2010.07.30. 06:31
semmi
29107.: Volt egy haverom s annak egy pompás pesti nője. Kézilabdás alkat, US-Top farmerben, mezítláb, alföldi papucsban , fehér pólóban, smink és melltartó nélkül. Tizenhat éves talán. A haverom nagymamája megengedte, hogy nála aludjanak a tisztaszobában. Biztosan dugtak is a jéghideg vásznak között - irigyeltem a haveromat. Hajnalban meg akartuk mutatni a lánynak a rétet, ahol felnőttünk. Fojtogatott már az augusztusi, poros kánikulai koradél, mire kiráncigáltuk a lánynak hajnali órán az utca végére s mutattuk boldogan a Szent Indián Mezőnket.
"Basszátok meg, ez a nagy semmi az, amiért kirángattatok??"
382.: Azért szerettem a pesti keresztapunál, a vasárnapi húslevesszagú régi úrilakásos bérház miatt. Persze a lakásokat elfalazták kalickákká, mindegyik magasabb volt, mint amilyen széles. Hét éves voltam. Zongorázni szerettem volna, de az unokanővérem elcibált, hogy mutasson valamit. Az utca hűvös sikátor, aminek a végén ködlött valami kékesen. Porosan. Icikeltünk az utca végéig, én voltam a gyorsabb, mert indiánként mindig így közlekedtem, indiánszökdelésben. Gyors és nem fárasztó, különösen dorkóban. Hamarabb értem ki az utca végére: a körúton már mellbevágó, bűzlő forróság, csatornabűz és benzinfüst, elképesztő forgalom, percenként legalább húsz autó zúgott el. És a villamos, aminek csak az éjszakai hangjait szerettem...
"Látod, ez! -ez valami!" -harsogta az unokanővérem.
Nem értettem, mit akar, mire mutat a húsleves színű égen a gumiszagban...
"Ez? Valami? Hol?"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2010.07.30. 07:27:27
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.30. 12:38:54
Bármi
A kissé tán túl hosszú szakálla ellenére alapvetően tisztán, szolidan öltözött férfi megrakott szatyrával igyekezett gyalogosan átkelni az óriási parkolón keresztül. Kivülről nem látszott, hogy a szatyor nem vadonatúj iparcikkekkel, élelmiszerrel van tele, hanem használtas pulóverrel, kötött sapkával, téli ruhával, ami ilyenkor nyáron nem szükséges. A fejét sem kapta fel az óriási fékcsikorgásra:
- Mi van itt? Akció? kérdezte a gyűrött tarkójú kopasz az 500-as BMW-ből, nem agresszíven, inkább csak amúgy incselkedve.
- Bármi! legyintett a férfi, anélkül, hogy komótos lépteinek csoszogó ritmusából akár egy pillanatra kizökkent volna.