Na, most ez egy kopipasztázott czikkely lesz, de persze milyen egy geciláda lennék én, ha nem előzékelnék hozzá

valami saját okostojáskodást. A minap ugyanis egy eléggé jellegzetes kis trükkön horgadtam föl, egy fiatal tudósunk figyelemfelkeltés céljából nyúlt a bulvártudósok kedvenc trükkjéhez. "Fölfedezte" ugyanis, hogy a magyarok gyakorlatilag egy (= két) nemzedék alatt is eljuthattak az Ural középsővidékéről a Kárpát-medencébe.
Ez egy pompás sémája a bulvártudománynak, egy "merőben új és szokatlan állítással" vitát generálni. Közben az internetkorszak síkbolygósodása következtében egyre inkább csak kettőig képes elszámolni az egységsugarú felhasználó. A bulvárbiznisz jártói mindig is arra hivatkoztak, hogy  ők csak igényt elégítenek ki, az emberek már ennyire lapályok, hogy csak az izzzzgi-re figyelnek föl.
Szinte nincsen ma már olyan tudományos állítás, aminek az ellenkezőjére ne lehetne találni 0,22 mp alatt szintén "tudományos" példát. 1 állítás 1 tagadás -aztán lehet rugózni, relativizálni meg szofisztikálni.
Például én honfoglalásügyben csöppet sem hatódok meg a régészetileletektől, ugyanis a Magyar Nyelv Szókészlete relativizálhatatlanul igazolja a keleti-szlávokkal [ a Rusz népével, egyszerűen a ruszkikkal] való középkorai kapcsolattartást. Népszerűen, azaz bulvárosan ezt a gyanúm úgy szoktam zanzásított képben megjeleníteni: a vityáz magyarok szivesen fel-felrámndulhattak a rusz menyecskékhez s a kámenycü sut-jára vetett kacagányaikon bizony meg-megegyengethették azok derekát... A Magyar Nyelv Szókészlete térképnek is tekinthető, nyilvá az egyszótagos alapszavaink a legkorábbiak és aztán a nomád állattenyésztés, a türkökkel való szomszádolás és A Rusz népeihez való fel-felkalandozás is gyarapította már két, sőt háromszótagos szavakkal is a magyar szókincset. Ehhez azonban abban a korszakban nem volt elég egy emberöltő.

Mindegy, nem az idiómáimról akartam most hadoválni

http://i.ytimg.com/vi/2W9FBGzH7w0/0.jpg

 

"in memoriam Dudi"

bekoppintom ide a néhai Dudi blogbarátjának, Budai Hellának a pompás kis jegyzését a bulvártudósról, tessék:

bulvártudós

az, aki a népszerűség vs. szakszerűség kérdésében az előbbit választotta.

Bármilyen területet vizsgálunk, előbb- utóbb beleszaladunk abba a problémába, amit egyszer Hajós fejtett ki, (link)ami sikeres, az szar.

Ez a megfogalmazás persze túl sarkos, vannak kiváló, maradandó és értékes dolgokat alkotó művészek, akik képesek sikeresek IS lenni emellett, de nagyrészt igaz  a megállapítás, az aprópénzre váltott tehetség, ha rajongótáborral jár, akkor bizony engedni kell a színvonalból vagy egyediségből. Nagyon kevesen képesek a popularitás és művészet közötti vékonyka kis ösvényen sikeresen ellavírozni hosszútávon.

Nincs ez másképp tudósembereknél sem, hiába ír  valaki  300 oldalas irodalomtörténeti tanulmányt   „ Bibliai motívumok megjelenése a nyugatosok költeményeiben, különös tekintettel lírájuk formanyelvi elemeire” , a kutya nem fogja elolvasni, még azok az egyetemi hallgatók sem, akiknek ebből lenne félévkor vizsgájuk. Ellenben, ha ír egy oldalt, „Melyik kuplejárba jártak a Nyugat írói”, többezer lájk, kattintás, egy éven belül sikerlistás könyv garantálható belőle.

Járhatott valaki évekig pszichológiára, pedagógiára az egyetemen, többezer oldalt összeírhatott, remek tanulmányokat készíthetett a „szenzomotoros zavarok és a tanulási nehézségek összefüggéseiről”, akkor sem lesz népszerű. Viszont, ha fél hasábban publikál egy baba-mama netes magazinban arról, hogy mekkora lusta hisztérika az óvónéni, aki terrorizálja Danikát a Maci középső csoportban,  akkor hirtelen ismert szaktekintély és őrülten okos megmondó ember lesz.

Az szakmai alapelvek tiszteletben tartása és tudományos értekezések sajnos  nem járnak népszerűséggel, rajongó PP szakos hallgatókkal és meghívásokkal a beszélgetős tévéműsorokba sem, ahol a reggel fél kilences műsorsávba VV Emanuella feneke és a brókerbotrány közé időnként öt percben befér egy tudós is, akitől  nem szakszerűséget várnak, hanem azt,  hogy hozza a nézettséget. Nálunk pedig a nézettséget, illetve olvasottságot általában azzal lehet jól hozni, ha fikáznak valakit vagy valamit. (pl. a tanárokat így egyben, vagy a teljes magyar oktatást, tekintet nélkül iskolatípusra, képzésre, konkrét intézményre stb)

Az, hogy valaki kiemelkedhessen névtelen tudóstársai közül, akik a  kereskedelmi tévék stúdiói és népszerű női lapok szerkszetőségei helyett könyvtárban és tudományos megbeszéléseken töltik az idejüket, vitathatatlanul tehetséget igényel, méghozzá valami olyan X-faktort, ami vonzóvá teszi az illetőt a  bulvár világa felé. Jó fellépés, megnyerő mosoly, és az a képesség, hogy tudja, mit akar a néző hallani, vagy az olvasó olvasni.

Egyszerűsítés, összemosás, 50 oldalas MTA-s tanulmányok két mondatban való összefoglalása, az sem baj, ha nem azt mondja a tanulmány, amit ő a riportban, amikor elfogadta a bulvárújságba való felkérést, a kérdés már eldőlt a szakszerűség vs. népszerűség dilemmában.

Könnyen emészthető, botrányos és megdöbbentő dolgok kellenek a nézőknek, olvasóknak, a hivatkozott tanulmány meg csak egy tanulmány, amit úgysem olvas el senki.

Ahogy kedves barátom, Dudi írta (link) TGM a filozófia Győzikéje. Vekerdy tanár úr meg a pedagógia és pszichológiatudományé. (link)

Ha valaki nem kattintana bele a linkekbe:  nem az a bajom, hogy Vekerdy úr leegyszerűsít egy komoly tanulmányt, hanem, hogy a népszerűség és bulvárnak való megfelelés miatt pont az ellenkezőjét mondja el, mint amit a tanulmány megállapított. Mert az eladható, és az tesz népszerűvé.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr907229837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása