2020.02.25. 11:26
magyar médiagecizmus rekordja - dőlt meg
Jól jegyezzük meg a tegnapi és egyébként Szökőnap dátumát: 2020.02.24.: 76 éves rekordja dölt meg a magyar médiagecizmusnak. Mutatom, hol s hogyan:
Utoljára a magyar sajtó 76 éve tudott ennyire geci lenni,de akkor is főleg a nyilas sajtó,a zsidó deportálások megkezdése feletti örömködéseiben.
A csúcs a Retek Klub GeciFókusz című általában csak hígíitott fos műsora tudott lenni a beharang/felkonfjában:
EGY HAJÓ UTASA A KORONA VÍRUS ELSŐ MAGYAR FERTŐZÖTTJE!
-úgy gondolhatta a Fókusz szerkesztő picsája,hogy a japánt,meg a Yokohamát kihagyja, hátha így nagyobbat zörög a paraszt, ha beszopatják.
Már hetek óta gusztustalanol sóhajtozik a magyar gecimédia,mikor lesz már magyar fertőzött.
Antónia hogy örült már tegnap a Retek Hiradóban!
A magyar szar világviszonylatban felülmúlhatatlan. A magyar média még gecinek is tud eléggé szar lenni.
"Tegnapfelkeresett egy hajdú-bihar megyei idős hölgy, hogy a koronavírus tüneteit észlete magán,de ugye a falujának nincsen körzeti orvosa, ezért a közeli nagyvárosba kellett autóznia,ott azonban az orvos azt mondta neki,hogy szedjen sok vitamint és nyugodtan menjen haza."
Varga Zoltán Demokratikus Koalíció Debrecen.
Legközelebb arról fogok értekezni, hogyan veszi el az ételt amagyar emberek előla drámaian nagyokat zuhanó Magyar Forint az egy-két 300-ad-nyit eséseivel (majd másnap észrevétlenl javulegy-két háromszázadot és) megint drámaiakat zuhanegy-háromszázadokkal. Hogy a símlaptündér soha ne vehessen be faszból egy-háromszázadnyinál többet. Drámaian sok legyen a pofájában két-háromszázadnyi falat a napi ételeiből!
lábjegyzet: A japánoknak a szokásos japán zsenialitásnak a precizitással valómeg ojtása közepette sikerült speciális koronavírus-fertőzés szaporító inkubátort csinálniuk a Diamond Princess szálloda-óceánjáróból.
Szabó Lőrinc
|
|
Csak két kezem van, s ezer kellene, százszor ezer, mondtam keserüen, százszor ezer kéz, agy, szem, millió, hogy megcsináljam, amit akarok. Csak két kezem van s csak egy életem, mint bárki másnak, s egy őrült golyó, egy véletlen, egy buta tőr elég, hogy elpusztuljak, mint akárki más. Csak két kezem volt, csak egy életem… S lett millió! – mondom ma. – Én vagyok a nép, az ország: minden porcikám és minden percem és gondolatom szétosztogattam s egy-egy katona, egy-egy élet lett mind: akaratom vérben és húsban iker másai: mind egy célt lát, és ami áldozat esik, ma már nem esik céltalan. A cél: én vagyok, a cél: én magam, s még valami, amit magam sem értek s ami mégis él, ahogy a vetésben az aratás, ahogy bennem a nép: e titkos cél úgy használ engem is, ahogy másokat én, vagy ahogy a boly a hangyát, a kas a méheit. Mondják, kegyetlen és őrült vagyok, szörnyetegnek lát az idegen önzés: zümmög a vak ideológia! A nagyobb jog, a még nagyobb igazság, a természet ereje söpri el az ellenséges torlaszokat a zűrzavarból a megváltás felé. Én erő vagyok, s ahogy díszeim a tudomány, a művészet s a nők, úgy eszközöm, ha kell, a terror is, amelyet oly jól ismer Jehova. A végzet vagyok, az egyetlen út. S most jön a próba. A harc! Amit eddig csináltam, mind csak előkészület volt. Elbúcsúztam magamtól. Hogy mi lesz, én is csak sejtem. Testem óriás keretté tágult. Legnagyobb alázat, te, legnagyobb hit, segíts meg! Segíts te is, szerencse! Minden kész. Jelen vagyok az ország hetven városában, ötszázezer szuronyban mutatok a főváros felé, egy óra mulva monitoromon eldördül a jel: én megszűnök és szívem árama megindítja az új rend gépeit. (1928) |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.