2009.09.22. 06:41
igaziíró [magyar]
Az Esterházy itt van? - Nem, nincsen! - Honnan tudod? - Onnan, hogy a Zilahy Parti-Nagy-nak nyal!
/anekdot a Kis Magyar Pornográfia újabb, íratlan fejezeteiből/
A magyar igaziíró természetesen születésétől fogva mély. Sekély nem a nemzeti[ségi] hovatartozásától lesz az író, hígmagyar is csupán Németh László szerint létezett. Az Írország, ahol az írek (akik egyébként a magyarokat lelkirokonaiknak tekintik, mert ír alkoholista magyar kocsmában ritkán fordul meg, ilyesmire csak nagy-briteknek telik) képesek voltak tisztán, szóda nélkül szeretni Rory Gallagher blues gitárost már éltében is, egyszerűen azért, mert ír, és szeretni a halott James Joyce-t, mert írt már tovább.
Ha a legjobb amerikai írók felől tekintjük, akkor némi párhuzam fedezhető fel, tart ahhoz a line, miszerint a legmagyarabb írók java sváb (és)vagy zsidó. Nem kell magyarabb író a zsidó Bródy Sándornál és a svoób Gárdonyi Gézánál. Pedig őutánuk is még mennyi igaz magyar író született svábnak és zsidónak. (És most azon olvasótársaim, akik olvasták már a sűrűmagyar Németh László valamely, három hónap alatt összedobott regényét, igyekezzenek józan szövegkritikai tudományossággal elkülönböztetni e három író munkáit…) Egyébként a magyarnak cimkéjük szerint is eléggé magyar írók, mint Ady Endre vagy Krúdy Gyula, nem eléggé jók egy igazi-ra példának. Persze a magyar kritikusnak szigorú tudományos és esztetikai ítéletei vannak, miszerint "Krúdy Gyula a mikszáthi dzsentroid anekdotázgató könnyű és felszínes irodalom művelője, Ady Endrének pedig még harminc jó verse sincs". Kosztolányi - bizonyos mai sunnyogás mentében - antiszemita és irredenta volt. József Attila - ez megint csak mai kritikaiéletünknek sorokközé írt digitális sugallmánya - nem annyira jó költő, mint amilyen nagy hatással volt s iskolája az elpetőfiesedés sorskátyujába fulladván a 70-es évek munkásköltészetének klapanciásságába züllött (itt kikacsintanak az arcképcsarnokban Nagy László felé, a rosszcsont stréberek pedig nem felejtenek el röhögésbe puruttyanni...) Csak megjegyzem, hogy József Attila úgy volt egyébként proletár költő (csókolom a jógyerekeknek, akik a mai cigánykérdésre hoaálnak nővére hoaxxxa versikéivel :) ) mint Móricz Zsigmond paraszt...
A zsidó magyar írók a legmagyarabbak és búsmagyar sorsukat éppen zsidóságuknak köszönhetik. Természetesen a mélymagyar kritikatudománynak még az olyvasztott cukolyka is keszelyű, ennekmegfelelően Kardos G. György hiába alkotta meg trilógiájával a világ egyik legismertebb magyar regényét, mégsem eléggé jó magyar író. De nem ám, és a jóoldali legjobbgyerek-szekciónak sem! Hogy mért nem eléggé volt jó magyar író, azt a magyar olvasó legkésőbben az egyik nekrológjából tudhatta meg. Ezt a nekrológot a legmagyarabb, legjóoldalibb igaziíróink eleje írta, tipizálható mélymagyarossággal nem felejtette el megemlíteni azt, hogy Kardos G. pecsovics volt. Ezen osztály-ozásra alkalmas tette KGGY-nek 1974-ben esett meg, valami írókonferencián pártosan [pártszerűen - a szerk. jav.] szólalt föl KGGY elítélve a fiatalok ellenzékieskedését. KGGY lepecsovicsozásával Íróink Eleje a mélymagyar keresetlen úritahóságra adott iskolapéldát. (Az úritahóság a parasztitól abban különbözik, hogy mertmivel úr fizikaicce nemdolgoz', tehát az emberi fagyúzsír sárgás marad hétszám le nem vetett ümmöge nyakán, nem pedig fekete a portól, mint a paraszté.) Íróink Elejé-nek ezért a nekrológjáért Dr Kovács főszerkesztő a szokásosan legmagasabb honort utalta ki, vélhetően a legkisebb hatjegyű számhoz közeli öszeget. (Nem annyira igaz írónak, mint Íróink Eleje 40 000, Az Első Száz másodikfelében 15 000, a Futottak Még rovatból 8 000, slapajnak pedig 2 500 járt...)
A legigazibb írók alakjai annyifélék, ahányan vannak. Mégis a legeslegigazibb magyar írók között van egy, akinek alakja állatorvosilószerűen hordozza az ismérveket. Nincs még negyven, jövőre lesz, szinte gyerekfejjel alkotta meg első, mindmáig utolsó jelentős művét, amiről, mint rókáról, négy bőrt húzott le, dédelgeti a mélymagyar irodalmidiplomácia, azaz jelentős sikerei vannak német nyelvterületen, volt DAAD ösztöndíjas, néhány másnaposan bús önreflexív szöveget alkotott, melléktermékeiből valamiféle kötetkét is összeizzadtak és berlini színház mutatta be darabját, amit nem ismerek, de tippem szerint mindmáig első-utolsó főműve alapján készülhetett... Az egyéb, csak a tudós magyar irodalomkritikusok szerint nem lényeges tulajdonságai is a Magyar Igazi Író díszpintyévé emelik, a korai Esterházyra orcáz, csak jobbképű, pályája elején szinte EP heraldusának számított, annyit forgott körüle, de más Igazi Nagy Magyar Írók körül is megfelelően sündörgött, jól fociz' és az európabajnok magyar íróválogatott kapitánya. (Ebbe az íróválogatottba kényszerűségből nem annyira igazi írókat is beválogatnak, a lényeg itt a labdarúgóképesség.) Kedvenc mélymagyar igaziíróm számomra legcukibb szereplése a televízióban volt a minap, Dragomán György regényének amerikai karrierjéről nyilatkozott enyhe fennsőbbséggel okosan. (Dragomán nem annyira igazi, mert ezt a húzását a mélymagyar irodalmi diplomácia nélkül is megcsinálta volna, bagadoz amerikaiul és legalább harmadában önerejéből hajtotta sikerre munkáját...) Mindenesetre kedvenc igazimagyaríróm odavélt, Dragomán sikere fényt vethet egyéb igaziírók munkásságára is.
Esterházy KGGY-nekrológja alapján azt hihetnénk, hogy igazi magyar író nem lehet pecsovics - ez igaz! Pecsovics nem, csak báró Kubinszky (báró Pecsovics kortársa, de az ellenséges pár nyalnoka és szállásadója korteseinek) neve kevésbé ismert. Ha a politikaimegfelelőséget tekintjük, a mai és a tegnapi Esterházyhoz képest Kardos G. renitens ellenzékisekedő volt, Esterházy politikaimegfelelősége (pecsovicsoskodása) csúcsa az igazságbeszéd fényezése volt.
Természetesen igazi magyar író nem politizálgat-gat nyíltan, sőt, kijelenti, hogy nem is érdekli a politika. Igazi magyar írót úgy telefonálják föl és tájékoztatják aktuális kérdésekről - mi sajnos ezeket a telefonhívásokat nem hallhatjuk (még a blogoszféra fölpuruttyanása előtt is leginkább szóban, azaz letagadhatóan kerengtek a felhívások). Afféle ez, mint a diszkrimináció ellen küzdő harcos ímélje az adminhoz, hogyaszonygyaja most tett föl egy bejegyzést és lécci-lécci támogatni az ügyünket egy címlap'pal. Legutóbb legmagyarabb írónk főalakja, Konrád György lett így, felhívás alapján politikaimegfelelő, Retkes beszavazása után valaki felhívta, és úgy interpretálta neki Retkes fellépését (amit egyébként, legalábbis korpuszában, ő maga is végigbóbiskolt, csak tanúként nem tudta egészen helyesen értékelni a helyzet, mint elavult, régiliberális, akár abban a hitben is élhet, hogy akit választanak, az az elnök, frakciója a pártnak van , és főleg pedig liberálisoknál lehetséges az új vezetőnek a régiek hibáit is számonkérni, hiszen ettől lennének liberálisok, mert ha ezt nem szabad, akkor ők nem is liberálisok, hanem pl [poszt]maóisták).
Kisszámú igaziíró nő is. Nem köztudomású, de a nőket sújtó pozitív diszkriminációnak köszönhetően egy nőnek nagyjából százszor jobb esélye van könyvhöz jutni, mint egy férfinek. Ez a nagyobb esély egyben átok a minőségre nézve. A nők írásának nem csak külalakja, de belsőlényegei is gyöngyösek, bokrétásak, tiszták, üdék, élvezhetőek, vagy ha nem, akkor lefújják parfőmmel, pl tisztamosdás illatúval. Az igazi magyar nő író már képes beteljesíteni azt a nonszenszt, amit se a macskák az egérfogásban, se pedig a neofeministák nem: egyszerre tudja kint is bent is: élvezi is a nőknek járó pozitívdiszkrimináció áldásait, tiltakozik is a nőket érő diszkrimináció ellen, és a mozgalom antológiájának a címlapjára pedig büdöslábú férfiírók módjára választ címlaplányt, akinek lelkiélete főleg aztán - és ez melymennyire mélymagyar vonás! - főleg tragikus halála után kezdi jaj, nagyon érdekelni, mert míg élt, főleg akkor jutott eszébe, ha a címlapfotóhoz kellett a teste. (Az az igazság, egynémely nőírónk van is akkora fasz, mint egy igaziíró, aki férfi.)
A fentieket letudván már nem is csodálkozhat a kedves olvasóm, hogy az igazi magyar író legkevesebbet Magyarországon szeret tartózkodni. Az igaz magyar író fővárosa Berlin, Budapest után igazííróink legtöbbet Berlinről írtak.
Pedig az igaziírósághoz vezető mélymagyar igazságút végállomása Budapest. Még Darvasi László sem lehetett igazi magyar író Szegedről. Borbély Szilárd annyit vonatozik, mint egykor Móricz Zsigmond, írhatna akár MÁV-figyelő blogot is. Tar Sándor utolsó éveit Debrecenben, a Bűnös Városban élte, de még annak a 20-30 igaz embernek (az ilyenek úgy útálják Kósát, mint Holdrabló aus Basahalom blvd) akkor jutott eszébe a Tar-túra, amikor szegény már nem élt. Már Krúdy Gyulának is Budapestre kellett költöznie, ha jutni is akart valamire, Adynak is. Pedig az aranykori Nagymagyarországot fenyegette még az, ami a mai Bezzeg Ausztriára meg más óperenciántúli területekre jellemző, hogy az ember lehetett író pl, ha nem Bécsben élt.
Budapest önmagában a kismagyar provincializmus szimbóluma, de ennek a czikkelynek a tárgya más. Budapest provinciálisságának lényege pl Temesi Ferenc, hivatalos-de-íratlanmérce szerint nemannyira igazi magyar író Por című füzér(szótár) regényéből olvasható ki. Persze a Por színleg Porlód, azaz Szeged regénye, ez a Szeged azonban Pest is, minthogy Porlód. És Porlód anekdotái magyarok és ki merné eltagadni a szlovák-zsidó-sváb városkonglomerát igaz magyarságba asszimilálódását. A XIX. század végi pesti polgár azért választotta a magyar nemzetiséget a sváb, szlovák és zsidó helyett, mert szeretett magyar lenni, jó volt magyarnak lenni, ha élczlapok karikatúrákban is péczézték ezt az assimilatio-t. Az élczet ugyanis, nem mint ma, senki nem tévesztette össze vagy keverte el az élettel. Ma az élc már a lényegi és a valóság a mellékes (ez a matulista mindenfikaizmus, eufémiával az "indexes stílus" egyik lényege).
Már eleve Steingassner István mély és igaz magyar író esete is péda arra, hogy ha az ember nem adja meg magát a kismagyar provincializmusnak, azaz nem költözik Pestre, akkor meg is nézheti magát. (Steingassner magyarnév-választása megintcsak deviáns, eltérő. Tömörkény provinciális, Kis- vagy Nagytarcsa pedig nem.) Valamint: Ha az író Pestre költözik, azzal nem csak igazibb lesz, de írhat nyugodtan egész életében csakis Budapestről anélkül, hogy azzal a magyar kritikai provinciális-vicinális vonata kerekeinek pumpálói szerint témaválasztásában provinciális lehetne.
Ha a fenti rejtvényben a legtökéletesebben magyar igazi író arczképét mutattam (nem rajzoltam!!! mutatom csupán!), akkor tanulmányozzuk Temesi Ferencen, mért nem annyira igazi író, mint amennyire.
Csekkoljuk sorba: Jóidőben született ahhoz? Igen, 1949-ben. Hosszú haja volt már elsőéves korában füle mögé simítván? Igen! Angolszakos, amerikanizmusokban specialista, sőt hónapokat élt amerikában? Igen! Kellően posztmodern? Igen. Idézettechnikája sajtos (úgyértem, van bukéja, mint Esterházyénak? )?? Igen. Sőt, ha a Porból mind kivágjuk az idézeteket meg a feldolgozásokat, még akkor is marad egy kisebb regénnyi tömeg..) Akkor mért is nem egészen igazi író Temesi? Mert nemmegfelelőoldali. Mitől nem megfelelő oldali? Több oooolyan (nem az aktuális vágtba nyaló) politikai ízű kijelentést tett, valamint a Magyar Nemzetben publikál[t], ami egyenlő Bayer, Lovass és Pilhál. (Ez olyan, mintha azt állítanám, hogy az index egyenlő Bede überstréber Menő-rovata, aztán Homár úr és mondjuk Ruszkibaka-blog tulajdonos úr.) Másoknak is van ilyen megélhetési sávja, de megfelelő hírlapokban és orgánumokban, Népszabi, ~szavi, ÉS stb. Pedig éppen a MN-ben publikálta hollandusokról való élménységeit, ezek, szigorúan esztetikai stb-k felől tekintve más név alatt megfelelőorgánumban is megjelenhettek volna, pl a MaNcs bármelykorszakában (ami nagy szó ám!). Vagyis önmagában a szabadgondolkodás vagy az, hogy az író beszámol egy lávbokszosan összeszervezett négernődugása kudarcáról akár index-címlapra alkalmas stílusban is, kevés. A Magyar Nemzetben Temesi hollandus beszámolója olyas, mintha az indexen katolikus cserkésztábori beszámoló (irónia nélkül, csak natúr) megjelenhetne.
Három sorban itt sorban utalok Lányi András nem elég jó oldaliságára, amin szintén lehetne tanulmányozni a mélymagyar politikaimegfelelőség ill. nemmegfelelőség időszerű kérdéseit, meg azt, hogy mi lesz a valóbani politikaifüggetlen emberrel.
A divat mondja meg az írónak, igazi-e, hiába görcsöl. Természetesen az irodalmidivatot az irodalmiélet, az irodalmiéletet meg csupa nemíró (igaz, nem is olvasó...) szervezi. A műveletlen bunkó olvasó csak néz, hogy akkor most mért is nem eléggé igaziíró az ő kedvence Tóth Máté Miklós. Mondjuk az én kedvenc íróm Kis Zoltán, ő azért nem lett igaziíró, mert valamelyik nappaliház-as kritikus le borgesiánus barmozta és úgymaradt. Nincs az a kritikus, aki nyíltan kardélre merné hányni Jorge Louis Borgest, ezért frusztráltságukat leborgesiánusozható magyar írón töltik [helyesen: töltötték] ki.
Ugyanez van a Kardos G. óvodával. Kardos G. Györgynek pár igaziíró, a mégigazibb Spiró György, meg egy pár nem annyira igaz író és néhány ismeretlen köszönhetne sokat, ha megköszönné. An bloc le lehet kúrni az egész KardosGé óvodát, de azért bátor kritikusaink ABC rendben, miszerint Andrassew, Bächer.. nem mernének nekiállni a pécézésnek.
Végül egy pompás kis zsáner igaziírókról. Színhely a Liszt Ferenc tér Andrássy út felöli oldala, kétezres évek, könyvnapok. Országosan hírelt hivatalos rendezvény, a médiatortából kivett morzsácskák összértéke, amivel hírelték ezt az esemény, több, mint egymilló Ft. Több részvevőnek fizetnek a közreműködésért, mint ahány "érdeklődő" van. Összesen 31 fő tekinthető résztvevőnek vagy érdeklődőnek. Igaziíró barátom segítségével azonban megtudom, hogy a rajtam kívül egyetlen civilnek látszó személy, a sminkje (s egyéb, éspedig...) miatt leharcolt 40-es kriptoalkoholista értelmiségi picsának látszó nő csak 27 éves, és nem Karafiáth Orsolyát keresi kétségbeesetten egy Karafiáth kötettel, hanem ő maga költészetünk KO-ja (igaziíró persze...). Meghökkentett az, hogy a műanyagasztal köré tolt műanyagszékekre ültetett igaziíróink beszélgetését (a moderátor mikrofont nyomott a soronkövetkező arcába) kb 500 watt zenei összteljesítményben sugározzák a rendezvényre vastagon tojó andrássy úti járókelőknek, és a tüntetően nemodafigyelő résztvevőknek és a hattagú érdeklődőknek (ebből nemíró egy fő…). Igen, pontosan így és ez történt: magánál a kerekasztalnál pénzért helyet fogaló jeles igaziíróink is hangosan pofáztak, míg az egy éppen beszélt. Amíg Tóth Krisztina beszélt, addig Németh Gábor fölállt, zsebredugott kézzel, hátat fordítva, keresetlen úri tahósággal hangosan pofázott, félig elnyomva az 500 watt zenei teljesítményt is. Lényegében a moderátoron és Tóth Krisztinán kívül csak engem érdekelt volna, mit beszél a nő, aki költő és aki egyik meghatározó alakja a 90-es években kibontakozott határozói-jelzői költészetünknek (olyannyira, hogy költészetünk KO-ja lényegében epigonja is...) Pestizmusokhoz edzetlen zsírtahó alföldimentalitású lelkem tanyasi dúvadossan buddogó kitöréseit alig csillapíthattam azzal az öncsalással, hogy hájszen ugyan mért is lennének igaziíróink kevésbé tahóbbak igaziújságíróinknál vagy igaziautókereskedőinknél vagy igazitaxisainknál vagy igazifocistáinknál vagy igazibuszsofőreinknél.
Mitől is lehet igazi a magyar író?
A legmélymagyarabb burleszk: A Magyar Írószövetség tagja nem lehet igaziíró. Ha volt is tagja ennek a sztalinista gyülekezetnek, akkor látványos körülmények között tüntetően lépett ki. Azért sztalinista [az Öt Tanár egyikének definiciója...] a Magyar Írószövetség, mert [egykor] nem minden tagja [volt] író, csaknem a fele banda (40%) nemíró, hanem egyéb volt, pl műfordító, kritikus, egyéb irodalommelléki ember, pl publicista. Míg a nemsztalinista, igaziírókat tömörítő Szépírók Társasága alig több, mint egyharmada (40%) nem annyira író, mint inkább műfordító, kritikus ésvagy publicista. Még Szabó Stein Imre is a Szépírók társaságának tagja! /tapsoljuk meg/
Szabó Stein Imre igaziíró
Igazibb a magyar igaziíró, ha a Magvetőnél jelent már meg önálló kötete. Futottak még Szépirodalmi, Jelenkor, Kalligram, esetenként Ab Ovo, Konkrét Könyvek, Ulpius stb.
Csak a dilettánsok íratkoznak írótanfolyamra vagy kurzusra. Viszont kellően ügyes igaziíró tanít ilyen kurzuson. Pl a Karafiáth Orsolya.
Igazi az író, ha könyvéről kritikát jelentős orgánumban jelentősebb kritikus publikált. Mégjelentősebb, ha pl az Élet és Irodalomban jelent meg könyvéről kritika. A legigazibb író könyvéről a kiadó már a nyomdai munkák végezte előtt kiadja a könyvet, hogy Frekventált Orgánum a legelébb adhassa meg a [nyelv]csapásirányt.
Igaziíró hangképzése ernyedett, tüdőprés nélküli, hahog és eee-z.
Igaziíró nappal leereszti a redőnyt a szobájában, mert az emberek elviselhetetlenek. (Para-K-jelenség)
Igaziíró taxival közlekedik, mert a taxis a verőere az életnek, amin igazi író igyekszik rajta tartani a kezét.
Ma már igazi író a mobiltelefonját [régi magyar publicisztikai nyelven bunkofon] jó fényviszonyok mellett is előveheti, de legalább ésviszont nem blogol. Ha blogol az igaziíró, akkor poszthumusz lesz, mint BDK.
Igazibb az író, ha volt DAAD ösztöndíjas, de legalább valamiért élt Berlinben valamennyit. Figyelem, nyeretlen kétévesek, fél év berlini emigráció nemegyenlő igaziíróság.
Igaziíró aláír. Vagy fémjelez vagy jelenlétével kiáll.
Igaziíró nem jobboldali. Egyszer (1993-ban?) Tandori kifakadt, miszerint ő jobboldali író szeretne lenni, egy igaziíró tanácskozáson állt föl ezzel. Úgy járt, mint a minap Bächer, akinek sétáló-ját, aki nem akarta érteni, úgy értette, hogy ő a nácikra szavaz. (Persze: >> mindenkimás náci, aki nem mink<<.) Tandorit addig cseszegették, hogy nyilatkozatott tett, miszerint részegen beszélte azt. Igaziszínész lehet Dörner György (jógyerek osztályozás szerint náci), de az író, az más, az a nép tanítója. És értelmiséginek a szíve baloldalt dobog.
Igaziírónak össze van készítve a bőröndje, ennek hiányában úgy érti, hogy Ady vert (pl pofont) a hazája orcájára, nem pedig hasonlított... Ady különben sem volt igazán jó író. Pedig halott. És Ady az elsők közé tartozott, aki halála után mégjobb író lett, mint addig.
Mert a legigazibban igazi magyar író a halott igaziíró. Mások nem is lehetnek igaziak, amíg meg nem halnak. Ady még egyébként életében megválaszolta a tíz évvel későbbeni Ady-vitát, amit Kosztolányi Babits Mihály felbújtására indított. Ady ugyanis nem azt mondta, hogy ő a legigazibb, hanem azt, hogy a fejével ő tört falat ahhoz, hogy utána jöhessenek. És szerintem nincsen az az irodalomtudós, aki ezt az Ady-önreflektet megcáfolhatná, ámen. Ja, csak szólok, hogy Ady prózaíró is volt és a prózáiból egy vékonyka kötetnyi miatt - szerintem - még igazi prózaíró is.
Nem mindegy, hány éves a magyar, ha író és igazi szeretne lenni. Igazi író vagy 1960. előtt vagy 1970. után született. Van vagy 3-4 író, aki 1961, 1962-ben születvén is igazi, meg már egy 1967-ben született is a Jó Fiúk (1970-) nemzedékéhez tartozhat, de ezek az erősítő kivételek. A Nagy Generáció (aminek létét természetesen a Nagy generáció tagjai tagadják leginkább) nem szenvedhette az 1960-70 között született (tehát közvetlenül utánuk feljövő) nemzedéktől azt, amit az 1970 utániakban viszont már földicsért. Legcukibbak az 1976-osok.
Az igaziíró a pályája elején keveset beszél. Meghúzza magát igaziírók asztala sarkánál jókisfiú pofival, mint a fiatal, expolbítes Vámos Miklós és okosan hallgat. Nem mondom, olyan emberek asztala sarkánál, mint Örkény vagy Császár István, a jófiú könyökére nem csak morzsa meg sörpecsét tapadhatott. A hallgatás mindig a bölcsesség jele - és jó ritmusérzékkel ne túlkorán, de ne is későn, ám csengően kacagjon a nagy igaziírók poenjain.
· 1 trackback Szólj hozzá!
Címkék: igaziíró
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: 2009.09.22. 07:53:54
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.