2010.05.05. 03:25
dagonya
"csak akkor tarts állatot, ha'mikor kell, képes vagy megölni"
/Hrabál Bogumil magyar író tanítása/
A disznó igen tiszta állat. A disznó a sertés felnőtt változata, leginkább tenyészállat, kan avagy koca.
Szőke -Józsaf Attila Öcsödön láthatott disznókat. Szelíd szóra kezes kant. A disznó nemcsakhogy igen tiszta állat, de okos is.
A kanosnál, akit a kocámhoz hívtam, ha annak búghatnékja volt, kis pálca volt, az embereknek miheztartásra, ha "a veszélyes kanállattal megindult". A habzószájú kan a hátsóján a nagy zacskóval és a hasa alatt a csak kevés sertésen látható tokjában-a-rambókés méretű vesszejével, igen rémes látványt nyújtott. Hát még a habzó szájból a hatalmas fogai, agyarai. Pedig ez a kan tényleg szelíd szóra és kezes volt. Ha már járt egy kocánál, a második alakalomra felismerte az utcaszakaszt és hátranézett a gazdájára, előresiethet-e. Ha a gazda azt mondta, eredjél!, akkor előredöcögött a koca kapujához és kedves hangon, halk nyöszörgő röfögéssel kéretszkedett. A koca gazdája kaput nyitott s a kan már emlékezvén a koca aklához vezető járásra, szépen odadöcögött s kezdődött a búgás (ez a tenyészsertések pár pillanatig tartó szerelmi előjátékának hangjai után : búgnak-nyöszörögnek, kedvesen röffentenek egymásnak). Persze a kanos már ellenőrizte, addig oda se hajtott, megáll-e , búghatnék'-e koca. Mert a kocatulajdonos csak a szagokról, meg a nedvező péráról [izgalmi váladéktól nedves duzzatag kisajkak] gondolta, meg az állat nyughatatlan viselkedéséről... Azt a kanos úgy állapította meg, hajthatja-e a kant, hogy a koca mögé került s két kezével a csipejére támaszkodva ránehézkedett. Ha elugrott, akkor nem áll meg a kannak sem. Ha ellenben nem moccant, vagy sőt, ringó kis mozgással, ez azt jelezte: Jöhet a kan, megáll neki a koca.
A büdös, a mocskos, a sajtát trágyájában [zónijósnormás, pl bezzeg-angol területen elhullott társai tetemkocsonyáján] fetrengő disznó a "korszerű, modern" és "intenzív" sertéstenyésztés következménye.
A sertés úgy tisztálkodik, akár a pápua nép. A dagonyában feredézvén (-> ferdő ->fertő) a rászáradó agyagréteg védi az élősködők (Anyád! A szúnyogok) ellen. A felesleget ledörgöli magáról.
Ezért régi grófi-uradalmi híres sertéstenyészetekben a sertéseknek fürdőt is rakattak, a mesterséges dagonyahely lejáró részét élére rakott téglákkal. A "korszerű termelőszövetkezeti gazdálkodás" kiteljesedése előtt a "népharag" elbontotta az ilyen sertéstenyészeteket, a termelőszövetkezetek betonból építettek a korhiedelem szerint modern korszerű, "egészséges" iparisertés-telepeket.
Paraszt a betonkorszakban sem betonozott semmit. A felfejlődő s aztán ellehetetlenített parasztpolgárság ha szilárddal, akkor téglával rakatta ki az ólakat. (Ha valaki nem akarná jaj annyira érteni: A profi futók aszfalton még futnak, de betononon már nem hajlandóak.)
A valóban bio gazdálkodás és mondjuk a százévezelőtti parasztpolgári között az ív patkóalakú, végtelenhosszú út. A két véglet között a távolság szinte semmi, a még nem vegyszerező paraszti gazdaság álom-bio. De lehetetlen az az icipicit megugorni, először a parasztnak mindenestül modernnek kell lennie, korszerűmódszereket alkalmazván lemérgezni, tönkretenni, irmagjátirtani, lebetonozni, betonvassal verni, mocskábanhagyni és majd csak azután drága pénzen bioboltban venni meg a talajba a mikroflórát-s faunát.. meg az OBI-ban a hagymaszárba a lyukat is... A magyar mezőgazdálkodás kincse lenne a közeliség a biohoz, a magyar talaj mikroflórája és faunája MÉG gazdag még a téeszvilág után is... Még élnek emberek, akik tudnak tehenet fejni, kaszálni, lovat gondozni-ápolni és akik tudják, mi szarvasba rakni a trágyát.. biogazdatanfolyam nélkül is. De meg kell gebeszteni őket és majd egy új nemzedéknek befizetni tanfolyamra Bergengóciába...
A mesterséges dagonyahely köré a gróf akácfákat ültettetett , hogy legyen mihez dörgölődniük a sertéseknek a dagonya után. Azelőtt a makkosban tölgyfákhoz dörgölődtek...)
Tenyészállatoknak külön ól dukált, leginkább tölgyfapadlós, mert a tenyészállat él a legtovább, tehát a lába szenvedheti, ha az ól padozata nem megfelelő, pl korszerű, modern beton.
Szőke mangalica - a félintenzív tartás miatt nem tud megfelelően tisztálkodni.
A rendszerességet a disznók úgy szertik, mint az ember kisbabái. A modern anyu a saját igényeihez igazítja a babagondozást. Bennettonződ idióta elképzelései vannak a zseninevelésről, azaz az alvásminuszos, az "autizmus" jegyeivel a "zsenialitásét" a szülő hülye (értelmiseggi) fejébe igéző gyermek kinevelése a rendszertelenséggel kezdődik, máma ekkor fürdetünk (vagy nem is!!) az etetés is rapszodikus és egyáltalán "a szabadság" nevében minden vagy akkor történik, amikor "a babának eszébe jut" vagy amikor a mamának... A zsenivé nevelődő, az alváshiány miatt kényszermozgásos, szinte kezelhetetlen "zseni" aki még hétesztendősen sem képes tartósan figyelni 3 percnél tovább, öt éves korában [svédtípusú baba, magasértelmiseggi szülők nyomorult gyereke, szegényke] teleszart pelenkában kéri a könyvet, amit "olvas" (képeket ismer föl).
Az én kocám mindent percre pontosan várt. Az esti etetés előtt farával az őáltala szarásra kijelölt ólsarokba fordult és szemrehányóan nézett ha három percet késtem a lapáttal. Vastag zöldes hurkákat kakált és nézte sürgetően a lapátom, vigyem onnét.Vittem is, egyenesen a gyümölcsfák alá, mert a gyümölcs édességét a sertéstrágya (avagy a fekália) adja meg igazán. Dagonyázóhelyet is készítettem neki, de nemigazán szerette szép szőke sertéit és rózsás fehér bőrét összesarazni annál is inkább, mert élősködői nem voltak. A kismalacaiból annyit nevelt föl, ahányat megfialt. (Nejlonparaszt disznaja ellik...) Ez jó jel. Általában a paraszt a tartás nem megfelelő körülményeire gondol, ha a másik arra panaszkodik, hogy a kocája megette a malacait vagy agyonnyomta. Az is a gazda szégyene, ha fialáskor a vad koca nem engedi magához. Koca vásárlója vad mozdulatot tesz a moslékosfával, ha riad a koca: verni szokták, ideges. A tenyészállat szóra is ért. Ahonnan gyerekkoromban a tejet hordtam, mindkét gazda még őseredeti [kb. 100 éves hagyományú] állapotban tartotta a gazdaságát, az istálló tölgypadlós, fehérre meszelt, tej és szalmaillatú. A tehénnek a kézifejéshez egyik lábát hátrébb kel tennie: Panni néne csak odaszólt: "Tedd hátrébb a lábodat, kedves!" és erre a tehén hátrébb lépett a kellő lábával egyet, hogy Panni néne a tőgyéhez férjen. Új kapura csak a borjú bámult csudálkozva [-> előhasi üsző] a tehén kis meglepődés után ballagott befelé az istállóba. A termelőszövetkezetek elterjedésével a fejőgulyások hazavitték a begonyvas szeretetét és a tehenet részegen, NYEE TE ANYÁDD! üvöltéssel fogadták a kapuban, úgyhogy az riadozott, nem akart soványlóvágtában az istállóba avelni, erre méginkább verte a modern állattartáson művelődött tartója [-> állattartó]. A háztáji disznókkal ilyen gond nem volt, a bélsártengerből ki nem húzhatták a korszerű begonyon[betonon] felsérült bokájukat és véres körmeiket. (Akkoriban a népnevelés főszócsöve nem az index volt, hanem őse, a Népszabadság, ahol ostorozták is, persze verbalicce a begyepesedett fejű elavult téeszcségazdákat, akik a korszerű táp helyett az elavult abrakolás mellet tartotak ki [a váju egyik részébe száraz abrakot, mellé tiszta vizet töltünk s a disznó maga keveri magának a táplálékot, a moslék [mosogatólé, persze mosogatószer nélkül!!! lés ételmaradékok] pedig a desszert avagy előétel ízlés szerint. Ha pedig elhullott egy baromfi vagy innovatív volt és körül akart nézni az akolban, akkor hörrrnymmmnyamm, a disznó megette -így pótolván állati fehérjeszükségletét. (A betegségektől, ism.: saját gyomor-védő-baktériumállománya óvta...) A termelőszövetkezeti éra hajnalán még voltak olyan sertésgondozók, akik az uradalomban kezdtek, a sertésólak mellett mindig forrott a víz a kondérokban és a tyúktelepről csirketelepről áthozott dögöket zutty, bele a vízbe, aztán félfővés után meg ki abból s a disznók elé. Vagy fél borjút, ilyesmit. Aztán a kutyagyárak elterjedésével [NYISSZ ez egy másik szócikk]
Bent a faluban már sok gazda szégyellt elavult, begyöpösödött dagonyahelyet kialakítani az udvaron, mert az ugye "büdös" és elcsúfítja a seprős udvart.
A zónijósnorma szerinti sertéstartás szabályait állatvédők is diktálták, ennek megfelelően abban az állatok szenvednek, kínozzák őket: nem táplálkozhatnak természetesen. Vajon honna a fenéből tudhatná azt egy vad avagy bennetonzöld, mi kell egy sertésnek bio-táplálékként. Finga nincsen a műzöldnek a sertés gyomrában tenyésző védő-baktériumállományról, tévét meg nem tart, hogy befingsz-oszt-ehecciszes reklámokat lásson... Nemcsakhogy nem dagonyázhat a szabvány biosertés, de fehérjéhez sem juthat természetesen. A sertések gyomrában eredetileg mindenféle hasznos és jó baktérium tenyész éppen a sajátos ősi táplálkozási szokásaik miatt. Zónijósnorma szerint pl nem szabad emberi étkezés konyhai maradékaival etetni a sertést, mert jujmilesz, ha csirkecsontot, neadjisten egész gyári csirkecombot eszik. Semmi, hiszen a vaddisznók (régimagyarul az erdei, akinek oly nagy szerep is jutott, többször is a magyar történelemben...) az erdei dögöt is megeszik. Ellenben pedig a "modern-juj-dekorszerű" és "zónijósnorma" szerinti táp is tele van húsliszttel, akár elhullott sertésekből készültel is vagy sertés zsírporral. Az zónijósnormaszerinti sertéskínzáés, amiről még állatvédők is azt hiszik, hogy namostaztán helyre van téve, önmagában szép példa az emberi hülyeség egyik netovábbjára.
Nagyon sokan, főleg a magukatliberálisnak hívő jógyerekek, a Szabad Piac Döntését ünneplik a magyar sertéstenyésztés mesterséges lerohasztásában. Hogy ma már nem csak a baráti Lengyelországból, de Hollandiából természetazonosnak látszó műsertéseket is hozunk be és ma már ezért a magyar háziasszonynak is leginkább a motorosszemüveg vagy a sebészpexi az ajánlatos flekkensütéshez. A modern korszerű intenzív sertéstenyésztés egyik főcélja ugyanis jó sok csapvizet juttatni a még élő sertés húsába, hogy ráelőzzenek a húsvizezésben az erre méginkább hajlamos élelmiszeripari feldolgozóra.
A hű, de kurvára-annyiramodern biosertés nem más, mint amit néhány messzi magyar tanyán még ma is tart a büdös paraszt, az utolsó konok ellenállók. Akol a tölgyerdő szélén, a legelő másik határa nádas szittyós, ahol a boldogan dagonyázhatnak. Kitúrják a gyékény gyökének zsákját s abból kifalják a finom, szürkés magas növényifehérje tartalmú port. Rovarokat, kisebb rágcsálókat esznek -mint erdei testvéreik, természetes úton az állatifehérjét. Persze nem azért biznicc a bioélelmiszer, hogy a bioélelmiszermaffia csak úgy simán pecsétet is adjon az ilyen sertésre. A tölgyerdő mélyén az ekódorgó kocákat halk, csábos röffentésekkel hívja a vadkan -örül is aztán a fél-csíkos malackáknak a gazda, hiszen az erdei méginkább jó takarmányhasznosító.
A vadhúskereskedelmet is sikerült úgy leszabályozni, hogy a vadászok ma már a vadhúst szinte veszélyeshulladék-ként kényszerüljenek kezelni, maholnap ott tartunk, hogy majd fizetni kell a vadhús megsemmisítéséért.
Ez a bejegyzés az ötödik a blogponthu-n dagonya címmel. Gondolom, a másik négy pol'bejegyzés....
mesterséges bivalydagonya a Kis-Balatonnál
17 komment
Címkék: bio biogazdálkodás dagonya biosertés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tokfalvi 2010.05.05. 08:24:43
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.05. 09:16:31
www.dailymotion.com/video/xag5lu_racegresi-mesek_shortfilms
magyar-magyar szótár 2010.05.05. 13:48:01
magyar-magyar szótár 2010.05.05. 13:50:15
magyar-magyar szótár 2010.05.05. 13:53:29
Ugyanebből a könyvből kedvencem a két hollandi "Talicskával a világ körül.."
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.05. 19:50:26
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.05. 19:54:26
_andris 2010.05.05. 20:31:17
Ép ésszel felfoghatatlan, hogy milyen tótágasra állított világban élünk. Hajrá földközeli alföldimentalitás!
magyar-magyar szótár 2010.05.06. 02:06:31
magyar-magyar szótár 2010.05.06. 02:10:13
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.06. 14:44:49
A fekete alapon aranybetűs HP-ben William Goldingnak van ajánlva a novella, ami szintén nem a történelmi-személyes, hanem a pszichologizáló attitűdre utalhat. Persze, az utolsó mondat fényében Magyarországon nehéz hűvösen pszichologizálni...
magyar-magyar szótár 2010.05.07. 06:01:09
A jó dramaturg (Arany János A Tragédiá'ban, Örkény itt) a háttérben marad. Sokan nem foglalkoznak vele, de pl a Barátok közt szapanopera leócskulásában jelentős szerepet játszik, hogy a szkeccselőket és dramaturgot leváltották, ma már csak a zseniális színészi MUNKA képes az olvasva BORZALMASAN POCSÉK és zserepidegen szövegeket valamennyire javítani...
Nagyon fontos kérdés ez: Annyira nagypofájú és beképzelt a magyar filmszakma, hogy szivességének tekinti az irodalmi alapműhöz való nyúlást (lásd Szász esetét Dr Brennerrel, amiből tehát jellegzetes southparkiánusságban annyi jön le műűűveltifjúságnk számára, hogy lám-lám Csáth Géza is lőtte magát...)
Legyen szabadságb a filmben de akkor az adaptációt ne marcecolásra használják, írják oda, hogy NYOMOKBAN FELFEDEZHETŐEK ÁTTÁTELES UTALÁSOK XYZZ művére. Az nem adaptáció, ha önkényesen széjjelbarmolom, pláne nem, ha ráadásul a tehetségem fogyatékát posztmodernnek látszó maszatokkal römbrandtbarnázom el.
A jó adaptációra példa az iván gyermekkora vagy a Nagyítás. A Nagyítás mutatja meg, Cortázar regénye [sic!!!] mekkora is bévül, hiszen a Nagyítás egy részének a tisztességes adaptációja. Az Iván gyermekkora adaptáció is úgy, hogy mondolata is Bogomolov giccsének. Apróságokkal megy tovább a valóság felé Tarkovszkij. Meg is hagyja Bogomolovnak, ami Bogom,olové és a sajátja lesz, amivel több.
De az, hogy oktondi módon széjjelbasszusozom az alapdramaturgiai szerkezetet egy nagy maszatos lófasszal ésdeközben reklámszerűen adatptációként nyomatom, az pthfeaőőőjjj -nekem.
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.07. 09:34:41
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.07. 09:39:00
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2010.05.07. 15:44:19
de ez igen jó poszt
magyar-magyar szótár 2010.05.08. 06:29:49
Biztos nem tudományos, amit gondolok erről, de oda vissza, megnézem a Nagyítást és elolvasom a Nagyítást és nem bánt.
Az egy elmebeteg nő naplójával a legsúlyosabb bajom az, hogy a levegője koridegen. Feltétlenül ahhoz, hogy Az egy elmebeteg nő naplója meglegyen, A fürdőorvos napló -ját (Dr Brenner fürdőorvos emlékezései) kell elolvasni vagy pl Kosztolányiné naplóját vagy Krúdy orbitális, hatalmas regényét, az Őszi versenyek-et. Ha nincsen meg a kor levegője ( a kor levegője: Fassbinder Berlin, Alexanderplatz !!!! ) .. nem kell azt teljesen bevinni a moziba (úgy, mint Huszáriknak vagy Tarkovszkijnak .. vagy a zseniális szovjet Ulenspiegel TV-filmsorozatnak) hogymondjam, SZERINTEM a rendezői felkészüléshez elvárható minimum. és akkor nem lesz Kraftwerk videoklip egy későszecessziós dráma.
Persze ehhez tudni kéne, mi nem a szecesszió. (Krúdy antiszecessziós.. tehát aki szecesziósan mutat Krúdyt, az vérlázítóan hamisít... ÉS itt fogom meg azt, aki hátratágítana 1957 februárjából 1945. februárjára. 1957-ben a balodali álmok.. egy.. szépújvilág dőlt össze.
Giccs a Budapesti tavasz nagyon, de az Ruttkai Éva, a rikkancs, ahogy ragyog!
1956 november pdig: a rikkancs némán osztja az új Népszabadságot ingyen és tépik széjjel az emberek olvasatlan és térdig ér a tépett Népszabi a Boráros téren... EZ a különbség a korlevegőben és EEEEZ NAGGYON NAGGGY! ..és aztán elkezdik egy doboz cigi áráért adni a Népszabit és az emberek tizesével kérik és tépik 1956 november vége felé.. Ez kimarad a fóóraddalmi klisékből is, pedig ez az egyik legforradalmibb jelenet, meg a Néptelen Utcák 14órától 14ó 10 ig. Még cucujológius tudós is feszt 1957 május 1-jével jön, pedig azt lenullázza a Novemberi 10 perc...