeiben miseidőn teli vannak a templomok, sztárpapoknak weboldala van, csak szólok. Pesten meg féligüresek a templomok. A múltkor bementem imádkozni az Örökimádás templomába az Üllői’n, meg ha már ott voltam, megnéztem úgyis, mint ami szerepel a Krúdy Rezeda Folyam-ában… Azért voltak ott páran, pl egy medikuslány. Gondolom, vizsga előtt vagy után… A szőlővidékek mindenütt gazdagabbak és vallásosabbak. Ez ugyan vitán felüláll, de a leginkább az un „szocializmus”-ban szocializálódott (és diplomátszerzett) szociológusaink nem is nagyon akarnák fitetni-kutatni. Max Weber 1990. után divatfilozófus lett, de amit a reformátusmorál hatásáról papolt az európai gazdaságra, nem nagyon szokás idézgeni. Így aztán „nem is igazolják kutatásieredmények” azt, hogy Lyukmagyarország területei egyben már gótikántúliak is.
Ámdeellenbencsakhogy Lyukmagyarországra lassan gótikántúlabbi területek is rávernek pár kanyart az európaibbáválásban, teszemazt Romániában is. mintha az, amit nemkutatunk, nem is létezne. Még Lyukmagyarországon belül is vannak istenvertébb helyek.
A jász és a nagykun települések pl ugyan földrajzilag Lyukmagyarországban vannak, meg a kiskunok egy része is, de mégis elég volt 20 év és már tejesen, mindenben elkülönülnek, az elpusztított Ballaszentmiklós helyén gyökértelenül innenonan összetelepített Törökszentmiklós pl Kisújszállással összevetésben: csak bukik és pusztul. Holott 30 km-rel közelebb van Pestországhoz és jókora előnnyel rendelkezett még 1978-ban, amikor 33ezer lakosa volt [ma 23ezer].
A Legszegényebb Falu történetéből szépen kihagyják azt, hogy a Törökmagyarországot is túlélt törzsökös zsírparaszt falu, ott jóformán mindenki "kulák" volt, de el is menekült a javalakosság a faluból a múlt századi első településreform idején (1949-59. között) föl, föl Pestországba (NagyBudapest tohonya szalonnás mohó, kielégíthetetlen segge az ország arcán leginkább vidékiparaszt zsíron növekedett ám!) Zsidóink szivesen dicsekednek azzal, hogy joggal és azért sok a zsidó a szellemiéletben, mert a zsidók okosabbak és kész [A Vágó István Hivatkozás -a szerk. seg.], node ha alaposabban megvakarásszuk, az is kiderül, hogy rakásra vannak(hogy zsidóértelmiségiterminus-t használjak ) fütyülősbarackos árvalányhajass zsírmagyarparaszt elsőgenerációsértelmiségijeink, mert a sokbüdöskulák semmipénztnemsajnálva Pestországban taníttatta a gyerekeit, a szocializmusban egyháziiskolákba járatta, hogy nehogy véletlenül is parasztok legyenek (persze vannak atavizmusok ezügyben, tudok olyan magasértelmiségit, aki fődbirtokos is!) A Rákosi, de még a Kádár korszakban is a zsírparaszt vegyszerűen odaállított a féldisznóval, a felpucoltlibákkal, guríttatta a hordóbort az igazgató, az iskola párttitkára, de ha kellett, az egész [helyi] pártbizottságnak is és kész, haladt a kölyke, ahogy kellett... ki lehetett féldisznóban, libamájban, házioportóban mérni azt, mi kell a gyerek jó iskolai-és pártvéleményezéséhez... A legszegényebb falu még a tatárdúlásokat is túlélte, fönnmaradt 1689. után is. A maradék néhány utolsó zsírparaszt Aranykor-ként gondol fiatalkorára, de az az aranykor tényleg az volt, háromlábon álló gazdaságok, nagyjából egyforma középparasztiak, kétszoba-kétkonyhás holdas-portás, gyümölcsfás-kertes házak, szántó 50-100 hold és hozzá szőlő, ha nem kellett a gabona, eladták bőrében, azaz jószágállományt is tartottak, valamiben szőleje mindeniknek vót, reggel későn keltek, 6 órakor, ellátták a jószágot, fejtek, 8-ra kiballagtak a szőlőbe, délben szalonnát sütöttek, aludtak egy jót a kunyhóban vagy árnyékban, aztán megint egy keveset kapáltak vagy kacsoltak vagy ami a szőlőmívelésben következett, aztán délután 4-re hazaballagtak, ellátták a jószágot, otthon is kapáltak egy-két órát, majd vacsoráztak, átmentek egymáshoz tanyázni, majd a paraszti szokáshoz képest viszonylag későn, 9-10 órakor lefeküdtek aludni… Ezt az életet nem a nosztalgia hamis fénye galvánozza, ez aranyélet voltt a paraszti életben, bizonyosan… Amikor megkérdezem a magahivatásában sztár értelmiségit, mért jó neki egyszál klottgatyában és vietnámipapucsban a nagybüdös semmiben (a fődgye dűlőjében) rúgni a port, akkor azt mondja nem tudja, csak érzi, ez jó, ezt szereti, ez kell neki, a májának, tuggyfasza valami zsigerének, hormonok vagy gének vagy lófasz, most már ez érdekli igazán s nem a hivatása. Valamilye emlékezik erre, lovakat is tart, nem tudja, hogy van, de jobban ért a lovakhoz, mint a fogadott lovásza. Pedig az apja se született már parasztnak.
A mikorunkban az önszerveződés elkurvult divatszó, pl az önkormányzatiság spanyolviaszkizálódásban úgy húsz éve olyan európai foltokat próbáltak példaként állítani, ahová a szakembereink szivesen utaztak ki tapasztalatcserére, naná, hogyakurvaéletbe ne Bajorországba, ahol 400 éves tanyák bántatlanul és főleg körbekeritetlenül állnak, ahol a település-bokor-rendszer megmaradt, ahol az, amit nálunk önkormányzatiságnak gondolnának, 500 éves polgári (bocsánat a szóért) automatizmus. Aranyélet-Aranykor. Megnézném persze Bajorországot, mivé lett volna annyi móres , népnevelés, felülről lebocsátott megvilágosodás, reform és településrendezés után (a töröktatár-t most hagyjuk, a mongolt is…) . A nagykun, a kiskun, a jász településeken ötszázéves kisközösségi hagyományok élnek, kedvenc vesszőparipám, gyílovam, gyí betyár a redemptio, a fejlegnyúgatti kúttúrákokok [ A Habsburgok] már a Felhomályosulás hajnalán (akkor ugye ők voltaz a zéjropérek!) szépen elzálogosították emberestül fődestül mindenestül a Nagykunságot és Jászságot és ezek az emberek egy emberöltő után megváltották apáik házát meg földjét, településeit, ezeknél az embereknél sima oktondi bojócság éjropér önszerveződésről papolni, inkább papolhatnának ők ezen önfelkenteknek á retro… Egyáltalán nem véletlen, hogy a Redemptio, azaz a magyar polgáriasulás egyik kezdete nemigen apróbetűs rész sem még ma sem a történelemtankönyvekben. nemvéletlenül ugyanis az elmúlt húszévben a ritka kevés pozitívpéldákat faszául elsummantják a fenenagyjaink. Csak a lehúzó, a depressziónövelő, a negatív, a sikertelen, a szarmagyar, az gyöhet.
Nagy tanítómmal, Tokfalvival már volt erről vitánk, mertugye ő hallott valamit az alföldi meg cselédmentalitásról, csak arról nem, hogy a szocializmusban, amikor a pesti polgár arra várt, hogy a bérházban majd az I[ngatlan]K[ezelő]V[vállalat] kijön és valami létrás ember össztolja a szétcsúszott csatornát, amiből a leömlő víz már húsz éve mossa a maletroeklektiko vakolatot, csókolom, itt lakik az a szocioklógusnéni is, aki különben az önszerveződés hiányáról meg az alföldi és cselédmentalitásról is csacsogott a szemináriumon, naszóval a sok alföldi és cselédmentalitású büdösparaszt leginkább önszerveződésben (és sajátpénzből) épített járdát, portalanított utat, vezetett ivóvizet (na, szennyvizet, azt nem, ez igaz…) Vagyis az önkormányzatiság témaköreiben idehaza is lehetett volna „aranykor”-i tapsztalatokat és nem is túl régieket lelni. (Sőt, még olyan termelőszövetkezet is, volt, ami tényleg, igaz szövetkezetként működöt s pl az elnökét sk. Választotta !) Pl most az alföldi meg cselédmentalitású vidékiparasztnak az Andrássy út 1. állapotán kéne összeszarnia magát, a lakók 20 éve buliban „megvásárolták” fele-harmadáron a tanácsilakásokat, viszont a mentalitásuk maradt a régi és apróságokra se dobtak össze pénzeket, hagyták elsúlyosbodni, végzetes romlásba jutni a fejük fölött a tetőt, most pedig „az államnak” illetve a [rosszvezetésű] városnak kéne az 500 millát odaadni, hogy csoportos-tulajdonukat megmentse. Nyilván az Andrássy út 1. lakói számára az Aranykor az, amikor még az IKV létrás emberére várták a 20 évet… Azt mondják bután a hírekben, az Andrássy út 1. magántulajdonban van, egy frászt. Ha egy elemét azaz egy lakását el kell adni, az árát zsebrevágni, akkor magán, egyébként jellegzetesen semmilyentulajdon, magántulajdon akkor volt, amielőtt elkobozták...
Önszerveződés -el tudja azt maiolvasóm képzelni, mit gondolt az a büdösparaszt, akit a Rákosi kor reggelén a szövőgyári [nagybudapesti] aktíva küldötte akart vóna arra megtanítani, mi a közös, amikor a faluközösség az egyik legarchaikusabb őstársadalmi maradvány (Móricz életregényében példákat olvashatni mennyire különbözeik is voltak ezek, akár két falu határát hét világ választotta el...)
Azt is nehezen tudjuk elképzelni, mitől érzi egy mai [78 éves] néni aranykorának azt, amikor saroglyázó lyány vót a sztalinvárosi építkezésben.
Aranykor 1945. koratavasza, Buda, Vár, Görgey szobor
Minden az interpretációtól is, függ, ha ez 2007-ben történik és vidéken és pl vasúti téma, akkor a sajtómunkásság a büdösvidékiparasztság retrográdságát és mindentazállamtólvárós totojaságát domborítja, mint ahogy most meg senki sem azt fitette, hogy a rendőrök autókonvojában moilyen fasza autók is voltak, ámdeamikormeg a zsírtraktoros büdösparasztok vonultak, akkor tudták a kamerák a minden 88-iki "40 milliós luxustraktort" totálra venni... ésígytovább, hagyjuk is tényleg...
A jövő az emberiség számára úgy ötezer éve kilátástalan, sőt, egyreinkább az, minden évtizedre jut jóformán világvége. A legközelebbi világvége 2012-ben várható, de 2040-re mégfaszább világvégét találtak ki. Ezek mind-mind féltudományos vagy tudománytalan világvégék, hiszen a mai csillagászat-tudományi ismeretekkel is világosan kiszámítható a Naprendszer vége. Beszél is erről a világvégéről az emberiség úgy, hogy majd elevenen megsülünk, amikor a Nap felfalja gyermekeit.
A régi jó dolgok –erre épít a maimarketing, pl szokás megvásárolni régi márkaneveket, fogják a régi, jólbevált osztrák mosóport és Szolnokon Tomi feliratú dobozokba dobozolják s ez megelégedéssel tölti el soktízezer háziasszony lelkét, miszerint azért a Tomi, a Tomi mosópor, bizony-bizony!
Húsz évig ostromolta, már a „királyi”-nak becézett MTV-t is a zsűri a Belphegor című francia televíziós rémfilmsorozatért. Mindenki úgy emlékezett, hogy összeszarta magát félelmében s aztán, amikor végre újra vetítetni kezdték a fekete-fehér filmsorozatot, már a
-ka se rándult össze az embereknek, félelem? – a visszatartott röhögés fojtogatta őket, az unalom miatt feszengtek. Sokan emlékeznek a Gorenje-korszak osztrák hajnal illatára, a kihalt városkák utcáin láthatatlanul gomolygó szintetikus „ínycsiklandtató” -egyébként szintetikus!- aromákra, ma pl jóformán magyar belváros efféle illatoktól terhes, és a benzinünk is a belekevert etilalkohol miatt olyan „illatos” mint volt az osztrák benzin, de nem érezzük.
Sokan-sokan beleőrültek az 1945-ös hars tavaszba és tüzes-menyecskeöl-forró júniusba. Hogyan képes A Nap mintha-misem sugározni [ A Tadeus Borowski őrület...] Mélyen hívő vallásosok átkozták az Istent, elfordultak tőle, ateisták lettek: Hogyan képes az Öreg ezt elnézni, mért nem szakad rá az ég a bűnösökre. Az ember is csak efféle állat: Valamennyire megtisztítottak egy nyomot a hullákkal fortyogó, bűzzel gőzölgő házromok között és siettek, futottak szinte, munkába, nevetgéltek, napfürdőztek, szeretkeztek, hajszolták magukat, szereztek, zsezsegtek, faltak, raboltak, fosztogattak. Mindent habzsoolva és fokozottabban. A frontkatona megtanulta szakszerűen csöndben átvágni az emberitorkot s új szerelmének így szerzett cipőt, s amikor a hulla lábáról lehúzta a cipőt, eszébe jutott az a hulla, amiről a fronton lehúzta a cipőt s az a cipő megmentette az életét, de ezt már ebben az Aranykorban nem is értjük, hogyan menthet életet egy pár száraz, jó, zsírral vastagon átitatott és bekent, nem lyukas cipő –egy hulláról? Mi volt neki a hulla, semmi volt s mert nőszaga volt még a ki sem hűltnek, hát meg is becsteleníytette, de ez a tett egy semmi volt neki, annyi, mint utána az orra kézfejéhez fenése, egy mozdulatsor... Aztán a kedvese asztalára a halott nő cipőjét letette és a kedvese örült és ő is örült [1945. november 17. Valahol Európában]
Az egyik barátom írta ezt egy levélkében, szerinte nemsoká az Aranykor jön el és ezen először megütköztem, aztán elgondolkodtam, hogy a frászba is jöhet Aranykor, amikor a pusztulás nyilvánvaló. Amikor az Aranykor múltidejű.
Pl Hamvas Bélát igen meggyűlölte egy ember, vele összejárós ismerőse egyébként, aki irodalomtudós létére Hamvas zseniális világregényében egy passzusból úgy olvasta ki „saját magát” ahogy falusi műkedvelő írók irományai felolvasása hallatán szokott magára ismerni valamelyik falusi asszonyság. Ebből a személyesharagból aztán egészen nagy paláver is kerekedett s pl Hamvas basztatásának egyik fősávja az Aranykor -szemlélet, az „archaizmusa”. Az ember persze azt gondolta, hogy majd 1990. után ez másképpen lesz, de miért is lenne másképpen, amikor az irodalom vonata kerekeit ugyanazok pumpálták tovább s Nap-jában a fűtők ugyanúgy támaszkodtak lapátnyélre. Mint azelőtt. Az aranykorukban. Egyszer megtanulták a leckét a suliban, deee, majd fognak negyvenévesen másik leckét tanulni, nem parasztok vagy bányászok ők, hogy negyvenéves fejjel kezdjenek valami másba. Én is mosolyogva szoktam olvasni Hamvast, ha ez az Aranykor monomániája felbukkan gondolatai között. Tízezeréves gyakorlat –tudásnak azt nevezhetni, ami határait teljesen betölti, azt áthatja s abban tökéletesen működik, sőt, megengedheti magának, hogy tudása egyrésze felől inkább hallgason… ilyen szempontból a kőkorszaki ember tudott valamit és mi ahhozképest semmit sem tudunk, mára annyira felgyorsult homályos féltudományosságunk, hogy egyetlen emberöltő alatt is háromszor revideál. A kőkorszak emberének csúcsa az egyiptomi, aki már a fémkorszak embere, de „kőkonzervatív” az új tudást elrekeszti, titokban tartja s a tömegek felé csakis a régieket terjeszti ki. Nem uralja a fémet, nem tud mindent a fémekről - majdnem olyan keveset tudtak a fémekről az egyiptomiak, mint mi a kőolajról, mint energiaforrásról 1920-és 1968. között… A mi féltudományos, homályos korszakunkban még készen sincsen a „felfedezés” már visszük is, ragadjuk, terjesztjük, fingunk nincsen az atomenergiáról, de már használjuk, nem lecke Fukushima sem, nincsen idő semmit se megtanulni, mert máris megbukott. Még most sem tudni, mi lesz Fukushima vége, de azt máris tudjuk, hogy az egyetlen, elszigetelt és természetes-véletlen volt. Végülis valóban egy paróságon múlott, a szökőár eláztatta és működésképtelenné tette az áramfejlesztők dízelmotorjait. Ez maga a korunktudása szimbóluma: a dízelmotorral hajtott áramfejlesztő a cunamiveszélyes óceánparti atomerőműben. Az egész-fölfedezés csakis a teljes folyamat tökéletes ismerete, tehát a végének az ismerete, a hulladéka sorsának az ismerete, minden következményének az ismerete. Innen nézve persze mennyire is „aranyló” a kőkorszak visszfénye. Egyiptomban a haladás egyenlő volt a pusztulással, a szigetbirodalom végül elrohadt és a „titkos tudást” a züllő papság eladogatta a görög tudománytúristáknak, egy Thalész nevű görög fickó pl a róla elnevezett „tétel”-t vásárolta meg. Aranykorok sorozata következett, mire az írás mint művelet elterjedt, már a férfiuralom kora következett s már elkoptak azok a történetek, amik a nőuralom korszakaira min „Aranykor”-okra emlékeztek. (Segített ebben az az ősnői attitüd is, hogy nőt leginkább nő gyűlöl és irigyel éspersze emlékét nem ápolja, hanem felszámolja: alig hiszem, hogy a történelemelőtti Királynők Korában különösebb emléket állítottak volna a hordakori-ősközösségi Új Királynők régi királynőknek úgy, ahogy aztán az majd a férfikirályok a vagyonosodás és megosztottság, elkülönülés és kizsákmányolás korszakaiban.)
Korunk egyik legmókásabb paradoxona az emberi szabadság. Pl modern államban állampolgári jogok biztosa, de főleg: adatvédelmi biztos van. Egyetlen korszakban sem foglalkoztak annyit adataink védelmével, miközben és egyébként, ráadásul a megkérdezésünk nélkül, de úgy, hogy ha tiltakozunk, apróbetűsrészeket törölnek a pofánkba, egyszerűen lekövetnek bennünket.
A mai kamionos számára Aranykor az, amikor a fuvarfeladatot még szóban és papíron kapta és az volt a gyorskommunikáció netovábbja, ha az egyik fel vagy lerakónál távirat várta, hogy a AZONNAL HIVD FOL JOLIT és akkor a magyar kamionos beballagott a magyar postára, jegyeztetett egy vidéki számot majd megkérdezte, hol van a közelben egy kocsma, ahol ebben a melegben hideg sört ihat, lehetőleg zöldbányait és akkor csilingelőn kacagva közölte vele a budapestiférfiillatot árasztó nagybarkós huligánhajú férfitól bepistult postáslány, hogy nem Budapest, a Balaton vagy ipar-és bányavidék ez, ahol nyáron kőbányai sört kaphatni, akár barnaüvegben is, csak úgy. Mindegy, akkor táncossörökből tárazott be a kamionos, mert mire bejött a távoli állomás, addigra Jolika hazavitette magát valamelyik jóldiszponált sofőrrel… Ehhez képes a maikor, amikor GPS-en által a kamion pillanatnyisebességét és üzemanyagfogysztását, terhelését, fékezéseit egyenként és az utolsó száz fékezés átlagát is külön, kistatisztikázza a kompjuter és egy szolgáltatón keresztül a cég központjába küldi és ezért, ha a kamionos üzemanyagot akar lopni, akkor a parkolóban el kell adnia az egész tartállyal és jelenteni, hogy amíg aludt, ellopták az üzemanyagot. Nyilvánvaló, hogy jövőre (vagy már tavalyelőt????) erre is ki fognak találni valamit…
Ma a Hűtött Zöldbányai Sörös nyarak az Aranykor, de szerintem a mai ember, aki azt a kort Aranykor-rá emlékezi vissza, kiköpné azt a sört még zöldüvegből is.
Az egyik barátomnak írok a régiszépidőkről, régi nőkről és lányokról, éhesdisznó ugye az éhesdisznónak, egyszercsak megkérdezi tőlem: „Te, nem voltak azok a lányok büdösek?” Ma sokkal többféle illat van, pl szerintem ma még annyi nő sem mosdik meg rendesen, mint 30 éve (a parasztlányok még kútvízben mosakodtak hónaljat is ám, reggelente!) viszont jó sokféle „reggeli tisztamosdás” illatú szer van, és rá aztán a durván erotoferomonikus parfőmök, a fene tudja, hogy a WC-dezodorok, lakás és autóillatosítók, a mposdó és mosdáspótló meg egyéb illatszerek öszhatása egy, az időbusszal 1977-ből idehozott ólyocskának pfi-büdösek lennének e? Egy natúr citrátos jellegű 1973-as Fa-spréhez képest [Rexona ist Schön!]
Krúdy aranykora az Aranykor-ban volt, ráadásul A Város aranykorában és Krúdy direkt, előrekitervelten és folytatólagosan, tervszerűen korszerűtlen író volt. Csalás nélküli, hóttreál ábrázolásokat stilisztikailag csillogós sztaniolba csomagolt. Ahogy egyre inkább megtanulok Krúdyt olvasni, ma már Joyce-nál többre tartom. Persze jónéhány „kritikusa” Krúdyból a sztaniolt eszi meg (vagyis köpi ki… s azzal azt hiszi, az egészet is…) … ma ott tarotk a Krúdy olvasásban, hogy számára igazából a megélt volt az Aranykor (kb 1914-ig) DE éppen ezért a megelőző korszakot, az aranykorba felfejlődőt kedveli. [-> Aranykézutcai szépnapok] Valójában, írásaiban legbelül nem fényez, mintahogy Adyról reál képet rajta kívül senki sem ad, mindenki túloz és szépít valahol, Krúdy nem csal, egyszerűen csak szereti Adyt és úgy, ahogy van, amilyen volt, olyannak. [ Ady Endre éjszakái – bőv. kiad. Noran] Amikor új képesbibliámat, a Nyugat képeskönvét (PIM kiadás) élvezem, az időbuszozást, persze odavagyok az 1920-30-as évekért is, ar4anykor az nekem, majd még majd Kosztolányi most gyűrközik a Kornél-oknak igazán neki. Majd mindjárt ott lesz, a következő lapon az Ilonával a Lido még hűs homokján elheverő szép férfi az ismeretlen olasz gyerekekkel és a sajátjukkal, Ádámmal, mely Aranykor is ez, mely! Krúdy egyik Aranykor-regénye, a Rezeda Folyam maga a pusztulat, Rezeda folyton romlik, pusztul, már ifjan is, aztán a délnapok ma negyvenéves életbeteg negyvenéves agg Rezeda… És Krúdy a haláláig jól írt, még végső nyomorában is [Rezeda Kázmér szép élete]
Hajnóczy Péter több munkájában is feldolgoz régi úrias polgári anekdot-okat, ezek egyike arról szól, hogy egy nő ikszévre, legyen ez negyven, bezárkózik a lakásába, úgy hordanak oda neki mindent jóismerősök. Aztán elhagyja a lakást és gyorsan megkérdezik, az Ismeretlen Új (szép…) Világ-ban mi az első benyomása és neki kiszalad a száján az igaz: „Büdös van.”
Az egyik legkorábbi nőiillat-emlékem az unokanővéreimé. Nehéz rá hasonlatot írni, pl ki olvasóm ismeri a 2 napos, még nemforgatott széna illatát hajnali fél hatkor, júniusban? A tej illata sok maiorrocskának büdös. Nem voltak még nők, kislányok voltak. Szegénységben éltek –de máris, ez a szegény-szó tévképzeteket kelt. Én azt hittem, hogy valami furcsa kölni, aztán magyarázta el anyám, hogy az az egyetlen szag, amit gyári vegyi „kölni” illatnak gondolok, a térdigázott vizes falak doha. Ez volt akkor leginkább a szegényszag. Ugyanis korunkban, amikor szegénység-et mutatnak a tévében, dől a képernyőről a bűz, retek, kosz mindenütt. Ha ma azt mondom, szegényszag, mindenkiben vastag zsíros bűzérzetek, tömény kövér szarszag, ápolatlantestek kipárogása, romlóételek, áporodott szeszesitalgőz, olcsómosószer, nagymosásbűz (összemosnak mindent mindennel és öblíteni semmit…) Szomorúak voltak a vörösiszapár képei, de némelyik putrin csak festhetet az iszapár, az igénytelen rohadmányos odún mitse rombolhatott, a szemetet legföljebb innen oda illetve onnan ide lökhette-taszajthatta… Az unokanővéreméknél még bútor sem volt. A néném összeszedte az árokpartokról a szemétnek gondolt dolgokat, akkoriban nem volt szeméttelep, az emberek mitsetudtak pl a nejlonról, azt gondolták, hogy majdcsak elrohad az is a többivel, elenyész. Nos a néném az üres műtrágyás nejlonzsákokat összegyűjtötte és nejlonterítőket ollózott belőlük, néha fehér tiszta jnejlonzsákot is talált. Almásládákat leborított –és ezek „dohányzóasztalka” voltak. Törött tükröt trükkösen keretezett és olyan lett, mint valami „gyári termék”. Ésígytovább. Nagyon nagy tisztaság volt mindenütt, holott hypón kívül esetleg szappanra, ha telt, ünnep volt, ha a legendás WU2-ból tudott venni egy kis falkonkával (amiből aztán ibolya-vázácska lett minden márciusban…) Van egy szó, habtiszta, az a jó oda, a takarítószer-habot nem látott (az óccsószappan nem vet habot…) kis tanya habtiszta volt. Mindenütt. Fogalmam sincs, a néném vagy az unokanővéreimk mit gondolnak arról a korszakukról, csak sejtem: nyilvánvalóan Aranykoruk. Felnőtt fejjel, ha visszagondolok, a néném élete merő egy küzdés, munka, hasztalan viaskodás, veszkődés, verejték, szenvedés volt, napi 4-6 órás alvásokkal. Ha talált egy csonka babát, az már jó volt, annak pótvégtagokat vagy fejet készített meg ruhácskát –efféle játékai voltak az unokanővéreimnek, akiket nyilván kényszeredetten hallgatnak a Barbie-ra és Ken-re is kényszeredetten mosolygó unokák (ha egynél több lenne, nem is tudom, modernélet, semmit se tudok a nénémről vagy a lányairól…)
A „szelektív emlékezet” a megszépítő messzeség ködös távlata? Az Aranykor –szó belekopott az agyonhasználatba, közhelyszerű, unalmas, dáridós, magyarnótás, fásimulatós, giccses. Mindenképpen múltidejű, visszarévedő –ma a nosztalgia szitokszó. A Hamvas fikázók aztán persze lárvaarccal, minhta misem, nem értik illetve „jólértik” az öreg Aranykor-mániáját. Én tényleg szeretném jólérteni s most (úgy értem, az idén vagyis néhány éve és nem tudom, még meddig…) most úgy hiszem, hogy az öreg csak annyira gondolt: Mindent végigvinni, semmi többet el nem venni a szükségesnél, csak olyat változtatni, ami romlás nélkül visszalakul (testesül abba, amiből vétetett) , nem mondani többet, nem állítani nagyobbat, nem tódítani, sőt inkább elhallgatni a tudást, még a biztosat is. Valamiféle harmónia lehet az az Aranykor. A mennyiség túlzása devalvál – írom ceruzával az egyik Hamvas könyv margójára, hogy ha majd nem kell kiradírozhassam, illetve, mint a korai ceruzajegyzetek mutatják, idővel úgyis elhalványodik s aztán, ha már ki sem betűzhetem , akkor vagy eszembe jut, mit akartam, vagy nem
11 komment
Címkék: aranykor
Ajánlott bejegyzések:
![érzékenyítés [roll over]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/a49ebcf1d04de46e4bd2debc611c176a_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr72994337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2011.06.18. 10:35:50
nagy abriktolás most itt nem lesz, mert elötted ismert okok miatt szellemileg leterhelt vagyok még néhány napig, így csak pár gondolat
a nulla én ma sokkal inkább érvényesül, mint EMBER igazából nem számítasz, munkaerő, fogyasztó és szavazó vagy, ezen túl, leszarják, mi van veled, vagy hogy érzel, hogy alakul a sorsod
hallottál olyat manapság, hogy méltányosság valakivel szemben?
A sztárpap nagyon tetszik, kifejezi szerintem a mai vallásosság lényegét. Szalonhívó, ájtatosmanó vagy lelkironcs, mindenkibe kapaszkodó, magát nem találó emberek nagyrészt a templomjárok. Na, ezért majd kapok tőled:))
a nulla én ma sokkal inkább érvényesül, mint EMBER igazából nem számítasz, munkaerő, fogyasztó és szavazó vagy, ezen túl, leszarják, mi van veled, vagy hogy érzel, hogy alakul a sorsod
hallottál olyat manapság, hogy méltányosság valakivel szemben?
A sztárpap nagyon tetszik, kifejezi szerintem a mai vallásosság lényegét. Szalonhívó, ájtatosmanó vagy lelkironcs, mindenkibe kapaszkodó, magát nem találó emberek nagyrészt a templomjárok. Na, ezért majd kapok tőled:))
Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2011.06.18. 10:39:13
aztán hogy a zsidók okosabbak - ezt még Czeizel is csak tényként tudja bemutatni, igazi oksági magyarázat nála sincs, de felmérések, alátámasztások vannak
ma sokan nehezen hiszik, hogy a szocializmusban tényleg volt egyfajta jólét, ami a kiszámíthatóságból és a létbiztonságból adódott
45 tavasza - aki még élt, és nem rokkant meg, megvolt keze - lába, mindene, az biztos örült, úgy ülhet le a szobor tövébe, hogy onnan fel is tud majd állni - ez semmihez sem hasonlítható euforikus érzés lehetett, és szerintem szartak rá, hogy a hidak a Dunába lógnak
ma sokan nehezen hiszik, hogy a szocializmusban tényleg volt egyfajta jólét, ami a kiszámíthatóságból és a létbiztonságból adódott
45 tavasza - aki még élt, és nem rokkant meg, megvolt keze - lába, mindene, az biztos örült, úgy ülhet le a szobor tövébe, hogy onnan fel is tud majd állni - ez semmihez sem hasonlítható euforikus érzés lehetett, és szerintem szartak rá, hogy a hidak a Dunába lógnak
Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2011.06.18. 10:42:35
és egy saját élmény
régen évente elmentem Prágába, mert olyan volt, mint a gyerekkorom, tejboltok, kis üzletek, nem is annyira a turista látványosságok miatt
aztán oda is beütött a globalizáció, néhány évvel később, mint hozzánk
A helyiek nyilván eleinte örültek, hogy nagyobbak, szebbek az üzletek, éttermek, de én azóta sem mentem, mivel megszünt a varázs, olyan volt mint itthon, vagy Bécsben
ja, és Bécs, ha emlékszel, nekünk az volt a velünk egy idejű aranykor, aztán mostmár olyan, mint itthon, legfeljebb az emberek illatosabbak:), de öltözni még csak nem is jobban öltözöttek
régen évente elmentem Prágába, mert olyan volt, mint a gyerekkorom, tejboltok, kis üzletek, nem is annyira a turista látványosságok miatt
aztán oda is beütött a globalizáció, néhány évvel később, mint hozzánk
A helyiek nyilván eleinte örültek, hogy nagyobbak, szebbek az üzletek, éttermek, de én azóta sem mentem, mivel megszünt a varázs, olyan volt mint itthon, vagy Bécsben
ja, és Bécs, ha emlékszel, nekünk az volt a velünk egy idejű aranykor, aztán mostmár olyan, mint itthon, legfeljebb az emberek illatosabbak:), de öltözni még csak nem is jobban öltözöttek
magyar-magyar szótár 2011.06.19. 06:41:58
@Budai Hella: Én a hátsóajtó felöl ismertem Ausztriát, számora a spórolás, a vacsorára négy papírvékony szelet szalámi, az árleszállítások és akciók kutatása, a nénikémnek ingyenes mintakollekciókból állt a sminkkészlete, minden ilyen körömnyi mütyür, egykenetnyi rúzsocskák. A sok munka, a szomorú unalom, a bécsi külnegyedek detto, mint a pestiek vagy rosszabbak, 1973-ban a szinte nem is ostromlott városban még voltak háborús nyomok, annyi, hogy palánkokkal eltakartákl s azokon BÚRZSÓJJÁ fogyasztóitársadalmi plakátok voltak. Voltam munkás lakótelepen, akkor kisgyerekfejjel a pozdorjabútort annyiba néztem, mintha papír lett volna. Csupa olyan játékot vettek a kissrácnak a szülei, ami nem kopik el és majd jó lesz 20 év múlva is (ez igaz, az a matchbox-gyűjtemény, ha ma is megvan, egy vagyont ér) Csak az unkoorzigeuner-ek merészeltek két gyereket vállalni (a menekült/kitelepített németek) Sütött az unalom mindenünnen, seholsemmi,. kihalt városka, semmi mozgás... minden szép, ép, tiszta.. és attól ÚJSZERŰ.
magyar-magyar szótár 2011.06.19. 06:49:54
@Budai Hella: Pedig az okságimagyarázat rémegyszerű és tényleg van benne egy rémes, borzalmas szakasz, a szelekció, a paraszt globális ember, beolvad, eltűnik, a parasztnak nyelv se kell, mindegyik a magáét hajtva is megérti egymást a paraszt a világ két túlsósarkáról is öszehozván, az erős, a katona szembefordult, agyonverték, csak az maradt, akinek semmi másban nem volt ereje, mint az eszében.
Aztán nézd a jámbor (a chaszid) bölcseletet, az ÉSZ veteménye, a gondolkodnitanítás gyönyöre bármelynyelvre lefordítva. Az iskola az alapja mindennek. A magyar paraszt addig egy-egy legföljebb két gyerekét engedte tanulni, de amikor MINDENE és VÉGÉRVÉNYESEN odalett, akkor hirtelen kierült, hogy mégis fontos az iskola, a taníttatás. Móricz analfabéta apja nem paraszt volt AZÉRT minden gyereke tanultember lett. és mit csinált az "ostoba" paraszt az 50-es éveben, azt mondta, a maradék pénzéért őneki, az ő fiának a legjobb iskola kell. És a jó iskola a közepes képességű átlaggyerekből mit hoz ki! Egy 1978-as piarista érettségi több, mint egy Károly Róbertes diploma. A fasorba nincsen egy mai bölcsész némelyik régi piaristához. A jó iskola a bumfordi (és ne feledjük, a paraszt nem buta, a zúrbánylegenddel szemben a paraszt bizonyhogy kreatív! nem ez a süllyeteg paraszt, hanem a régi, aki 1950-ben volt kb 40 éves és kuláklistán .. az az ember a portáján sokmindent maga csinált, szerkesztett,,k kombinált, javított, főleg 1945 után. Mondjuk 51-ig a fótot is tódani kellett.
Sok "újság"-ra a paraszt csak ajakfityesztett, korábban tudta azt ő.
Aztán nézd a jámbor (a chaszid) bölcseletet, az ÉSZ veteménye, a gondolkodnitanítás gyönyöre bármelynyelvre lefordítva. Az iskola az alapja mindennek. A magyar paraszt addig egy-egy legföljebb két gyerekét engedte tanulni, de amikor MINDENE és VÉGÉRVÉNYESEN odalett, akkor hirtelen kierült, hogy mégis fontos az iskola, a taníttatás. Móricz analfabéta apja nem paraszt volt AZÉRT minden gyereke tanultember lett. és mit csinált az "ostoba" paraszt az 50-es éveben, azt mondta, a maradék pénzéért őneki, az ő fiának a legjobb iskola kell. És a jó iskola a közepes képességű átlaggyerekből mit hoz ki! Egy 1978-as piarista érettségi több, mint egy Károly Róbertes diploma. A fasorba nincsen egy mai bölcsész némelyik régi piaristához. A jó iskola a bumfordi (és ne feledjük, a paraszt nem buta, a zúrbánylegenddel szemben a paraszt bizonyhogy kreatív! nem ez a süllyeteg paraszt, hanem a régi, aki 1950-ben volt kb 40 éves és kuláklistán .. az az ember a portáján sokmindent maga csinált, szerkesztett,,k kombinált, javított, főleg 1945 után. Mondjuk 51-ig a fótot is tódani kellett.
Sok "újság"-ra a paraszt csak ajakfityesztett, korábban tudta azt ő.
Steinmann Lujza 2011.06.19. 07:32:40
@magyar-magyar szótár: vannak igen közepes egyházi iskolák is
egyébként itt megint egy másoknak (sőt neked is, mert nem értesz hozzá) érdektelen vitába mennénk bele, olyan kulcsszavakkal, mint hozzáadott pedagógia érték, meg szociokulturális háttér, stb szóval inkább bele sem kezdek, röviden, csak annyi, hogy a középiskolák "hozott anyagból" dolgoznak, szerinted a piaristákhoz hány zűrös családi hátterű, vagy nyóckeres gyerek jár? Diplomás, szentéletű, többnyelven beszélő, gyereket szoros (mai nevelési szokásoknál jóval szorosabb) kontroll alatt tartó szülők gyerekével könnyű ám:D
egyébként itt megint egy másoknak (sőt neked is, mert nem értesz hozzá) érdektelen vitába mennénk bele, olyan kulcsszavakkal, mint hozzáadott pedagógia érték, meg szociokulturális háttér, stb szóval inkább bele sem kezdek, röviden, csak annyi, hogy a középiskolák "hozott anyagból" dolgoznak, szerinted a piaristákhoz hány zűrös családi hátterű, vagy nyóckeres gyerek jár? Diplomás, szentéletű, többnyelven beszélő, gyereket szoros (mai nevelési szokásoknál jóval szorosabb) kontroll alatt tartó szülők gyerekével könnyű ám:D
Török Zsófi 2011.06.19. 22:12:14
Az aranykor mindenkinek szubjektív. Akármilyen szörnyű korszak is volt, de a szüleink nosztalgiával emlékeznek meg fiatalkorukról, a férjem a maga készítette csapágyas rollerról, az anyósom elpusztult szerelmeiről. Fiatalon azt várjuk, hogy a világgal szemben megfogalmazott elképzeléseink megvalósulnak, idősen ezt a vágyódó korszakunkat tekinthetjük aranykornak.
A gyerekek jót szórakoznak azon, amikor közlöm velük, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kora volt az igazi, utána már nincs fejlődés, csak hanyatlás, nem a technikai civilizáció tekintetében, hanem szellemi-társadalmi értelemben. Persze, ha az akkor élt embereket hallgatnánk meg, bizonyára más lenne a véleményük.
A gyerekek jót szórakoznak azon, amikor közlöm velük, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kora volt az igazi, utána már nincs fejlődés, csak hanyatlás, nem a technikai civilizáció tekintetében, hanem szellemi-társadalmi értelemben. Persze, ha az akkor élt embereket hallgatnánk meg, bizonyára más lenne a véleményük.
magyar-magyar szótár 2011.06.20. 02:41:33
@Török Zsófi: Krúdytól azt olvasom, hogy az emberek nagyonis tisztában voltak azzal, hogy Aranykor-ban élnek. Jókedvvel "tülekedtek" az életben. Az élet szerelmétől ragyogott az a kor s aztán... az hatott a szellemre is. Hogyne, szenvedés, fájdalomk és főleg társadalmiigazságtalanság mindig volt. Pl az egyetemitanári fizetésekben PONTOSAN azok az arányok voltak, mint ma. Ha 100ráész-nek vesszük a minimálfizetést, akkor 20 rész volt a tisztességesnek mondható lakás havibére. Ma pedig a 100részből 50-et ad az oktató. A nagymenők meg 1200-4000 részt kerestek havonta. Egy kávé 2-3 részbe került egy jobb kávéházban, ugyanennyit kapott Kosztolányi első verseiért, de 12 részért meg cselédlányt telehett kapni testestüllelkestül havi 4X6 óra szabadidő biztosításával. ÁMDEAZONBAN a cselédlány "úrikisasszony" kinézetben térhetett haza 3 év után annyi készpénzzel, amennyit az apja húsz év alatt se látott egyben.
Tokfalvi 2011.06.20. 10:03:00
Mostanában kezdek engedni a Dunántúl-sovinizmusomból, de azért meg kell jegyeznem, hogy a vízvezeték-építés nem volt Alföld-specifikus. Viszont tegnap dolgozok, és bejön hozzám a feleségem, azt mondja, van egy helyre falu az Alföldön, ahol még van M... meg F... utca meg S... (vagy F...?), semmi Széll Kálmán, költözünk! Mondom: hát.
magyar-magyar szótár 2011.06.21. 03:39:18
@Tokfalvi: Az első fokozat Pannónia fölfedezése. A második: meglátni Törökmagyarországot a maiban benne, beleékelődve. Már a harmadik a reveláció, a Bács-Kiskun táj-régió, az ember lekunkorodik A Pályá-ról Lajosmizsénél, elmegy Nagykőrösre, onnan Törtel (!!!) felé, Kőröstetétlen [ez valami régi nagykőrösi városipógári telek/főd spekuláció emléke lesz, lásd a Tételalja helynevet...] aztán a Bűnös Főd (Tiszakécske-Szentkirály felé) majd át Kecskeméten s le Jánoshalma, Baja, de egészen Bánátig, már túl, az Isten legháta mögében Székelykevén fejezem be a túrát [ J.S Utazásom Charley-val] vagyis át a naptáronn, hogy olyan gyümölcsöskerteket is láss, amik még ideföl az 1970-es években voltak. Teljesen és mindenbenmás a Bács-Kiskun tájrégió, ugyanolyan éles, határok vannak, mint a Budapest-konglomerátban, ahol ha átparkolsz a határon, bántatlan marad az autód, csak 200 métert (se, ha nem a zebrán kelsz át) kell gyalogolnod. Érdekes módszer [lenne] török defterekből kisütni: A végig, mindenkoron, tehát az 1686-89 es tatárdúlások után is adófizető helyek mai meglátogatása. Visszatérve a Bács-.Kiskun , egészen (sőt!!!) Pannónia alakú régióba, nem csak a régi tanyák vannak meg a dűlökön, de sok-sok újonan épült [túúúdom, az olajszőkítés, a fideXXXekek meg Lezsák és az MDF kút, ahol az országban egyedülállóan és csak ott lehetett HTO-t teherautóba tankolni meg ahol akartam métg, az összes ÁFOR kúton is, de nem baj, poihenj-folytasd tovább...] szóval sok az új tanya.
Ez nagyon demagóg ám, amit felvetsz, hogy vannak Sallai meg Fürst Sándor utcák, 1990-ben Poroszlón Sztálin út és hasonló nyalánkságok, hogy az átnevezetlenség mögött progressio [konzlib pl] lenne. Egy frászt és megintfrászt [+ Mardel kuttyus röhögése] Jeccerűjen a szegénység, ritkkábban a patópálság, megint sűrűbben a fasstseérdekli essemá [ami egyébként a jóoldal politikaicélja is volt, tapsoljuk meg, bejött, az egszar minden érzet kialakítása, köszike Index anyu!] nincsen péz átiratni... azt csak a lyóka [meg az okos pesti] gondolja, hogy nem kerül semmibe egy lakÓÓÓsnak átiratni a címét, de, kerül és az is sok, a párezer. Ki kéne fizetni az utcanévtáblát a lakÓÓÓSnak, de nemfizet. Ezért semmi nem segíti a mentőst, kénytelen a GPS-re hagyatkozni és renszeresen balrafordul a GPS hülysége miatt ott, ahol jobbra kéne. TERRMÉSZTESSEN (és írtam is erről, hogy miért sőót súgtam "jobboldali " szempontot) nem értek egyet a Moszkva tér átnevezésével.
Lyukmagyarországban [-> főszöveg] ott tartunk, hogy alig lézengenek a kocsmákban, a harmnadolyan rövid piáspolcon SZÉJJEL vannak rakva az érintetlen régenporosodó piásüvegek, a körömlakkszegmens mégkevésbé fogy (a póletárr asszony alkoholisták gyógyszerrel gyorsítanak, mert az óccsóbb, mindig az asszony spórol) Csak tőtött meg csavartcigaretták stb-stbk és "nemazelmúltegyév fideszdúlása mián". Tavalyelőtt is üresek voltak a kocsmák, már csak az elit helyeken lézengenek (ezeket arról ismered meg, hotgy oda autóval járnak piálni)
ott van pl a Legszegényebb falu története. A legszegényebb falu alumíniumifjúsága esténként, ez 20-40 elég jólkinéző ótó (a Fekete BMW klán, az Ódikocsi klán tagjait nem számítom ám!!!) "szalad" át messzibb település presszójába, vagyis ugye a fogyasztásuk nem jelentkezik helyiszinten.. hehehe... Namost ugye.. a legszegényebb falu egészen 1950-ig afféle pannon-béke szigete volt.. naná, végig rajta a török defteren... avagyis 1000 óta folyamatosan, megszakítás nélkül lakott település
Ez nagyon demagóg ám, amit felvetsz, hogy vannak Sallai meg Fürst Sándor utcák, 1990-ben Poroszlón Sztálin út és hasonló nyalánkságok, hogy az átnevezetlenség mögött progressio [konzlib pl] lenne. Egy frászt és megintfrászt [+ Mardel kuttyus röhögése] Jeccerűjen a szegénység, ritkkábban a patópálság, megint sűrűbben a fasstseérdekli essemá [ami egyébként a jóoldal politikaicélja is volt, tapsoljuk meg, bejött, az egszar minden érzet kialakítása, köszike Index anyu!] nincsen péz átiratni... azt csak a lyóka [meg az okos pesti] gondolja, hogy nem kerül semmibe egy lakÓÓÓsnak átiratni a címét, de, kerül és az is sok, a párezer. Ki kéne fizetni az utcanévtáblát a lakÓÓÓSnak, de nemfizet. Ezért semmi nem segíti a mentőst, kénytelen a GPS-re hagyatkozni és renszeresen balrafordul a GPS hülysége miatt ott, ahol jobbra kéne. TERRMÉSZTESSEN (és írtam is erről, hogy miért sőót súgtam "jobboldali " szempontot) nem értek egyet a Moszkva tér átnevezésével.
Lyukmagyarországban [-> főszöveg] ott tartunk, hogy alig lézengenek a kocsmákban, a harmnadolyan rövid piáspolcon SZÉJJEL vannak rakva az érintetlen régenporosodó piásüvegek, a körömlakkszegmens mégkevésbé fogy (a póletárr asszony alkoholisták gyógyszerrel gyorsítanak, mert az óccsóbb, mindig az asszony spórol) Csak tőtött meg csavartcigaretták stb-stbk és "nemazelmúltegyév fideszdúlása mián". Tavalyelőtt is üresek voltak a kocsmák, már csak az elit helyeken lézengenek (ezeket arról ismered meg, hotgy oda autóval járnak piálni)
ott van pl a Legszegényebb falu története. A legszegényebb falu alumíniumifjúsága esténként, ez 20-40 elég jólkinéző ótó (a Fekete BMW klán, az Ódikocsi klán tagjait nem számítom ám!!!) "szalad" át messzibb település presszójába, vagyis ugye a fogyasztásuk nem jelentkezik helyiszinten.. hehehe... Namost ugye.. a legszegényebb falu egészen 1950-ig afféle pannon-béke szigete volt.. naná, végig rajta a török defteren... avagyis 1000 óta folyamatosan, megszakítás nélkül lakott település
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.06.21. 07:34:24
@magyar-magyar szótár: oh, édes kis szülőhazám, Szabadszállás, fogadjunk ott is jártál:)