magyar-magyar szótár 2011.01.12. 05:30

sajtó[...]ság

Ismeretlen okból kifolyólag a fenti, jógyerekdefiníció szerint civilbátor címlapról kimaradt szerintem egy igen fontos mondat, a Magyarországon megszűnt a sajtószabadság! –felkiáltás koreaiul. Sok más nyelven ott virul, mindjárt a második pl az orosz nyelvre fordított állítás.

Oroszországban a sajtószabadság független külföldi minősítések szerint részlegesen szabad. Ebbe a részleges szabadságba konkrétan bele is halhat oroszországi újságíró,

ha nem megfelelően kezeli a tényeket, pl feltár olyat is , amit nem kéne. A nemzetközi sajtóközvélemény általában két lehetőséget latolgat az orosz újságíró megölettetésének indokául, a harmadik lehetőség a két lehetséges vegyítése, tehát az, hogy a politika és a szervezett bűnözés összefogása vezetett az újságíró halálához. Ráadásul Oroszországban nem szükséges feltétlenül újságírónak lennie annak, aki leszámolás áldozatául válik tevékenysége végzése miatt. Például az orosz állami bankfelügyelet főnöke focizni érkezett egy futballpályához és otthelyt, a mellékutcában lőtték le, mint egy kutyát. Nem az arcával ütött seprűnyélen egy arrajáró vidéki kirándulót (aki teljesen véletlenül gyerekkori haverja volt egy gazdasági bűnügy arcának). Oroszország nagy és hatalmas, egy birodalom, amit alig ismerünk, amiről jóformán puszta előítéleteink vannak inkább, semmint ismereteink. Némi tapasztalattal és ismerettel ugyanis egy orosz újságíró megverettetésének indítékáról kisüthető egy „a világ fejlettebb nyugati felében” ismeretelen vélekedés, miszerint a Putyint bíráló újságírót semnem a ’szolgálatok, semnem a maffia nem verte meg, hanem orosz ősszokás szerint A Haza Bátyuskáját (vagy Atyuskáját vagy A Gazdát) bíráló újságíró egyenesen a célpiactól (az ott is büdösnek ábrázolt és szüntelen felzárkóztatni és megnevelni szándékozott néptől full contact kapott bírálatot. Aki a Kedves Vezetőt bántja, azt megverik, mint a lovat. Nemhogy Putyinért kaphat ma verést egy őt szidalmazó, de 64 évvel A Gazda halála után akár még Sztalinbecsmérléséért is nagypofonnak lehetünk kisgazdái Oroszországban.

Az orosz dógozótömegeknek különvéleménye van Putyinról, ez a vélemény nemigen érdekel senkit sem és Putyin házisajtóját is csak dekoratíve. Az orosz dógozótömeget az amerikai C,D,E ... X, Y -kateg' filmek alapján akkora ostobahóknak képzeli a fejlett nyugati közvélemény, mint akik nem is képesek átlátni egy Putyin PR riport szitáján(A Bátyuska félmeztelen lovaglásban fitogtatja kétségtelenül izmos felsőtestét.)

Alig van fogalmunk a mai Oroszorszáról, de ítélünk. A netokrata Obama kutyázik a Fehér ház gyöpén, az cuki, Putyinról meg egy másfajta képet sugároznak az ő szakemberei nagyjából (a hátsaját tekintve ugye) ugyanolyan céllal és az nemcuki.

Sajtóhazugság van. Volt is. Úgy néz ki, marad is. Még a végén tényleg igaza lesz a Népszabinak és nincsen sajtószabadság. Besze János hentes és mészáros hónajszagú inge alól kél a tavasziszél , megkérdezi, hogy akarunk-e rabok leni és hóóónneakarnánk!

Egy magyar diáklánytól olvastam a legérdekesebb újságot az orosz nőkről. Azt figyelte meg , mindenből sokkalt többet alkalmaznak, festékből, kencékből és ékszerekből meg ruhákból is és ez az összesség valahogy mégis kevesebbnek hat rajtuk. De pacsemú?

Közhelyesen ismert tény a nemzetözi sajtómunkásság köreiben, Oroszországban mint változott az elmúlt 150 évben az író-újságíró megítélése. Míg a XIX. században az írót, az értelmiségit a nép a tanítójául ismerte el, még Szibériában, száműzetésben is kivételezett helyzetben volt az írástudó, aztán a szovjet-orosz majd a szovjet időkben is, még a GULAG-on is, kriminálpszichológusok is feltárták ezzel kapcsolatba a tényeket és aki ismeri mai magyar börtönviszonyokat, az tudja, hogy az Ész Embere , ha börtönbe kerül és a királycsávóknak rokonszenves a pofája, védelmet kaphat, nem biztos, hogy konkrét köcsög lesz. Ha trendekben ábrázoljuk azonban az Orosz Értelmiségi (pl író-újságíró) ázsióját, akkor ezek a trendek hanyatlóak.

Alig hinném, hogy Viktor Pelevinre A Haza Nagy Tanítójaként tekintene az orosz közember nagyátlaga.

Történetből [véletlenül –XVIII. sz-i magyar szóhasználat, a szerk, kiaka.] egy olyan telelőhelyen, ahová az orosz gazdasági és bűnözői körök a szolgáikat, csicskásaikat, sofőrjeiket, titkárnőiket és szopó luvnyáikat küldik kikapcsolódásra (valamivel melegebb van, mint Cipruson vagy a Cote 'D Azure-ön) Dovlatovot olvastam.

A mai netokratív magyar legendák és értelmiseggjeink téveszméi szerint az orosz, az nagydarab, impérijalista és bunkó, tahó. [Ugyanis az orosz felső hétszázezer nem charterjáraton röpül...] Honnan ismerne tehát egy orosz írót –gondolja a magyar róka. Arra kezdtem felfigyelni, hogy egyre több arrajáró orosz rúg rám homokot. Fölnéztem az arcokra és vicsorgó gyűlöletet láttam. Sőt egyes bárisnyá-nak maszkírozott kontírozócsajok és kettes safjor-ok ujjal mutogattak a könyvre és éppen csak le nem köptek. Minden arrajáró csak a borítóról is fölismerte Dovlatovot és hát latin betűket is ma már szinte mindenki képes olvasni az Ural-on innen. Kénytelen voltam tehát megállapítani azt, hogy az orosz felsőközéposztály gyűlöli Dovlatovot. Innen, a továbbiakban viszont már magamra vagyok hagyva a spekulációimmal, csak a kisujjamból tudnék kiszopni valami magyarázatot, mi lehet az oka a Dovlatov-gyűlöletnek, ha egyébként úgy is tűnne, mintha Dovlatov bizonyos orosz értelmiségi körökben elfogadott lenne.

Ott tartottunk tehát, hogy Oroszország egyre ismeretlenebb a számunkra is. Pedig a ruszkik (a Magyarországon ideiglenesen állomásozó Déli Hadseregcsoport-hoz fűződő filléres emlékeink ) miatt, vagy azért, mert még sok-sok cirilbetűt majdnem elsőre eltalálunk, rendelkezhetnénk akár a Független Nyugati Sajtóvéleményektől eltérő belátással is.

Az orosz számítógép-szerű viccekben ábrázolható előítéletes ostobasággal már foglalkoztam.

Mindenesetre, akármennyire is cizelláljuk a képet, kétségtelen tény, hogy Oroszországban a sajtószabadság (relatíve) részleges.

Amikor a Népszabadság ismeretlen szerkesztőségi munkatársa a Mindenhatooooo ingyenes fordítómotorjához vagy hiteles orosz tolmácshoz fordult a Magyarországon megszűnt a sajtószabadság –állítás oroszításáért, a célja az volt, hogy a világ közvéleményének oroszajkú felét is (ha eljut hozzájuk ez a címlap) tudósítsa a tényekről. Mert a Népszabadság ismeretlen munkatársa szerint vagy tény ez az állítás vagy a főnökség tudja, mi a célja vele, ő mindenesetre teszi a dolgát és utánajár az orosz mondatnak.

Koreai nyelven viszont nincs ott a mondat. Ennek oka több is lehet, ha akarom, azt állítom, hogy nem jutott eszébe senkinek a koreai közvélemény egyik felét felrázni. A koreai közvélemény másik, pontosan az északi fele számára ugyanis az internet nem elérhető, a hozzáférés nem részlegesen korlátozott, mint Kínában, hanem teljesen. Tehát ha egy észak-koreai állampolgár kíváncsi a sajtószabadság állapotára és a keresőmotor kiadhatja számára e témakörben pl a távoli Magyarország vezető napilapjának tiltakozó szándákú borítóját, valószínű, meg is értheti, mert legalább kínaiul tud. Apropo kínaiul sincsen ott a mondat… Pedig Kínában részleges internetszabadság van, viszont Oroszországgal való összevetésben akár azt is állíthatnám, hogy „Megszűnt a sajtószabadság Kínában!” Kínában azonban részlegesen korlátozottan elérhető a világháló és innen már a keresőmotoros ügyességén is múlik, hogy a részleges cenzúrát (aminek nem szándék, hanem képesség szab határt!) ki tudja-e cselezni.

Ráadásul az ingyenes fordítómotor is segíti a Népszabadságot a hazugság terjesztésében:

在匈牙利，该取消的新闻自由

Észak-Koreában, ahol nem szűnhet meg az, ami nem is volt, nincsen mit, mivel és min cselezni. Viszont a művelt koreai ember ismeri a jelentősebb kínai írásjeleket és értelmüket, tehát van esélye annak, hogy dél-korei interneten által tájékozódjon arról, hogy Magyarországon a sajtószabadság abban az állapotban leledzik, amiben Észak-Koreában, azaz nincsen. (Megszűnés következtében.)

Ott ugyanis tényleg nincsen sajtószabadság, még az Észak-Koreában megszűnt a sajtószabadság! –állítás is hamis, mert csak az szűnhet meg a szó lazán panyókára vett értelmében is, ami volt.

Száraz jogi tények vizsgálata alapján a Népszabadság állítása hamis. Még ma sem szűnt meg Magyarországon a sajtószabadság és holnap sem fog.

A sajtószabadság megszűnésének igazolásáért bátran küzdő újságírónk A Hatósághoz fordult szövegével, sziveskedjenek cenzúrázni azt és A Hatóság ostoba, humortalan embere sziveskedett is neki további felhasználásra alkalmas bürokratikus választ adni, miszerint nincsen jogában ilyen tevékenységet végezni. Sőt, ha birságolását követelne az újságíró a kellő áldozattáválás érdekében arra sincsen módja júliusig. Ekkor az újágíró reményét fejezi ki, hogy majd az időszak elmúltával megiscsak meg fogják bírságolni.

Van magyarázat, sőt felmentés is a Népszabadság szándékos ha~~mis~~zugságára , mert a „médiatörvény”-ként emlegetett összefüggéstelen és hiányos jogikollázs előrevetít olyan lehetőségeket, melyknek teljesülése esetén a sajtószabadság egyes vívmányai , elsősorban az Európai Charta Tíz Pontja szerint korlátozódHATnak, ezek közül az egyik legsúlyosabb az öncenzúra kialakítása. Márminthogy a hírszerkesztőnek önkéntesen kell például cenzúráznia a hírműsor forgatókönyvét.

1998. májusa és 2002. júniusa között Magyrországon a sajtószabadság a Freedom House minősítése szerint Részben Szabad volt. A Freedom House összesen három minősítést használ a Szabad a Rész[ei]ben Szabad és a Nem Szabad kategóriákat ismeri, nemigen lehetséges tehát cizellálni ebben, csak a rangsorral a szabadsági index alapján. Tehát sorakoznak az országok és még a Szabad minőítésben is van rangsor, pl Svájc szabadabb, mint Franciaország. Ésígytovább. Nincsen Magyarországon folyamatos médiakontrol egyforrásból az egész történet nem tanulmányozható. Nevetséges és komikus hiogy egy sajtószabadságot vizsgáló forrás még arra is rest, hogy 1998-at januártól tárja föl és 2002-t végigvigye. Már eleve is szemenszedett és oldali ízlés szerint válogatott a tálalás. A "jobboldal" szégyene a jobboldalé, de a jóoldal ugye, a szakmai és elfogulatlan is megenged magának, bocsjav egymásnak ekkora hibát, hogy a független sajtószabadságfigyelés látszatára sem ad??

A Nem Szabad-on nem sok cizellálni való van. Majdnemnincsen nincsen vagy részbennincsen sincsen, a nincsen az nincsen, nincs ebben cizellálhatóság. (Lásd fönt a Kína-Észak-Korea összevetést.) A valami néha a semminél is kevesebb lehet -de ez már népköltészet, amivel a jog nem sokra megy.

Arra a hazugságra, miszerint 2011 január elején megszűnt a sajtószabadság Magyarországon annál bizonyítóbb erejű indok, miszerint majd a jövöben esélye lehet annak, hogy bozonyos sajtószabadságjogok csorbuljanak, mások pedig korlátozódjanak nincsen, hiszen ezen adott pillanatban, MOST (amikor már a Népszabadság állítása szerint nincsen sajtószabadság) még beszélhetek, bármit állíthatok, hajam szála nem görbül. Sőt, hát még csak az kéne! Sőt, azt tapasztaljuk hogy a képességeknek és kategóriáknak megfelelően hiszterializálódik a tiltakozás kifejezősdése. Akik találnak szavakat, igyekeznek beszélni, amíg ugye lehet , közepes vagy gyöngébb képüességű stréberek inkább maguk a két kezükkel ragasztják le a szájukat és ez, mitnemmondjak okosabb megoldás a megfelelőoldaliság kifejezésére. Olyan figurák, akik egyébként nem kapnának annál nagyobb sajtónyilvánosságot, mint amit kinyalnak, pedálozhatnak és könyökölhetnek maguknak , most fórumhoz juthatnak, nevet szerezhetnek akár olyan tettel, amit aztán interpretációkban úgy kell túlzó kifejezések megragadássaával, nyelvi eszközökben való tobbzódással dramatizálni a gatyarohasztó börleszkből a civilbátorság tanúságtételévé. [Mong ügy, Jászberényi ügy] Azt állítom, hogy már elgörbült, ha jelenleg nemgörbül is, de hangot adhatok reményemnek, miszerint fog majd az görbülni X idő múlva és ezt a sötötfeltételezés szerint majdani görbíthetőséget azzal előzöm meg, hogy már most azt állítom, hogy görbe–és ezen a burleszken nem neveti el magát senki.

Nem tudom, hogy van [észak-]koreaiul az, hogy kurva anyádat, koreaiaknál szitkozódásba számít-e ez. Használatos-e ez. A kurvanyázás kifejezés túlzó alkalmazása. A világszerte lekurvázott anyák döntőhányadára ugyanis a legyülölködőbb rosszindulattal sem lehet ráhúzni azt a minősítést, hogy legalább alkalomszerűen és a saját kéjére-kedvére kurválkodtak volna . A kurvanyázás számos, tehát megszámolható, véges indokai közül a legmarkánsabb vágy a provokáció, igazából ebben a kontextusban a kurvanyád azt jelenti pl, hogy gyere üssé’ ha mersz, bazmeg! Kulturkörönként pl a becsület (a morál, pl a közerkölcs) követeli meg azt, hogy akinek az anyját mondják, annak föl kell lépnie. [Ez hazai cigány szófordulat az anyázásra, ebben a kontextusban úgy is érthető, hogy „Anyámat egyáltalán, sehogyse vedd a szádra!"A cigány illem szerint udvariassági kérdés sem illendő a nőicsaládtagok hogylétére vonatkozóan sem] . Mégis, ha most piri-a-parádé, csili-csalamádé, az észak-koreai szellemi élet kimagasló személyiségeit meghívhatnám egy szümposziónra és ott eléjük tárnám a tényeket, miszerint Magyarországon megszűnt a sajtószabadság , ismerve a koreai nép szenvedélyességét, nagy valószínűséggel ez is a reakciók ott lenne:

nappeun jasig!*

[A KURVA ANYÁDAT! ]

Kénytelen lennék ezt a sértés zsebrevágni LÁTSZANI mert annyi eszem azért van, hogy tudom: valójában nem az én anyámat mondanák ezzel… Attól félek, hogy már nem kéne átszöknöm Észak'ra, elég lenen egy mai pekingi értelmiségi kocsmában kifakadnom arról, hogy Ma már nincsen sajtószabadság Magyarországon és meg is kapnám ezért a túlzó hazugságomért a magamét.

Magyarországon ezekben a pillanatokban és még holnap és még pénteken, a nemakármilyen pénteken és jövő héten valamint február második felében is még sajtószabadság lesz. És véleményszabadság van.

Menjetek tüntetni pénteken a sajtószabadságért.

A Népszabadság szerkesztősége egyfajta logikai menetbe szorultan nem is tehet mást, minthogy azt hazudja a világ közvéleményének, hogy Megszűnt a sajtószabadság Magyarországon. Ez a hazugság szabad véleményüknek is tekinthető. A véleményszabadság a választás szabadságát is jelenti és ez egyben ízlésbéli kérdés is, amiről nincsen mit vitatkozni.

Az én véleményem szerint, ha a sajtószabadság korlátozásának eshetőségei miatt tiltakozni szándékszom, önellenható ostobaság, ha fogok két ragtapaszt és leXelem a szájam. Az én ízlésem szerint, ha meghívnának a rádióba, hogy megkérdezzék, mi a frászkarikát keres a zsír a disznók gyári takarmányában és mikrofont dugnak elém, akkor az én ízlésem szerint nem hallgatással, hanem beszéddel, az alkalom megragadásával, szavaimmal tiltakozom. Szintén arányérzék (és ízlés) dolga, mekkora kifejezéseket ragadok meg, mérlegelnem kell a figyelemfelkeltéshez legalább szükséges , az lértelmezhetőséget akár műűvészi eszközökkel is jelentősen kitágító (pl metaforikus) eszközök között. HA beszélek, előfordulhat hogy LEKEVERNEK ez pl kiváló alkalom lehet az öncenzúra szemléltetésére. Persze az is lehet, hogy törököt fogok a mikrofont túloldalán ülő emberben és két mondattal nemhogy csúnyán kidumál, hanem még bohócot is csinál belőlem.

Tegnap sokat rágódtam Nagy Tanítóm Tokfali blogbejegyzésén, az elmúlt húsz-huszonegy év különbözőoldali mítoszain, ezen mítoszok finom (akár hetenkinti...) változásain az egész képlékeny masszán, ami az elmúlt huszonegy év és akkor az jutott eszembe, hogy az a katyvasz, amiben most (ma) már fuldoklunk, de 1994-ben kábé a térdünkig ért, talán a kifejezések túlzó alkalmazása miatt is puruttyálódhatott eeeenyireeeeee… A kommunistázások, a fasisztázások, a réstarujáccijaózások, a rémkeltések és felesleges rémüldözések, a szüntelen hatásvadászat és fokozás, a béka-ökör harc, a farkas-egér közdelem, a rókafogta csuka. Úgy érzi az ember ma már sokszor, hogy ennél fennebb a plafon felé nem lehet, csak talán még egy és még egy.

Ha például azt is mondja a magyar, hogy fél szeme van kilőve, az a fél szem icc egy[1] szem[golyó] és vagy ki van lőve vagy nincs kilőve .

Fölmentés szerezhető a Népszabadság szerkesztőségének a nagyító hazudozása miatt azért, mert ha 1998[június]-2002.[május] között azt füllentették, hogy a sajtószabadság részben korlátozott, akkor a sajtószabadság részleges korlátozhatóságának veszélyében pedig eggyel nagyobbat kell hazudni, mégpedig azt, hogy nincs.

Két-három napja gyötör az, mi van, ha nem teljesül a jóoldal óhaja, nem buknak meg e z e k és a kevesebb, amivel most óhajaik szerint még bekötnék, az az úniós elnökség elvesztése [ugye ezt az elnökséget nem mi veszítenénk el, hanem e z e k ] és pl Tokfalvinak igaza lesz és az ó, hát dehogyisse-hooóóógy is lennének ők, az ártatlanok királycsinálók, szóvalhogy e z e k –et csak „jobboldalról” lehet majd leváltani. De milyen jobb? Ó istenem, Tokfalviék naív konzlib várása! - emlékezetem szerint vagy 15 éve még volt pár konzlib algonkin, pl Szabó Iván, A következő kép nem jeleníthető meg, mert hibákat tartalmaz: „http://www.parlament.hu/kepviselo/kep/s080.jpg”. akit kéjjel csapdosott face-en a jóoldali újságírás az akkor szent, ma már fassetuggya & kiemlékszik célok miatt. Szabó barátai SZDSZ-esek voltak, de ennyi kevés volt a kímélethez.

És ha egy még annálisjobb? Neagyjisten nem egy, a magyar bíróságon pontról-pontra eséllyel széjjelmagyarázható jogi tákolmánnyal, hanem csak úgy szó nélkül, ámde rendesen odarántanak a sajtószabadságnak, akkorra milyen szavak maradnak? Ha tényleg lesz cenzor és kiveszi a nyomdai számítógépből a cikket és eléri az amerikai szervert és az online változatot is kifehéríti, akkor szemre azt a büdösnép az önkéntesen lefehérítettől hogyan különbözteti el.

Lehetséges-e vezérlőértelmiseggjeink számára megfelelő jobboldall Magyarországon, ha Tandori Dezső kifakadását valamikor 1993-ban vagy '94-ben akkora felháborodás fogadta a jóoldalon, hogy azt kellett füllentenie, részegségében szaladt ki a száján, miszerint ő jobboldali író szeretne lenni, ismétlem, nem van, hanem szeretne lenni... csak...

De hagyjuk ezt. Miért is miért is ne indulhatnék ki szövegem előre kijelölt célbaérkeztetéséhez a számomra tehát ezért óhajtottabb [-> Andrassew hisztizése] rosszfeltételezésből, miszerint van és lehet még lennebb és jöhet tényleg olyan (jobboldali) diktatúra Magyarországon ami ténylegesen megszünteti a sajtószabadságot. De még addig hányszor és mennyi szent céllal fogunk tobzódni a kifejezések túlzó alkalmazásában a tények száraz közlése helyett??

* Egy régi kínai mondás szerint minden út az első lépéssel kezdődik és a Népszabadság első lépése is hazug volt, a Népszabadság egész története a különböző színtű és minőségű hazudozásokból áll, volt idő, amikor Magyarországon a sajtó szabadsága valóban és részben korlátozott volt, azidőtájt például a Népszabadság a szöveg cenzorszempontból értelmezhető felszínén hazudott, a sorok között viszont akár igazat is írt. Hazudott a Népszabadság kényszerből, előre megfontoltan, pártutasításból, címeiben, fejlécében, bevezetőiben és konklúzióiban. Részben a Népszabadság igazat is mondott. A népszabadság játékszere is volt politikai erőknek meg szócsöve, de koronkint furcsa helyzetben a Néopszabadság megengedett vagy nemengedett meg valamit politikai szereplőknek és ezügyben legföljebb a mértékben, ha füllentett (nem is tudok mást kívánni itt sem Tamás Ervinnek, mint együltőhelyében, megszakítás nélkül szilvásgombóc formájában egye meg az annyival többet, amennyi a 10 fölött van a Gyurcsánynak-többet-megengedésben). Rosszabb a Népszabadság bármely más magyar orgánumnál a hazudozás műfajaiban? –Nem, sőt, jobb, a Népszabadságban mindig a legminőségibb hazudozás folyt, (szemben pl a Magyar Hírlap hazudozásaival, amik esztetikai szempontból is kifogásolhatóak, nem csak kontextuskeltésükben). A Népszabadság mindenben a legjobb a napisajtó frontján, kifejezi a magyar elitértelmiség szinvonalát, ami feljebb nincsen a Népszabadságnál, ez a maximumunk, ennyire vagyunk képesek. Amint az igazság ellentéte is lehet igazság, úgy a hazugságé, a Népszabadságnak azonban nincsen inverze, ennél csakis ~~lejjebb~~ lenn-ebb van, ennél a sajtóterméknél csak gyöngébb van a maga műfajában.

**Koreai írásjelekkel szerettem volna kiírni a szöveget, ám az ingyenes fordítómotorok csak, ha, akkor is „fonetikus átírásban” (és enyhe ferdításben, pl kurafi!) kínálják.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

· 1 trackback 8 komment

Címkék: sajtószabadság

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr572577978

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Féligazságok 2011.01.12. 10:45:29

És még csodálkozik az ember, hogy a FIDESZ szavazók elhiszik az összeurópai ballib ármány meséjét. Két verzió arról, hogy mi történt tegnap az Európai Parlamentben. Az első hír a Magyar Nemzetből származik (amelyet egy már a címében is hazug jegyzet is...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2011.01.12. 07:34:08

börtönben a tanárember (bárki, aki tud írni-olvasni) azért kell, mert ő írja majd a beadványokat, fellebbezéseket, ilyeneket, plusz valószínűleg könnyebb dolgozóra küldeni (ahol még akár dolgozni is fog), és onnan ezt-azt behozhat. néha azért megverik, csak hogy érezze a törődést, de nem csinálják ki, amíg jól viselkedik.
a többit majd később.

Válasz erre

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.01.12. 10:30:15

Ez a sajtómizériás betűfolyam már legalább olyan hiszti, Dudi, mint az Andrassewé, vagy a te jógyerekeidé. Mi a jó lófaszt nem értesz azon, ha a kormány olyan törvényt hoz, amely betű szerint korlátokat állít a sajtó, illetve a szólás és véleménykifejezés szabadsága elé, köré, faszom, akkor ott bizony az a sajtó-, szólás- és véleményszabadság bezony korlátozva vagyon. Ehhez meg nincs köze Putyinnak, Dovlatovnak (Andrassew és körei ráadásul szerintem ismerik Dovlatovot), Ki Dzsong Ilnek és senkinek. Ehhez nekünk van közünk, és van aki helyesel (azok), van aki elken (te) és van aki tüntetni megy (én). Nem azért mert Népszabi címlap, hanem azért, mert mint fent. Egyedül Bródy bácsi fellépése riaszt egy picit, de majd ledobálom a színpadról.

Válasz erre

budai zöld 2011.01.12. 10:34:12

Azért említsük meg, hogy nincs ott izlandiul és baszkul sem, vagyis a szótár lenyomta a népszabit multikulti lefedettségben.

Válasz erre

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 10:47:06

@budai zöld: Pedig el tudom képzelni a mai baszk értelmiségi helyébe a magamat A Nemzet Szküllája és Kharibdüssze között ugyi, háááányódván, hogy ugye a terroristák meg az istenattanép és a baszk szempontból részlegesen biztosított sajtószabadság számunkra ismeretlen esetei.

De a szívemnek kedves Catalunya is ugye, ahol nemzeti dacból lemondtak az amúgy sem preferált bikaviadalokról, amiknek szigorú állatvédeli szemszögéből ha odakacsintunk a magyar libatömés ügyeire... khrmm khrmmm.

Válasz erre

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 11:05:49

@efes: Mit kenek el? A korlát korlát, megfogható, törhető, lehet rá pl szalagot kötni, van. De ha valami nincsen, akkor nincsen. Ez az írásom is azt mutatja meg, hová vezet a szavak túlzó alkalmazáása.
Vár, Síkbolygóükompatíbilisen és nem az egyetértés miatt, de nekem Dr Kovács tényfeltárókáefté igazgató álláspontja a rokonszenvesebb már megint, aki A Mozgalom kérdésére kijelenti, hogy napirenden tartják a témát.

Hol kenek, mutasd már meg.
Most komolyan, ha valami (tragédfia folytán) tényleg megszűnne a sajtószabadság, már nem lennne rá szó, ha (téged idézlek) még a korlátolásánál elhasználtuk a megszűnt szót.

Nézd meg a médiaszabadságnak EZT a korlátolását és vesd össze, amikor még úgy kellett szemenszedni a bizonyítékait és azok (1998-2002) mennyire nevetségesek a mai összevetésében.

Az, pedig, hogy ez is "Andrassew féle hiszti"... ugyan, ne hülyéskedj. Ez a Síkbolygó két elfoglalhatóü álláspontja közül egyiknek sem felel meg. (Ugyanis én nem tudok arról, hogy Magyarországon ballibek szóhoz jutnának. Az MSZP haldokló bal-frakciója némán agonizálhat, most nincs rájuk idő, a lib'-ek mohikánjai meg már a jóoldali megfelelő kormányzás alatt se juthattak szóhoz.

Válasz erre

Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2011.01.12. 13:14:28

Sajtószabadság ügyben nem nyilatkozom (de van szerintem, nem vette el senki), csak egy hasznos linket rakok itt ki, mert feljelenteni jó:

leveltar.blog.hu/2011/01/12/jelents_fel_mindenkit_a_mnhh_nal

A Dovlatovos rész nagyon érdekes volt, talán azért utálják (bár csodálkoztam azon, hogy ismerik), mert elhagyta Oroszországot, és a rohadék amcsikhoz költözött? Gondolom ennyi egészséges nacionalizmus van azokban az oroszokban, akik külföldre viszik a pénzüket, miután belföldön összeszedik.

Válasz erre

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 13:29:39

@Levéltáros: Dovaltovnak van egy pompás parabolája, amiből nagyszerű drámát lehetne írni: Az amerikai orosz emigrantok
kongresszusa LA-ben. Minden posztszocialista országban rémbohózat úgy, hogy azéert egy amerikai is beláthatja. Címe: Az irodalom folytatódik
Vitriolos. Pedig száraz. Kerüli a kifejezések túlzó alkalmazását, szinte kopognak a mondatai. És persze az Orosz Alkoholizmus Legendájának is megadja (ő maga halálra itta magát jódolgában) Nem ismer kíméletet, ismervén az oroszok ivászatának fokát (mely a miénkhez nem is hasonlíthatóan impárjáliss) önmagában Dovlatov alkoholrecepciója is elegendő a közútálathoz.
Behh, a magyar sajtómunkásságnak se ártana egy "Kompromisszum"

Válasz erre

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 13:34:35

@Levéltáros: Az milyen érdekes, amikor belenéztem a mellettem ülő milljomoslányka orosz ifjúsági magazinjába, a kifejezetten magas nyomdai színvonal , vaskos, ám nagyobb könyvalak, szépirodalom
érted, diákoknak és egyéb ifjaknak szánt magazin, 17 oldalas riport Hemingway nyomában, az a mi Hello Kitty-s bezzegóniósárnyalatú ifjúságisajtóknban a Bonbon ~ lenne.

mennyi részeg ember és ráadásul mennyivel többet olvasnak, mint mi. Ulickaja, Tolsztaja. Bár odafönt a téli esték délután háromtól hajnali féltizenegyig tartanak.

Válasz erre

magyar-magyar szótár

minden mélymagyaroknak azon kitsinke munkái,

...az mit nem akarnánk látni

Keresés

magyar-magyar szótár

Címkék

Egyéb

Archívum

Olvass!

Friss topikok

Feedek

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 05:30

sajtó[...]ság

· 1 trackback 8 komment