-jelennek élő állatok-

dedicated to Akos Kertesz

Amidőn az angyal leszáll egy öregek őrzésére, gondozgatgatására, lenyúlására, kifosztására és terveszerű megsemmisítésére szakosodott cégnél, onnan tudja, ki lesz a következő, hogy az a kását fújja. Ha elnézzük a rendszerint sovány, töpörödött (vagy apadóan kövér) testet, azt tapasztaljuk, hogy valami elképesztő tempóban lélegzik, beszív öt liter levegőt, egészen kitágul a mellkas és kifúj, phúúúúúú percenként akár tízszer is, ha utánozni próbáljuk, egészen kimerülünk. A végefelé már fehér hab ül a phhhúúúzó ajakakra ki, szörcsög is. Hallgasd a szívét, ó hogy hallanák a szívtelenek mind, akinek magzatkorukban a fejük fölött dobogott ez a szív, most egy billentyűje se zár rendesen, a kamrák vére keveredik, fekete a vörössel és vissza, s a szív mégis, pont így, ebben az ütemben ver, te ezzel a szívvel nem élnél egy napot s az ő korpusza már 84 éves kora óta, tíz éve immár, ehhez a szívhez idomult, jól kijön ezzel a különben teljesen alkalmatlan szívvel is, csak legyen ez a szív, hogy dobol, a tempó, hallga csak!
 
Ámde, aki fújja a kását sokszor órákon át, de néha két-három napig is bírja. Halovány fingja sincs még ma sem az orvostudománynak, mit is bír el az emberi test. Olyant orvostudományi egyetemeken nem olvastatnak el a medikusokkal, mint Vlagyimir Il'ics Uljanov kedvenc novellája, Jack London Az élet szerelme c. műve, a lueszette néma korpusz még fel-felolvastatta magának nyomorú pusztulásában.  ["Lélek nincs , ugyan, mitől--- "]
 
fújni a kását- ez a túllendülés állapota, amikor a szakembernő az altató/nyugtató adagot oly icipicivel emeli, ami a már rendszerint ilyenkorra hrrrvára únt korpuszt csak éppenhogy átbillenti az odaát vezető útra. Elnézni egy ilyen nagymunkában-küzdelemben halálverejtékező testet, tudatánál már soha-soha nem lesz - de mit álmodhat? [ism.: "Lélek nincs, ugyan, mitől"---] Mire képes a gyönge emberi test [a halál okaként végelgyengülést szokás bejegyezni és elhinni -a szerk. magy.] , amikor még utoljára eszméleténél volt, a kanalat alig bírhatta el s most az izmok hogy dolgoznak a reflexek diktálta , a laikus számára rémes iramban! Kezdő kisnővér meg is ijed, mi lesz, ha mégse hal meg, szakembernő azonban csak néz le rá, ha föl is: kis HP mittuccteee... [semmit vagy alig...]
 
Az angyal mindezt nehézséggel érezi át, mert neki a húgy, hypó és szar, meg ételmaradék és még emberi test kipárolgása, a haláltusáját vívó test kipárolgása különösen egyneműen egy semmi tud lenni, szóval az angyalnak nem kell levegő, így lélegeznie sem kell. A szakember, amikor már nem hallja fújni a kását, még beszagol, mert a szag a kétségtelen jele a tusa végének, honnan is érezhetné ez egy angyal, akinek nincsen szüksége levegőre.
 
Idegei azért az angyaloknak is vannak, elárulom a titkot, az angyalok nem azok a jópofa eperjeskárolyalakú fickók [Balázs? Gááboóór???- bhasssszz….] , akiknek Esterházy Péter Hrabalt, a nagy magyar írót kopérozván ábrázolja a Hrabal könyve című gyakorlatában, s még csak nem is olyan Wim Wenders filmből való faszik, hanem inkább affélék, akiknek El Kazovszkij festette meg, hártyás-karmocskás kacsaláb-szerű kezecskéik, egy-egy úszóhártya a LisztFerihegy-Egy nagyságával vetekedően is terülhet, rózsás neon lilásak [...] ahogy a nővérpult mellvédjét a   karmával megkarcolássza , a szunyókáló nővérke fölriad, aki nem lélegez, az minek is beszélne, a nővér érti is az angyal minden gondolatát…
 
„Nem én vagyok, Fennség, a feketeangyal itt. Szlopácsek Antalnénak hívják és a Füredi utca hatpercében lakik. Erről nem beszélünk ugyan, soha-soha, csak úgy adja magát, tudja Kegyelmes Fénynő, ezek itt fölösleges emberek, a természet tréfája folytán éledbenmaradott vegetáló lényegében már halottak, az agyérelmeszesedéset idegesítően megjátszó felesleges nammamik, akiknek a betétjeit és ingatlanait már rég lenyúlták a hozzátartozók, viszont ápolásukhoz, gondozásukhoz nincsen idegzetük és azért valljuk be, havi hetvenezer hat éven át, némelyik mamika meg papika vidéki, mit érhet egy parasztház ma vidéken, tízmillát?   Tanképpen jót teszünk velük és ők is ezt akarják, konkréte kérnek mindentelmúlasztó tablettákat, adjunk be valami injekciót, néhányan elszenvednének vakon, süketen,   a sóst hol édesnek, hol keserűnek, a szalámit narancsnak, a banánt pörköltnek érezvén akár száztíz éves korukig is… És valljuk be, rémesen idegesítőek is tudnak lenni ezek, a szerényfosztogató álalvajárók, a direkt a pelenkából kipisilők, a sunyik, akik a gumilepedő fölé titokban a maszektörülközőjüket simítják be, a szart a pelenkájukból a falra kenik és gonoszul vihognak, sokak-sokak után a hozzátartozók semmi jattot nem tejelnek, márpedig a mi fizetésünket a főnök, a geci alak, a tulajnő, a ppiccsaa, na jaztat keresse meg, ő mindennek az oka, a pénzéhes szuka…
 
Akinek szavakra nincsen szüksége, minek is hallana. A zene az Űr-t is képes betölteni, hát a  Semmi-t, azon is, közeg nélkül tehát, átrezeg. Az angyal süket is, mit a kő. Nézi a zabálásonélvezésben elhízott illatosrasprézett , verejtéktőliszamos kövér testet, amint halálfélelemben tátog annak valami nyílása felé. Elég lenne az angyalnak egy karmával is így-s-így csinálni s akkor ez a nő, mármint a korpusza, a kóma látszólagos tehetetlen béna élőhalottiságában heteken át kórházban, majd mert a 120 kilós testtel otthon senkinek nincsen kedve bajlódni, az ilyen betegek ápolására szakosodott intézményben kerül, s a korpuszba zárt lélek viszont teljesen ép értelemmel figyeli, mi történik körülötte, hallja a hangokat s érti is. Még az ujjak ízét is érzi, amikor a szája körül matatnak valamiért. Állandóan az infúzió felé próbál tekinteni, a látómezején kívülre, mikor is érkezik a Fekete Angyal az injekcióval, a kissé, ismétlen csak épphogy, csak icipicit több az a barbatikum csak éppen annyi, hogy hussshhhh, átlendítse a láthatatlan határon…
 
Az angyalt nem érdekli az ilyesmi, csak megkeresi, felkarmolja és viszi az innen sehogyansem, távozni nem-nem-nem, míg érzékelt, a földipokolnak tekintette s a nővéreket a sátán szukáinak s most nem, nem akarna az Édenből, édesanyái és lányai ezek a nővérek, lábat is csókolna nekik, a lélek? ugyan!-ha valahogy visszavennék, nem, az édesföldilétből, sehogy sem, na erre vannak az angyalnak a karmai és suhhhh, át, föl, ki a mennyezeten, és hiába van földiigaza a relativistáknak és röhögött is a Szinópei Diogyenes, bizony az angyal se marha, hogy a földköpenyen át le törjön fölfelé, hanem a föl az nem relativizálható, hanem ugya a gömbről mindig is fölfelé van, naugye...
 
Szlopácsekné megint a reggeles, éppen akkor érkezik, egy balerina ruganyosságával fut föl a 148 kilós habtest a lépcsőn, reggeli frissmosdás szagú spérvel lefújva, amikor a mentő viszi az egyik éjszakást, oda se néz, azt hiszi, hogy  beteg az, aztán látja a nővérpult mögött, a belsőszobába vezető ajtó küszöbe mellett a pisis nővérgatyát, törlik föl a nővérpult mögét és pisiszag, mi van, mi van, mondják neki mi, elképed, nahát ez a Szabóné, hiszen még ötven sincs, szokatlan ebben a korban, rettenetes, szőőrnyű (kisujjával nyálat ken föl a szemesarkába)  na mindegy, amúgy mizu, minden rendben volt, na és Lovász néni, na igen, Szabóné leágyazott utána még?

 

végmottó: A  Ywquw család köszönetét fejezi ki  Dr Xazz Elvira doktornőnek és asszisztensének Bwxxqwné Kis Szilviának drága halottunk utolsó heteiben végzett áldozatteljes munkájukért.

/ Tschajaga und Roetzschoege Rundschau, szokványos köszönetnyilvánítás a helyi feketeangyaloknak/

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr203219808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2011.09.12. 03:42:01

a pénzeket nem lenyúlják, egyszerűen nincs. már a heti körorvost se tudják kifizetni. meg kórházba se jobb: aki 60 felül bekerül, arra magasról szarnak, felírnak neki valami okosat, aztán ne jöjjön vissza.

magyar-magyar szótár 2011.09.12. 05:44:32

@bs395: Csakhogy az öreg jellennekélőállat nagyon ravasz, főleg a parasszt, azt te is csak hiszed, hogy már mindent kiadott az onokáknak, dehogy, mindig hagy valamit, mert ezek a emberek még hisznek a temetési szertartás lényegében és feltétlenül jelölt sírt is akarnak, meg bizonyos minőségű koporsót és valamilyen papot, végsőesetben komenyistapap [társadalmi temetésg is megteszi nekik, csak legyen
EZÉRT aztán, veled ellentétben, aki ráhagynád, miután a "betgete" [halottszállító szlengben a hulla] elszállították, a személyzet nem csak úgy gondatlanul a következő betegre hagyja a fach-ot meg a szerényt, hanem igen módszeresen vizsgálnak át mindent (azt most, hogy a kártyájáról hogy vetetik ki a pénzeit, nem részletezném, annyira uunalmas trükk, tán még tévériport is volt ilyen főnökasszonnyal, aki hüppögve tagadtaa a gyanúját is az ilyesminek)

Csak értelmiségiek, tanárok, orvosok vannak meggyőződve róla, hogy majd ha semmijük se maradt már, a gyerekeiktől azért az általuk elképzelt végtisztességet megkapják ingyen is.
A paraszt azonban különösen ravasz és akármennyire is jelennekélő állatnak szeretnék láttatni, mindig gondol a jövőre.

Steinmann Lujza 2011.09.12. 16:24:27

@vészmadár (pica pica): hehe, talán épp tegnap említettem én is Dudinak

öregbuksi 2011.09.12. 17:25:32

@magyar-magyar szótár: Mamma /anyósom/
bátyját temettük. Szegény bátyánk olyan koporsóban feküdt, aminek a fedelét mint rác ajtót lehetett nyitni és a felső részén ablakocska, valamilyen meggondolásból. Körül tűl, cizella-mizella és veret, szép meggypiros fa. Szegény Mamma sírt-rít, igen szerették egymást, majd egy nyugodt percében előállt a farbával. Őt, vagy ilyenbe temetjük, vagy ha nem, akkor inkább földfölött marad. Majd következtek a Szótár úr által leírt dolgok, telik rá, megérdemli, legalább ott legyen kényelmes helye stb...stb. Namost! A Mamma 78 évesen ritka tisztán gondolkodó ember, semmi kihagyás, dolgozik, társaságba jár, utazik, de a koporsóból nem enged.

PesszimPista 2011.09.12. 20:51:29

@vészmadár (pica pica): Na ja, de hát folyton-folyvást csak egyre aprózza magát . . .
A mi szórakozásunkra.

Sobri Jóska (régebben pap) (törölt) 2011.09.13. 00:42:25

Egy Anthony de Mello nevű jezsuita szerzetes (akire első Ratzinger picinkét megorrolt) 'Abszurd egypercesek' címen írta élete legjobb - úgyértem legolvasóbarátabb, ami ugye nem jelent feltétlen irodalmi magasanröpülést, de mindenképpen feltételez valódi gondolatokat - művét.

...szomtuggya mé'mondok illyeneket...

Sten-isten! Aranyvirág, ide a legjobbikat!

magyar-magyar szótár 2011.09.13. 04:32:46

@vészmadár (pica pica): @Steinmann grófnő:
Most nyissak Előfizetési Gyűjtőívet?
Amire vágyom inkább, az egy kisbuszravaló Jelentős Író Nagyság körbefuvarozása (ló, kutya és gyerek otthonmarad!) körbefuvarozása az országban, főhelyen a két Kertesz, Imre és Akos. Akos Kertesz ülne középen, mert ő kicsi és sovány. Esterházyt leghátraültetném, hogy az elsőfutómű terhelésének csökkentésére a hátsó üljön meg...

magyar-magyar szótár 2011.09.13. 04:40:56

@öregbuksi: Nehéz dógok ezek. Lélek nélkül a test rögtönazonnal egy még forró, nyirkos anyagtömeg. A sokk miatt az emberre csupa ésszerűség tör, hol is van összekésíztve pl a kendő, gardigány, nem gondolt arra, hogy az ura melyik fényképét tegye az ember a melyik imakönyvbe. A rózsafüzér, az megvan, de azt meg az ember hogy sajnálja! Ugye, rózsafa szemekből, ezüst és míves. Csel, kicseréli egy hasonlóra 8vásári gagyi egy szentév-járásból, Made in Italy) és akkor ez a rózsafűzér úgy vész el, hogy az lehetetlen! Négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre az egyetlen lehetséges helyen, egy puszta betonplaccon, ahol 3 méteről egy nagyobb porszem is szembeötlik, nemhogy vöröslő rózsafűzér és nincsen.

Szakemberek szerint teljesen mindegy, mi volt az anyagtömegben lakozó lélek akarata, az anyagtömegnek nem számít.

Fanni, amikor a szappanosodott bomló anyagtömeget, örökszerelmét a pulóverről ismerte föl, várta a rémes képet s ehelyett valami massza volt, a pulóver, mint felismerhető, sajtszag.

Titkok is ezek, megírni?
süti beállítások módosítása