2010.04.02. 06:46
tizenegyedikkönyvíró
A tizenegyedikkönyvíró szépen, tisztán ír. A stílus az ember nagyjából úgy, ahogy a szem a lélek tükre vagy amilyen tiszta holdsarlócskák egy jógyerekfrizurcsis, ármányöltönyös tőzsdei spekuláns ápolt körmei. A tizenegyedikkönyvíró grammatikája gömbölyűbb Katona Klári lánykori debütáns kis dalocskájánál. Nem cizellál feleslegesen. Szivesen hivatkozik pl Hemingway-re anélkül, hogy akár egyetlen történetet is képes lenne megfogni… Kitalálni? –ááádehogy, kitalálni nem tud történetet. Két tizenegyedikkönyve közé saját kis életéből dolgoz föl egy fejezetet, már persze, ha történik vele valami azon kívül, hogy ő úr éshátugye ír…
Kedvencem Listius László vérgróf rest volt tíz könyvet összehordani, hogy abból tizenegyediket írjon, fogta Bordarics krónikáját Mohácsról s kínrímes-metrumos klapanciákba vervén éposszá nyilvánította. Hajh, ha viszont kis enn-biográfiáját megírta volna, ráelőz de Sade márkira.
Amidőn a könyvtár karzatáról lenézünk, igen nehéz elkülönböztetni az írót a tizenegyedikkönyvíró-másoló kopírozótól. Görnyednek könyvtornyok között s másolnak, jegyzetelnek. Ha figyelmesebbek vagyunk, azért azt láthatjuk, hogy a tizenegyedikkönyvíró kereskedelmi forgalomban kapható könyveket copyr, míg az igaz történelmiregényíró inkább levéltárakat tallóz, eredeti kéziratokat eredeti írásmódban írt kortárs szövegeket. Hiszen a történelmiregényírás nagyjai Heinrich Mann [ IV. Henrik] vagy Móricz Zsigmond [Erdély] alapos gyűjtés után vágtak neki remekműveiknek.
A tizenegyedikkönyét mint „történelmi regényt” kínáló másoló-írnok ötlet és tehetségbéli fogyatékait mint stílusbravúrt mutatja be. Forrásairól mélyen hallgat. Hogy ő mennyire száraz és eszköztelen tud lenni! Olyan mértékben bízza a figurákat, öltözékeket, építészeti hátteret az olvasó fantáziájára, hogy az a filmművészet elterebélyesedéséig saját korának díszleteiben látja a történetet, majd a televíziózás emberiségre rottyantásával pedig néha egészen blőd, ám steril, íz- és szagtalan képtelenségekben. A labanc-ra pl nem csupán konzlib’ eszmesiégünk példaképei, a felvilágosult européer ősliberálizmuss elei maséroznak be, de hófehér, makulátlan ruhás – csatoscipős seregek is. A magyar paraszt hófehér gyócsban, skanzenvakítófehérre meszelt patics díszletfalak közette… és minden esetben az éppen aktuális hajdivat. A szöveg archaizál is, mint egy középiskolai dolgozatban: időnként bebökődik egy-egy vala és kigyelmed. Az már a színészi önfeláldozás netovábbja, ha vendéghajból enged egy copfot fölcsatolni Elvis- vagy Beatles sérójára. A színésznő a fölragasztható műszempillájáról le nem mondana! És a kuruc meg olyan operettnyalka, hogy vezérlő fejedelmünk testi őrsége legválogatottabb legényei sem pompázhattak még ünnepi alkalmakkor sem olyan mentékben, nadrágokban, forgós fövegekkel, párduckacagánnyal, aranyas csákányokkal… (Leginkább a Mária Terézia -huszárok öltözetére emlékeztet operett- és matinékurucságunk jelmeze…)
Minthogy a tizenegyedik-történelmi-regényíró regényének különböző fogyatékai mián nincsen se íze se bűze [-> sajtalan], időnként óhatatlanul is bevillannak kortárs utalások -ilyenkor aztán, ha jóarcú , simanyelvű a fiú, akkor a kritikus a segítségére siet azzal, hogy ebben modern irodalmi (korábban posztmodern) stílbravot mutat meg, mármint úgyértem, hogy a nincsben, ami van ezáltal.
A Heinrich Mann vagy Móricz Zsigmond mértéke szerint [bocsánat: kreatív] író ugyanis tudja, mi az avatott gatya, a különbség a fokos és a csákány között és azt is, hogy a köpönyegforgatás miért és hogyan és mit is jelentett. A kuruckorban Petneházy Dávid például akkor is gyakott vóna a közepébe bele a mai kortekintetnek kuruc ésvagy labanc felől, ha tudta vóna, ő minden maiértelembe vett [politikai]köpönyegforgatás nélkül semmi másért nem állt a kurucok közül labancnak, hanem csak azért, hogy Buda ostrománál a török ellen víhasson. A tizenegyedikkönyvíró viszont, ha esetleg rákérdeznek, durcásan szorítja le tokáját: Hogyne tudná ő, de direkt, szánt szándékkal nem merült bele efféle hangulatfestő apróságokba. (Hogyne, ő kb 3 hónap alatt dob össze egy tizenegyedikkönyvet, így ilyes szociográfikus-ethnográfikus utánjárásokra nincsen ideje, Mann vagy Móricz csak adalékgyűjtésre áldozott 4-5 évet…) A szerkesztők sem szenvedhetik még az olyan ritkás archaizálást sem, mint a Móriczé voilt, nemhogy az olyasmit, mint Kodolányi János műveiben a képzetes ősnyelviséget...
A letizenegyedikkönyvírózás a hazavágóskritikai fikaizmus dédelgetett bubusa, amit az un "kritikus" avagyis fáy-szerű sókriticista [ a kottaanalfabéta zenekritikus mint korszimbólum is...] élvezettel fricskáz… Irodalmunk őrkanonokjai nem tudnak mit kezdeni az olyan életművekkel sem, mint Szentkuthy Miklósé. Hát akkor Hamvas Béla Karneválját vagy a Szilveszter-t hogyan is tagolhatnák bele a képzetes rendszerükbe? Egyszerűbb leszólni... vagy hallgatni róla. Elolvasni nem, abba beledöglenének, de sajnos még ministrans-aik sem veszik a fáradságot, hogy megnézzék a Karnevált. Valamit azért sejtenek, ezért Hamvast műve másik fele felől fikáztatják : Hogy tizenegyedikkönyvíró lenne. A történet egyszerű, Hamvas házi-kézi könyvtára s kéziratai megsemmisültek a II. világháború alatt. Azok a könyvei, ami a „tizenegyedikönyvíróság” vádjával talán illethetőek, a jövőbeli megjelenés minden reménye nélkül, füzetekbe íródtak, jórészt pl fejből vagy sajtpapírokból vagy néhány dugdosott könyvből. Hamvas baráti-ismerősi körébe tartozott pl Tőkei Ferenc, a jó marxista (és egy jó marxista mindenbe úgy, ahogy katolikus püspök indexes [itt: tiltott] pl pornográf (Sade márki művei) irodalomba is betekinthetett, fejlettudatának köszönhetően elzárt könyvekbe is… Tehát elvileg Hamvas kezébe kerülhettek mások számára elérhetetlen tiltott könyvek [netokratívul tartalmak – a szerk. seg.] …
A tizenegyedikkönyv-ség főkritériuma az üzletszerű megjelenés. Tehát egy fiókban heverő spirálfüzet kéz-írója nem lehet tizenegyedikkönyvíró. Akkor sem, ha az utókori hívei kiadják munkáit nyomtatásban. A tizenegyedikkönyvíró jó marketinges: fogyatékát, a kreativitás teljes hiányát mint szándékolt eszköztelenséget adja elő: jaaj, ő ám annyira lecsupaszított tisztavíz prózát ír.
Hamvas leginkább sehogyansem élt meg az írásból, míg a tizenegyedikkönyvíró azért annyi jövedelmet szed copyrságán, hogy gondolhatja igaziírónak is magát, de azért nyilatkozataiban álszerénykedhet is, hogy ááá, de nem, azért őneki civil foglalkozása is van.
Flaubert csak a kritikusokat sorolta a gyáva katonák közé, holott a tizenegyedikkönyvíró is betölti Orosz József mértékét, aki a szállodai szobájában , de nem az ablakból, hanem a CNN-t nézvén "helyszínitudósított" a háborús Irak fővárosából.
[…] vagyis rövidrezárva: A szándék teszi a tizenegyedikkönyvírót. Tehát pl ha Ungváry Tamás hozzájut tiltott, búrzsojjá nyugati popmagazinokhoz, amiket párt. & áll. tám hiv elf. elrekesztettek a késő-60-as kora 70-es évek magyar ifjúságától és ezekből ír egy „Beatles bibliát” akkor az tizenegyedikkönyv. De ha Hamvas Béla magának és barátainak ír egy gyűjteményes füzetet a megjelenés reménye nélkül ugyan, de azért mégis a könyv-alkotás fegyelmével, az nem tizenegyedikkönyv még akkor sem, ha a jogutód kapott érte aztán valami honor’t.
Hamvas szerint bolond, aki nem az örökkévalóságnak dolgozik. A tizenegyedikkönyvíró szerint viszont az a hülye, aki nem a jelenkor piacára tekint. A szakmányban mívelt írás célja a kellemes élet –ma és egyre inkább a jövedelemkiegészítés. Sokra is megy Hamvas az örökkévalósággal, amikor éltében egy időben raktáros volt pl Tiszapalkonyán addig, amíg hozzá képest nudli, semmi seggfejek meg kritikai életünk fenenagyjai budai villában, nyaralás és pancsi a Balcsiban, pár nyugat-európai tanulmányút. (Amiről aztán „útikönyvet írt” , kritikai kardélre hányva a kapitalizmus rothadását és a disszidenseket… ).
Kérdés az, hogy ha ilyen egyszerű a tizenegyedikkönyvírás, mért nem lesz minden író tizenegyedikkönyvíró. Hát, ez borzasztó egyszerű, ki mint szereti, sokan úgy vannak vele, ha nem tudnak rajzolni, akkor nem állnak neki vajpapíron mikiegeret meg tepsiszem cicussokat és cipőfej kutyuffkákat meg nagy ordenáré rózsákat és csókolózós galambokat kopérozni. Nem egyformán tűrjük a monotonitást. Minden nap fölkelni, másolni, összeilleszteni, komoly képpel nagy emberek asztalsarkain hallgatni vagy mosolygást tettvén humorosnak hitt megjegyzéseiken a személyes előrehaladásért… Az ember, ha csak ruhafogas is ott, ahol sok okos és szép ember megfordul, harminc év alatt csak ragad rá valami... aztán ott vannak a sunyi kis politikaimegfelelések, az embernek mindenféle aktualizálható alakokat kell beráncibánia a történetbe, pl a múlt század 90-es éveiben a vadászkalapos raccsoló jávor-bajszos öregúr, a valóságban a Xyzzi Állami Gazdaság igazgatója volt, párttagsága folyamatos és természetesen az MSZP-be igazolt át 1989-ben… kezébe a Hóttirencer Motyórrországon c. tízkötetes almanach egy darabját, hogy jujjoghassunk a hóttifaszista restarujácijó veszélyén… - az ember inkább beáll Teca nyénnye zőccségválogatójába akkordmunkára… Ott legalább vidáman telik az élet és ha éppen citrusféléket kell válogatni, a szag is elviselhető, nem úgy, mint Böbe mama maszekbarneváljában...
Természetesen savanyú a szőlő: Ha egy kiadó hajlandó lenne kiadni történelmi regény címén azt a tizenegyedikkönyvet, amit szépen összemásolok küsded kis könyvtáramból, ráadásul képes lennék "száraz, eszköztelen" stílusban írni* , már csapnék is belke a lecsóba, ímélcímem könnyen előkereshető, ajánlom magamat!
*ez a szócikk eredetileg 24 soros volt, de "javítás" címén túlírtam már megint... [a szerz. megj.]
21 komment
Címkék: tizenegyedikkönyvíró
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.04.02. 09:21:55
Barát József guru 2010.04.02. 10:32:31
Van, aki fodrász, más szakács, ő pedig tizenegyedikkönyvíró.
És akkor még hol vagyunk a Da Vinci kódtól:))
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.04.02. 10:34:22
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.04.02. 10:38:12
Barát József guru 2010.04.02. 10:44:59
csak a M-M SZótár meg ne tudja!!
Nem is az a baj, az egy fiction, regény, krimi, csak sokan már arra hivatkoznak, tényként kezelnek állításokat, mert benne van a Kódban.
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.04.02. 11:02:33
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.04.02. 12:19:47
2010.04.02. 14:33:05
Ez a dolog veleje.De nem csak az akárhanyadik könyv írásánál, hanem mindennél.Persze nem sicituradastra tekintettel kell cipőt, vagy bármi mást csinálni,hanem alázattal ,ahogy Hamvas írt szerintem.
magyar-magyar szótár 2010.04.03. 00:51:38
magyar-magyar szótár 2010.04.03. 01:01:04
magyar-magyar szótár 2010.04.03. 01:43:05
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.04.03. 11:00:51
Az, hogy egy A4-es papírra kézzel lemásolta Ottlik Iskola a határonját, az a mai napig egyik kedvenc gesztusom. Igaz, hogy egy feketére satírozott téglalap az egész, akkor is. Én elhiszem, hogy valóban lemásolta az egészet. De mindegy is.
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.04.03. 11:02:29
2010.04.03. 15:40:30
"Senki se csodálkozzék azon, hogy a rossznak az emberi életben olyan nagy szerepe van.A rossz tulajdonképpen az egyetlen feladat,amit meg kell oldanunk.
(...)Saját rossz magatartásunk irritál bennünket,és a feloldást eszeveszetten keressük.Az özönvíz nem tudta kimosni belőlünk.De a szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital.A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni.A bor felold.Van borunk.Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket,a paradicsomot, és megmutatja,hová fogunk érkezni a végső világünnepen.Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki.Ez az önkívület a bor."
Ez után az idézet után trendi módon sok-sok mosoly-jelet kellene tenni, de talán ezek nélkül is jól érthető...
magyar-magyar szótár 2010.04.04. 02:13:37
Ambrus Lajos ír jól ma borról (persze szőlész-borász is, méghozzá a Somlón)
A harmatoslekű naiv ősnetokratáink közül borszaGértő Hannibal von Easykarma
magyar-magyar szótár 2010.04.04. 02:16:24
maradtak ebből az a és g (y) betűim.. talán...
magyar-magyar szótár 2010.04.04. 02:20:02
magyar-magyar szótár 2010.04.04. 02:22:14
magyar-magyar szótár 2010.04.04. 02:23:46
thewitch 2010.04.04. 09:50:10
Az ilyen copy-paste-írókat az elején jól megfizetik a célzatos agymosásért, a végén meg szerencsétlenek el is hiszik magukról, hogy tudnak írni.