Az alábbi történetet arról szól, hogy a nők szeretik a versá-t, de a vicát nem, és ha ők borzongani akarnak, akkor majd ők tudják, mitől, azelőtt a muzulmánhercegnők titkosélete volt a line, ma a feleség voltam afrikában.
Történt hajda-nada-nadán a kisváros Szárazelemgyár utcájában, hogy elkezdett arrajárni egy szatír...
Ez nem egy kifejezetten vadulós szatír volt, annyit tett, hogy a bicikliző nők után szaladt a délutáni műszak végén 22ó után és megfogta a feneküket vagy a hátukat vagy a combjukat próbálta...
A szatír megjelenéséig a dolgozók nők egy része fölfelé a Szárazelemgyár utcában biciklizett az alvég felé-ezekre várt a szatír....
Más része a dolgozó nőknek a felvég felé, ellenkezőleg, a Vasgyárutca irányába tartott...
Ám a szatír megjelenésével egyre többen kezdtek az alvég felé lakni, vagy arra találták gyorsabbnak az utat (partnak föl?) vagy ilyesmi...
Úgyhogy az egyik csajnak a pasija féltékenységében a pirosladájából kifigyelte a szatírt: nehogy taperolja az ő csaját.
Jól el is kapta és megpofozta a fickót.
Aki többet nem mert előugrani a bokrokból.
Sokáig még arra bicikliztek a felvégesiek is, de aztán nem történt semmi, és megúnták.
Viszont még jó sokáig ment a téma a szatírról, hogy minden férfi állat és szemét taperoló.
Ja, a csaj az szakított a ladás pasival, pedig akkor a piros lada volt a legmenőbb.
Itt a vége...