2008.03.16. 03:17
balodali
balodali- egészen a közelmúltig jelentős szerepet játszó eszmerendszer Magyarországon.
Kedvenc királyom IV. Henrik francúz király fogalmazta meg számomra a baloldaliság alaplényegét: Kerüljön mindenkinek tyúkocska a fazekába a vasárnapi ebédhez. Ehhez képest a jobboldali azt mondja, hogy majd inkább neki egybesültökör, abban egy vadkan, abban egy bárány, abban egy fácán -és így tovább. A többi éhenkórász meg legeljen papsajtot meg borsikafüvet.
Tágabb értelembe véve a baloldal az ellenzéki ülés-térfél valamely parlamentben.
A balodali személyiség haladó szemléletű, felvilágosult, az emberi szabadság és egyenlőség eszméjének él. Felebarátját szereti, mint tennmagát. Fölemeli a sárból, ha részeg, ha éhes, kenyeréből tör neki. Az európai felvilágosodás korát a polgári és marxista filozófusok java a polgári felemelkedés hajnalának tekinti ...én inkább a Középkori embereszmény alkonyi nagy föllángolásának. A XIX. század sivár, kormos heti hét munkanapos (vasárnap csak délelőtt volt meló) napitizenkétórázós, Twist Oliver-es éccaka előtt.
Haladóbalodali nem harácsoltatja össze a fél ország jobb mezgaz rt-inek lényegesebb részeit a strómanjával, vagy nem nyúlja le a szabályos tőzsdei keretek közötti kivéreztetése előtt az állami tőkeinjekciót a nagyvállalatból úgy, hogy a kisbeszállítókat meg nem fizeti ki az eladott termékért kapott ellenérték kis százalékából. Különösen pedig a haladó baloldalinak nincsen annyi bőr a képén ezután (ha a baleset a hozzánemértéséből következett be) a nagy állami kasszába beállni válságmenedzselni vagy eu-s pénzt elosztani. (Hát.. azt hiszem, az ilyen antagonisztikus ellentétek miatt kezd el végképpen kimenni a divatból a haladóbalalodaliság.)
A XIX. század elején két lelkiimeretfurdalástól űzött gyárosivadék Hegel és Feuerbach eszméire alapozva zavaros okoskodásba fogott, melyből a szocializmus eszméje született. A kommunizmus a szocializmus utópisztikus továbbfejlesztése . A direkt morál állapotában, vagyis forradalomra készülvén a balodali szociálista az emberiség legszebb eszményeiről beszél. Forradalom idején a forradalom szükségszerűségeiről. Forradalom után a rossz lelkiismeret állapotába kerül és a balodali eszméket a gyakorlatra adoptálja. Egy Lenin nevű, un „kommunista” pl a marxizmusból elvetette a kommunizmus eszméjét, és távoli soha el nem érhető jövőbe vetette azt, hogy a forradalmi lendületet így perpetuummobilizálja. A forradalom olyan, mint a bicikli, nem állhat meg, mert elbukik – ez volt az első nagy haladóbaloldali forradalmom, a Nagy Francia tanulsága is már. Sztalin a leninizmusból a marxizmust is puszta elméletté nemesítette, és a gyakorlatban egy jellegzetes későfeudális, kizsákmányoló despotikus terror-rendszert épített ki, melyet tévesen kommunistának is szokás minősíteni. Hitler csak szeretett volna annyi kommunistát kinyírni, mint Sztalin egyetlen terrorhadjáratában 1937-ben.
A magyar baloldaliság palettája szélsőbalról jobbra haladva: maóizmus, sztalinizmus, kommunizmus, szocializmus és szociáldemokrácia. Furcsa paradoxon, hogy az un. „rendszerváltás” utáni haladóbaloldaliság a régi szocializmus vívmánya iránti nosztalgiát ébresztgeve a népben, tört előre, majd napjainkban, a hatalomban e vélt nosztalgiából kohol fobizálandó kommunikációs célt, majd a hamis képet igyekszik (bérért, vö. bérblogger) az ellenséges tömegekre rávetíteni. Holott valójába ő is tudja, hogy a gyúccsrányista Rozi néni, meg a zóbbánnyista Mari néni a hétvégére ugyanolyan kötteskalácsot süt az onokáknak, aranyzsírkarimás tyúklevest főz csigatésztával, rántotthústornyokat, és még a tortán is ugyanaz a kristálycukorral csikorgó zsírkrém lesz: hogy nem két tömeg van, hanem egy… Megjönnek a gyereke, és lehet, ugyanabban a típusú óccsókiscuzzókiban ülnek, és ugyanúgy a papi és mami takarékbertétjéből [a néhai lakosági megtakarítások rovat emlékei…] vették…
Magyarországon a II. világháború utáni két ~inak hirdetett rendszer olyan tökéletességgel hamisította meg a történelmet, hogy ma már nincsen magát ~nak hívő, aki ne úgy gondolná, hogy az un. „kommunista” párt volt a leghaladóbb balodali erő Magyarországon, és a szociáldemokraták a burzsoázia [almagyarul burzsojázija] uszályába… - hogy kell mondani régijó baloldaliul? - eveztek! Általában Magyarországon is a legtöbb kommunistát a kommunisták ölték meg. 1945. után több kommunistát öltek meg 15 év alatt, mint a Horthy-rendszer 25 évében. A gyakorlatban az un „baloldal” kispolgári elemekből állt. 1945 után az un. kommunisták első dolga társaik bebörtönzése után a budai Rózsadomb elfoglalása volt. Luxusvillák, luxuskocsik – ezután következett csak a többi kispolgári-polgári párt kinyírása. A legnagyobb ellenség azonban a szociáldemokrata párt volt. A ~ szervezett munkásság java szociáldemokrata volt. A nagy ipartelepek munkásai szociáldemokraták voltak, Csepel egészen rózsaszín azaz szocdem.
1956-ot követően a véres leszámolásban a kommunisták maradékainak főleg nem volt kegyelem.
2008. január 14-én volt 50. évfordulója
kommunista színházi rendező kivégzésének. Az volt a bűne, hogy nem engedte meglincselni a mosonmagyaróvári sortűz két levezénylőjét, akik aztán megszökvén a rejtekhelyükről mégis a lincselők karjaiba futottak... Major Tamás és más neves régi kommunista személyiségek egyenesen Kádár ígéretét vették, hogy kegyelmet kap.. első között végezték ki.
Az un. Magyar Szocialista Munkáspártot egy Kádár János nevezetű városi proletár-kispolgár vezette. Itt jegyzem meg, hogy az un „kommunisták” meghamisították a proletár szó jelentését, így az ma sokakban tévesen a becsületes kis városi melós képét idézi föl. A kispolgári proletár ugyanazt csinálja, mint a nagycsibe, csak kicsibe, és ha vezető funkcióba kerül, akkor túltesz minden feudális kényúron. Kádár jóízlésére vall, hogy kollégájával, Nicolae Ceausecuval szemben kissé visszafogta magát a legfőbb hűbérhoz méltó fényűzésben – bár vadászni mindketten szerettek, és Kádár tudott is. (Régi királyok és császárok között is voltak szerényebb életmódot folytatók, pl I. Nagy Péter orosz cár, de az én Henri komám egyik népi csúfneve a Háromingű volt.)
A 80-as években Kádár hatalmának meggyöngülésével úgy látta az akkori politikai elit hűbéressége (akiket ma tévesen un haladó baloldaliaknak ill „reform kommunistáknak neveznek”), hogy itt az idő megszabadulni a marxizmustól lassan a verbalitásban is. Annál is inkább, mert kétszer is államcsőd közelében volt az ország (1982, 1986.) A társasági törvény nem csak az alsóbb néprétegek (a proletáriátus, a plebsz és a téeszparasztság) vállalkozásait legalizálta, hanem suttyomban tele lett a budai hegyvidék és a Rózsadomb homályos (=semmilyen) állami feladatot ellátó kis részvénytársaságokkal, ilyen nevek alatt, mint Építőtervező és Kutató Intézet Rt. Ezekben a felsőbb hűbéri körök feleségei-gyerekei rokonai meg ügyfelei csapták agyon az időt az un „rendszerváltásig”.
A rendszer formai változása idején, majd később az un baloldal még fontos politikai szerepet játszott. Sokat segítette az új baloldaliság brand-jének fényezését egy un „kisgazda” karrierista, politikusnak nem merném azért nevezni, aki kommunistázásaival tündököltette a balodaliság fényét az eszmeileg hanyatló, politikailag egyre erősebb MSZP körül.
Ma már hihetelen, de tíz évvel ezelőtt még az MSZP-n belül is balodlai frakciózás folyt, konferenciákat tartottak a haladó baloldal időszerű kérdéseiről. A sors iróniája, hogy a haladó baloldalnak egy haladó baloldali adta be a kulcsot egy akkor kézenfekvő politikai-taktikai ötlettől vezérelve.
2004-re annyi köze lett az MSZP-nek a haladó balodalhoz, mint III. Gyula pápa hétköznapi életének a kereszténységhez. Nagyon szépen beszéltek az MSZP-sek a haladóbalodaliságról, de tetteikben már egyszerű és elvtelen spekulánsokká züllöttek, akik a nép lebutításához a legkorszerűbb politmarketing licenceket vásárolták meg.
Az elméletileg még balodali MSZP 2000-re komoly kapitalista hatalmi tényezővé vált. A könnyebbség kedvéért az MSZP gazdaságihobbitelkének sarkában a kis sufni a Wallis Rt, akit érdekel ez a még áttekintehtően kissebbecske géemkácska ( powered by főbb könyvelője Apró Piroska ), járjon utána a neten.
Időnként az MSZP-ben még rituálisan nyilvánul meg a balodaliság. Ilyen kultikus szeánsz volt Fekete János vagy Marjai József kitüntetése 2006. márciusában. A magyar balodaliság sírbeszéde Gyurcsány Ferenc Őszödi Beszéde, melyben név nélkül ugyan, de cinikusan szembeköpi és legyaláza kitalálóját, Vitányi Ivánt.
Vitányi (az egyik utolsó, még élő balodali) kristályos példája annak, hogy bizony akadnak emberek, akik az életükben egyetlen-egyszer hibáznak – de akkor orbitálisat. Az Őszödi beszéd óriási felháborodást keltett az MSZP maradék baloldali érzelmű prominenseiben.
---
2007. végére a balodaliság már látszatszinten sem foglalkoztatja az MSZP-t. 2008-ra a haladóbaloldaliság afféle magántevékenység, érzelmi megnyilvánulás. Bánatos kispolgári hölgyek, akik érettségi óta történelemkönyvet nem fogtak, és valami olyan rémlik nekik halványan, hogy a Horthyék által széjjelrabolt országot a kommunista párt építette föl, meg Horn Gyuláék kezdték a rendszerváltást a társasági törvény bedobásával, blogot nyitnak, ahol bánatosan nosztalgiáznak, és ostorozzák a „kormány”-t, hogy nem elég jó a propagandája a reformok népszerűsítésért. Lám, valaha a baloldaliság egyet jelentett a pol’tikai felkészültséggel, ma már azonban 8-10 évvel van lemaradva a legújabb agitprop trenmdektől egy haladó baloldali. Nincsenek már fejtágítók – az MSZP még az eü-reformot is akkor (2008.január-február) akarta megbeszélni az emberekkel, amikor már lezavarta.
Szólj hozzá!
Címkék: szótár baloldali
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.