Frick László Intézet 2018.07.02. 06:56

Buda [könyv]

civil

Image result for Ottlik Géza

-felnőtt egy generáció, akik nem értik ezt a szót, civil. Vagyis másképpen értik. A civil kívülálló, aki nem érti a gyűlöletes rendszert. A Buda c. szöveg egyik „kritikusa” odáig liheg, igyekvésében embertelennek is nevezi e-nem azt a rendszert. A szöveg főlényegéből sikerült egy regény vagy inkább hosszúelbeszélés. Minden ember élete is egy regény, de ez nagyjából úgy költői, ahogy Kosztolányi a temetésibeszéd szerű versében azt udvariasan és a rá jellemző képmutató nyájaskodással az emberek egyedi megismételhetetlenségéről füllenti. Miközben Esti Kornél nagyon is jól tudja, aki 128 arctípust ismer, bárkit lerjazolhat. Ottlik Gézától sokan írják, Kosztolányi a példaképe volt s persze ebből aztán analógiát szőnek úgy, hogy sokan azt képzelhetik, Ottliknál Kosztolányi úgy bukkan elő, mint Csajkovszkijnál Mozart -nem. Sőt, Sztravinszkijnál az öreg Bach inkább, mint Ottliknál a kosztolányizás.

A civilek nem értik, ha van egy gyűlöletes rendszer, miért nem akar abból szabadulni valaki, ha pedig lehet(ne). [Dr Radnóczi tanár és a matekozás holtakkal c. szöveg itt] Hiszen az egyik (a fő) hős anyja elintézte, hogy a katonai felső reálgimnáziumot otthagyhassa és civil gimnáziumban tanuljon tovább. A szövegben [ Ottlik Géza: Buda, első kiadás, 1993.] ezt így senki nem magyarázza el, nem is jegyzeteli, ezt érteni kell, amit civil persze nem érthet, ma pedig már ezt a c i v i l szót sem érthetni.

akar [lapka -> cetli] - ezt nem értik, nem a szabadulni és az akarás a lényeg. Az osztályidegen, akitól a tussal való rajzolás készségét, mint ugye egy régi, mára elavult , ám reálgimnazistákat is jellemző alapkészséget [-> műveltség] láttam, például nem értette a filmművészet lényegét, hogy az a kamera mögött van és amit így tehát a kamera vesz, az nemlényegi. És ez a kedves bácsi olysokmindent nem értett még az életben, élete egyik érdekes motívumát egy másik kameramögötti használta föl, amikor a Kádári Rémunalom idejében [1963] a Belügy"be felhívatták és az útlevelét , amit nem is kért, az amerikaivízummal nyomták a kezébe, nemhogy menjen el a gyűlöletes rendszerből, de inkább vissza se jöjjön és ha kiment volna, dollármilliomosnak Hollywoodba, így viszont Ft-százezeresként halt meg akkoron, amikor még 10 millióval meg egy Részvénytársaság-gal [-> ÖNÉRT Rt Baja] el lehetett kezdeni. Medve civil gyávabeszariságnak érezte volna, ha kimegy egy civil gimnáziumba, ha reál az, ha humán---

„Molnár Ákos lenne a legjobb fiatal író, kár, hogy csak reálgimnáziumi érettségije van.” (Szerb Antal). Reálgimnáziumok reáltárgyakra koncentráltak, pl mérnökségre készítették elő a fiatalembereket. Ez is egy regény, hiszen attól még egy reálgimnazista lehetett művelt.

Én is ismertem egy kedves öreg bácsit, aki reálműveltségű volt. Rajzolt nekem egy vadászt vadászkutyával, hátul s körülöttük az erdő jelzésszerűen, lelőtt vadak, nyulak és fácánok, tussal, mindig volt nála tuskészlet és bár beszédes ember volt és nagyszerű mesélő meg előadó, néha magyarázkodás helyett inkább lerajzolta, amit mondani akart. Az idővel is takarékosabb i volt ez a megoldása a kedves és aranyos bácsinak, ugyanis rengeteget beszélt, szerteágazóan és sokak számára követhetetlen logikai meg történeti ugrásokkal. Amikor megdicsértem a bácsi rajzát, csak lelegyintett azzal, hogy ő még egy régi iskolát járt, reálgimnáziumot, elfogadhatóan, kivehetően rajzolni tussal alapvető követelmény volt, ezen kívül persze olvasni, verset írni, színjátszani és sportolni is, akkor lett divat az asztalitenisz, természetesen legtöbben a saját maguk által készített ütőkkel játszottak, ezt nem értettem: Hogyan lehet érdemlegesen pingpongozni maszekolt ütővel. „Hát kérlek szépen” - mert rengeteg töltelékszót, tautologikus feleslegesvényeket használt ez a kedves bácsi - „hát kérlek szépen, azidőben a lombfűrészelés is divat volt, a vékony, ilyencélt szolgáló furnérból kivágtuk az ütő szabályos alakzatát, mindkét felére vékony parafa réteget ragasztottunk, s még az egyikre smirglipapírt a fonákkal pörgetésekért. Nem, nem vagyok én rajzoló attól még, hogy jól rajzolok.” széljegyzet: Egyébként a reálműveltségű verset is tudott, időmértékeset is, ezt nehéz ma megérteni, érettségizettek bulijain tánc, bridzs vagy ulti, sakkozás vagy verseket irkáltak-olvastak föl s más műkedvelés, reálérettségizettek is, persze, igen.

Saját pingpongütőt persze humánérettségizettek, sőt papnöveldeiek is készítettek, attól, hogy ők humánérettségire készülők vagy ~ ek voltak.

Azzal [-> undorítóan sznob attitüdök] vettem meg a Budá-t megjelenésekor, amivel még rajtam kívül a tengersok kékharisnya is, ráizgulva vártuk az élvezeteket, olyan habzsolványos lesz olvasni majd, mint az »Iskolá”-t – nem. A bácsi rajongó kritikusai nem győzték jellegzetes civil stréberséggel szajkózni a szöveg egyik lényegét, a Minden megvan-t. Elkezdtem volna tehát az Iskola élvezeteire előizgulván hörpölni a Budá-t és rögtön az elején éreztem, hogy rossz. Nem rossz, de nem is jó. Mesterem kifejezésével a "gyerekkori" regényemre: "Zseniális, de nem jó." Ez nem fog sikerülni. Nincsen meg semmi. A bácsit, aki írta, én is nagyon kedveltem, én is egy olyan kollégiumba is kerültem, mi is szenvedtünk, kínoztak bennünket és összekovácsolódtunk, nekem is van Medvém, nekünk is voltak tanáraink--- Csak összetartásunk nincsen, de ezt az összetartást a civilek [kívülállóak] nem érthetik. Egy bácsi írta ezt, nem író és ez alig-alig irodalom, de nem regény.

szün.: Tudhatja-e az iskolás gyermek akkor, hogy milyen iskolába jár és a jelenvalóságában, jelenidejűségében a tanárai kicsodák. Soha nem gondoltam a kőszegi katonai reálgimnáziumról sem azt, hogy embertelen lenne, az én gimnáziumomról meg kollégiumomról sem soha. Egyes tanárokat mi is útáltunk -beh keserű az igazság, amikor egy rossz-nak hitt tanárról kiderül, hogy inkább csak jó volt. Aztán egy tanáromról azt hittem, útál és ő, amikor már nem volt a tanárom és nem számíthatott, nem titkolta, mennyire is szeret és szeretett is [-> érette haragudni] . Ez is arcpirító érzés. Aztán a történetünk megvan és találkozunk egy szereplőjével, az ő előadásában a történetünkben nemhogy faszagyerekek nem vagyunk, de egyenesen A Gyűlölt Rendszer részei és embertelenek, vagy: Egy mellékmondatából iskolatársunknak megtudom, hogy az ikerpárból [-> született orvos] az egyikük meghalt, szün. Ez fájt nagyon, egyből a szüleikre gondoltam, ezt elviselni nekik, aztán a másikkal, aki még él, találkoztam, a világ 3472 híres orvosprofesszorának az egyike és nagyon hálás volt, hogy úgy tettem, mintha ismerném,

szün az úgytevésről, nem szólítottam a nevén plusz kicsinyítőképző, hogy ne kelljen a testvére nevét kimondanom, amit hallani neki nagyobb fájdalom, inkább legyek bunkó, aki nem szólítja meg s nem kondoleál az ugyan már miért is, az... az nagyon kikívánkozott belőlem, mennyit gondolok a szüleivel, de ezt is minek is ugyan, mondtam volna el neki, szün, szün vége, szün

de nem jut eszembe a neve -tettem úgy, és elképedve láttam, mennyire igazam lett, minden igazamnak nem tudok annyira örülni, mintha az egyik fele odahalt volna az öccsével, hiába váltott ágazatot is [annak a kór-hekatombának volt a jelentőstudósa, ami elvitte az öccsét], szün, szün, szün---, egyszer aztán elejtette, nem nézett ráém, mennyire szeretett engem a [testvére neve] látszott, ma sem érti, miért, szün, szün-

Szerintem azok a humán vagy reálgimnáziumok nem voltak rosszak, sőt, jobbak voltak. Az Iskola szereplői, ha innen nézve férfiak is, azért csak gyerekek és az ítéleteik az iskolájukról, hátszóval, hogy is mondjam szün, szün és hosszúszün

Nem írni kell a regényt, hanem élni -Krúdy Gyula valójában ritkán bölcselkedik, bár szövegei jócskán tartalmaznak bölcsességeket, azok nagyjából affélék, mint az álomfejtései is, egyszóval, maiszóval marketing. Hogy magyarázzam ezt, Krúdy meg akart dugni egy nőt (nem csak megdugni, de most ezt hogyan magyarázzam meg, hogy Krúdy számára teljesértákűen a nővél levésbe számított, ha a nő kovácsoltvas kerítésen át kidugott mezítelen lábacskáját lenyalogathatta, lábujjacskáit megszopogathatta, ki értené ezt--] tehát ha meg akart dugni [vagyis megkérni, hogy eressze le a haját, [hogyan magyarázzam meg azt egy mai nőnek vagy elvileg férfinek, egyremegy, hogy Krúdy nőjének az igen dús zsidónő hajzata a segge partja aljáig ért és leereszteni a hajat egy légyotton, amikor-ahol aztán nincsen cseléd azt a hajzatot a nő feje tetejére vissza elfogadhatóan tornyoz-o-tekerni föl és tüzdegélni..., merthogy egy arszlán a nőt esetleg visszaöltöztetni még csak-csak... dugni egyet nem annyira volt bonyolult, a szoknyát, a talpigérőt a hátára felcsapatni és ejakuláció előtt időben hátraszólni, hogy a lődözést lesz szives az arszlán a szélyes partokra ki avagy a gerincre föl.. de egy haj , Krúdy az egyéb szőröket is hajaknak írja archaikusan, leengedése, hogy a hajzuhatagba zárt asszonyi titkosillatok szellőzhessenek, az mennyire merész volt az orális fogamzásgátlás feltalálása előtt félévszázaddal--- ] egy nőt, kiszedte belőle pár álmát, azokat megfejtette s ezzel döntötte le a lábáról a nőt, erre aztán pár nő blazírozván már eleve is az álmaival jött, majd Krúdynak nagyon kellett a pénz és az álomfejtéseiből ide-oda (pl lapokba apránkint) elszórt szövegeiből álomfejtő könyvet is összehozott. Ami könyv szerintem álomfejtéshez fölösleges, viszont aki szereti a nőket, tudni akar nőkhöz, annak való.

Amúgy Krúdy leginkább hallgatott és figyelt. Az irodalomról beszélt a legkevesebbet, inkább négyszemközt és csak esetleg, Kosztolányival, de akkor is pár tőmondattal elintézve. széljegyzet: pompásan [=gonoszul] szórakoztam, amikor fölismertem, hogyan hallgatott és figyelt és mosolygott Kertész Imre nagy emberek asztalainak sarkain.

Eltelt 25 év és megint elővettem a Budá-t, de most már öregebb és türelmesebb vagyok, nem annyira csalódott, nincsen mire, küzdöm magam a szövegben előre. A kedves öreg bácsi, íróink írója, számomra is igen kedves, a tanításainak a zömét a rajongó tanítványainak köszönhetően ismerem, például: „Az ember néha író, de a legtöbbször nem az.” és „Az író akkor író, ha ír.” Soha ki nem állhattam az ottlikozókat, az ottlikozást, mint műveletet, civil stréberségnek tekintvén.

Az ottlikozókat soha nem szerettem, még kezdő Esterházy-buzi koromban sem, amikor Esterházy lelkes Ottlik-rajongó volt, az Iskolá-t egy nagyalakú rajzalpra, úgy értve, 1-re, lemásolta, melléklet volt a Mozgó Világban, az igaziban, amit nem bojkottáltak a mégigazibb Mozgó első főszerkesztője, Veress Miklós kirúgása miatt, de már erről is írtam, még sincs meg semmi.

széljegyzet: A magyar irodalom, mint rendszer, semmivel sem emberségesebb 1945. óta, mint mondjuk a kőszegi katonai reáliskola. Hangsúly a reál. A katonaság, mint rendszer, nagyjából egyforma, egy félfeudális állam királyi (helyesen cári) hadserege gépkocsizója 1929-ből pontosan ugyanazokat bor-é s kurva becsempészős történeteket mesélgette, amiket Dr Bólyánál olvashatni vagy amiket nekem meséltek gépkocsizók a Magyar Néphadsereg-ből. A laktanya meg a börtön általában a társadalom kicsiben, makett, minden ott van, csak sűrűbben, brutálisabban és félre nehezen nézhetősben. És a magyar irodalom rendszerét én semmivel sem láttam emberségesebbnek, mint a kőszegre kerülő kisfiúk a reálgimnáziumot és katonai kollégiumot. Amiben véget ér a hasonlat az, hogy a magyar irodalom rendszere miközben embertelen, aközben semmi köze a társadalomhoz még makett-szerűen sem, kivéve a strébereket ugye, a seggnyalókat, az öregség, gumiság és kopaszság törvényszerűségeit. Akinek nagyon jó dolga volt és túl fiatal korában, az nem fog emlékezni erre és szívat fiatalokat [kopaszokat] öreg szárcsaként is [-> geci]. A pia nagyon fontos a magyar irodalomban, Szív Ernő, amikor még jó volt a mája, nem itta el, dicsekedett is, hogy a célja a jó sörözés. Meg a kurvák is fontosak, vagy becsempészik őket vagy jönnek maguktól is. 1945. azért vízválasztó a magyar irodalomban, mert az írókat rászokatták, hogy Az állam tartja el őket. Nem, mint Krúdy vagy Kosztolányi, kuncsorogni előfizetési ívekkel. Hanem az irodalomnak, mint [cucujialista]rendszernek, tessék szépen eltartani az íróit. Meg ugye 1990. után a kisacélok az irodalomban is, ahogy másterületen a borsjenők. A kiccsibék ugyanazt csináták, mint a Naccsibe, csak kicsibe... úgy értem, hogy pl a műveltségük meg a látókörük is szűkebb volt az Aczél györgyénél, viszont a tűrést, azt nem, nem ismerik, 2 lehet -de ez már itt belefolyik az idiokráciába a Síkbolygón. Tkp tehát a nagyhatalmú gumik úgy karolták föl az irodalmilaktanyában a jóságos öregszárcsa Ottlikot, ahogy katonailaktanyákban is szokás egy-egy bájosabb öreggel kompenzálni az egyébként geciségeket. És az irodalomban nincsen leszerelés, nem múlik el, halálig tart, nincsen nyugdíj -én évtizedekig azt hittem, hogy az irodalom célja a nyugodt olvasás, hogy az ember teljes joggal olvashasson a Keef Richards-éhoz vagy Berecz Jánoséhoz hasonló 4 fal könyvekkel teli könytrászobájában s közben egy-egy kék-vagy bennettonzöld harisnyát is a szófáján in tergo, megejt vagy almát ezsik egy nagy fonott kosárból vagy boroz, a kert felől szél tipkedi a franciaablak függönyeit. És akkor azt kell látnom, hogy a sörözés a májnagyobbodással, a politikai megfelelő stréberkedés avagy a paraszti számítás [-> Závadáék] mindhalálig kaparnia kell az írónak, mint valami kurtának, hogy jusson neki. [Megint Závada és a Tar Sándor fölötti sírbeszéde, amit pedig kőbe kéne vésetni -vagy csokoládéba és megetetni a kisacélokkal. ] Nem, Krúdy is koldus volt és pénzért írt és az utolsó két éve pedig nagyon-nagyon erős, legföljebb, aghogy az étkekről ír, ahogy lógerben az éhezők mesélnek, úgy.

Azt tapasztaltam, hogy Ottlik úgy járt a rajongóival, mint pl Kosztolányi járt Esterházyval meg Darvasival, fordítva, Kosztolányival jártak ezek az urak. Esterházy és Darvasi, ahogy az ottlikozóknak is vannak belsős hagyományai, estikornéloztak, de ez egy bizonyos szövegszint náluk, afféle stílbrav és persze igazából mindketten annyira off-Kosztolányik, hogy az estikornélozás mindössze afféle cukiság [marketing] marad. Szó szerint venni Esterházy-tól vagy Darvasitól (vagy pedig Ottliktól) azt, hogy Kosztolányi, civil butuskaság.

lapka- Valahogy, tehát így, az ottlikozóktól sem lehet elvárni Ottliki Igény-t. Nincsen meg náluk semmi, ami Ottliknál megvan. Nem csinálják azt. Amit Ottlik csinált, azt nem. Ottlik ugyanis nagyjából úgy tudott sajátirodalmat írni, ahogy a korosztályából bárkimás, akár reálérettségizett is tudott (volna) írni, nem különösebben. Az ottlikozók meg nem tudnak úgy írni, mindig valami más, csak nem az élet, a reál ugyanis politikaielvárás volt, állítólag ez indokolta a posz'modern elúrhodását. Így utólag aztán a korszerű posztmodern mára szinte olvashatatlanul érdektelen, mi, a buzijai is 60 felé-hazafelé tartunk már. Ki bevallja, ki nem, a történet lesz a lényeg, még a pinánál is fontosabb, a történet, Ottlikék története így majdnem meglett, sokak meg nem foglalkoztak vele vagy nem írták le vagy nem volt az arcuk érdekes és így lesz az ő történetük is az ottlikék története a reálgimnáziumból, variációkkal, hiszen voltak Márták és Benedek-ek, akinek becsúszott 1-3 gyerek -az én Medvé-m is így csúszott be egykének.

Medve a tökéletes író lehetne, de lényegében nem vagy alig ír, Both Benedek festőművész pedig egész életében a legfontosabb évek megörökítésére pedig alkalmasan legfontosabb éveket elfestegette, a Kosztolányi szerint is a legfontosabbak a koraikamaszkor-koraifellnőttkor évei, meg énszerintem is, csak ezt eleinte nem érteni, hogyan lehetnek évek úgy legfontosabbak, hogy a lényeg, az első vaginális koitusz, tényleg is nagy szerelmek, és a minden csak azután lesznek majd, a gyermekeink születése, a karrierünk vagy a bukásunk, sok pénz és nagy utazások---

---a generációm egy része Hajnóczy Péter hamis és félreértett heroizmusa követésében egy jó célt tudott jól beteljesíteni, alkoholista lett---

El lehetne veszni részletekben, a törmelékben kincsek, megint Kosztolányi, pontosabban Kosztolányiné és a cselédjük, akihez nagyon hasonlít Veron. Ahogy Medve az anyjával beszél, Pfisterer Miklóska [→ Barokk Róbert].

Eltelik közben egy élet, mindenkivel lesz valami, nem is annyira mellékszereplő sem kap szerepet, már öregek mind a ketten 60 éven felüliek és akkor a főíró kórházba kerül és a főreálból egy iskolatársa ápolását megszervezi, összetartanak egy életen át és szét is persze, conversatio.

A nevek moromolása imaszerűen, kiknek kicsoda, Colalto az olaszos név és a Gejza az aranyos bácsi neve is Géza pedig. A fanoknak további játékok, Gyöngyike, akiről azt olvastuk, élete szerelme volt, mennyiben Márta is, aki engem Főmedvére [→ Tandori ] emlékeztet. Nincs szerelem és minden megvan [→ marad] egy életen át. Ebben a bekezdésemben is van a modorból, az ottlikozók modorosságából, ami a csapatot egyébként összefogta. Jászdózsa, nekünk, vidékieknek [Ottlik elsőgenerációs budapesti volt] jólhangzik, itt, Budában van egy jelenet, biciklivel Jászdózsára a sárban, nekünk/számunkra az a civil, aki pesti, tehát egy katonaiszóval, de itt kiírva, balfaszság, az író itt civil és nem tudja, hogy ez a jelenet a vidéki számára a tipikus balfaszság burleszkje, a hős végül vállán viszi a sárban beragadt biciklit.

Számomra izgalmas ez, hiszen az ottlikozók egy része egyébként irodalmi fenenagy volt olyan ízlésterrorral, amiszerint egy ottliki igénnyel megírt szöveget az írójával együtt, mint macskát szarni se, vágták volna ki, nemhogy leadják a szöveget vagy magukkal vigyék az őrségi parasztházba nemdemokratikusan [→ Réz Pál: „A lapszerkesztés nem demokratikus folyamat.”] eldönteni a sorsát.
Németh Gábor, mint inverz Ottlik -ő legalább nyiltan is kimondta „Az ember lehessen író, ha nem is ír.” [Mint Zilahy Péter sokáig ill. tudomásom szerint úgy is maradt.]

lapka: megint Krúdy, Ottliknál, na jó, legyen meg, egy ember, ő, Krúdynál egy egész korszak és sok sok ember van meg és finnyázzák csak fenenagyjaink, jobb nekik, ha úgy hiszik, hogy Krúdy irodalma an nyira nem erős [mint Otlliké] pedig de. Posztmodern kormodorból pedig méginkább.

A Buda az öreg és kedves-aranyos bácsi rajongóinak való, mint a felvétel is, amin Jim Morrison énekel és Jimi Hendrix gitározik, biztosan van, akinek tetszik, de fent azért maradhatott, mert sem Jimi Hendrix sem Jim Morrison keze ügyeibe úgy, hogy kivághassák a picsába, nem kerülhetett. (Itt az Esti Kornél zenekar picsába szavát tessék éretni/hallani. Kis picsák, pl elsősorozók, ahogy torkukszakadtából sikolytozzák a zenekarral a picsába-t mert csúnyaszó [→ szúszperkiánus])

Buda - szerintem ez egy ilyen belsős dolog, amit a civilek nem értenek, a nem irodalom [és Ottlik-]buzik. Lenne még itt egy czikkely Budapest mozaikosságáról, eleve Buda, az nem Pest, szinte egyetlen mozaikjában sem, bár Pest legjobb részei, XIV. kerület, egy civilnek (aki kívülálló, azaz vidéki) tűnhet úgy, mintha Buda is lehetne.

Az internetnek köszönhetően egy Ottlik- és Iskola' buzi gyorsan rákeres a budai katonai főreál épületére, a Mindenhatoooooooo agyatlan szórja kincseit, egy valamilyen algoritmusnak köszönhetően a puszta Vérmezőn egy Krúdy-regény szerűen időnkívüli eklektikus, sohanemlétezett stílusban épült épület is, ami persze nem is a budai katonai főreál és a bombázásban megsemmisült.

Egyébként az irodalom mindenek felett, pl a Hemingway Igény, amiszerint a Buda egy egyenes vonallal az elejétől a végéig kihúzható, mert semmiben nem viszi a történetet előre (vigyázz, spoiler: nincsen meg) nincsen meg semmi, ez egy belsős dolog, amit civil, kívülálló [itt: nem irodalom és nem-Ottlik buzi] nem érhet, ha irodalomtanár lehetnék [nem lehetnék, olyan szerencséje csak Gyulai Csabának volt, ám idült alkoholizmusa miatt képtelen volt ezzel a szerencséjével is mit kezdeni...] , tehát a kapcsosfüzetem szerint az Iskola a határon erősenajánlott olvasmány és majd ha még csak nem is felnőttek, de már öregek kezdtek lenni, érezni magatokon az öregedés jeleit, a férjetekkel pl állandóan ugatva-morogva lehordóan beszélni, mint hülyével és a sajátbetegségeitek a minden, ő viszont hypochonder és tünetei mind is megvannak nektek meg a ti tüneteitekhez képest jelentéktelenek és már a visszavonhatatlanul bekövetkezett menopauzában, tehát a menstruációtokat is rendesen visszahozó kis [végzetesen nagy és rémesen testi] szerelmetek elmúlásával [ vált: elszakításával] fellépő beszáradást követően veszitek majd kézbe, kézfejeiteken azok a foltok májfoltok lesznek, nem szeplők, akkor majd fontos lehet, bár nem lesz meg semmi, nem kell semmi még plusz az Iskolá-hoz, ami jó úgy ahogy van, mint a budai Vár turistáknak való paravánja, aminél még Eger [itt: Cheb] óvárosa is különb, de a miénk, úgy értve, hogy az iskola, amit civil, egy műkedvelő kedves ember írt, jó angolos fordító, a magyar bridzstörténet nagy alakja, aki rádiós szerkesztő is volt egy időben és hajlott korában egy művészhajú kedves öreg bácsi.

Kedvelt játékom különben Ottlik Géza Iskola a határon c. hosszúelbeszélésével az, hogy elolvastatom, majd megkérdezem az olvasót, hány évesek a hősök, mondanak 20-15-öt is. „Majd a Budá-ban!” Van valami férfias-felnőttség az Iskola szereplőiben, ami ma nincsen meg, a hipszter jolókban pedig főleg nem. Ma is találkozni ilyen férfiakkal, főleg a cigányok magasabb, vállalkozó kasztjaiban az elsőszülött fiú, készen kell állnia és készenáll, előfordul, hogy már brigádot is adnak ki neki, hagy tanuljon, irányít, beleszól, basáskodik és a csicskáknak parancsolgat, ennyi még. Jegyzet: „Na, húzd arrébb a picsádat Bözsi, innen én vezetek!” A fiatal özvegy ura helyébe a fia lép s az anyjával a libás tanyára kiladázván a műút végén az anyját az anyósülésre parancsolván vezet, a lábai alig érik a pedálokat.

Ottlik Géza az [magyar] írók írója és én nem vagyok író, ez fölment a Buda iránti oktalan és felesleges [→ civil] rajongás alól, tehát leírhatom, hogy nem lett meg semmi, ez csak egy vázlat a nem civileknek.

Lábjegyzet. Miközben ezen a szövegen agyaltam, ami nálam azt jelenti, hogy ha elkezdek Nádas Péter-i igénnyel [→ ottliki igény ] mondatról mondatra haladni és egy mondatról a következőre sem, nemhogy másra nem haladni, amíg jól meg nem fogalmazom s le nem írom véglegesen, így nem lesz meg nálam semmi és ha elkezdek, mert nincsen nálam toll és papír, fejben fogalmazni, azzal oda is lesz, mire leírhatnám, hapedig nem rendesen kezdem el leírni, mert csak egy darabka papírt találtam, letéptem egy régi menetlevél aljából egy csíkot, akkor meg elmúlik, mire leírhatom. Tehát, amíg agyaltam és örömmel láttam a szöveg eliszkolását (ezzel egy olyan anti-ottliki igényű ember foglalkozott sokat, szerette e kifejezés hangzását, aki semmit nem hagyott el iszkolni és még a gyereke gyerekszáj mondása, nem különös, is az éltmű része lett, én mennyit írtam pazarlóan, csak a kommentjeim milliós nagyságrend karakterben.

lábjegyzet 2 Mindent megírni úgy, hogy ne legyen semmi, a szöveg gondozója állítja is, hogy a Buda kész regény, egy a nagy Péter-ek közül, aki egyébként, vagyis szerkesztőként egy ilyenigényű szöveget, mint macskát---

cetli [lapka] helye, innen kivettem a hasonlatot a Woody Allen-i Életműhöz, jó sokáig nem néztem WA-t és fiatalkoromban, amikor filmművésznek, balerinának vagy matróznak készültem, Woody bácsi fontos volt, most meg unalmas, ám Ottlik viszont nem unalmas lett---

lapka [-> cetli] Ottorino Respighi jutott még eszembe, szeretném, ha az olvasóm nem hasonlítgatásnak tekintené, a hasonlatoknak és hasonlításnak lehet akár százlába is, ha valaki nemakarja, lesántítja alapos rúgásokkal, szóval a lényeg a jut eszembe és Respighi, mert ő is érdekesarcú volt, mint Ottlik, az ő [saját művei] sem számottevőek, az a kevés fontos, valamint, ugye, mint jó hangszerelő, Rimszkij-Korzsakov tanítvány [mint Sztravinszkij] sokak köszönhetik neki, Ottorino Respighi-nek a zenebirodalomba való bevezetést, csakúgy Ottliknak az irodalomba bevezettetésüket. Ahogy a számomra kedves osztályidegen jól tudott rajzolni, ám, amikor ebben (túlzóan, hízelegve) dicsértem, lelegyintett, azzal, ő magától semmit, mindent, amit lerajzol, látott az életben is, szerinte

művészet az, lerajzolni, ami soha nem létezett, de létezhetne...

hátlapjegyzet a lapkára. A jólrajzoló bácsi még irodalomban is benne lett, úgy nagyjából az inverze a figurájának Mészölynél, és a jólrajzoló osztályidegen ezt sem értette, mint osztályidegen élte élte nagyobbfelét, az alakja meg az őt osztályidegenségbe soroló diktatúra működését szimbolizálta, a reál, ahogy a madaraival bánt

[Ottlik, valamint az osztályidegen és a nagymamáim nagyjából egyívásúak]

lábjegyzet3 A hóhérnak is volt családja, a maga korában a legmegfizetettebb mesterség - nem, egészen irracionális összegekre gondoljanak, lefejezés pallossal 150000…- volt, orvosi ismeretek terén a hóhér a legmagasabb fokon kellett álljon, mert abban a korban a maximálisan megszerezhető összorvosi ismeretek szükségeltettek a kínzásokban a bűnös hatékony, de az életét azért (ti. a szenvedésekért) megtartó macerálásokhoz. Mennyire cuki szó lett a macerálás [→ hullaboncolás ] a halálára. Így a szerkesztőnek is, aki egyébként egész életében könyörületet csak bájos, cuki fiatalemberek [→ Zilahy Péter] iránt érzett, kell lennie könyörületesnek: Hazamenni egy kézirathalomhoz, amit Ottlik Géza írt, Az Iskola, istenem! és gondozni szeretettel a szöveget. Tehát azok a szigorú emberek, akik egy ottliki szintű és igényű életes, csak az élet és semmimás, az irodalom, mint hártyajég sokszor, tünemény ebben(ehhez) csupán, tehát kibaszták az lletőt és megint az Esti Kornél dalszövege, ahogy a kis hosszúhajú picsák ordéjják az elsősorban, hogy kibaszom és a szivemet és a picsába-t... tehát kibaszták azt, aki komolyan is vette az Ottliki Igényt. Ahogy viszont a hóhér otthon , lehet, jó apa, dédelget vagy részegen randalíroz és hőbörög vagy kussol az asszony előtt, vagy fazekat ételle, ezt főztél, falhoz basz, szóval magánban megengedték maguknak a rajongásukat az ottliki Igény-ért.

lábjegyzet4 Az semmi, de volt az életnek egy olyan pillanata is, amikor Jimi Hendrix, Jim Morrison és Janis Joplin is, ésméghozzá pár ölnyi távban háromszöget alkotva, egylégtérben tartózkodott, Jimi Hendrix részegen és bedrogozva játszott a színpadon, Jim Morrison üvöltözött föl neki, hogy le szeretné szopni, Janis Joplin pedig szintén részegen fejbe vágta Morrison-t egy üres viszkisüveggel, majd, nyilván azt a viszkit, ami az üvegből hiányzott, sugárban kihányta, részben Morrisonra. Tehát néha jobb is, ha valójában nincsen meg minden.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr1414087383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.07.02. 10:17:11

Ha a lábájegyzet4 a minden, akkor tényleg jobb, ha nincsen meg minden.
Az általad bemutaott kép engem óvodások felügyelet nélküli játékára emlékeztet.
Zenésznek lenni nehéz. A formanélküli mávészeteket a távol-keleten magasabb szintnek tekintik a formával dolgozókénál - a hindu formanélküli istenek magasabb isteni szférában laknak, mint a formával rendelkezők. Egy profi zenészt ismerek, akit az országos hírnév, a nagyszínpad és a művészélet nem forgatott ki önmagából, ő azért játszik, hogy a szíve legmélyéből származó örömöt tudjon adni a hallgatóságának ésvallja, hogy a közönségnek nem szabad moslékot dobni rézsgen/bedrogozva. Emelett ismeri is magát és ezért távol marad az ilyesmitől.
Nagy kár, hogy a fent említett három tenész - akiket én a nagybetűs Szabad Zene manifeszátcóiónak tartok - nem rendelkeztek ilyesfajta bölcseséggel.

minden mélymagyaroknak azon kitsinke munkái,

Keresés

magyar-magyar szótár

Címkék

Egyéb

Archívum

Olvass!

Friss topikok

Feedek

Frick László Intézet 2018.07.02. 06:56

lapka: megint Krúdy, Ottliknál, na jó, legyen meg, egy ember, ő, Krúdynál egy egész korszak és sok sok ember van meg és finnyázzák csak fenenagyjaink, jobb nekik, ha úgy hiszik, hogy Krúdy irodalma an nyira nem erős [mint Otlliké] pedig de. Posztmodern kormodorból pedig méginkább.

művészet az, lerajzolni, ami soha nem létezett, de létezhetne...

Címkék: civil olvasás irodalom írás buzi posztmodern reál vidékiélet reálgimnázium Krúdy országa ottlikozás főreál Kosztolányi országa Ottlik országa estikornélozás Ottliki Igény reálműveltség poszmodern

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2018.07.03. 14:32:32

Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2018.07.04. 11:44:47

Lusuka · erettsegitetelek.com 2018.07.04. 21:40:55

Disznóvári · http://mandiner.blog.hu/2015/12/22/a_kulturharcon_tul_karacsonyi_tunodesek/full_commentlist/1#c28872 2018.07.26. 21:22:52