2013.05.15. 07:04
kelj fel, juhász, csengősbárány
Megakadt a szemem az imént egy jópofának szánt kis íráson, tessék:
"A juhász munkaköri leírásában az első helyet foglalja el a birkafelügyelet" - Sárközi Richárd Sepercese
A juhász munkaköri leírásában az első feladat a számadás. Őrizni ugyanis a bujtárok, az öregbojtár meg akár kutyák is tudnak, a juhász kényére is alhatik akár. Utána pedig a nyáj orvoslása következik, amihez a bujtárok nem értenek. Főleg a láb-betegségekhez nem. Aztán a pakulárság lényege, a tejesjuhászkodás mesterségei következnek.
Vegyük ezt a négy sort:
Kelj fel, juhász, ne aludjál,
elveszett a csengős bárány.
Nem aluszok, csak heverek,
nem is igaz, hogy elveszett.
A történet logikája elsőre egyszerűnek tűnik: egy arra járó figyelmezteti a juhászt, hogy azonnal ugorjon, gebasz van, a főkolompos eltűnt, a nyáj vezető nélkül marad, nem lesz, ki jó példával járjon a többi birka előtt. A juhász egy huszárvágással megoldja a problémát. Először is kikéri magának: nem alszik, csak hever. A birka meg ott van, ahol lennie kell, rendületlenül legel. A rejtélynek vége: van megoldás, mert nincs probléma.
Vizsgáljuk csak meg közelebbről szereplőink motivációit! Az első felszólaló erősen kezd, megszólítás nélkül felszólít: “Kelj fel, juhász!” Mintha rögtön azzal folytatná: Tűz van! vagy Jönnek a törökök! A rettentő erős performatívum után teketória nélkül bejelenti a problémát: “elveszett a csengős bárány.” Most értjük csak meg a felháborodást, ami őt működteti: hát hogyazistenbe lehet itt nyugodtan fetrengeni, mikor a csengős bárány sehol? Ez egy komoly munkahelyi mulasztás, a juhász munkaköri leírásában az első helyet foglalja el a birkafelügyelet, normális munkahelyen az ilyen gondatlanság komoly retorziókkal, figyelmezetéssel, málusszal jár. Első felszólalónk szeretné, ha rendben mennének a dolgok, ha mindenki a saját munkáját végezné, és a legtöbbet hozná ki belőle.
Most járjuk körbe a második felszólaló válaszát, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk juhásznak. „Nem aluszok, csak heverek.” Mennyi tudás, micsoda emberismeret, mennyi tartás van ebben a válaszban. Nem a báránnyal kapcsolatban foglal először állást, de nem ám! Szó sincs még arról az ártatlan bárányról. Ráér az. Na de a számonkérés? Az már egyáltalán nem mindegy! Az egyszerűség kedvéért juhásznak hívott (a továbbiakban csak juhász) felszólaló azonnal kivágja magát a helyzetből: az arra tévedőt könnyen megtévesztheti a vízszintes test, a csukott szemek, a mozdulatlanság. De itt korántsem alvásról van szó. Többről van szó. Ez heverés. Nyugodt ébrenlét, aktív pihenés, állandó készenlét. Nincs munkaköri mulasztás, az egy indokolatlan előítélet, hogy egy kis heverésről mindjárt az alvás jut valakinek az eszébe, pedig lehetne hunyás, szunyás, szundikálás, sőt meditálás is. De ez egy ártatlan heverés - pontosít a felháborodott juhász. A magyar néplélek kendőzetlen ábrázolása érhető tetten ebben az egyszerű válaszban. Míg kívülről úgy néz ki - gondolja a juhász -, hogy nem dolgozom, én bizony képben vagyok. Majd én megmondom, mit csinálok. Csak heverek: dolgozom is meg nem is, majd én eldöntöm. Miután tisztázva lett a juhász testhelyzete, most már kitérhet a konkrét problémára: „nem is igaz, hogy elveszett.” Briliáns megoldás. - Alszol! - Nem, heverek. - Elveszett! - Nem, nem veszett el - foglalhatjuk össze röviden a drámát. Juhászunknak tűélesek a riposztjai, született rétor, minden érvet egyenként szed darabokra, és meg is cáfolja őket.
Ekkor az értelmező újabb kihívás elé kerül: most kinek van igaza? Ha első felszólalónknak, akkor hazudik a juhász. Ha viszont a juhásznak, akkor miért a felháborodott felkeltés? Rejtély. Tegyük fel, hogy első felszólalónk képes megkülönböztetni a csengős bárányt a közbárányoktól, és nem egy téves ítéleten alapuló, hirtelen elhatározásból elkövetett felköltéssel van dolgunk. Vagyis tényleg ott a bárány, felszólalónk csak zavarni akar, nem tetszik neki, hogy a juhász ilyen jól érzi magát, mi több, alszik (elnézést, heverészik), ezért kieszel egy problémát, nem túl nagyot, de hihetőt. Hogy miért is, annak a boncolgatását már az olvasóra bízom.
Mivel ott, az írás alatt, kommentszerűen nem tudom hozzáfűzni, itt teszem meg:
Ami alap a nép költészetben: A kezdősorok képé[i]nek értelme nem az, amit ábrázol[nak]. A bárány leginkább nem bárány, a csengője nemcseng és persze a juhász se juhok őrizője. Amiként a minap új kedvenc rádióműsoromban, az immáron már nem csak klasszikus Bartókon 14ó30-15 ó között a népzeneifélórában mely szép csikósnótát is hallottam, amiben persze a csikós csikója nemcsikó volt viszont a leány kerejtése meg a hymenje neki, ugye, viszont a megugrajtás az bizony megugrajtás. [Megugrá az tsődör az kancát: hágja vala ]
Egyébként a csengősbárányos dalocska népigyermekjáték kisérője is.
Sőt, a nemnépi költészetben is imigyen megyen ez, ahogy Korunk Kosztolányija, Háy János is tanítá. Akár egy szerelmes versben is. Kérdezék a költő [nem Háy ...] feleségét, nemde féltékeny-e a nimfátskákra, Örzsékre-Börzsékre, Pirkókra, Lillákra és mosogva mondá az költőné: "De nem ám!" -hiszen az ura mellett csak tanult is az poeticáról eleget, nomeg tallózá is az szennyeskosarat, nehogy a kis házi cselédke kezeügyibe kerüljön az ő urának nem is annyira testetlen músáktúl rouge-tsókos gatya-elekje az szapúlásban.
Párszor, vagyis kétszer el is sütöttem a poent Madách Gáspár solymotskás gúnyversikéje kapcsán, amiben ugye az sólyom nemsólyom.
Balassa János éneke sólymocskájáról
Az én sólymocskám Palojtán vagyon, 
Szíviben szerelmem nő igen nagyon,
Belőle ikrája foly igen lágyon,
Kit drága kenetül magamnak tartom.
Gondolkodván érte, nem tudok s mint állok;
Ha eszemben jut, csaknem meghalok,
Szerelmiért Palojtára gyalog ballagok,
Mint ész nélkül szűkös, járó bolondok.
Mikor hozzá megyek, elmosolyodik,
Előmben jővén ő felfosztozik,
Oculárját mutatván, szemem tisztíttatik,
Ragyadó szerelme szívemben férkezik.
Ó, én solymocskám, ha közelben laknál,
Kékkői kapun hozzám bejárhatnál,
Sok jót is nálam gyakran találhatnál,
Megtölteném begyedet, kit azután látnál.
Az én kezemre tégedet vennélek,
Szép nyoszolyámra mellém fektetnélek,
Karjaimmal gyakran téged ölelnélek,
Végre mint az nyúl, által is szöknélek.
Noha kezemen van apertura,
Mely szemeimet gennetbűl tisztítja,
De ha solymocskámnak rám fordul az fara,
Mindjárt szemeimnek megjün szép világa.
forrás: Forrás: RMKT XVII, 12, 41. sz.
Palojta = falu 4 km-re nyugatra Kékkő várától.
solymotska: fasz
ikrája ill. gennet: itt: ondó
Ragyadó = ragyogó.
Mai fejősjuhászok az esztenán
Tóth Zsuzsa fotója innen
Mai juhászember: anyajuhai berakására készül, lesi a bujtárja:
8 komment
Címkék: poetica népi népköltészet
Ajánlott bejegyzések:
![érzékenyítés [roll over]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/a49ebcf1d04de46e4bd2debc611c176a_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kikoránkel 2013.05.15. 09:10:20
De, legalább a sajtár alomíniom!
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2013.05.15. 12:58:22
de
solymotska: nem az költő fasza, hanem az költő csaja:
Az én sólymocskám Palojtán vagyon
Szerelmiért Palojtára gyalog ballagok
Ó, én solymocskám, ha közelben laknál
De ha solymocskámnak rám fordul az fara
kikoránkel 2013.05.15. 17:56:21
"Előmben jővén ő felfosztozik" (levetkőzik),
"Oculárját(szemét, lencséjét) mutatván, szemem tisztíttatik"
"Noha kezemen van apertura"(rés, nyílás)
Otthon is kap pinát, de sólymocskáé az igazi!
Jó kis disznólkodás az egész. :)
magyar-magyar szótár 2013.05.16. 04:08:09
magyar-magyar szótár 2013.05.16. 04:13:58
Egyébként az erdélyi ácsmívesség mellett a bádogmívesség is virtuoso, pl Kecskeméten tevékenykedik egy Erdélyből kijött cigány bádogos, aki olyan sárkányfej-vízköpőket nyirdal horganyzott bádogból, hogy annál már csak a lindabozásnak nagyobb mestere. A lakhandik bádogozásán dobzódnak együtt a mai erdélyi ács s bádogosmesterek. És nem ám a régi szerszámokkal pl az ácsok, hanem elektromos meg bérzines lánc meg szúrófűrészekkel meg De Walt dekopírokkal! Viszont gyorsgépcsavart alig használnak és ugyanúgy facsapokkal szerkesztenek össze gerendázatot, mit 500 vagy 1000 éve is.
kikoránkel 2013.05.16. 06:33:07
Akkor ez meg a második tudományos fejtés.
epa.oszk.hu/00000/00001/00245/pdf/itkEPA00001_1965_06_689-695.pdf
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2013.05.16. 10:13:22
félretéve minden izét:
a fasz az fasz, a marokmarcsa meg marokmarcsa - most akkor döntsd el
solymocska: a költő csaja, fenntartva
magyar-magyar szótár 2013.05.17. 08:24:59
Nekem tetszik az a verzió is, amit kikoránkel is linkel.
Egyszerű eldönteni a kérdést, azt kell[ene] tudni, hogy Madách Gáspár barátja-e Balassa Jánosnak és tkp vitézi tettét iróniába csomagolván hősi-énekli-e meg.
Avagy GÚNYOLNI (és nevetségessé tenni) akarja-e Balassa Jánost.