deák - diák A régi magyar mesteremberek így hívták tanítványsegédeiket. A görög diakónosz -ból eredő latin [régimagyarosan deák ] diaconus, mely azt jelenti: [egyház]szolga, és ezekből aztán alkalmasint a magyar diák. A görög didaszkó azt jelenti: tanulok , gyakorlok.

deák nyelv -latin (ti. hogy diakónusok is használták) diáknyelv ma: szleng-féle

A deákság a kezdeteken inkább a mai értelmiség-nek felelt meg. Írástudók. Avagy számtartók például.

A népmesék szereplője a furfangos diák [ gaukler, kókler]. Garabonciás. Vásári mímes figura is. Nem csak fiatal kópé. A deák/diák, mint oskolás tanuló, a XVII-XVIII. századtól általános.

 Kedvenc deákom, a mai derék vezérlőértelmiségi prototypusa Szegény Beteges Öreg Martonfalvy Lacza Lukács Imre deák. A Török család szolgálatában állott. A jófejű gyermek 12 esztendősen, tehát 1522. körül elkisérte urát Török Bálintot kisebb hadakozásokba. 15 esztendősen [rabló-fosztogató]hadjáratot vezetett urával pörben álló családok ellen. Panasza egyik legkorábbi napló [blog] jellegű írásos emlékünk, amit vén fejjel jegyzett le Török Bálint unokáinak a saját cselekedeteiről.

Panasza rímel a mai értelmiségi nyavajgásokra. Az hogy írásában eufemizál és részben orczátlanul hazudozik, szintén igen jellegzetes. Panaszában végig azt sirámolja, hogy áldozatos munkáját javadalmazás nélkül végezte, szegény s nyomorgó ember volt... egy ilyen panasz után tizenkét sorral már arról ír, melyik birtokán (várakat is hagyott kezelésében Török János, sőt, apja Bálint is, pl a Szigligeti vár megújítása, a Martonfalvy rondella [a képen látható] építése is Imre deákhoz köthető) Töröknét mi jól tartotta jószágaiból [vagyonából]. Panasza alapján jó közép-nagybirtokosnak tekinthető. Fiaira is jócskán hagyott jószágaiból, amikre jellegzetes értelmiségi módon alighanem séta, lovaglás közben véletlenül, megfelelő üdőkben az megfelelő helyen levése  közben talált, pl hasraesett egy pár falunyi jószágban s akkor már csak felvette s megtisztogatta, zsebrevágta. "Az nyomtató ökörnek sem köté be senki az száját " ill "Ki katona az maga sóldján" ugyibár.

Figyeljük azonban meg, hogy mely szép, vegyeshangrendű nyelvezettel ír Martonfalvy:

Morochidát és Kapit az apácaaszonyoktul Pápa várához foglalám. Ezök fölött az porvai remetéktől Pátkát, Újfalut és két helyen való molnokat [malmokat] igenkevesbe megárendálám [jelképes összegért „bérbe” vette], és az én kegyelmes uram házához [ti.Török Bálintnak] foglalám, és sokáig bírtam , ki miatt elidegöndödtek mindezök, adjon számot róla, ha én gonosz szolga lettem volna, jelösben az remeték jószágát magamnak tarthattam volna; de én az pápai tiszttartásomban csak molnát sem tudék szerezni szükségemre, az én kegyelmes uraim után, de ám járjon.

Ezek után az Pápa várán is építettem, amihöz érközhetém a sok külső épülettől, az nagy palotát leszakadóan találtam, az várba hordókat raktak az eső ellen, bele hogy ne hasson az boltba alá az eső vize, az palotát mind nádával, szarufáival, kötéseivel egyetemben sok emberrel csoda mesterséggel fölcsaptatám erősen, és a mennyezeten alol egy iratos faoszlopot csináltatam segítségöl, ki mastan is ott vagyon, az két kapu fölit is, az két kőfalnak fölső részét lövőhelyökkel én építtetém meg […]

[…]Mikor az budai, pesti, esztergami és fehérvári terek nagy haddal az Kemenösalját mind elrablá, níhol égeté is, akkor az derék seregből szakadott volt egy falka terek Ugod felé az Bakonyra, úgymint ötszáz lovag terek. Izenék Horváth Markó uramnak és Ádám deáknak, az Nádasdy uram száz lovagjának az Rábaközbe, hogy jöjjenek sietséggel, egy falka terek az Bakonyban bújdosik[…]

Nevezetes az a mondabeli deák, Máté, aki falubéli szolgálatjában kormosképű, érdes kezű, paraszti munkákban piszkolódott ruhájú leányt feleségül nem akart venni. Vette tehát egy kényes özvegyasszonynak annál is kényesebb kezű leányát. Aki persze aztán az asszonyi munkákhoz mit se fogott. Sem fonynyi, sem szőni nem tudott, nemhogy az ura ümmögjit maga is szabta-varrhatta volna. Amidőn tehát ez deák valamely más deák pajtására hallgatván magát halottnak tettetné, a menyecske jajongva tekinté háromingő urának testbéli fejérneműi es, egyik   tahóságval [szennyes] a' másik főv szapuban [nonszensz, hiszen a menyecske mit se tudott szapuláshoz] a harmadikat meg szánja. Így aztán ura hólttetemit nézvén a fonyás-szövés szerszámainak, az deák gacsos ujjain hálolá az fonalat s ritka fogain fésülé... Ez tehát a deákné vászna, amit a mai ferdületben holmi bizonyos foltokkal tarka avagyis Ágnes asszony lepedőjének gondol a tévképzelet.

Ma is vannak ilyen falusi értelmiségiek [deákok], akik ahelyt, hogy parasztlyányt vennének, aki mosfőztakarít, kertet kertel, kőttkalácsot süt, minden nap friss sütemény, seprős udvar, kivikszolt ünneplősautó, és még arra is van ideje, hogy  a keresztanyutól örökölt világirodalom remekei sorozatot rongyosra olvassa, ehelyett tehát keres valami műűvelt értelmiségi lyányt, aki művészlélek, pl retkes kis lábacskáival bájossan harangázván mívelteti [ma: bassza ] magát keresztrejtvényfejtésben, és szexben az orális tartalmaktól nem húzódozik,  miközben nagybevásárlásából a tegnapelőtt a padlófűtéses hallban felejtett szatyrokból a színes tócsák patakjai erednek már nem kevés bűzzel szerte. Viszont érettségizett. (Ami, ha belegondolunk abba, hogy egy mai csinosarcú leánykának melynagy nehézségeket okoz az mai deákság próbáját állani, hát izé, ugyebár...) És ha a kiművelt értelmiségi (pl segédjedző) éhes lenne, akkor felesége lábinkójával az amerikaikonyha degesz hűtője felé harangáz, hogy ugyan, kapjon ki egy pizzut s lökje a mikró'ba -ő most léböjtkúrán van...

Vagyis ma mondhatnánk: Bizonytalan, mint az deákné ura vacsorája...

Nevezetes oskolák nevezetesebb deákjait nem sorolnám mostan.

A deákság penig mindenkoron, minden ég alatt is kellően innovatív a fertelmeskedésekben, avagyis, a csak a pipákval való ördögi bűzelésüket tekéntenénk, nem sokkal a soldos katonák, hajdúk után már deákok pipakollégyiomairól [közös dohányzás a campus-ban] tesznek várasok elöljárói jedzéseket. Ama János Úrfiak [Don Juan előképei Spanyolhonban] szinte vérnősző, parázna s dobzódó diákok vóltanak.

Ám a Szalonnaszagú Páris városának, Debrecennek fiát, aki nevezetes öreg deák is vóltan, Csokonai Vitéz Mihályt, mint positiv figurát i, ki nem hagyhatom. Azmit az magyar nyelv épülésben csakis Kazinczy Ferencznek tulajdonít a magyar, nemkevésbé köszönhető Csokonai Vitáz Mihálynak is, akinek költészete mongolféroztatá Petrovity Petőfi Sándorét is. Az ő poeticai újulásának fundusát veté művével. Eme Petrovity (Petőfi) Sándor is maga a deák egyik utolsó mintapéldánya.

6 komment

Címkék: deák

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr57882999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.17. 22:10:19

hát a goliárdok?
meg a vágánsok?
azok nem játszanak?

az orális szexuális tartalmak meg alapvetőek, már a dolgos menyecskéknél is.

magyar-magyar szótár 2009.01.18. 05:17:39

Igen, a vagabundus -vágáns heányában igön meghibádza eme czikkely, ezért is odajedzém, hogy: férczelmény.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.18. 23:37:28

meg a goliárdok.
papnövendékek voltak a 12-13. században, akiknek tele volt a bugyijuk az intézményesült képmutatással és néphülyítéssel (vagyis ez azért nem a felvilágosodással kezdődött, de még csak nem is a reformációval), és szatirisztikus-naturalisztikus gúnyversekben élcelődtek az egyházi vezetőkön.
főleg alacsonyabb beosztású egyházi tisztviselők voltak, pl. írnokok, amíg ki nem mondták, hogy egíházi írnok többé nem lehet goliárd. így lettek vándorok, vásári mutatványosok, hasonlók, vagy épp világi szolgálatba álltak, amikor kiváltságaikat végképp megvonták tőlük.

magyar-magyar szótár 2009.01.19. 04:14:51

Hogymondjam bs395... van az antiklerikalizmusnak ez a maaxista felfogása, miszerint ugebrár az egyház a néphülyíé és az osztálykizsákmánnyólás és a stab stab. Nem. Egyzerűen a vallás, az egyháznakmegfelelés, ma mondanánk, merő egy mezei karrierizmusból. Valamely szegény-de tehetséges gyermek előtt az ennek-megfelelés volt A Pálya. Mainapság is előfordul, hogy valaki a politikai rulettben merő karriervágyból tesz erre vagy arra pártra, rouge ésvagy monk vagy mitomén, aztán bejön vagy nem. A röneszansz korban sok szerzetesredi épület, zárda, afféle menedékhely volt, a vallás valamilyen örv, aminek menedékében aztán mindenki élt a pillanatnak, baszott, ivott, élvezte az életet, mert úgyis mindjárt vagy a pestis gyött vagy a másik vallás serege égetni, nyúzni.
Hogy aztán a galliard-ok hónapszám nem mosott harisnyái mivel voltak tele, ha a vécépapír még nem volt föltalálva, azt nem tudom, de egynémely klastromban maiszóval bulibb volt az élet, mint a szűkös és bűzhedett várasok falai között...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.19. 05:47:03

ki nem mondtam olyanokat, hogy osztálykizsákmányolás, meg hasonlók.
annyira karok most is - meg máskor is - kitérni, hogy attól, hogy az egyik maffia, a másik még nem üdvhadsereg, és igen nagyon szomorú lennék, ha a választási lehetőségeim intellektuálisan is egy fidesz-mszp tengelyen terülnének el, illetve ha agyatlan tapsolást kéne mímelnem két-három naponta, csak hogy békén hagyjanak.

bunko_jobbos 2009.06.29. 21:57:09

Mindig csodálkoztam ezeken a régi szövegeken. Véletlenül nem latinul íródtak ezek? Mert, ha igen, akkor ki a faszom fordította így, hogy ne lehessen megérteni? Ha meg magyarul, akkor kíváncsi volnék, hogy Kazinczy előtt jó sokkal volt-e egységes, elfogadott rendszer a magyar szöveg leírására. Szerintem nem.

Szóval, hogy is van ez?
süti beállítások módosítása