2017.12.11. 05:26
fájdalom
A győztesek a történelemkönyveket írják, nem a történelmet.
"A leszbikus pornót heteró színésznőkkel veszik föl heteró férfiak szórakoztatására."
/Vad Katalin pornószínésznő bölcsessége/
Néha egy-egy nyelv maga, mintegy térképszerűen őrzi a történetét és ha nem volt nyelvcsere e nép életében, mint a bolgároknál, akkor nyelve története a nép története is. A magyaroknál nem volt nyelvcsere, esetleg az asszimilálódott magyaralkotó népeknél (jászok, kunok, székelyek, a romongró [magyar anyanyelvű] cigányság, "tirpákok" ... a vendeknél kétszeresen, a magyar már egy cseréltnyelévet cserélt föl :D) ...tehát visszatérve a magyarok történetére: a magyar nyelv pompás és cáfolhatatlan térképe a magyarok útjának.
Néha egy-egy nép útját a zenéje térképezi, pl a szefárd meg az askenázi zsidókét.
A "nézőpontokon" el lehet relativizálni, ez olyan, mint ki-ki egyénnek a saját története. Vagy akár házasságok története.Mindenki a maga nézőpontjából mesél
ezt a relativizálhatóságot csodálatosan szemlélteti kedvenc íróm, Akutagava Rjúnoszuke A bozótmélyben c. füzérnovellája.
Az egyik legnagyobb merészség az igazság felvállalása, ha valaki képes a saját történetét "kívülálló"-ként elmesélni, minden felmentés és öncsalás nélkül.
Márpedig vannak erre képes emberek.
Az igazság ölhet is, vannak önáltató emberek, pl az alkoholizmus alapja a súlyos önhazugságban élés. Sokszor az igazság Pillanatá-ban az alkoholista fog valami alkalmasat és gyorsan felköti magát. Sok-sok drasztikus, tényleg a halált célzó öngyilkosság oka az Igazság Pillanata.
Történelemről beszélgetvén azt tapasztalom, hogy az emberek szeretnek hazugságban élni, kényelmes a mítoszokkal, sima ügy nemtekinteni a kellemetlen részeket.
Tehát a történelmi igazság tele van fájdalmas részekkel.
A fájdalom is relatív. A fenyőtermesztő fenyőkereskedő, aki ráadásul a maradékot, a felesleget és a csonkokat koszorúkötőknek is eladja, egész nap számunkra szúrós fenyőágakat kezel, meg se érzi a fájdalmat, régente a varrónők 100-szor is megszúrták magukat tűvel s nem érezték, a fakírságnak is ez a lényege, ha valaki retteg a fájdalomtól, rákos lesz, a végső stádiumban blokkolják a fájdalomérzetét nullára, nem működnek a receptorok és az idegek, a haldokló mégis érzi a fájdalmat, ez lesz morfiumos álma is, hogy FÁÁÁÁJJJ. Tehát a fájdalomról az tud valamit, aki szembe mer nézni a fájdalommal és tűri a fájdalmat. És aamikor egyéni képességét felfejlesztette, már csak türelemre lesz szüksége, megértésre mások iránt, miszerint az ő fájdalmuk az ő fájdalmuk és nekik fáj és nekem hiába nem annyira, én hiába viselem,ők még jujjonghatnak egy sarjutüske böködése miatt vagy belüket feszítő bélszél mozgásán.
6 komment
Címkék: történelem fájdalom relativizmus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2017.12.12. 10:07:28
De ez csak a relatív igazság - az egyén maga igazsága.
A legmagasabb igazság felismerése egyben a legmagasabb beteljesülés is. a világ, mint Karmapa tisztaföldje, tökéletes és
tiszta. Minden az örömtől vibrál, és mindent a szeretet tart össze. Minden
friss és jelentőségteljes, korlátlan lehetőségektől ragyog. A lények mindannyian női és férfi buddhák,
akár tudják ezt, akár nem. A hangok mantrák, és minden gondolat
bölcsesség csupán azért, mert megtörténhet.
Más igazságot keresni nem tudok.
Frick László Intézet 2017.12.12. 12:29:07
Nem kell mindent annyira feszesen...
2017.12.12. 13:26:27
2017.12.15. 10:31:51
Nach dem Tod seines Sohnes Tarma Dode fragte ein Schüler den großen Verwirklicher Marpa, der die Kagyu-Linie nach Tibet gebracht hatte: "wie geht es dir?" Marpa antwortete: "Elend".
Der Mann war fassunglos. Er fragte: "Elend?" Aber Marpa lachte. Er sagte:
"Ja aber mit einem Unterschide, und der Unterschied ist, dass das Elend freiwillig ist. Manchmal, um einen Schmack von der Welt zu haben, bewge ih mich nach draußen, aber ich bin dabei der Meister. In jedem Augenblick kann ich wieder nach innen gehen, und es ist sinnvoll, sich unnerhalb der Gegensätze zu bewegen. Dann bleibt mann lebendig." Marpa fügte dazu: "Manchmal bewge ich mich in den Kummer, aber der Kummer isct nichts, was mir geschieht. Ich sehe ihn und bleibe dabei unberührt."
2017.12.15. 10:32:03
Nach dem Tod seines Sohnes Tarma Dode fragte ein Schüler den großen Verwirklicher Marpa, der die Kagyu-Linie nach Tibet gebracht hatte: "wie geht es dir?" Marpa antwortete: "Elend".
Der Mann war fassunglos. Er fragte: "Elend?" Aber Marpa lachte. Er sagte:
"Ja aber mit einem Unterschide, und der Unterschied ist, dass das Elend freiwillig ist. Manchmal, um einen Schmack von der Welt zu haben, bewge ih mich nach draußen, aber ich bin dabei der Meister. In jedem Augenblick kann ich wieder nach innen gehen, und es ist sinnvoll, sich unnerhalb der Gegensätze zu bewegen. Dann bleibt mann lebendig." Marpa fügte dazu: "Manchmal bewge ich mich in den Kummer, aber der Kummer isct nichts, was mir geschieht. Ich sehe ihn und bleibe dabei unberührt."