magyar-magyar szótár 2011.02.10. 10:14

basziknyelv -talky! -talky!

basziknyelv - basic 'ámítástechnikai ősnyelv [ang.] ->nyelvi nejlonprimitivizmus

Kicsinyded polemiátska folyék itten kenyértelen pajtásimmal arrúl, hogy nyelvönknek romlása az maga a nyelvnek természete szerint következék-e, avagyis ezzel ellenkezően: emberi tsinálmány , nájmódi tsín , üres kellemkedések, a magyar hagyomány, miszerént nemhogy más rétje zöldebb, de ananássza , nádméze, citrónája, griffbegye, stájer kaszája az alföldnek tengersík vidékin es.

Vászenykával, Hannibal Lektűrrel és másokkal is vitáztam már bloggiálisan a nyelvromlás kérdéseiről is, holott a magyar bloggiális hagyomány szerint off, off és offo minden kilenc karakternél hosszabb komment, ami nem a főszöveget igazolja, dicséri vagy opponáló bunkóságával önellenhatóan támasztja alá (ti. hogy provokálok a főszövegben jobbos trollokat és az ő törhőségeiket bennehagyom a kommentoszlopban, de mondolatot viszont nem tűrök, a vélem oponálót offnak tekintvén moderálom ki).

Valami elbaszottan téves, szájjalcsinálós mélyen magyar „liberális” felfogás szerint a nyelv fejlődése az, ami történik vele. Egyik vesszőparipám a ly, ezt azzal püfölik, bunkózzák, hogy a ly akkor is kipusztul (az academia 2034-es ajánlásával) ha a fejem tetejére állok. A ly két karakter, az j egy, tehát pusztul az esemesnyelv felől. Emígy meg a Vászenyka képviselte (szerintem tévesen értelmezett) álhűjje southparkiánus neoprimitivizmus felől. Összeadódnak vektoriálisan különb-s különb tényezők, pl a nyelvipetizmus gügyögcsi csucsogása, pancsimancsiságai. Ilyenkor egy 70 éves indokot vesznek elő, ami a mozi, a maszek, vagy a troli szavainkat ugyan legalizálja, ám –szerintem!- a zacsivacsit, a melcsifelcsit sem, nemhogy a Balcsit. Csakhogy a nyelvipestiznus gügyökcsikéltségéhez ez még kevés, legújabban a bezéccsi kicsinyítőcskékkel való továbbképzéscsikélése dívik. A dív szót nem érti okostojgli és még nagyrakásra netokratív jógyerek, jönnek a leérthetetlenesezéssel, miközben a pont őnáluk ül, nekik elégtelen a szókincsük, ők képtelenek kibogozni egy többszörösen összetett mondatot. A zavar az ő tudatukban keletkezik, és ilyen értelmes, művelt, olvasott ember, mint Vászenyka barátom vagy sápadtarcú testvérem Hannibal még mindig nem rémülnek meg.

A nyelv ugyanis nem csupán fejbőlkilehelt, fútt-vagy ordított, kibeszélt csatornaeszköz (jelhordozó). A nyelv szükséges a gondolkodás műveleteihez. Ismerünk hallgatag embereket, akik jelentős gondolkodók –én, a szófosó, beh irigyelem is őket!

Mely méltósággal is lehet hallgatni! Mi bölcsnek tűnik a hallgatag. Mely veszélyes képet is nyújt magáról. Környezetemben sok a türkvérű, nyugatázsiai, ravasz ember, ők néha igen hallgatagok tudnak lenni. Evés közben eleve nem beszélnek, de a bor [= sör, pálinka] mellett is inkább hallgatnak, apró ázsiai avagy hatalmas jazig[jász]-iránimedencei szemeikvel azonban jelentősen néznek. Avagyis halszemmel –még a tekintetük is olvashatatlan. Nem egyenesen szemtől szembe kérdezik meg, milyenoldali vagyok, csak provokálnak. Többnyire, ha ilyenoldaliak pl, akkor olyanoldali kijelentésre utalóat buffantanak. Beböfögnek két-három felhívószót és várják a reakciómat. Szófosónak alítanak [nem állítanak, hanem vélnek!] az ilyen szemükben az átverhető, csőbehúzható hülye. Várják, hogy áradván, bőséges környűlírásokban virányíttatván áruljam el magamat. Hömm, hemm, igen, nem, nemigen, ennyit reagálnak és nyugat-ázsiai lárvájuk [itt: masz, álarc] meg se rebben. Tudnak, amit tudnak, gondaúnak amit gondaúnak, de nembeszélnek.

Foglalkoztam ad-hoaxa „szótár”-amban (ami: szó ár inkább…) már a hülyének tettetés műveleteivel, Január Hercegével (ő Baksa-Soós János) Augusztus Hercegével (ő Kelényi Tódor Krisztián angol nyelvi lektor, isten nyugossza) vagy November Hercege Alföldi Róbert-tel. Ő a legfiatalabb a hülyét tettetéssel haladóak közül, mégis az ő veszélytelenhülyének tettetéseit feledénk leginkább, ugye…

Csakhogy a kevésbeszédűségével magát bölcs-hallgatagnak tettető ember a leggyakrabban magában viszont sokat beszél: avagyis gondolkodik! Kiderül, hogy olvasott. Míg fosom a szót, franko-germán cselvetéssel élek, viszontprovokálom, irodalmi idézeteket szövök és hiába vastag, ázsiai-pusztaiszél cserzette az arca, pl jó politikus, a szeme Petőfire villan, Aranyra könnybe lábad, Adyra kimered és amikor az amerikai irodalomra térek gyorsan lesüti a szemét, mert annyi önismerete van, tudja, hogy mi tükröződik abban.

A politika egyik alapművelete a retorika, ennek főeszköze nyelv és a mondattan. A jógyerekek egyszerre ünneplik a praktikus jővő koraikikeletjének a nyelvi romlást, meg csodálkoznak, hogy politikusaik rendre átbasszák őket dumaszinten. A minap egy jógyerektársulatot „blog”-jait beszopván a jógyerekek a parlamentbe is beszavaztak, ahol kiderült, hogy papírról bagadozva olvasván reagálnak azonnal és főként eee-kben jelesek. Kiderül, hogy semmi eredeti gondolatuk nincsen, egyik legfrissebb ötletükkel is a néhai még liberális FIDESZ direkmoralista „taknyai” operáltak. Előretolt arcaik között jogászok vannak –de milyen jogász az, akinek én, az alföldimentalitású büdöstapló-tahó előre kitalálom, mi lesz majd az érvelése lényege.

A jog egyik eszköze a retorika, a másik a fogalmazás, a fogalmazás pontossága, a szavak és kifejezések jelentéstartalmának kristályos, csaknem atomsúlyig menő tisztázottsága. Minden szónak valamilyen súlya kell legyen egy szerződésben, nem a betűméret számít.

Gyakran találkozunk azzal a csodálkozással ügynöki rendszerben értékesített eszközök vásárlásakor, hogy az ügynök eláll a szerződéstől, amikor kiderül, hogy a potenciális vevő el is olvasta, valamint értelmezte azt a szerződést, aminek egyik utolsó mondatában az elolvasás és együttes értelmezés szerepel. A vevő megdöbbenve tapasztalja, hogy a telefont vagy autót vagy biztosítást vagy pénzügyi szolgáltatást értékesítő cég embere eláll az értékesítéstől, ha ő tényleg elolvassa és tényleg értelmezi is a szerződést. „Ja, ön elolvasta a XLVII.fejezet 67. pontját? Az más, jól van, akkor ajánlatunkat tekintse tárgytalannak.” Egyes banki képletek nemmatematikaiak, bár kinézetre igen.

Pusztul a népesség szókincse –ha ennyit kimondok, hogy pusztul, már le vagyok mélymagyarosozva. Magyar + bármely pusztulást-romlást kifejező szó az okos gyermekben [ a Magyar Gyermek célközönsége] azt a reflexet birizgálja, hogy most majd szimpla jobber siránkozás fog következni, nyomjákkrahácsot, wassalberinus nosztalgiázás, édeserdélyezés és végveszélyezés. Bűnösök abban a rosszoldaliak, hogy túlzóan és feleslegesen gyyakran mondták ki ezt a szót: magyar. A polgár szó értéke is imígyen inflálódott. A túlzó alkalmazás gyöngíti az eszközt. A szavakat kiragadjuk értelmükből eltávolítjuk, direkt koptatjuk, elhazudjuk, kontextualizáljuk, lazán belebaszuk egy szövegkörnyezetbe aztán jól el is tudunk még csudálkozni is. A Nemzeti Kormány pl mainapság a Nemzet szót baszta agyon a túlzott emlegetéssel. Meghiszem, hogy az ellenfél agyzsírja fölszaporítása volt a cél, de ha minden Nemzeti, akkor: semmi se lesz az egy idő után. Így járt a szoc’sta 50 éve. Minden szoc’sta lett meg fórdalmi meg munkásparaszt oszt semmi se lett se szocialista, se forradalmi, főleg pedig nem munkásparaszt. Maradt minden feudális, amiben mindig a deákság [itt: értelmiség] húzta a hosszabbat. Ha a paraszt megmutatta, melyik út megyen Budára, azt meg kivágták a hiradóból. Tűrte Miklós tűrte, ameddig tűrhette, aztán mégtovább tűrte, végül visszaküldték az osztályról négy szakvizsgával a vidéki parasztkurvannyába körzeti orvosnak, hogy desztillált vízzel hígított tisztaszesszel igya halálra magát az ügyeleti szobában.

Megmondom Vászenykám, az én szókincsemmel bánja a faszom, mennyi basziknyelvű nyelvipestista, pestitájszólásban gügyögcsizőt termelnek középiskoláink. Engem nem lesújt un „diplomásaink” nejlonprimitvizmusa, hanem boldoggá tesz, amikor azt kell látnom az interneten, hogy a 300000 kommunikációszakos országában egyre több a már szövegszinten is átverhető nem is annyira tettetett hüje gyerek. J-vel? –tőlem, legyen!

A magyar nyelv gazdag hangzókban, egyik sajátossága ezen hangzók viszonylag tiszta képzettsége, az ó ó, az áá, az a a , az ö sok nyelvben nincsen is, ü mégkevésbé. Van tiszta n, m, k, l mássalhangzónk. Í é ű ő. Más nyelvek világnyelvek elvannak felennyi hangzóval. Az amerikaiangol az europid angol pusztulata, ráadásul egy amerikai nagyjából valami basic alappal is elboldogul. Elég egy hétköznapi basic és mondjuk hozzá még egy szakmai.

szün: Mely mókás, amikor HTML-hártyakovácsok társalognak, jobbracsőr háref, szles, mittomén, csak handabandázni tudnék így.

Szókincset az irodalomból lehet gyűjtögetni, azonban ha a nyelv felszámolódik , akkor egyre nagyobb méretekben válik érthetetlenné a vizsgált nyelv irodalmi kincse. Vannak magamfajta vén szarok, akik húsz éve még viszont takony kisgecibe számítottak a harminc évükkel, mi még hallottuk a tanárainktól emlegetni Arany János 30000 szavas szókincsét. Közben (azóta) persze a magyar szókincs gyarapodott, Arany ma, ha az időbusszal idehozom, hiányos szókincsűnek számítana. Arany János művei a mai diáknak moldvai csángóul hangzanak. A legrégebbi magyar nyelvemlék Petőfi, Csokonait már nem értik. Talán a dudvák között dudvát igen, de hogy az a szó, ami az ananászra rímel?

Most nem foglalkozom azzal, hogy a magyar iskolareformok reformok hátán, félig se végiggondolt, harmadában felhagyott, újraírt, áterőszakolt, visszaszívott, kopirmányos, lipettlopott, bezzegisztáni import, Ónijósan kipróbált ötletek 33 éve folyamatosan rontják a néma értő olvasási szintet. Félanalfabéta ma főiskolai diplomát szerezhet. Olvasási fél-készségével még valahogy elbagadozik szakszövegben, képes félhangosan biflázni kivonatokat, de idegenszööveget, más-tudományit vagy irodalmi vagy papírújságnyelvit képtelen fölfogni már. Archaizmust nem ért, szóleleményt képtelen megfejteni, mozaikszót szétszedni rest –de nem ő a felfogásban gyönge, hanem az a zavaros, amihez ő a hülye.

Engem elképeszt, hogy még a fenegyerek Tóta tanár úr is feladja és átmegy baszik-ba a Magyar Gyermek-kel. Tóta elvileg tanár lenne, van erről diplomája, valamint a gyakorló tanítás is meggyőzhette arról, hogy 4 napi is sok a gyerekszagból, nemhogy 35 év. Egész népét –milyen fokon? Baszikfokon? Tancsizni-tancsikálni?

Több más, párhuzamosvilágot bejártam. A kamionéletben egy kamionos 4-5 nyelv 30-300 szavával elboldogul. Sőt, a magyar rendőr magyarul, nagyon hangosan magyarázza a török kamionosnak azt, amit egy szlovén kamionos valami osztrák pihenőben a 30 szavas német szókincsével rég elmagyarázott egyébként neki, miszerint Magyar’ban tilos előzni a kétsávoson. Mit gondol a hat osztályt se végzett, 30 éve kamionfülkében élő török, aki Európa összes rendőreivel elboldogul az öt nyelven összesen 900 szavas szókincsével, a magyar rendőrről, akinek nincsen esze egy 20 Ft-os szórólapot oda MUTATNI (nem adni, csak kölcsön: mutatni!) neki.

A talky-talky karibi-kolumbán-guayán tengerésznyelv, valami 300 szó főleg angol, ragozás, segédigék, mindenegyebek nélkül, mint a kínaiban, szavak-szavak egymásután. Beszélj-beszélj! és majd lesz valami. A hajós el is boldogul, mert az a 300 szó untig elég, a másik hajóssal nem az odüsszeiűáját mesélteti el, hanem a Sargasso tenger úszó hínárszigetei közötti hajózóutak állapotait.

A magyar nyelv emlékei közül számomra az egyik legszebb az a rádiós hangjáték*, ami Domján Edit hangját örökíti-őrzi.... Domján Edit beszél benne, beh szép, beh szép, amikor mondja: Beszélj! Beszélj! Könnyek szöknek a szemembe, hallom vesztibuláre (belsőhallásommal) ahogy mondja: Beszélj! Beszélj! Elrohadtak vagy elégtek azok a hangszálak, az az édes-gyógyszerkeserű nyelv, azok a gyönyörűséges, szerelmes ajkak, oda az a két szép szem, nemsokára széjjelbasszák a rádiózást, mint műfajt, a politika sose tudta széjjelbaszni a rádiózást, a netokrata 'ámítástechnikus piaci szakemberek baszatják szét és senki nem fog tüntetni ezellen a szakszerű és indokolt, tudományosigényű és pénzügyileg indokolt , korszerű, modern széjjelbaszás ellen , nem készülnek, már most sem, amikor még lehetne, hangjátékok és internetes melléküzemág lesz a „rádiócsizácskázás” . Mennek motolykával pestcsikélvén, rádiócsikát hallygatnak a bukcsiból, csak zenét, soha nem hallják majd Domján Edit hangján: Beszélj! Beszélj!

Jó féléve a jógyerekek kárörvendezve utasították el az ötletet a devizahitelesek állami kisegítésén, mert a neki cukkíni & édybabbi kormányzás jól megszopatta azokat, akik csummára elhitték a hitelbőljólélés médiázását. Eltelt fél év, a népszopató párt prominense kiáll és arra inti a mai kormányzatot, hogy segítse a devizahiteleseket. Mennyi ebből az érdekes? – az apróbetűsrész: Amit egyébként a devizahitelesek jórésze szókincs híjján akkor se fogott volna föl, ha fölolvassák neki. Nyilvánvaló, hogy a gazdagabb szókinccsel rendelkező okosabb magyar gyermekek kiröhögik a buta magyar (és cigány) gyerekeket mmé’ vették fő’ a hitelt? Ha felvették, szopjanak! Természetesen a hitelértékesítők, a hitelfolyósítók falból alapított pénzügyi szolgáltató cégei okosabb embereket alkalmaztak a hülyéknél, akiket átbasztak a hitelekkel. Ugye, csak azt lehet átbaszikolni, aki kb basic töredéket fog föl a jogilag és bankitájszólásban szabatos szövegből!

Természetesen erre is van mélymagyar, szájjalcsinálós műliberális válasz, miszerint mindenkoron voltak buta meg okos emberek, az okos emberek mindig is a butákból éltek, minden buta vessen magára, miért nem volt okos. Csakhogy a magyar butaság legújabb története már guglizható és ebből kiderül, hogy 2005. decembere meg 2006. áprilisa között az volt a buta, aki akadékoskodott azon, talán mégse nincsen akkora nagy lendületben az ország, aztán 2006. májusában az okos gyermekek már azzal butázták le a nyavajgókat, hogy csak az nem olvasta az igazságot a minisztérium honlapján 2006. március 27-én, aki nem akarta (vagy akinek nem volt internete).

Fenehorizont karikatúrája a szájjalcsináló nejlonbuta műliberális jógyerekek egyik műveletéről:

>>Megkérdeztem úgy 4-5 éve, mikor először divat lett felvilágosult, progresszív, haladógondolkodói körökben az ly helyett is j-vel írás, hogy mégis ezt most mér'.
Azt mondta az alany, azért, mert a helyesírás betartása szerinte a tekintélyelvű irányítás előtt való meghunyászkodás.
Utána azt kérdeztem, hogy mér' nem írja a j-ket ly-nal, mert az szintén odabaszna a tekintélyelvnek.
erre azt válaszolta, hogy az úgy nem elég forradalmi.<<

Azt hiszem, ez a felvétel része a beteg magyar liberalizmus-tévképzet anamnézisének.

Ez csak egyetlen epizód, amit már százszor is elővezettem vesszőparipáim hodálynagy istállójából , mert az ismétlés a régi, mára elavult tudásnak még anyja volt, de a mai netokratív kommunikációban A Tizszeres Ismétlés törvényét kell betartani, ami kiderül, tízszer kell kideríteni, hogy áttörjön a tudás döngöltagyag kétdimenziós síkjára. Az egyszeri fölfoghatatlan, a hétszeri ismétlést már kapisgálják páran, legalább tízszer kell az internetes kommunikációban sújkolni valamit az egyszerimegértetéshez.

A közelmúlt története a nyelvről szól, a sztori főszereplője a nyelv, mondatok. (Ilyenkor kis vita szokott fölcsattanni élőben, hogy nem, hanem az átbaszás és népszopatás a sztori lényege, csakhogy! csakhogy:) Az elmúlt huszonöt évnek nem volt olyan politikaiművelete, ami alapvetésében ne nyelviművelet lett volna. Cselekvés helyett is nyelviműveleteket végeztek. Tettek helyett beszéltek. Azt mondták, tudják, de nem merték, nem tették, mindig a jövőévre napolták.

szün: A tegeződés pestise miatti nyavajgásomon különösen hahotáznak fiatal barátaim. A velem egykorú nyanyák, amikor a 20 éves butikoscsajszika letegezi őket, abba az illúzióba ringatják magukat, hogy még olyan jól tartják magukat...- nem! Autóvigéckoromban ragaszkodtam a magázódáshoz, de nem azért, mert a márkaképviselet előírta, hanem azért, mert a magázódás jogi megalapozottságot ad a tárgyalásnak. Ha tegeződöm, abból nagyon hamar öcsikémezés meg bazdmegolás és kabbe lesz. Elkezdődik a cigánykodás, szofisztikálás, vállonveregetés. Haverkodás. Pedig magyarüzletben nincsen még testvériség. A cigány húzn egy kört, egy belsőt, a testvérét, anyját nem fosztja le, nem veri át, a magyar nem ismer családonbelüli könyörületet. A magyar egyik ősi virtusa, hogy nem csak a hitetlent fogadja szemből szivesen és döfi le hátulról, hanem az édes jó anyját is bebassza egy szakszerű megsemmisítőotthonba az ingatlanjáért. Nem véletlenül ragaszkodtak nagyanyáink, dédanyáink ahhoz, hogy a gyerekeik magázzák őket. Ma egy tinédzserlány, ha az anyja a tízóraijáról vagy tornacuccáról kérdezi, a faszát (ami nincsen) kapatná be az anyjával –magázódó formulában ez nehezebb. Egyes tanárok faszbúkolnak a gyerekeikkel (= tanítványaikkal) és a média meg úgy tudja tálalni ezeket a párbeszédeket, mintha lenne min csudálkozni azon, hogy a tegeződő faszbúk-párbeszédben mik is hangzanak el tanár és diák között.

A jogászoknál céhbéli alap a tegeződés, ámde a jogászok a nyelv művészei [voltak régen...] és munka közben nem te-hee-bazmeg’elnek, mint pl a brókerek , hanem egy furcsa körülírós-harmadikszemélyes formulára térnek át. Éppen azért, mert a jogászi tevékenységet a per-tu [du, német] gyöngíti.

Gondolják végig, kedves olvasóim, tud-e valaki példát komolyabb magyar történelmi eseményre a múlt negyedszázadból, ami lényegében nemnyelvi eredetű? Beszéd, beszéd, beszéd. A leggyakoribbak azonban, ha bs395 barátom zseniális módszerét alkalmazom, a legesleggyakoribb szavak nemszavak! Hehezetes mekegések, gondolkodásleplező orrhangok[nemjuteszembe, otvanafejemben, de sötétalaponfeketebetűk, a szakszó, Intizar, segítsen kérem!], csupa metanyelvi eee, és öööö, A mára elavult, eltrottyosodott, levénült „rencervátó értelmiseggijeink” közül is ha egy focicsapatra való beszélt élőben elfogadhatóan. Mégkevesebben beszéltek rögtönözve.

szün:

Heti Olv'szemüveges -baloldalt NEM Kósza bácsi ,de ideológiai unokatestvére látható!!

Ma humorosnak szánt politikai agitációsműsort vetít az egyik tévé, amiben a promt (azonnal, szikraként „kipattanó”) poenokat leginkább otthon vérizzadják ki a „humornyik”-ok és még olvasván is csak bagadozzák. Juci néni rívatja liberális hitvallásával a véle együttérzőket. Egy színésznő: papírról, 4, [négyes alá!] olvas „liberális” hiszekegyet! Ez a műsor valamiféle promiszkuitív tömeges standup lenne, amiben a standup műfaj szabályai szerint, bárugyan ülve, hetes csapatban kéne művelni az ipart. A jógyerekmédia turházván fikázza a konkurens rosszoldali céget –ámde azok az emberek élőben is rögtönöznek, fejből tudják a szöveget, nem az arcukba nyőtt olvasószemüveggel bagadozzák –bár elárulom, hogy azért négert még ők is használnak a tévéfelvételeken, [Szehvussz, Tiborom, mi a nagyhelyzet?- nem szorítja a mellykaskádat az aranymellény, ami a Golden Blog zsűriben ragadt rajtad?]

Igen, bs395 barátom totálisan a magyar politikai és mediális közbeszédben óriási eeee és aaaa-k után az én azt gondolom és az én úgy gondolom, a gondolom és gondolom a még viszonylag nagy méretű. Persze nagy a magyar, az európa és európai, az únióskövetelmények (ezt az únió más nyelvei közül egyiken sem szajkózták annyit, mint mi!!). A bósevikk, a kommunista, közepesen nagy, a kommancs picike, de szépen különáll a mezőben a Mi Liberálisok!. A reform gigantikus. Mennyi efféle agyoncsépelt szót lelhetnénk elő? 300-at? Ez lenne a magyar politikai basziknyelv, amivel (egy demagóg) 20 éve alatt elboldogult. Voltak meglepő szavak is persze, amik egyszer hangoztak el vagy kétszer és 220000-szer szajkóztuk tovább (pl az elkúrtuk). Szép [pedig hoaxált!] az ív az elkúrtuk és kúródóra között.

A trágárság is nyelvromlásnak tűnhet, ez is vesszőparipám, most csak a fejét mutatom, meg csillagos, azaz húgyos homlokát, mert ahogy ma hangutánzó eufemiája, a pisi úgy a húgy meg képfestő, a csillogásra [húgyorog-> hunyorog a csillag még ma is, mint húgy korában!] utal. A nagyontrágár, durva elkopik, mint a Geci [Gedeon, Grezson becézése]és Matyi lesz. Ma a southparkiánus fasza [passend- szabályos, feszes (megfelelő, pl ruha)]gyerekség csimborózója a trágárság, de lassan a faszomat se izgatja. Az igazságbeszédben nem a kúrás a borzasztó, hanem az, hogy írója, ha nem is a szövegfelszínbe mindet, deaztán a sorok közé tényleg az őszinte véleményét fogalmazta be, lesajnálja Surányi Györgyöt vagy Vitányi Ivánt, zsarolja "tudom amit tudok!" -alapon az MSZP-t és EZT nem fogja föl senki, még nagy íróink se... Ma már sokkal alkalmasabbak felháborításra nemtrágár szavak. Ha egy anya azt kérdezi a lányától: "Kúrsz-e már a pasiddal és milyen a fasza?" -nem annyira háborodik föl, mint a házasság vagy gyerekszülés problematikájának felvetésén- erre néha metanyelviek a [32 éves!!] leányka reakciói, pl sikoltozni kezd mérgében.

Kedves barátom Vászka és Hannibal, még mindig úgy gondoljátok, hogy ami jön, az jöjjön és legyen az, aminek akár nem is kéne lennie? Vagy legalább legyen a nyelvrongálás az, amire tényleg, ej, ráérünk, arra, még…

*Marsall László hangjátéka, dramaturg Lóránd Lajos, legutóbb a régiBartók-on adták 2008.07.26-án

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

37 komment

Címkék: basziknyelv

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr132651119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RomBold! (törölt) 2011.02.11. 00:14:50

Érdekes ez a tegezés/magázás.
Kilencvenes évek derekán kamasz fejjel feszt hőbörögtem, hogy milyen igazságtalan a világ. Betértünk valamilyen becsületsüllyesztőbe a nálam 2 évvel fiatalabb barátnőmmel, hogy némi agypusztítót töltsünk magunkba, és a pinzér tőlem azt kérdezte: 'Mit iszol?' csitri lyánykától meg azt, hogy 'És a hölgynek mit hozhatok? Ha megengedi, ajánlanék egy Medocot!'

Aztán eltelt néhány év, és megszoktam, hogy a szolgáltató/iparos népek nem magázódnak a kuncsafttal. Csak azt sajnáltam, hogy anyámnak nem tudtam elmagyarázni, hogy az a kis alig húsz éves picsácska a cukiban nem volt vele pofátlan. Simán letegezte, de nem pofátlanságból, hanem mert változik a módi.

Az évek múlásával egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, hogy fatornyos falum avéttos szellemisége szerint néha még a magázódás bűnébe estem, és nevetségessé váltam.

Közben rászabadultam a netre. Na, itt már gátlástalanul, és gondolkodás nélkül letegezek bárkit. Egyrészt mert így szokás, másrészt meg mert makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy bármelyik arcról kiderülhet, hogy nem is az/nem is olyan/nem is annyi, mint vetíti magáról. Én mindenkit nyeretlen kétévesre tippelek, legfeljebb revitalizálom a nézeteimet később.

És a minap újra meghökkentem. Csodafone küldött egy SMS-t, hogy kész a számlám. Kaptam ilyet régebben is, de valahogy olyan furi volt. Persze, régebben azt írták, hogy 'Önnek ennyi-annyi fizetendője van' most meg azt, hogy 'Elkészült a számlád' Tudom, hogy egy ilyen értesítés nem említhető egy lapon mondjuk egy szerződéssel, de azért mégiscsak egy cég kommunikál egy ügyfelével. Nekem jól esne, ha magáznának. De mindegy. Alkalmazkodok, mint a borg. Legközelebb ha reklamálok valamiért az ügyfélszolgálatnál, akkor nem úgy kezdem, hogy 'Jónapot... RomBold vagyok, kérem segítsen, mert ezésaz a bajom...' hanem úgy, hogy 'Hello, Lécci nézd meg nekem, és oldd meg helyettem...'
Ja, és szoktatom magam a gondolathoz, hogy rövidesen a szerződések, és húdehivatalos papírok szövegében is simán letegeznek. Nem az lesz, hogy 'Az ügyfélnek joga van eztésezt a szolgáltatást igénybevenni/módosítani/letiltani....' hanem valami ilyesmi: 'Ha már igénybe vetted, hát le is tilthatod, és módosíthatod is...'

Persze, mindig, ha látom, hogy a ModernKorizmus újabb szöget ver a magázódás koporsójába, akkor hullajtok egy könnycseppet, de az a könnycsepp felszárad, mielőtt gördültében elérné a szakállamat.

A magázódásnak vége, mint a botnak.

Ja, és ami külön fáj: Amerikát majmoló embertársaim már évtizedekkel ezelőtt is azt hangoztatták, hogy mien (ly ugye tabu, és a mien az sokkal jobb, mint a mijen, és aki nem érti, az backup-hassa) jó is az, hogy angolul csak tegeződni lehet, a magázódás ismeretlen az angol nyelvben, és teszemazt az uccaseprő is simán tegezi a prájmminisztert, meg a királynőt is, mert mást se tud, csak tegezni. Aztán egy anglomán szeretőm tartott egy röpke előadást arról, hogy ez egyrészt nemigaz, másrészt meg tévhit, és amúgy is faszság. Mert Ő tanult némi archaikus angolt, és Villám Szexpír korában még volt tegeződés meg magázódás is, de a You, az a magázódás, és a tegezés annyira avéttos és kaczifánt valami, hogy a mai angol kölkek meg sem értik.

Na, pá aranyoskáim, és boccsika a terjedelemért, meg azért is, hogy Szótár úr posztjának csak egy apró morzsájához szóltam hozzá. (ahhoz is minek... csak szófosódás az egész)

minden mélymagyaroknak azon kitsinke munkái,

Keresés

magyar-magyar szótár

Címkék

Egyéb

Archívum

Olvass!

Friss topikok

Feedek

magyar-magyar szótár 2011.02.10. 10:14

Címkék: basziknyelv

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2011.02.12. 08:23:00

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.14. 23:01:38

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.14. 23:15:11

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.14. 23:18:24

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.14. 23:37:14

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.02.15. 10:52:40

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.15. 11:28:20

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.15. 11:31:42

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.15. 11:37:01

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.15. 19:26:18

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.15. 19:27:52

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.02.15. 19:35:27

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.02.16. 07:45:37