2016.12.28. 07:44
igazság
Igen szerencsés ember vagyok mindenidők Homo Sapiens-ei között. Ugyanis mindenidők legfejlettebb korába születtem. Embernek ilyen jó dolga sohasem lehetett máskor, mint korunkban, ami a legkorszerűbb kor is.
Itt van például csak a véleményszabadság. Az embernek ebben a korban lehet a legszabadabban véleményt alkotnia. Akár e szabad véleményét meg se tartsa magának.
Persze itt van rögtön ez a szép hasonlat az emberek segglyukáról meg véleményéről. Miszerint nagyjából annyira kíváncsiak az emberek egymás véleményére, mint segglyukára.
Pedig szerintem ez az én korszakom arról is nevezetes a Föld röpke emberurallta korszakában, hogy ebben létezik mindenidők legtöbb emberi segglyuka, ráadásul arányaiban, ki merem jelenteni, legtisztább segglyukai is. Mindemellett az emberiség legfejlettebb egyhatodának a segglyuka nemhogy tiszta, de szinte steril és csíramentes. A legeslegfejlettebb emberiség legeslegfejlettebb segglyukai mindemellett még kozmetikázottak is. A szépségiparban jelentős, bár titkos üzleti terület az ánuszkozmetika. Ebben a korszakban, amiben élek és ami, nem győzöm itt elégszer ismételni a legfejlettebb, iszonyúan sok segglyuk nyilvánosan megtekinthető, fönt van a tmblr-en, az instagrammon, hogy most a pornóipar üzletágaira ne is tekintsek. A véleményszabadsággal kapcsolatban pl Hunter S. Thompson amerikai író-újságíró segglyukát említeném, mint hirhedtebben közszemlére adottat. Aki nem hiszi, rákereshet.
Mindenidők legfejlettebb korszakának legfejlettebb emberisége sokat ad a véleményre, mint olyanra, főleg, ha az a saját véleménye. A saját szót az előbbi mondatban nem véletlenül kurziváltam. A mai korszak legfejlettebb emberisége legfejlettebb szegmenseiben a szent, mint olyan, eléggé elavult. A szent meggyőződés kifejezésben pl a szent az olyan stilisztikai eszközféle. A szent meggyőződés mellett az emberiség legfejlettebb része a szabadság szentségét tiszteli. Például a véleményszabadságét is. Tapasztalatom szerint a legeslegfejlettebb emberiség egyik legeslegfejlettebb szegmense az ipari fejlesztő-kutatómérnökség mellett a véleményformálóké. A legeslegfejlettebb véleményformálók kerülik a szent kifejezésnek még a stilisztikai eszközként való használatát is. Azt mondogatják, hogy az afféle republikánus dolog és a republikánusok, azok nem annyira fejlettek. Ki szeretne fejletlen lenni.
Ennek ellenére a véleményformálók a munkájukban meglehetősen ősi emberi attitüd szerint cselekszenek: A szájukkal a véleményszabadság tiszteletére szólítanak föl, sőt, továbbmennek: harcolnak is a véleményszabadságért. Báregyébként az iniciálék, bevezetők és nagyrutin után a töltelékben főleg abból élnek, hogy hülyét csinálnak azokból, akiknek más véleménye van, mint az övéké.
A véleményformálók kezében az igazság, mint a kalapács a kovácsok kezében: azzal formálnak és egyengetnek. Van ugye az, amit szerintük formálni szükséges és van az, amivel formálnak. Az üllőről sose feledkezzünk meg: valamire oda is kell fektetni-illeszteni a megformálandót.
A mai véleményformálók zöme nemsok fizikai munkát végezhetett. Főleg nem kalapáccsal. A pörölynek meg a definícióját sem ismerik, honnan sejthetnék, milyen nehéz és mennyire visszarúg.
Jó sok véleményformálóhoz volt már szerencsém. Amikor szabadidejükben az igazságról kérdeztem őket, röhincselve elkezdtek relativista nézeteket fejtegetni, mennyire relatív dolog is az igazság. Szerették magukat ilyenkor cinikusnak hinni. Azt hiszem a véleményformálóknak nem csak a pörölyről nincsen fingjuk se, de a cinizmust is félreértik.
A vélemény olyan, mint a stílus, amit föl lehet venni. Ebben a szövegemben pl egyik kedvenc íróm, Kurt Vonnegut stílusát vettem föl. Mint kovács a kalapácsot. Magyarországon eléggé nehéz Kurt Vonnegutról beszélni, mert az én csodálatos, elszigetelt, nemindoeurópai anyanyelvem irodalmárai szerint Kurt Vonnegut nem annyira nagy író. Sőt: közepes író. Egy magyar irodalmiízlésformáló véleményét alaposan meg is jegyeztem Mr Vonnegut-ról. Szerinte Kurt Vonnegut a klimaxos gimnáziumi tanárnők kedvenc írója. Ebben a kifejezésben, a klimaxos gimnáziumi tanárnő-ben a klimaxos meg a gimnáziumi és a tanár tag inkább stlisztikai eszköz. A szövegalkotó célja az volt, hogy Kurt Vonnegut magyarországi olvasóit mégnevetségesebbé tegye. A kijelentésből marad nagyjából a nő, mint igaz, ebben a korszakban, amikor a könyvek mint olyanok egyre divatjamúltabbak lesznek, még főleg a nők olvasnak. Nemmellesleg az a kritikus, aki le vagy fölgimnáziumitanárnősözte aa ráadásul klimaxosozott olvasó nőket, olyan irodalomszervezői-hatalmi körnek volt a... mondjam szépen... segédje, ami kör olyan magyar írók kultuszát áplta, akiket főleg már akkoriban is (negyedszázada...) főleg nők olvastak és már akkoriban sem annyira fiatal nők... valamint jellemzően felsőfokú végzettségűek. Gyorsan rögzítem, az irodalomkritikusnak a nőkről mint olyanokról, a véleményszabadságról meg effélékről a legeminensebb, legjógyerekebb, legildomosabb és legfejlettebb véleménye van. Sőt, azt hiszi magáról, hogy ő liberális.
Mr Vonnegut meggyőződéses ateista és jó üzletemberek ivadéka volt. Maga is jó üzletember. Rendszeresen mondott beszédeket akár egyetemi évzárókon, egy esetben pedig egyház tagjai előtt is. Véleményem szerint engem Mr Vonnegut babonás, teszemazt istenhívőnek tartott volna. Van Mr Vonnegut-nak egy meggyőződése, véleménye, miszerint az emberiség vonzódik a nagycsalád [a hordag közösségi formájához. Itt jegyzem meg, Mr Vonnegut végzettsége szerint kulturantropológus , és amikor már híres let, az egyetem, ahol végzett, a híressé lett tanítványának még doktori címet is adományozott a macskabölcső c. regényére hivatkozván.
Én nem vagyok kulturantropológus, sőt, szerintem a kulturantropológia majdnem annyira okkult egy tudomány, mint a szociológia vagy a pszichológia. Meggyőződésem, hogy Mr Vonnegut éppen ezért is vette föl, úgy volt vele, hogy kevés tanulás mellett majd könnyedén ellinkeli. Ha lett volna valaha módom Mr Vonnegut-tal beszélni erről, annak a véleményemnek adtam volna hangot, miszerint ideája feltűnően szép, humanisztikusan megható a nagy családokról, csakhogy az emberiség történetében voltvanlesz ilyen és az eddigi tapasztalat szerint a nagycsaládokkal, klánokkal és hordákkal meg egytotem alá vont törzsekkel semmi baj addig, amíg egy másik nagycsaláddal, klánnal, hordával vagy törzzsel nem találkoznak. Az emberiség eddigi története szerint az ilyen találkozásokban az egyik nagycsalád horda vagy törzs a másik nagycsalád vagy horda vagy törzs tekintetében legázolandó, meggyilkolandó kibelezendő, kifosztandó.... vagy éppen meggyőzendő volt. Főleg, ha a győzők magukat fejlettebb hordának vagy törzsnek gondolták a legyőzendőknél.
A jegyzett történelmi időkből ismerünk efféle győzelmes hordákat. Az egyik vezérének, bizonyos Dzsingisz kánnak nem volt túl jó véleménye a saját hordájáról. Ő valamiféle istenhívő lehetett, erre következtethetünk abból a sejtéséből, ami szerint.
"Mégiscsak Isten kiválasztott népe lehetünk, ha ilyen csürhe kezére adja a világot, mint a miénk."
Erről a Dzsingiszről alig tudunk valami tudományosan értékelhetőt. Ennek a mondásának a tartalma is kétséges, nemhogy az hogy elhangzott volna.
Nem hiszem, hogy véleményem, ha Mr Vonnegut azt megérthette volna, megrendíthette volna a véleményét a hordákról-nagycsaládokról alkotott hitében. Magát a hit szó alkalmazását, mint természettudományos platformon álló, lehet, sértésnek vette volna.
Mr Vonnegut közreadott véleményeivel többek mellett a képmutatás ellen is küzdött. Mr Vonnegut magát nemjó üzletembernek állította be, pedig Mr Vonnegut történetét megismerve, mely történetet őleg Mr Vonnegut tette közzé magáról, úgy tűnik,, hogy egészen jó üzletember volt, pl a pénzért mondott beszédein még egyszer pénzt húzott amikor a magyarul Virágvasárnap c. kötetébe beleszerkesztette.
Mr Vonnegut világnézete alapjaiban különbözik az én világnézetemtől. Mr Vonnegut világnézete úgy aránylik az én világnézetemhez, mint egy interkontinentális óriásutasszállító repülőgép összutasainak összvagyonihelyzete mondjuk a gép alatt 10500 méteres alantban valahol robikapával kertikapálgató hobbiparaszté.
Nincs többé magány! -ez Mr Vonnegut nagycsaládmániájának egy szép jelmondata. Mr Vonnegut nincs valami jó véleménnyel Buddháról vagy Jézusról. Pedig már Buddha majd Jézus is a törzsek és hordákfölötti összemberiségi-közösségiérzésre hivatkoztak. Ha jól tudom, mindeddig hiába.
Kíváncsi lennék, mi lenne a véleménye Mr Vonnegut-nak a facebookról a "Nincs többé magány!" tekintetében. Vagy arról, hogy Mr Trump fellépését a véleményformálók pörölyszerűnek állítják be, pedig Mr Trump csak következmény, mondhatni: pörölyözéseké.
Mr Vonnegut-tól azt tanultam meg, hogy az embernek lehet véleménye és meggyőződése. és még ezen véleményei és meggyőződései akár eltérőek is lehetnek. És attól, hogy véleményei és meggyőződései eltérőek, még akár igaza is lehet az embernek, egy másik embernek, aki nem ő.
Az a szörnyű sejtelmem támadt, hogy a maiemberek, akik, ismétlem és ismétlem, mindenidők legfejlettebb emberei is, nagyjából nem csak a mások véleményével vannak úgy, mint a segglyukkal, de az igazsággal is.
Ezúton szeretném a véleményeimre már eddig is vastagon szaró magyar véleményformálók figyelmét felhívni Mr Vonnegut véleményeire. Mr Vonnegut véleményeiből az szűrhető ki,, hogy nem szép dolog az embereket lenézni meg hülyére venni azért, mert más véleményük van, mint az a véleményünk, aminek ráadásul a zsoldjában állunk és amiért fizetnek is bennünket. És a véleményünk sokmindenre jó, de nem kalapács. Az igazság nem vajaskenyér, de az igazság nem is ráverőpöröly.
Íme Mr Vonnegut (és II. Mrs Vonnegut) kedvenc zenekara, a Statler Brothers.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2016.12.28. 12:07:24
Buddha idejében volt egy szokás, miszerint akit legyőztek egy szellemi vitában, az automatikusan az őt legyőző tanítványává vált, ezért aztán meggondolták az emberek, kivel állnak le vitatkozni és mit mondanak. Nekem ez klasszisokkal fejlettebb világnak tűnik.
2016.12.28. 17:14:28
Az abszolút, vagy legmagasabb igazság - a dharmakaya - azonban azonos a legmagasabb örömmel is - tér és gyönyör nem elválasztható. Mivel minden dolog lényege ez az igazságállapot - a világ alapvetően rendben volt, rendben van és rendben is marad. Relatív szinten persze mozgalmas időszak következik, nem véletlen átkozódtak a kínaiak úgy, hogy éltél volna a mozgalmas időkben.
kizárólag ezért regisztráltam 2016.12.28. 18:18:04
kizárólag ezért regisztráltam 2016.12.28. 18:47:56
2016.12.28. 19:41:22
PesszimPista 2016.12.28. 23:01:29
Vonnegut minden kiábrándultságával együtt is a egyik kedvencem.
Értem, és nam akarom . . folyton mozgat . . .
Jó kabát volt.
Köszönöm.
Frick László Intézet 2016.12.29. 07:46:34
Én ideálista vagyok,azaz hivatalosan és fölkenten bizonyíthatóan butább bármelyik ateista materialistánál. Személyesen azonban még nem volt szerencsém ilyen fejlettemberhez, én a buta maximum 12-21 kérdéssel megbuktattam az illetőt vélt materialista álláspontján és rápirítottam, hogy ideálista.
Vonnegut minden idők egyik leghaladóbb gondolkodója, éppen ezért szeretik kicsinyíteni jelentőségét a Jók és Igazak
A gondolkodás olyan, mint a világjárás. A lényege nem a végsőmegérkezés (azaz a Megdönthetetlen Konklúzió) felállítása. Hanem: maga a világjárás
Vonnegut vagy jó következtetésekre jutott vagy nem. De akárhová is jutott, közben a gondolkodása pompás
Frick László Intézet 2016.12.29. 07:47:04
Frick László Intézet 2016.12.29. 07:51:06
A korai gondolkodóknak azonban mindent fejben kellett tartani elhordozni és memorizálni. Buddha ismert jelentős gondolkodókat, utána 200-300 évvel már követői "Buddha tanításaiba" görögfilozófiára utalásokat is beszőttek.
Frick László Intézet 2016.12.29. 07:55:24
2016.12.29. 08:38:43
PesszimPista 2017.01.01. 21:53:13
Harmad részt pedig olyan mértékben szabadgondolkodó, hogy az néha a két előbbi attitűdjét is képes űberelni. (Liberális???)
Ha majd egyszer megboldogulok, mindenképpen szeretnék a közelébe kerülni.
Csak, hogy szórakoztasson egy kicsinység . . . ha már életében/életemben is sikerült . . .
Megígérem, próbálom majd én is . . . őt
Frick László Intézet 2017.01.02. 09:03:24
Frick László Intézet 2017.01.02. 09:08:24
2017.01.02. 10:34:41
Frick László Intézet 2017.01.02. 11:03:11
Szerintem azok írnak jól, akik hallják a szövegüket. Már KIBESZÉLNI más... nem biztos, hogy az ember oly szépen képes orálni, mint írni. Azért a hangzás méri íz írás értékét. Lenyűgöznek a talamoni alfonzi és krasznahorkai lászlói hosszúmondatok, de ezeket aztán jólhangzóan föl is olvasni külön művészet. Miközben sok színész beh szép felolvasó úgy, hogy fingja sincsen arról, mit olvas. Pl én is pompásan olvasok föl úgy, hogy oda se figyelek, mit. (vagy inkább egy sekélyfigyelmi sávban sikkan el a szöveg...??...)
Ki méri a szöveget? Ha "Mester" vagyok, akkor ugye a tanítványaim rajonganak s az, hogy kevésbé mestereket legyőzök "per pillanat" még nem méri a szövegem. Azt tapasztalom, hogy egy leírt és elfelejtett szöveg elővéve az igazán megbírálható.
Itt vannak a filmek: Szerintem csakis az lehet jó film, amit jól LE és MEGírnak. Nemrég néztem meg egy sikerszériát, a rendező-író ellustázta és a 4. részt nem írta meg, hanem úgy menetközben valami skiccből ötletelgethetett, Jancsó Miklós dolgozott így, de ennek a sikerrendezőnek nem jött össze, még annál is inkább megfájdult a hasam tőle, mint addig.
Ismerek pár embert, akik pompás rögtönző szónokok, semmit nem írnak meg előre és beszédeik hatásosak, jók. Viszont ezek a fickók egyébként kossuth alakúak és nem túl jó emberek... és ... nincsenek olyan jó emberek, mint amilyen jók a szónoklataik...
Buddha tanításaivall, mert évszázadokig nem írták le... az is baj lett, hogy nála sokkal butább emberek szajkózgták el egymásnak.. és sikkadhattak meg torzulhattak bölcsességei.
Jézusnál már nyilvánvalóbb a későbbi belefabrikálás, Pál azonnal-rögtön nemhogy ellene mond Jézusnak, de az ellenkezőjét csinálja, pl egyházat kovácsol. Tehát itt is problémát okoz az, hogy Jézus nem írt le semmit.
Kosztolányi költészete csupa édesség, nagyon cukik a versei, ő magát Ady fölé helyezte, mint költőt... holott Kosztolányi egyáltalán nem volt cuki, nagyon is "vitriolos" (most ezzel a vitriollal csak rövidítem a szövegem, azért nem ilyen egyszerű) volt. Kosztolányi az egyik legfontosabb író a számomra és pompásan szórakoztam, amikor Esterházy vagy Darvasi leutánozták... a formát Kosztolányiból és nem vették észre, hogy mint Pál is... teljesen szembemennek Kosztolányival és az ellenkezőjét csinálják. Esterházy is meg Darvasi is meg voltak/vannak győződve arról, hogy kurvára sikerült nekik az estikornélozás. Holott nemhogy nem sikerült, de ellenkezően.
Esti Kornél egyáltalán nem cuki. Míg Esterházy vagy Darvasi Esti-zései cukik.
Krúdyt lehordják cukinak. Pedig az,, amit cukinak hisznek, puszta kereskedelmi csomagolás, Krúdynak el kellett adnia a munkáit és ahányszor csak bírta, annyiszor. Krúdy nem sekélyebb, mint Móricz. Ráadásul Móric elsőre elég rosszul írt, neki keleltt ülnie és tisztáznia a különben kereskedelmi cvélból hamarian gépbevert szöveget a közismert móriczi minőséghez. Krúdy viszont azonnal jól írt és legföljebb pár hamari toll- meg nyelvi hibát vétett.
Már most hgallani a pedzést arról, hogy minek kézírni tanítani a gyerekeket... jön egy korszak, amikor beszéni sem kell tudni, ráadásul a nyelv baszik-ká züllik... olvasni se kell... és tanulni se kell.
De mi lesz egy hosszú áramszünet alatt...
2017.01.02. 11:38:15
www.kibi-edu.org/
Kedvenc professzorom Manfred Seegers, iszom minden szavát.
Azt már Hamvas is megálapította, hogy a keleti kultúrák magasabb szintre jutottak, mint bármelyik európai. Tehát fogok egy Arisztotelészt, behelyezem az ókori indiai kultúrába és azt látom, hogy itt hiába szerepel legnagyobbak között, ott a közepesek közé kerül. Fogom Jézust, és azt látom, hogy éppenhogy beférne a 84 mahasziddha közé.
Az archaikus világban a szónak nem egyszerűen csak információ hordozó szerepe van. A beszéd tudatos eszköz,amit rosszul használva ugyanúgy árthatunk, mint a testtel. Szavakkal ölni lehet, vagy éppen világokat teremteni.
Pusztán írásbeli forrásokra támaszkodva sprituális eredményeket elérni nem lehet, hiszen az csak az intellektust dolgoztatja - nem pedig az emberi teljességet.
Frick László Intézet 2017.01.02. 14:30:02
Jézus esetében szivesen elfelejtik, hogy ő nagyon fiatal volt... mármint a magakorában a harmincévesnek jó ha még 10 éve volt hátra... éspl már eladósorba jutott lyánya lehetett... Hanem Buddhához képest.
Nehezen emésztem pl azt, hogy két kedvelt magyar prózaíróm (akik unokafivérek voltak) egyike fiatalon halt meg s ő... hogy fogalmazzak udvariasan... erősen hatott az aztán sikeresebb prózaíró unokabátyjára... deszóvalugye a híresen vitéz magyar kritikusok eltekintenek attól hogy az unokaöccs fiatalon halt meg s a "nemannyirajó" prózájába még jóformán bele sem fogott.
Nem mernék ilyet ítélni, hogy Jézus a közepesek közé került volna: Jézus egyesítő gondolkodó, egyrészt az ős zsidó filozófia örököse, iskolázza is a farizeusokat ezügyben is. Másrészt pedig reormer és ezzel a legősibb filozófiai gyökerekkel rendelkező [-> egyiptomiak -> asszírok] zsidónakmaradt gondolkodókat uszította magára (legfrissebb példában Popper tanár úrnál volt ez az útálat és támadás megfigyelhetőG köznapian: a Jéz8usfikázásnak ma már jelentősebb az iskolája, mint a Jézus-értőké és mindemellett a jézusfikázók zöme taplótahó műveletlen viszont igen hangos és a legkorszerűbb eszközökkel nyomatják...
Arra már rámutatta, A Tan mennyire szikrázik az ~izmus mint tan reáközelítésével. Nemnagyon hiszek a XX. századi nagy könyvbooom idejéről való Buddha elemzésekben. Főleg germano-anglo-saxo szobatudósok jeleskedtek ebben, akik olvastak valamit Indiáról, És ezek a Buddha magyarázók mind az akkor még rendíthetetlenül a legeslegfejlettebnek hitt fehér-emberi un "civilizáció" nebulói voltak. Akiket maXXX valamiféle csömör térített a Tan-nal való ismerkedésre.
van Buddha tanításának egy mindenmás filozófiai iskolától vallástól (vallástalanságtól termtudfejlett csimborasszóktól) való alapvetően eltérő tulajdonsága. Talán még Jézus tanítását jellemzi az. A legtöbb gondolkodói iskola, filozófia, vallás és tan tanítói a nebulóikkal már rögtön az elején éreztetik, az ú
t milyen rettenetesen hosszú lesz és jajdesookat kell teljesíteni és hűdemennyit tanulnitanulni és még akkor sem lehetnek méltők.
Jézus (és Buddha, az előd nagy tanítója Jézusnak) viszont azt tanítják: az együgyüeké, a lelkiszegényeké is lehet a Tan. Rögtön már az elején akár egy "nagyon buta iskolázatlan" ember élményt szerezhet a Tan-ba való jelentős bepillantással.
Pl a tibetián, himalájai szekér a mágival... hókuszpókuszokkal... el is távolodott ettől a buddhai attitüdtől, ám Dalai Láma őszentsége tanítását tanulmányozván... hát... még nekem is már rögtön az első szövegekben élményt szerzett. Azt hiszem, Őszentsége olyan gondolkodó, akinek a gondolkodásmódja azoknak is tetszetős lehet, akik ellene mondanak egyébként.
A görögök ugye... úgy vásárolták össze a tudományukat a lezüllött részeges egyiptomi papságtól. Azért szerintem Antiszthenész és tanítványa a szinópei Diogenész nem ilkyen bevásárlótúristák voltak. Alioghanem Jézus is ismerte a tanításaikat. (Most azt nem szajkózom, hogy a mai, önképük szerint "cinikusok" mennyire elbaszottan nem azok... szegény nyomorultak... ism.: Diogenész moralista volt, csak... sajátos és példanélküli... gondolj a trágárkodó Illatospinájú Krisztára, a Tereskovára, mennyire nem értették, pedig ő is moralista.. az illatospina elmélete a quintesszenciája) mindamellett, hogy mintz amatőr pinaológus, "orvosilag" baromságnak tartom a a spermávalnemérintkező pina egészségességéről babonázott kultuszt.. a pina egészségének az alapja a spermtól befrecskelés... nade filozófiailag a hölgynek tök igaza van) )
Az írás korai szakaszában az írásnélküliséggel hivallgók között kiszállván az időbuszból noteszeket meg ceruzákat osztogatok... írhatnak tehát könnyen.. írtak is vóna annyit, hogy nem győztem volna notesszel meg cerkával.
A homérik az Odüsszeuszt és századokkalkésőbbi folytatását az Iliászt még fejben szőtték.. s az első leírása, ráadásul dramatizálva, valamint igen bizonyos, hogy a két történet időrendjét ekkor csertélték föl (már ugye bőven a férfikirályok korszakában... nemnagyon értve a királynemváltás problematikáját, aminek pedig az Odüsszeusz a krónikása... ) Tehát ártott is a homérok művének a leírás.. de... használt is.
Kedvenc mesegyűjteményem a Páncsátántrá, ezt szerintem biztos hogy leírták... pedig kb Buddhával egy századból való vagy 100 évvel korábbi (azaz gyermekként a kis Sákjamúni ismerhette)
A Páncsátántrá igazolja a te véleményedet akkor is, ha a kortárs homérok előd homérjai irodalmilag magasabbra jutottak
terebess.hu/keletkultinfo/pancsatantra1.html
2017.01.02. 15:40:43
Megnézem Jézus történetét, lehetne ő a 85-ik mahasziddha. Nem lógna ki a 84-ből, sem felfelé, sem lefelé.
A tibeti tantra - leglaábbis az általam imsert és gykaorolt kagyüö irányzata - soha nem zárta ki a tanulatlan embereket. Sőt, a tanultság Naropa történetében akadályként jelenik meg, a mindent intellektuális szinten megérteni akaró kiváló elme története, aki "mindössze" önismerettel és valódi élettapasztalattal nem rendelkezik. A megvilágosodást pedig akkor éri el, amikor a tanítója egy fapapuccsal jól fejenkólintja.
A dharmakaya - azaz az abszolút igazság nem nem felfoghatatlanul bonyolult, hanem felfoghatatlanul egyszerű. Az igazságállapot nem valami összetett, túl van a létezés és nemlétezés szélsőségien. Az igazság ráadaásul nem egy steril dolog, a legmagasabb igazság egyben a legmagasabb öröm is.
Ezt így tanítják a Heruka tantrában.
Frick László Intézet 2017.01.05. 07:45:51
A "fejlettember" feszt csak arra koncentrál, hogyan lehet fejlődni és tanulni és eközben nem veszi észre, hogy már birtokolt veleszületett 34 nemzedék génemlékeiben hordozott tudás múlik el belőle (mondjuk az úszásé valamennyire ismert képesség)
A pszichológusok négy évig tanulták azt, amit egy analfabéta jós cigányasszony sokkal alaposabban tud.
Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2017.01.05. 08:39:16
2017.01.05. 10:34:58
Cigányasszony vs pszichomókus tudása. Itt nyelvi akadályokba ütközünk,a tudásra a dharma tibetiben (ami önmagában külön nyelv) sok szó van, ráadásul a cigányasszony tudására mélyebb tudásréteget jelző szót használnak, mint a katedrák tudására. Analfabétának lenni a buddhizmus aranykorában annyit jelentett, hogy nem fogod tudni olvasni és másolni a szövegeket - de az élő hagyományhoz kapcsolódni nem olvasáson vezetett az út. A cigányasszony életében is történt tudás átadás, méghozzá annak az eredeti, legtisztább fomájában, eltanulta a felmenőitől saját intuitív képességeihez való hozzáférést, és remélhetőleg ő maga is továbbadja azt.