>>Nem nyugszom, amíg a tanácsrendszert vissza nem állítatjuk!<< Dr Thuma József államtitkár 1990. 1991.1992. 1994. 1995.1996. 1998.1999.2000.2001.2002.
pógármester
A polgármester a francia filmesközhelytár és klisérendszer szerint bohókásan ravaszkás félhülye figura, joviális, enyhén korrupt bácsi, vérbő, szeret nagyokat enni, inni és persze meggyomrozni a szobalányt, meg akit ér nőneműt.
Ezért is írom én pógármesternek. Mert a magyar polgármester , az valami más.
Dr. Ipkovich György polgármester maga is kipróbálta a szippantós autó vezetőfülkéjét Fotó: Szendi Péter |
Olvasóim ismerik szokásaimat, például azt, hogy Tolna felé Moson vármegyéből Nagykáta alól sunnyogok.
Leggyönyerőbben a magyar pógármester a jegyző fogalma felől közelíthető meg.
Akármely bezzegóperenciális, burkus vagy fejlettamerikai államjogásznak, állami alkalmazottnak vagy köztisztviselőnek magyaráznánk, mi a magyar önkormányzati jegyző lényege, sose érti meg.
Ennek az oka az, hogy a magyar településönkormányzati rendszer olyan, mint a Magyar Köztársaság alkotmánya. Vagy a szegénylány ajándéka. Vagy a Trabant 1.1 4ütemű VW copy motorral. Nem visszaállás a polgári települési közigazgatáshoz, miközben persze a tanácsrendszer felszámolása. 1990-ben úgy számolták föl a tanácsrendszert, hogy annak feudális hagyományait ,végzetesen megerősítve inkább, fenntartották. A magyar önkormányzati rendszer megszületése pillanatában reformra szorult volna, de persze erre nem hasznosítható mintát kerestek, hanem a bajor közigazgatási rendszert. Ennek az oka az lehetett, hogy 1990-ben tanulmányútra leginkább NSZK-ba szerettek járni a régiújrendszer régiújtisztviselői. És Bajorország azza volt a múltszázadvég NSZK-jának, mint Karinthia Haider alatt Ausztriának.
Olyan bezzegóperenciális példákkal hozakodtak volna, ahol a polgárias önkormányzatiságnak 500 éves hagyománya van. NSZK-ban teljesen közönséges a 300 éves Rathaus. Olyan Rathaus-ok működnek folyamatosan, melyek faburkolatai és akár tölgyfa lépcseje látta Johann Sebastian Bachot. Ha az ember kevéssé ismert, nem annyira poenos Móricz novellákat olvas megrémülve tapasztalja, hogy a jedzeő mennyire nem a mostani jegyzőkhöz hasonló, hanem inkább modernebb, polgáribb funkció volt. Persze korrumpálható, hogyne! Mi nem az. Van korrupció a bajor önkormányzatiságban is. De nem ez a feudális úrhatnám, mint a magyar pógármesteri rendszerben.
A tanácsrendszer tanácselnökének megfelelő funkció a pógármester, csakhogy a tanácselnököt A Párt és az állami szervek jelölték , majd választattaták meg . Sőt öt sorban ratatatázhatnék a kényszerítő tt-k tobzódtattatásában! Formálisan választatták meg a település tanácsával a tanácselnököt, ez a tanács inkább bohócdoktorok alakú pojácatestület volt a leginkább, hasonlított A Párt vezetéséhez, amidőn ugyanis a település tanácsának ülése bevégezte a napirendi pontokat, a nemodavalóakat, a hülyegyereknek, ostobaparasztnak és egyéb osztályidegennek pl magasfokú értelmiseggnek vagy jelentős művésznek tudósnak kinéző alakokat hazazavarták, és a 2-6 tagból álló valódi belső titkos tanács pálinka és konyakivászat, esetleg a titkárnők csöcsörészése, pörköltek eddegélése, sörözés-borzás közepette döntött a valóban fontos települési kérdésekről, pl hogy az ÁFÉSZ elnöke (A Párt községi bizottságának tagja és oszlopa) az általa elsikkasztott szövetkezeti tagi vagyonból mennyit tejeljen le a község vezetőinek a szemhúnyásért. És egyebek, lásd: Móricz: Rokonok…
Az un. „rencervátás” után a jegyzői kb a volt tanácstitkár funkciójnak felelt volna meg. A tanácsrendszerben az állami főhatalom ültette a tanács nyakába a tanácstitkárt, így kettős hatalmi ellenőrzés alatt állhatott a település. Valamennyire, nem nagyon, tartottak is a tanácstitkártól a tanács vezetői, ott szívatták ahol tudták vagy igyekeztek korrumpálni. A Tanácsi Apparátust (ma a Pógármesteri Hivatal Dógozói-t) a tanácstitkár irányította:
Ez megmaradt a jegyző kezében. Természetesen városokban alpógármesterek és aljegyzők is vannak, nem kevés díjazással és ők is könyékig nyúkálnak a kondérba, de beleállva és gumicsizmában, olykor szívlapáttal.
A bajor önkormányzatiság lényege az, hogy hiába is a német kereszténykonzervatívizmus bölcsője az NSZK tartományai küzül, senki nem kakilja össze magát egy Freystaat Bayern matricás autótól, a katolikusoktól se, a polgármesteri hivatalokban alig lézeng tisztviselő, minden elsősorban a polgári önkéntesség elvén nyugszik, a bürgermájszterok mind valami elismert emberek, akik meléktevékenységként, elsősorban szívügynek tekintvén dolgoznak azért, mert bizalukkal a bürgerek megtisztelték őtet. Az ingyenesség, önkéntesség teljesen áthatja a települések rendszerét. A 30 éves háború óta nem volt komoylabb településreform bajorországban, Magyarországon pedig 1949 óta három településreformban avatkoztak bele súlyosan az állapolgárok település/lakhatási szabad választási jogaiba. Ráadásul nagyjából ugyanennyi iskolapusztítást is lezavartak reform címen -márpedig ez alapvető keményfejűsége a magyarnak: ha pusztul az iskola, pusztul a község, mert a magyar elvándorol oda, ahol az iskola van. Burkus és vallon, szorb és huchduetsch zokszónélkül hagyja a kölykeit schlebus-okkal hurcobáltatni -de a magyar nem! Ha nincs iskola -nincs falu. (Erre jöhettek rá a legutóbbi falurendezési reform Okoska Oktondi Törp-jei, amikoris az iskolarendszer fölszámolásán át akarták lezavarni a falurendezést.)
Szórakoztató lenne a Demszky-féle „Önkormányzati Rendszer” Budapestjében ábrázolni azt a tipikusan mélyen magyar képzeltliberális naív bááábociságot, amivel Bánthatatlan Gábor úrimurizálta és rokonokosította A Kutyáktól Székelt Fő A Város intézményrendszerét.
De a legszomorúbb igazság mégis az, hogy Csajágapuruttyán (a korábbi Röcsöge: a szafttal gyövő fing ugyanis) vagy Kiskúnistenymögén a kiccsibék lényegében ugyanazt csinálták, mint a naccsibék, csak kicsibe.
Az ember ugyanis még csak pógármesterré sem kell legyen Ebrúdfalván vagy Mosonmacskagyökérszigeten. Elég, ha valami hivatalt kap az önkórmánzat 1990. óta megnégyszereződött alapterületű épületeiben. Teszemazt vízmester, legelőfelügyelő lesz avagy a közhaszontalanok (magyarcigányul szegínymunkások) irányítója. Egyből azt tapasztalja: Nemhogy többen fogadják a zaggyisteny-ét, de előre is köszönnek neki. Teszemazt kulturális attaséja lesz az önkormányzatnak, kultuszügyek: Kiderül, hogy a katolikus pap ismeri, csak eddig azért nem fogadta a köszönését, mert reformátusok a zistenatta attasé nagyszülei.
Nahát, Bánthatatlan Gábor is tök’re így járt Budapesten, addig is A Város szellemi életének új java mind a személyesismerőse lett. Jogot végzett Bánthatatlan Gábor, az ELTÉ-re járván többtízezer egyetemi társa lett, csak évfolyamtársa 6000. (tekintve, hogy egyesek 7 mások 9 év alatt se jutottak el a szigorlatig Szellemi Nagyságaink közül. Mások meg TTK-sok voltak, de persze az ELTE kebelén.. Gáborunk azt tapasztalta, hogy kurvasokan kezdenek véle szembejönni folyosókon azzal, hogy szehvuúúúsz Gábor, megvan még a Variant-od? Vagy más, az értelmiségi bolhapiacon 2Ft-ért tucatjával kapható intimpistáskodásokkal (Alízt dugod még? A Kitty tényleg olyan jól szop[ik]?). Bánthatatlan Gábor elsőideje, 1994-ig kétfrontos küzdelemmel telt. Egyrészt az akkori kormány szüntelenül A Várost akarta sújtani valamivel és az Antall-típusú bárgyú, beképzelt, önhitt és nosztalgikus, tragikusan elbaszódott kormányzásnak megfelelően sikerült is mindig úgy Budapesten ütniük meg szorítaniuk, hogy a vidék szívta meg.
A harmadik front akkor nyílott, amikoris az egymástváltó kormányok egyre több államifeladatot passzoltak le a települési önkormányzatoknak .pl a források folymatos szűkítése mellett. Persze ezzel is demszkyn akartak ütni, nadehát A Város nem csak az ország közepe és mindene, de a GNI fő súlyozója is, a kevesebb is több, mint máshol a sosevót (iparűzési adó).
És ez még A Város!- Magyarország egyetlen élhető helye. A többi pestenkívüliségek mind mucsa, röcsöge, alszeg, felcsút és más bóórzalmak, amit A Város lakósága el nem képzelhet.
Ahol pógármester van, ott a lakóság-ot hosszú óval ejtjük, és zuschlagvigyorral sajnáljuk le, avagy amúgy Kádárossan jópapizunk nekik imígyen.
A lakóság a pógármester szemében alsóbbrendű, népség, csürhe, büdöskétharmadok, ordenárék, meg se érdemlik, hogy ilyen pógámesterük legyen, amilyen van.
Az önkormányzatok 90%-ban a jegyző, bár a törvényesség őre lett volna, a gyakorlatban lábtörlőnek használták, majd kifacsarták bádogvödörben és feltörölték vele a férfibudit. (Már a tanácskorszakban is a valódi belső titkos vezetőségben nő alig volt, vagy ha igen, csakis kackiás bajszokkal, nagyevő, nagyivó, nagykontyú, aki bizony bele-bele csípett a fiatalabb irodista lyányoknak nem csak a farába, de a csöcsébe is. )
A pógármester lokális szexuális szimbólum is. A polgármester? –a pógármester főlovainak felügyelője, pervátájának hordozója, kasznárja, kurvapecérje is még lokálisan Hím Nagyság, a falu bikája, azt nem ojtja meg a kínálatból, akire nincsen gusztusa. A pógármesteri hivatalok nődógozóinak a java minimálisan megkisérelte a vezér hím becserkészését. A pógármesternők pedig a fiatal rendszergazdákban látták a hivatal számítógéprendszereinek előremutató fejlesztése-zálogát.
A korai időkben a lakóság egyáltalán nem volt képben a pógármester funkciója felől. A szájaik rájártak még az elnökeltásra. Sejtették az emberek, hogy valamiféle demokrácia van, de azt nem, hogy ha kiderül a pógármesterről, elvette az eszét a sok úrimuri és rokonokozás, nem lehet csak úgy seggberúgni két év múlva. Jellemző a vidékiparaszt oktondiságára, úgy képzelte a rendszerváltást, hogy majd a település lakósága ezután leválthatja a zelnökelást a pógármestert, hogy ez egy állás, amiből ki lehet rúgni az alkalmatlan, a vérnősző, a tolvaj, a ganyé, a neki nemtetsző, a másik bandához, a vót Aranykalász téeszesekhez húzó, a fentiiskolát előtérbe helyező, a részeges, a pápista, az orgonista (Lux zenekar, a Tulipán presszó bitnikei 1962-1977) vagy csak egyszerűen a dógát a lehető legtiszteségesebben végző lokálpatrióta értelmiségit. Aki akár a belét kitehette a szíve mellé a településnek, az se felelt meg mindenkinek.
Sok pógármester, aki országgyűlési képviselő vagy egy időben epizodista volt a Barátok közt-ben, abban a tévhitben él, hogy személyestulajdonságai miatt lett polgármester vagy országgyűlési képviselő. Le kell lomboznom szegényeket. A magyar hajlamos az ellenpártit is megválasztani pógármesternek, ha már OGY-képviselő, úgy van vele, hogy két tűzön is a település vasait tarcsa-ja. Haáát!
A szisztéma különben egyszerű volt: leginkább terrorizálták a jegyzőket. Azt a kiskaput használva ki, hogy az állami főhatalom szerve csak javasolhatta fegyelmivel kirúgását a jegyzőnek, de erről a döntést annak az önkormányzati testületnek kellett volna meghoznia, ami az inkriminált döntését, a törvénytelenséget a jegyző ellenére keresztül erőszakolta. Márpedig ilyen faszagányos jedzőt, akin bármilyen törvénytelenséget keresztül lehet erőszakolni, ha javasolta is az állami szerv, bizony baszott a testület fegyelmivel eltávolítani. Jót röhögtek –és átpasszírozták a jedzőn a következő törvénytelenséget.
Jó kérdés, hogy mindeközben, huszonegyév alatt sajtómunkásságunk mivel volt elfoglalva? A Bástya Nyugdíjas Sakk Kör szerint A Város korrupciós ügyei nincsenek is, és 2009-ben találta föl azokat egy papírújság- aminek nem volt 10ezer előfizetője sem és a legbátorabb fölszorzásban sem 40000 olvasója- majd megvették a Magyar Köztársaság Ügyészségét kilóra.. Nem is lehetne szegény agyvérzsírtolulásos aggoknak elárulni azt, hogy a Hagyó -botrány még a BKV-korrupciókban is a jéghegycsúcsa egy szilánkja. Sőt, a korrupcióban a megalapozottság és a még ésszel felfoghatóan egyszerű, legegyértelműbb disznóságok 1994-ig történtek. És úgy, hogy ezekről Bánthatatlan Gábornak fingja se volt, nemhogy egy bárgyú LMP-nyi báááboci gondolata…
Mert Ön, kedves olvasóm, ha pógármesterré lenne, és jönne az a sok-sokbarát, előre tudná, hogy azok, már mint A Pógármester barátai, miként viselkednének? Amikor a gimi vagy az egyetemi koleszbuli óta nem is beszéltek? Csak Iványi Liberálislelkész Gábor, vagy hatszor hozta kellemetlen helyzetbe Bánthatalan Gábort. 1994-ig csak tanulóévei voltak Bánthattalan Gábornak: azt kellett megtanulnia, hogy nem minden szakállas-kardigános ember feltétlenül & különösen műűvészi elme, pl kupecek, korrumpátorok és lopcsalnokok is hordhatnak Lennon-szemüveget és beszélhetnek hehezetes, kényeskedő pesti tájszólással, nem csak vidéki túridanik. Sőt, pont a 90-es évek elején rasztahajúak, poszthippi coffosok, az altercsávókorabeli , de kihízott öltözékeikben feszengő kisaczélok, kiserdőspéterek és kismajortamások eredetitőkefelhalmozásának a kora volt ez. A rokkerek meghíztak és többkamionos szinpadtechnikai kölcsönzőcéget gründoltak, de a 80-as évek altercsávói inkább preferálták a rózsadombi villa gyűjtést vagy a százmilliomosság egyéb útjait, pl a Hidegkúti’t.
A Lázár műbalhé kapcsán senki nem okult. (Egy kb 25 millát ha érő használt sportlimuzintól jobban össze kéne szarni magunkat, mint Gyurcsány újonantan 77milláért vett S8-asán és a még 3 A8-ason (ebből egy használtan, páncélozottan került a Reformok Egyetlen Letéteményese személyi flottájába) . Nem konkrétan az a baj Lázárral, hogy ezt a proccos ostobaságot elkövette. Még azt is elismerem, hogy jó balhé dacolni a gyűlölettől elvakult sajtómunkássággal, hagy forrjon föl az a vérzsír a lomha érhálózatban. Az a baj, hogy magyar pógármester élből, alapból, eleve, gyárilag nem alkalmas felsőbbvezetési funkcióba.
Kósa Lajosnak legalább volt némi önismerete erről. És barátjának, Botka Lászlónak (akit szintén udvaroltak volna országosfunkcióba bizonyos maszopos erők) is Szegeden. Bánthatatlan Gábor volt az SZDSZ-ben az utolsó régi valóbani liberális eredetiművelésű SZDSZ-es. Még 2000 körül felismerte azt, hogy az MSZP nem a FIDESZ-t látja ellenségnek, hanem az SZDSZ-t. A FIDESZ-t csak lenyomni akarta az MSZP, mert bíztak abban, hogy a többit majd a takonyok önmagukon bevégzik. Az MSZP igazán fő ellenségének a régi SZDSZ-t tekintette. Bánthatatlan Gábor egy igazi régi bolsevik csapdába eset bele: Az „SZDSZ” posztmaóista vezetése három hónapra próbaképpen odalökte neki a párt gyeplőjét és gyorsan, mielőtt még A Gábooor mehetett volna egyáltalán valamire, visszavették azzal, hogy „Látod, neked se sikerült!” Demszky a maga romantikus módján 10 évvel ezelőtt még látott lehetőséget a két liberális párt racionális, politico-pragmatikus érdeken alapuló összefogására. A 10 évvel ezelőtti FIDESZ (vagyis az a párt, amire gondolva most legutóbb szavaztak az emberek erre a, mint kiderült, tök ismeretelen „FIDESZ”-re…) ugyanis velejében még liberális párt volt. Némán, csöndben, az íróasztalfiókban folytatták Bokros monetáris reformját, csak a szájukkal szidalmazták. 2000-ben még csupán retorikai szinten nem voltak liberálisok. Nem tudom, csak tippelem, mire gondolhatott Bááboci Gáábor. A jókisfiúfrizurás. Talán arra, hogy a közeledés -mert hagy kérdezzem: miért is miért is lett vona ördögtőlvalóbb a paraxisában liberális FIDESZ-hez közelíteni, mint , ugyan kurvás leszóló duzzogással, de deepthroat-ozni az MSZP-t, ami közben az MSZP az „SZDSZ” elveszejtésére tört?( Nem ismernénk olyan házasságokat, amikbe valamelyik fél eleve a partner megsemmisítése, kizsigerelése, lenyúlása céljából lép??)
A pógármester azért alkalmatlan az országosszintű, államivonalú vezetésre, mert a jó polgármesteri munka lokális. A pógármesterségben való kipróbáltság lokális vizsga, nem országosan érvényes jogosítvány. Ha valaki annyira báboci és naív, hogy bekajálja, motorkázni Budapesten csak hajtási-engedmény dóga, az az ő baja, meg akinek esetleg az autóját vagy arcát a rutintalan balfasz „motorkázása” közben öszetöri.
A pógármesteri munka lényege a lokális személyes-ismertség.
Egy állami vezetőt képtelenség személyesen ismerni, őróla majd a magyar sajtómunkásság interpretálja a sok hülyének nézett, szerinte speciális kommunikációs képességekkel tudatmódosítható pógárnak, mit csinál, de egy falu polgármesterének a munkája még kommunikációs közvetítés nélkül is, közvetlenül átlátható.
Demszky pocsékrossz polgármester volt, de a sajtómunkásság szemében kedves, jópofa és tevékenységét a meghatározó orgánumok ekként is interpretálták. Magyarország meghatározó sajtómunkásai szívből és igazán, nem csak észből [by Rokonok…] nyaltak Demszkynek.
Ez totális benyalás alacsonyabb helyiszinteken, pl Hódmezővásárhelyen is előfordulhat. Eleve egy településen a Helyi Harsona vagy a Tribune of Tschajagh-Roetschoege a pógármesteri hivatalban készül és pl. a fk. A Jedző, a főszerk. az iskolaigazgató béneje (a könyvtárosnő, akit dug a diri) ésígytovább. Demszky helyi Harsonája volt pl Az Élet és Irodalom. Kizárólag nyalták és nyalták Demszkyt, fényezték dédelgették, illetve a „kritikák” affélék voltak, mint a Népszabi MSZP-kormány kritikái: „Miért ilyen engedékeny A Gabíí az ellenségge-ee-el?" "Miért nem a fejit üti a taknyoknak, méert csak a lábait rúgdaljaa?” Demszky egyetlen olyan kritikát sem kapott Édes (és most Búsmagyarsorsú ) Hazánk fő eszetokjai , amiből okulhatott volna. Azt elképzelem, mert szokása ez pógármesterek barátainak, hogy valaki steak-sütés közben, a grillpartin, szvingereléskor testüregváltás közben odaszólt [1992-ben] A Gábornak Újságírásunk Fő Eszetokja, hogy nézd már meg, mik folynak A Város szoc[iális]otthonaiban!
Megsúgom: A Város szociális otthonaiban 1990-94. között nagyban folytak ugyanazok, amik bárhol az ország kisebb szociális otthonaiban kicsiben.
Sokan pl azt hiszik, hogy Lázár János hódmezővásárhelyi pógármesternek lehet szólni. Hogy valaki bicskamellől, miután sziveskedett neki a Hóderté balhé részleteivel, odaszól még, bazmeg, a fasznak hergeled a mocskokat, vegyél egy VW Caravelle-t, úgyse értenek az autóhoz ezek a beképzeltek, az Krúdy Gyula hírlapíró volt, aki még értett a lókupecség fogásaihoz, tudta a kasszírosnők és zenész cigányok titkait meg azt, hogy még miminden is marad úrfiakkal ibolyászó diák leánykák után az erdő mélyén… A mai sajtómunkás Multivan-nak (vegyeshasználatú 6 szem tgk, Izom Tibor presszós csicskája fuvaroz ilyennel élőhúst vagy göngyöleget) téveszt a luxus kisbuszt, ami a Caravelle, ez is elporoszkál 160-nal és útközben az asztalkájánál dolgozhatol.
Egy pógármester gyakran pógármestersége első három hónapja végén, de legkésőbb 2 év múlva már nem hallgat senkire. Hacsaknem az asszony el nem kezdi basztatni, hogy megint le kéne cserélni a bútorokat, meg kéne egy másik nyaraló, de most már nem az unalmas alföldi gyógyvízhelyen, hanem valahol a hegyekben, meg a lyánynak egy gárzón az egyetemivárosban, meg a fiúnak intézhetne valami igazgatótanácsi vagy FB-tagságot.
A pógármester, amikor az országospolitikába belecsöppen, ugyanazzal a szupersarkított 9:16 arányú óriás PDTDi-HDMI képernyőjével forgatja magát, mint kicsiny szaros falujában, ami a legkisebb budapesti kerületben négy utcahossz. A Podmaniczky utca háztömbjeiben több ember lakik, mint valamely kies dunátúli városkánkban. Ráadásul a pógármester fölött senki nincsen, csak az atyaúristen. Ha fejlet liberális és zattejjista, akkor még a zúristeny se parancsolhat neki. A Párt kommiszáriosa ugyan le-lebassza, mint a pengősmmalacot, megfenyegeti, hogy a következő választáson majd mást támogat, de ez a pártkommiszários úgy megy el, ahogy jött, újra kisüt a nap, újra rá lehet egy nagyot húzni a titkárnő Bejácska tengernagy ésámde forró picsájára, elő lehet kurjantatni a kocsit, ki lehet vitetnie magát a vadászházba és meg lehet kérdezni Joli nyanyától a szakácsnénitől, hogy mi a mai kínálat.
Viszont az országos poltikában a pógármester, hacsaknem Bánthatatlan Gábor, akit A Város népe annyira megszokott már, mint a kutyaszartól síkos járdákat, amiken csak vidéki határozói-jelzői költő kovbojcsizmája sikanóz, ámde a derék és művelt pestinép már odaseszagolva, reflexből nem lép bele a döglöttgalamb tetemébe az ötödetizedébeee rehabilitált Zsidó Belváros négyzetméterenként egy liter kutyahúgytól szagló díszkövezetén. Sőt, ha egyáltalán rá merne mutatni a két hete oszladozó galambtetemre, lebarmol, hogy mért nem inkább a Dumaszinház portálját figyelem, hátha feltűnik valamelyik ganyé a náci Fábry istállójából , a szemetek (stb jóoldali modorosságok).
Nas és? Megyen valamit előrébb a világ attól, hogy most a pógármester tökismeretlen arczképébe néhány ceruzafirkányit ejtettem? Nem. Tanult Lázár? Nem. Tanult Demszky példáján a jóoldal? Nem. Azt hiszi Jávor Benedek, hogy majd ha ő pógármester lesz, lekerülhet az ó-ról a vesszó s a lágy l-hang meg bele? Nem. Azt hiszi Schiffer Pál, aki ezek szerint még a nagyanyja életregényét se olvasta, hogy majd a „párt” a rossz lelkiismeret fázisát elkerülheti? Hogy ez így, egy csettintésre, néhány hehezetes hangokkal kényeskedvén előadott álszent-iberális lózungokkal paszományozott oratio-ban megváltozhat. Hogy őnékik majd nem lesz hirtelen sok ismerősük s nem bukkannak fel mind a rokonok? A jelenlegi köztudatban a pógármester provinciális csökevény, S addig A Város mitsem okulhat, amíg rá nem jönnek főeszetokjai, hogy A Város nem az egyetlen élhető hely a kurvaországban, csupán locus, hely, sőt: többhely konglomerátuma. Hogy A Város nem több: porovinciák alkotta provincia. Csajágon a fingot röcsögének mondják, A Városban meg szellentésnek még egynémely régi budai polgár talán, de a lényeg az a lényeg: ugyanaz mindenütt: nem a pógár van a pógármesterért, hanem a pógármester a város szolgája, havagyis (de ehhez már az időnek, korszaknak csudálatos harmóniája is kell) vőlegénye. És itt az ismétlőkör bezárul, megírtam ugyanezt kékben a Demszky Menyasszonyában.