2009.01.09. 08:40
régente
Régente nem így vót ez. Másképpen mentek a diszkaók (bálak). Amióta begyütt az amfetamin, a deílereknek nem tetszik a korai kezdís, este hétnyaóc. Inkább a tíz óra, tizenegy. Ugye a szülők tízkor mán alszanak. A téve előtt. Régente (1987, 1979. etc) fölriadtak a film, az adás végire vagyhogy csihadt a meleg a kemencében: hun a lyány, a gyerek. Aótán meg a tánc. Párba táncoltak (1989-ben, 1977-ben, 1966-ban, 1947-ben, 1823-ban, 1612-ben.) Legíny s lyánybarátok egymás közeliben.Lassú táncra a lyány feje megfájdult. Vagy nem. Gyüssz ki? Itt voltak a kigyüvések a hátsógangon.
Kocsma vót ez, fogadó, megszállt itt Komendántye Vaszilov, Klébersber' Kúnaó, Radu Mitteszku-Mittoménku román ezredes, Kossuth apánk, Rákóczi. Gyüssz ki? Csókolózás ez az, ha több, a már odahátul a szérűn, a kertben. A lekérések, az utolsó lekérés 1991-ben volt. A lekérés miatt is gyüsszki -hátra: ütöttek egyet a legínyek a becsületért. Vagy a kés vagy a bicska pattant elő.
Nem így volt ez régente, mint máma( 1803), hogy a legínyek hármas varkocsba fonynyák a hajukat és télvíz is kurta ümmögbe járnak(1802), hanem rendesen, trapézfarmerban, rézcipzáras ferráripulóverben (1974).Nem ígyen vót ez régente, az istentelen beszéd, legföljebb ha egy feneette, huncfut teremtette elhagyta egy legíny száját (1844). Régente nem volt ez a fertelmes istentelen adtateremtették, huncfuttozás, egy legínyílet kitelt egy ílyen míveltetés nélkel(1799). Régente, hogy egy asszony felgyűjjék az ivóba, de még hogy hörpintsen, de mán az istentelen fertelmeskedések igen eluralkodtanak, hogy akármely menyecskék es, szégyentelen, karban jüvének föl, de mán emberrel egyenlővé tévén magokat a bort meszelyszám döntvén s komaivásokat csak ugyan-ígyen tartják, mint az emberek, de még legínyt fognak, galambmód etetik, itatják, csárdamögin állva hágattatják magokat, mint kancák. (1746.)
Régente nem vóltanak ílyes legínyfogók, mint máma. Olyik szombatban, főkint télvízbe van két -három háznál is. Miként is adná, hát az istentelenebbjét mán odaeszi a fene déílnek utána, de amúgy csak 'szállat után gyülekésznek. Kaszáné Fírheő Katijé a leghíresebb. Mán a kemence befüttőzve, de úgy csak egy inget alig tűrhet magán az ember. A Kati meg csupasz karral. Körbe a székek, űccsikek, hogy formátára, hát fonynának is, guzsalyok, mindenek.(1877.) Meztelenbálokat tartanak.
Vannak itten sok meztelenbálok, főkint az írtelmisígnek, Baóttos Pircsi, aztán akik a presszóba orgonyálnak, meg énekelnek, aztán a patikusék meg Gyusza és a felesíge, az is nagyfranc. Szombat délutánban tartják, valamelyik házánál, főként a patikuséknál, minthogy azoknál van olyan szoba, tükör. Ahogy belépnek, mán lehányják magukról a ruhákat oszt kezdődik a meztelenbál. Van ott minden, sütemény meg tánczene, vagy a tévét is bekapcsolják, állítaólag áfészes Tominak vetítője van, azzal vetít meztelenbálakrul. Aztán kinek hogy kerekedik kedve, kivel. (1973)
Hogy minékünk ilyen nejloningekre telt vóna, mint a maifiataloknak -szegíny anyám félszombatdílután vasalta azt az egy vászony fejír ingemet (1959). Nem tudják ezek a kulákgyerekek, mit vegyenek föl, sínadrág, húszforintos kötöttzokni, durábelbakancs, pilótajaki vagy micsoda, de csak cippzáras a jó, svájcikaróra(1954) -perszehogy a mieink meg mennének utánuk.
Természetesen engem is bizgerélt, ez a meztelen bál -téma, fúrtam az agyam, hogyan kerülhetnék be, Szilvikét, az orgonistalányt ismertem -de ki nem? Végül szerencsémre az áfészes Tomival akadtam össze egy KISZ -akármin, együtt léptünk le. Meghívott, hát egy dögunalom volt az -meztelenbál? Kiderült, vót egy zenekaruk, a gyógyszerészné gitározott, a gyógyszerész dobolt, Szilvike meg orgonált nekik, azt ha elunták, akkor az áfészes Tomi filmjeit nézték, a legmeztelenebb a tómajori út fasora volt, amit a komája kombi-wartburgjának a tetejére fekve vett föl. Végül ezen a filmezésen buktak meg, titkáreltás fölhívatta, hogy a meztelenbál, de ellenőrizetlenül itt filmek vetítése nem lesz és ha nem függesztik föl, akkor elkoboztatja a felszerelést. (1973)
Régen (1987 -1977) legalább negyven lyány jött diszkaóba, szabad, de máma (1997, 1999, 2001.) tíz-tizenkét lyány, ha, de abból is tízkor már nyaóc olyan tajt' részeg, úgy hozzák, mint zsákot. Régen, az, hogy egy lyány szabadon igyon, mint máma (1954), a mái világba, ezt hozták a téeszek, akármely csipasz lyányok is mán csak a rumot birhatják inni, cigarettára meg akárki szeme láttára rágyújtanak. Azok a lyányok hozták haza ezt a szokást, akik a sztalinvárosok ípítésin dógoztak, ahun éccaka fiú-lyány vegyessen kommunériában aludt, egymásba vót azoknak mindenük, amit csak gyugni tudtak!
Tizenkettőre ment a nehéz pálca, de inkább a huszonötre a bízelés miatt régente, hogy nyílván pípáljanak, mint akármely hajdúk karaóban, régente? Mastan meg nem akármi, de kávéháza -csokoláta, sőtis, dohánykollégyiomokban szíjja együtt a legínysíg, suba -gubán, takonytakács, csikaóslegíny, bujtár(1774).
Természetesen (1983) én semmit sem hittem a meztelenbálakról, amiket beszéltek. Így zárszámadás előtt járt, bentmaradtam D-néval, Mancikával voltunk már csak ketten, ilyen anyámforma drabál nő, kezdi, hogy nekem egyedül, albérletben nem lehet könnyű, ésmár mennyi is vagyok, meg egy nőnek egyedül, tudja azt ő, ilyesmi, meghogy igazán, jövő héten elmehetnék hozzájuk, lesznek egy páran, kis süti, beszélgetés, ütött egyet a szívem, hogy ez a D-ék -féle meztelenbál, azért a biztonság kedvéért volt nálam posztinor, éppen kártyáztak már, volt ott egy kis asztalka, piroslott, ha ért, mire gondolok, piroslott az olyan újságoktól, én, mondtam, de már le is ültettek és osztottak, póker, na, én már arra besokaltam mert én ugye nő léttemre ilyesmit nem nézegetek, talán egyszer a kollégiumban mutatott egy negyedikes lány egy újságot, de csak azért, mert volt benne egy néger pasi és annak olyan nagyon -nagy volt, pedig még csak lógósan, aztán én le is rakam a kártyákat és kiszaladtam és lehánytam a lugast, mert olyan képet! Pornográf képek voltak a kártyákon. De mindegy, mert ez nekem sokba került és később, amikor egy ismerős buszsofőrrel találkoztam a b-i pályá'n, mér jöttem el a faluból, kérdi, mondom, azt mondja hát tényleg, de ő rólam nem hitte el, de ő is megfordult ott egy párszor, és a D -nénak akkora aranyere van, mint egy ház, és az a sofőr igazat mond, mondta is, ha nem hiszem, mutat fényképet, de nekem nem kellett, mert én azt tudtam (1991).
Régen, vagy négy-öt éve még nem nyomatták ennyire a dramenbézt, az elektrofánkot, a technaót, a szintit, a dádádát, a boniemet, régen még voltak tánczenék, Aradszky, Tabáni, Záraiék, jó magyarnótákat játszottak, nem ezt a mai budapesti jampec sramlit, nih nua ungaris, gúte svóbise srammel.
Régen a lyányok nem adták ilyen könnyen magukat, mint máma, amikor elég három perc, három óra, három hét, három hónap és már lefekszenek, engedik magukat, nyitott szájjal csókolóznak, a legény már megfoghatja a kezüket. Régen itt olyan diszkó volt, hogy a limonádét az Omega képviselte, Jimi Hendrix Kamaón, a Getnaó, a Gitbek, a Hardéznájt, ezek mentek, míg a Szabó gyerek be nem hozta a Donaszammert, a Bonijemet, a Kajagogaót, a Dádádát. Mondom a felvégesi, az alvégesi, a fősővárosi, az állomásontúli, a kertfalui, a kistéresi, a szőlőntaúli, szegmelléki, svábiai, tótfalui, román-városi, a refrormáta, a pápista, a kálomista, a zsidóicig, a büdösgaój, kuglifejű, a kulák, a lyukasgatyás cseléd, a tőtteőn-túli, a cigány, a gádzsó gyereknek, ha még egyszer ezt a naótát főtetetted, haúzatod, kigyüssz hátra, ütünk egyet! Máma semmi nincsen, régente olyan verekedések voltak, a Fójtvágler familia meg a Szikgyepiék már elevenen csak azír gyüttek föl a faluba, főleg a Fójtvágler Zoli meg a Szikgyepi Sanyi, azok álló órákon át ütötték egymást, csak beállt egyik a másik mögé a mozi vagy a kocsmasorba, kicsit meglökte, szidodanyámat? mán ütöttek is. Régente nem így vót ez, régente az ember kezében vót a döntés, nemmondom, ilyen magamfajta kulákgyerekbe kellett erő, hogy legyen, mert amikor mán úgy álltak a dógok, hogy kifelé -kifelé, bizony a lyány, főleg a szegényebbje, kulcsolta kezivel-lábával, maradjon csak nyugton, befelé-befelé, de mégis, csak a legínyen vót a döntés, most meg vagy szedi a lyány a gyóccert vagy nem. Régente a termelőszövetkezetben még vót valami kulturális élet, de mámamá a zerteé, a káefteé, a haóding baszik a zekleézsijára, ippen egy kis, éves zárási bál ha van, meg az alapítványi bál. Vaót itt diszkaó, kint a Daózsa -major étkezdéjében, de lebuktatták a taplettások miatt, azóta nincsen, bezzeg régen, itt volt a Jószerencsét-bárban, a szövő' termében, régikönyvtárban, a dohányválogatóban, a gyárikultúrban micsoda bálak vótak a kommünben, a kommün előtt, a háború végin, mikor mán legíny alig, a konjunktúrában még vótak bálak, katonafogásokban vótak szép bálak -utánok, azok a legínyfogók, a fonyók, régente, régente nem vóltanak ez istöntelenségök az Egy Öregistöny idöjén, mert az mindenött ott lészött, nem egy ípületben, de fűben -fában mind az egek alatt s mezőknek fölette, benne az madarakban, fákban s mindaz állatokban az Ű szeme vólt s a' bíneket csak imígyen leimádkozni magunkrúl nem léhetött.
Régen? régen, kérem? Anélkül, hogy a titkokat kifecsegném, elmondhatom, hogy a házasságkötések és az elsőszülöttek születési dátumai között néha egy évszak sem telt, nemhogy kilenc hónap. Régen?
Régente meg az asszonnyal egylavórbul ketten megmosódtunk, teljes. Anyósomék’ laktunk egy kis külön nyárikonyhában. Nyáron ippen elég vót egy fazik vizet is megmelegíteni, a heősígben. Télen meg kevés vót a fütteő. Meg másért is. Megoszthattuk vóna kétfelé a vizet: mindenki a magalevin, de az meg kevés lett. Megaztán. Lényeg: Először az asszony mosdott le derékig. Ű aztán nem szígyelte magát énelőttem: aki bévül jár a templomban, kivelrűl miértisne láthatná. Inkább én vótam olyan piroska. Űrúla, ami felűrű lejütt is, jó illatvíz vót az nekem. Aztán én le –de csak bokáig. Minthogy az én lábom csak csizmában pállott egísz nap. Az-tán ű deréktúl le, teljesen. Aztán én nekiűlhettem lábáztatni. Meg is mosta, masszérozta szíjjel a bütykeimet. Dehogy mosódna az én lábam -leve után? Hát így, legalábbis az elsőkben. Másoknál meg másképp. Hallottam én ullyan asszonyt, csak bemosdott a hálóinge alá. Meg emberrűl, hogy: gatya alól a vászony, ha szedte a szutykot, árokzsírt.
Na, meg régente vót még ott egy kis, nagyanyámkorabeli lekvárosszilke víz. Ecetes. Azzal mosta ki a valamicsudáját, azután–tanulta a nagysasasszonytúl a klistélyozást, ahol szolgált: az ecetnek a savja, mint a forróvíz a búzát, elöli a magot. Aztán jönnek egyszer le a lyány-onokamenyem meg a barátnéja. Osztán, hogy orvosok is lesznek, fölvetődik ez, néznek, nevetnek. Kérdem, mit. Hogy annak, a nagy sas asszonynak voltak-e gyermekei. Gondolkodok: két lyány, mán kezdem is, hogy Klejvertné lett az egyik, a másik meg lyány maradt, zongoratanár vót ’Keresztesen, de álljak meg. Nevetnek: Hát a sav igen, de csak a fiúmagot öli, a lyányt hagyja! Így –hogy nekünk három lyányunk lett, fiú egy se. Máma már a gyerekek nem tudják, milyen ótókkal száguldozzanak, milyen motorokkal, örültünk a Rigának, Komárnak, Bervának. Máma a kisunokám a Panni robogót követeli. Hol volt a mi időnkben bicikli? Húsz -harminc kilométer -már vonatjegyet váltanak.
Hogy a mink üdőnkben már akármely legínyek is lovakval ugrossák az utcák széllytit, de már akármely magagulyás gyerik, aztán mán végelt majd a kondásgyerek is mán csizmásan, lovasan gyün föl a váras alá, semmi sincsen mán a helyin! Régente ez irredemptusok még nem vótak ennyire föl, máma mán a tisztes redemptusnak a fejire is hágnak, de még akármilyen irredemptus legíny is az utcán nyílván bízel a pipájábul.(1772.)
Elnézem én ez legínyeket, hogy e télvízbe is a kurta ümmög, meg a hajak hosszúra engedése hármasba fonyása -mán a várasra is citálták üket, mán a tanács is doboltatta, megmondom én, a fiatal csak az öreg fejre kell lépjen, különben még csak kint kúdurugnánk a pusztában, mint a régiek, a gulya szárnyíkában laknánk, mint a pogányok, csak az Úr-Isteny koronkint lenyomja az ekéje szorváját, hogy ami fejül, az alulra és viszont, hogy újuljon, ímígyen hát én ez legínyeket csak nevetem, hogy az ű rebelléójok nem más, minthogy szípapáiknak viseletjit veszik eleő.(1802.)
Régente? -szíp is lenne az, ha emlékezhetnének, mindenki, ha a nagyapja idejirű tud valamit, má szíp az is, gyünnek itt koronkint tanítaók meg írtelmisígiek, a papok, emlékezzünk az őseinkrűl, a zistenfasza se emlékezik arra, szíp is lenne az: a feőd se emlékezhetik, milyen is lenne az, ha úgy menne minden, mint régente, hogy anyám a tizenötödikben vót, mikor engem szűlt, de be nem tőtötte, akkor Juli néném, anyám húga szinte, és így mind, a feőd miatt, hogy a Julinéném harminc haódja a Pista bátyám negyvenivel egybe lehessen, ámen!
Régebben nem voltak ilyen szarok a szilvesztereim, mint ez a mostani (2001.) is, eredetileg anyuékkal mentünk volna a káefté vacsorájára, de lemaradtunk a barátommal és akkor jöttek föl a Katáék, volt egy csomó pezsgőjük, fölmentünk ott valakihez, és a barátom belökött egy medencébe, mer má tök be volt baszva, én nem ittam, csak egy pár pohárral, de meg kellett várni, szopás, amíg a szárító megszárítja a ruháimat, és volt ott egy csaj, aki elkezdte kérdezgetni, hogy hány éves vagyok, na, nyasgem, gondoltam, de ez volt az utolsó ilyen szilveszterem, mert mire odaértünk a motelbe, anyáék már nem voltak ott, és ezzel az erővel a buliba is elengedhettek volna, de jövőre már hetedikes leszek és akkor anyu elenged. Éjfélkor is ittunk egy kis pezsgőt és én arra gondoltam, régen milyen szép szilvesztereim voltak.
Ajánlott bejegyzések:
![íróbütyök [slight return]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/06397a94c837769097ca121a26b80bb0_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.01.09. 10:23:54
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.09. 23:43:52
a drummenbase meg 4-5 éve mától már nem volt annyira menő, mert csak. mondjuk nekem sose tetszett.