2018.05.31. 06:56
korszerű [értelmiség és kisaczélok]
Dosztojevszkijjel tudom szemléltetni a problémát. Vagy a posztmodern irodalommal. Vagy az aktuálisan éppen nagyonkorszerű-vel, ami pont a trendi abban a korban -mint Salieri. Vagy Vivaldi, aki nagyon-nagyon divatos volt Bach korában (és Bécsben ismeretlenül, koldusszegényen, senkitől nem érdekelten betegen pusztult el), Bach jónéhényszor händlizálta Vivaldit. Na, de maradjunk Dosztojevszkijnél. Csak az öreg Bach , nem, mint Händl, becsületesen odaírta, hogy Vivalditól parafreizált.
Volt Dosztojevszkijnek politikaiújságírói pályafutása is, Tóta W. kutyafasza hozzá. Az orosz ateista-anarcho-szindikalista "balos" retkesnyakú vodkagőzös mahorkaködös újságírás volt csak a rákenróll. Kinézetre ide kérem Uj Péter-szakállas verziókat elképzelni a hosszúhajasakat.
Az éppen aktuális politika, pl egy valamilyen Tisza nevű gróftól kapott évtizedeken, egy emberöltőn át tartó politikai hasfájás... ma pl kit érdekel.
Dosztojevszkij szépirodalmából kimarad a politikaihasgörcs. Alig sejthetünk meg valamit a nézeteiből. Kosztolányi zseniálisan indítja az Édes Anná-t, majd csak a II. vh után a francia posztmodern-ben [Marcel Pons] lesz olyan, Kun Béla szökik repülőn és a lopottjavak potyorásznak.
Ady-t, amikor negyedszázada a posztmodern legények is, ahogy a professzoraik, fikázták 30 versűnek: Ady költészetének bő fele igen érdekes politikaipamfletto napiaktuális un publicisztikaivers zanza... "polbeat"... Ady-nak is fájt a hasa Tiszától meg a konzervatív bandától.
Krúdyra hivatkozásomat halálra röhögné Kulcsár-Szabó tanárúr. Meg a posztmodern legények ... ilyen Lovasi András alakú öreg 50-es alkoholistákat képzeljünk el, mint a dagadtmájú Darvasi Lacibá', akinek a hasa szintén de politico fáj -> Délmagyarország
nahát, ezért nem vette be műveibe a politikai hasfájásait Dosztojevszkij.
Krúdy miatt mindenki kiröhög, nos Krúdy tök're azt csinálta, amit Tarantino. Van Krúdynak is egy stilisztikai csomagolása, mint Tarantino John Woo-zása. Krúdynál édességek, magyar úriasszonyok lapja csillámok, ponyvaszerűségek, horror. Ám a marketing célzatú csomagolás alatt... Krúdynál ott a hóótttreál. A Móriczi Reálizmus. Móricz minél életesebb, annál hosszabban ír, van hipernaturalista novellája, ami hosszúelbeszélés lesz, én nagyon élvezem, mert a Fortepan-pont-Hu-n is rengeteg időt töltök időbuszozással, de pl Szilágyi Zsófia tanárnéni, aki pedig nagy-nagydoktorált, sok pénzt, pályázati táémogatást kapott Móricz monografálásáról s imígyen tehát le is írta, ha önkéntelenül is, hogy semmit meg nem értett Móriczból, pont a lényegeket nem érti belőle, pl azt, hogy mért olyan kibaszottul hosszúúúúúnalmas, mik azok a sok-sok-színdarabok és néha egy hosszúelbeszélés a prózai ömlenye aztán az egyfelvonásosban már tömörebb darabnak...
Krúdy, ha "hosszú" , akkor ott homéroszian felsorol, így csal a több sor-több honor-ért.
De Krúdy hóttreál. Csak ehhez... meg kell tanulni olvasni. Krúdy már koldus-szegény volt, éhezett-nyomorgott s a Rezeda Folyam zárókövét, a Rezeda Kázmér szépéleté-t akkor írta és csúcsa az a korszaka a kisprózáinak és egyik utolsó publicisztikai munkája, már a halálos ágyára hanyatlásában a szükséges Árpád hídról tanítanivaló, Bálint György-höz mérhető munka.
Jászi Oszkárból engem nem annyira az érdekel, mért fáj, kik miatt a hasa. Jásziból az érdekel: Ilyen egy polgári értelmiségi.
Rákosi Mátyás egész életében eszeveszett (márpedig ő gyakran az eszénél volt ám...) gyűlöletet is érzett Horthyék iránt, mert bebörtönözték: Építettek Rákosinak egy romantikus kunyhót a börtön udvarára, mindig volt benne egy köbméter könyv, fél köbméter papír és többliter tinta. És míg a többieknek telt a börtönélet, ahogy telt, a mi Matyink, a polihisztor olvasgatott, fordítgatott, német, angol, orosz, ezeket, héber, görög, eredetiben olvasta, mélázva sétálgatott, verslábak, hüvelykmatyirímek[-> Rimbaud]. Értelmiségi élet. Tkp még Gerő Ernő is ilyen értelmiségi volt , Révai József pedig főleg. És Aczél György. Aczél-baszogatáskor nem gondol senki arra, hogy ennek az embernek Major Tamás volt a legeslegjobb barátja fiatal színész korában és ezután a 2. legjobb barátja pedig Dr Radnóczi középiskolai tanár [Radnóti Miklós néven költő] Rávai... Aczél... a felsoroltak "életműve" szinte politikai... Aczél-nak azonban sok-sok olyat is köszönhetünk, ami pedig szembemegy Aczél-lal, a korízléssel és a kor politikai diktátumaival is. Mert Aczél T-ürelmes is volt.
"Ha a zene rossz, de nekem tetszik és a [cenzúra]átengedi, lesz lemez.
Ha a zene jó, de nekem nem tetszik, ám a táncdalbizottság átengedi, lehet lemez. "
/Dr Erdős Péter összefoglalja az Aczéli Esztetikát -forrás Mozgó Világ, Nagy Feró nagyriport, 1986./
A mai korszerűségben ki ismer olyant a bármilyen műűűűvészeti ág vonata kerekeinek pumpálói, napjainak fűtői közül, hog jó-de-nekem nem tetszik... Ha őkelméiknek nem tetszik, akkor szar és levele... A kisaczélok a mértékét sem képesek Aczél Györgynek, az értelmiségi-mértékét betölteni, a "kommunistának" ...
Aczél György liberálisabb [megengedőbb] volt korszerű szájjalliberálisaink báérmelyikénél.
és azt kell látnunk, pont Aczél példáján és az Aczél-ellenesek sokezreinek példáin: fájnak a hasak, de nem a gyomorok, hanem a magyaririgységben a májak. Uj Péter tkp egy kisaczél. K. Ferenc, az Élet és Irodalom könyörtelen kritikusa (szabadidejében a prózarovat ura és egyetemi tanár Nagy Doktora báró Jósika életművének, a XIX. sz. irodalmának, egy kisaczél. Vannak a kisaczéloknál is kisebbek, a kiskesziimrék.
Pedig Aczél más volt, más, mint a kisaczélok.
Ma csak két töbetű lehet, mert a maikor Síkbolygóján a Kettes Számkör az uralkodó.
Támogatás és Tíííítás (tííítakozá, takaroggyozás, tirhítás-türhítés a picsába el, le, ignoráció).
Tűrés, az alig. A Jók és Igazaknál nem készül lista, csak örökre leírja magát a politikailag megfelelő, nem nyomtatják ki a nevét, nem sorolják listára, csak nem kap melót. Nem beszélnek róla és nem lesz és kész, kinyírta magát, mint Dezsőfi.
A Kis Vörös Kabos-sal elszaladt a ló, azaz nem tudta már jódolgában, hol tart, és hóttrészegen autózva halálra gázolt valakit, bebörtönözték, némi silentium, de aztán képernyő, filmvászon, rádió cabaret.
Damu Roland az ősi romongró népi kulturálódás szokásai szerint romongró exével egy viharos késődélután-este-koraéjszakára összegyött, volt minden, ebből koncepciós példamutató pör lett, mert már a precedensügy közepén és még a feminimopicsoidok is tudták már, hogy Timike kicsoda... Damunak nincs rehabilitáció, a kisaczélok nem ismernek sem istent, sem embert. Nem keresztények ők és nem zsidók. Hanem hűűűdefejlettemberek már.
Krúdyék, Kosztolányiék, Adyék, Móriczék, a Harmadikutas Mozgalom vagy a múlt század 1966-73-as Lanyha Tavasza szépidejében is fájtak aktuálisan is a politikai hasak, meg eközben születtek is művek, az értelmiségiek tették a dolgukat. A Tisza grófok elmúltak, ferencjóska elmúlt, Kun Béla a picsába röpűtt, Horthy-t elengedték Nürnbergből, mert senkit sem izgatott a Kállay-kettőst járó seggfej, gyöttek Rákosiék, fejött pl ekkor Urbán Ernő közepesnél gyöngébb író szerencséje az Uborkafa c. aktuálpamletto színdarabjával, amiben Rákosiék legnagyobb szórakozására a Rákoisék alatt tettetéssel és megjátszással felkapaszkodó percemberkék alaptalanbeképzeltségeit és gőgjét figurázta ki. Urbán Ernő pályája délutánján a Képes Újság állandó prózaírója volt.
30 év múlva, ha lesz még, aki teljesíteni tudja a 2000-es évek elsőéveiben érvényes 4. osztályos olvasási minimumkövetelményeket, nos azt a pár embert majd kb annyira fogja érdekelni Darvasi Lacibá politikai hasfájása a pamflettoiban, mint pl a prózamondás új határainak feszgetése, az off-posztmodern vagy maga a posztmodern, a múlt század [évezred] utolsóelőtti évtizedéből: Semennyire. A posztmodern már ma is jóformán olvashatatlan, mert nem sejlik elő alóla, belőle, mögüle szinte semmi történet.
Elmúlt negyedszázad, mostmár 30 év kezd lemúlni rólunk a Rencervátás óta, és a kortárs értelmiségtől kb annyit tudhattunk meg e korszakról, hogy fájtak a politikai pocakok. Irodalmilag nem élvezhető, publicisztiko-irodalmias vetületei nincsenek, de még az utolsó nagy szociológiai munkát is immár 13 éve zárta le Ferge Zsuzsa tanárnő. Hablatyolnak valamit a mélyszegénység-ről -de az színtiszta agitáció.
A Kádár-korszak derekáról a Magyarország felfedezése sorozat a fiatal Pünkösti Árpád jóvoltából, Zám Tibor vagy Berkovits György szociográfiai munkái, filmek három napos filmfesztivált betöltő mértékben, maradand művek tudósítanak. Moldova György már inkább agitátor volt, politikai küldetéssel és előre megfontolt szelekciókkal. Talán moldovaszerűségek még csak-csak megfigyelhetőek korszerű agitátoraink között, de emberek közé lemenni, az emberszag már nekik is büdös.
Az éppen aktuális politikai rendszereink koronkint meglehetősen büdösek voltak. Büdös volt az Aranykor politikai rendszere is, a Tiszaeszlári Vérpör, amiben Krúdy tanusított értelmiségihez méltó magatartást ésígytovább. Volt a ferencjóska, a hóttifaszizmus, a rákosirencer, a legvidámabbbarakk satöbbi -pl ha Dr Antal balfaszkormányzása alatti éveket tekintjük, az akkor korszerű politikai pamfletto-k szerint a hóttifaszizmus rémei és visszatérése fenyegetett, de csak 4-5 évvel később azok, akik ezért honorokat húztak, legyintették el, hogy az csak aktuálpolitikai-taktikai távú izé volt, senki nem gondolta azt komolyan Hóbagoly bácsiról.
Móricz Boldog embere vélhetően büdös volt. Bálint György lement egy nyomortelepre a proletár favelaszerű kunyhójába, ami vélhetően kissé büdös lehetett. Egy bűzlő politikai rendszer alatt.
Egészen komolyan... hamint irodalombuzi.. visszatekintek a múlt század 90-es éveire.. pl a prózatermésből mi mérhető Krúdy, Kosztolányi vagy Móricz mércéjével és egyáltalán nem irodalmiértékről beszélek, hanem arról, hogy a 90-es évek történeteiből, amik az emberekkel történtek meg, mik vannak meg, akkor a néhai Ficsku Pál, ma Gyulai Csaba névez pusztuló alkoholista meg Háy János prózai művei ötlenek föl. Az rendben van, hogy egy nemolvasó korszakban, amikor a Gutenberg-galaxist befalja a Webgalaxy.... nem fognak könyvtárpolcok megtelni... évtizedben picsa könyvtárasok leltározási kényelemből kiselejtezték a könyvtárakból a szépirodalom javát... vidéki-falusi könyvtárakban az okostelóka és fészbúkkorszak hajnalhasadása előtt internetezni [icc. pornózni] jártak a mélyszegények s hazafelé vittek a könyvtárfolyosókról és gangokról meg tornácokról egy kis tüzelnivalót---
Szó-szó: Akiket még érdekel az Aranykor társadalma, a g.Tisza kor... mint éltek az emberek Horthy alatt, az olvashat a kor értelmiségijeitől, de pl ilyen igénnyel a Rencervátás koráról? Nagy társadalmimozgások, termelőszövetkezetek megszűnése, proletáriátus egytizednyiről egyötödnyire növekedése... az emberekről alig tudhatunk vagy leginkább a semmit. Nem formalizmus ez, nem a papírhoz ragaszkodom---------------- a magyar történetről beszélek.
Szólj hozzá!
Címkék: magyar történet
Ajánlott bejegyzések:
![érzékenyítés [roll over]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/a49ebcf1d04de46e4bd2debc611c176a_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.