2010.01.10. 17:26
neoklasszikus
Igor Sztravinszkij idősebb korában a neoklasszicista húzásaival pukkasztott sznobokat.
Ilyen pl ez a Bach-átirata. Kedvencem. Főleg az a változat, amit ő vezényel. Itt Seiji Ozawa (小澤 征爾)
Kurtág György szintén Bach motívumokkal játszik a Játékok című művében:
3 komment
Címkék: neoklasszikus
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2010.01.11. 11:14:21
furcsa egy szerzet volt, annyi biztos:)
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.01.11. 12:24:30
A Johann Sebastian fia, a Carl Philipp Emanuel volt az, akinek zenéjében a bécsi barokk cirkalmas dallamvonalai már elkezdtek kiegyenesedni, ahogyan később a klasszicistáknál lett divatos. De JS még vastagon barokk.
magyar-magyar szótár 2010.01.12. 14:14:40
A klasszikusok a klasszikusok, pl még Berlioz elmegy a klaszikusok farkának.. és vannak a modernek. Meg a kortársak (lásd a kortárs zene című förmedvényem) Tehát nem a klasszika zeneszerzője Bach, idézem: hanem nagy klasszikus. (Bár SZERINTEM nem, mert csak elég egynémely toccata futamaira gondolni, vagy a a Goldberg' egy pár részletére...