Igor Sztravinszkij idősebb korában a neoklasszicista húzásaival pukkasztott sznobokat.

Ilyen pl ez a Bach-átirata. Kedvencem. Főleg az a változat, amit ő vezényel. Itt Seiji Ozawa (小澤 征爾)

 

Kurtág György szintén Bach motívumokkal játszik a Játékok című művében:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr741502960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2010.01.11. 11:14:21

ööö

furcsa egy szerzet volt, annyi biztos:)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.01.11. 12:24:30

JSBach barokk volt, nem klasszicista, így rimékelése sem lehet neoklasszicista. Bár, a neobarokkot inkább a Michael Nyman, Wim Mertens-féle cuccokra szokták ráhúzni, akár még joggal is.

A Johann Sebastian fia, a Carl Philipp Emanuel volt az, akinek zenéjében a bécsi barokk cirkalmas dallamvonalai már elkezdtek kiegyenesedni, ahogyan később a klasszicistáknál lett divatos. De JS még vastagon barokk.

magyar-magyar szótár 2010.01.12. 14:14:40

@efes: Még szerencse, hogy ezt a kifejezést (klasszikus és neoklasszikus) nem én találtam ki és nem is szivesen alkalmazom:
A klasszikusok a klasszikusok, pl még Berlioz elmegy a klaszikusok farkának.. és vannak a modernek. Meg a kortársak (lásd a kortárs zene című förmedvényem) Tehát nem a klasszika zeneszerzője Bach, idézem: hanem nagy klasszikus. (Bár SZERINTEM nem, mert csak elég egynémely toccata futamaira gondolni, vagy a a Goldberg' egy pár részletére...
süti beállítások módosítása