Ez a 16. sajtószabadság cím a bloghún. Ráadásul a 15-iket is én förmedtem.

"Jó, hát, akkor majd ezentúl nem igényelhetünk ki a rádiógarázsból autót, hanem vennünk kell egyet a káefténknek."

/Szegvári Katalin reagálása  -valamikor a médiaháború első szakaszában, 1993. körül/

"Ha Önök nyernek, Önök nyernek. De ha Önök veszítenek, akkor mi is veszítünk!"

/Szegvári Katalin az MSZP-hez, 2002. elején./

 

Megérdemlitek ezt a médiatörvényt!

/Mong Attilla/

 

1. cikkely

A sajtó szabadsága alapvető egy demokratikus társadalomban. Minden kormányzatnak támogatnia, védenie és tisztelnie kell a média változatosságát minden formájában és politikai, társadalmi, kulturális tevékenységében. A magyar médiatörténetben mind a mai napig soha nem volt olyan nyugodt időszak, amiben az Állam, il Főhatalom, erőszakszervezetei, kormányzó párt, a kormánnyal lobby-kapcsolatban álló gazdasági társaságok ne kartak volna beleavatkozni a sajtószabadságba. [Egy időszakban pedig speciálisan gazdasági társaságok voltak kormányon is, méghozzá a kormány-nak, mint olyannak a látszat (PR) tevékenységbe züllesztésével.]

2. cikkely

A cenzúrát teljes mértékben fel kell számolni. Garantálni kell, hogy a független újságírást a média egyik ágában sem fenyegeti üldöztetés, elnyomás és politikai vagy szabályozó beavatkozás a kormányzat részéről. A nyomtatott sajtó és az online média nem lehet állami engedélyek alá rendelve. Az onlinemédia oly mértékben vonható állami felügyelet alá  , hogy még a sajtómunkásság meghatározó részére ízlése szerint  jóoldali és megfelelő kormányzás alatt a kommentelést is államilag ellenőrizhető regisztrációhoz kötötték, nem csak a blogolást. Kvázi blogok (azaz szolgáltató fiók-szolgáltatói) pedig orgánum-ként regisztráltatták magukat. Online szolgáltató „szerkesztősége” nem csak un statgépek segítségével, de bármilyen egyéb módon a blogokba betekinthet, nempublikus vázlatot olvashat  sőt a forrás IP-címe alapján különböző ímélcímekről regisztrált blogokat egybe statgépezhet. Ésígytovább. Jogi szempontból értelmezhetetlen, megfoghatatlan gumifogalom a netokratív jófeltételezés szükséges ahhoz, hogy az ember hinni tudjon abban, hogy adatai nem kerülnek politikai célú felhasználásra, kigyűjtésekbe, statisztikákba, címjegyzékekbe.

3. cikkely

Az újságírók és a média jogát az információ és a vélemények gyűjtéséhez, terjesztéséhez nem lehet fenyegetni, korlátozni vagy büntethetővé tenni. Eddig kivétel nélkül, a 21 éves demokrácia bármely kormánya alatt ért nyílt fenyegetés újságírót a mindenkori kormányzat részéről tényfeltáró tevékenysége miatt. Nem kap vagy csak lényegtelen forrástól nyilvánosságot olyan független szervezet, ami politikaielfogulatlanul bármelykormányzás alatt egységes norma szerint vizsgálná a sajtószabadságot korlátozó állami és a „vonal alatti” (pl gazdasági vagy alvilági körök részéről)  beavatkozásokat vagy kisérleteket. A sajtószabadságot védő civilbátorság Magyarországon ciklikus, és ha a meghatározó sajtómunkásság ízlésének és egzisztenciális érdekeinek megfelelő kormányzás van,  a sajtószabadság védelme is szünetel, az ezirányú sajtóérzékenység a nullához közelít. A  magyar sajtóómunkásság képtelen megszabadulni rossz szokásaitól, folytatólagosan "olvasói leveleket" gyárt, az onlinemédiában bloggernek álcázott fizetett payolákkal  dolgoztat, akiket a naív fogyasztó "blogger"-ként ismer. A magyar sajtómunkás ide oda csúsztat mércéket, forgat el tetszése szerint, toligál határokat és ebben a magyar onlinemédia ráadásul még sepcializáltan is hagyományhű.

4. cikkely

Az újságírók forrásainak védelmét szigorúan támogatni kell. Szerkesztőségek vagy más munkaállomások átkutatása, az újságírók kommunikációjának megfigyelése vagy lehallgatása az információk forrásainak felfedése céljából vagy a szerkesztői titoktartás megsértése – elfogadhatatlan.  A Google mint világpiacvezető „szolgáltató” különféle szűrések alá veti még a magánlevelezéseket is. A terrorveszélyre való hivatkozás pedig nem csak a részben sajtószabad Oroszországban, de Bezzegamerikában és bárhol máshol is olyan gumifogalom, ami bármely állami szűrést legalizálhat.

5. cikkely

Minden államnak garantálnia kell, hogy a média a tevékenysége során élvezi egy [a]  független igazságszolgáltatási rendszer és a hatóságok teljes védelmét.  Magyarországon az elmúlt 21 évben eddig ez a pont csak részben teljesült. Ez különösen érvényes az újságírók és munkatársaik fizikai bántalmazástól és üldöztetéstől való védelmére. Magyar specialitás, amit az évszázad[ok] óta szabad bezzegóperenciális sajtómunkás nem is képes értelmezni, az újságíró szakmai ignorálása: hivatalosan senki nem üldözi -csak elmehet kapálni, ha nem akar éhendögleni.  Mindezeknek a jogoknak a megszegését, illetve a megszegésre irányuló fenyegetéseket az igazságszolgáltatásnak alaposan ki kell vizsgálnia, illetve szankcionálnia.

6. cikkely

A média gazdasági önállóságát és függetlenségét nem veszélyeztetheti az állam, az állam által felügyelt intézmények vagy más szervezetek. A magyar állam (helyesebben : a mindenkori aktuális kormányzat) folytatólagosan beleavatkozik a médiapiac szabad versenyébe, nyílt vagy ami még rosszabb, burkolt [fedett] politikaimegfelelésért cserébe.  A gazdasági szankciókkal való fenyegetés elfogadhatatlan. Magyarországon a sajtómunkásság ugyan koronkint a szabadpiaci verseny szentsége mellett orál, ámde ugyanazzal a szájával állami szubvenciókat követel és ami mégrosszabb, ezek megvonásában vagy kisebbítésében politikai szandékot mutat ki, ez mindenkori főérve. 21 éve a mindenkori kormányzatok ezen támogatások adagolásával is beavatkoznak a média lét-és piaci viszonyaiba. A gazdasági magánvállalkozásoknak tiszteletben kell tartaniuk a média függetlenségét és tartózkodniuk kell a nyomásgyakorlástól valamint a hirdetés és a szerkesztőségi tartalom közötti határ elmosására irányuló tevékenységektől. Egész Európára jellemző, hogy gazdasági társaságok egytételben kilóra vesznek meg sajtómunkásokat [Év Autója díj] vagy egyenként. Még Európában sem jelenik meg kötelezően a vonal alatti sávokban a szponzoráltságot jelző (X) nemhogy Magyarországon, az onlinemédia pedig a gazdasági vagy politikaipayolák hawájja [európánkívülies enyhelye]. Szintén magyar médiaspecialitás, hogy egy orgánumnak van valami messzi külfölditulajdonosa, de egyébként az orgánumot saját tulajdonaként olyan civilnek álcázott szervezet kezel, ami konkrét politikai párthoz köthető, miközben az orgánum fejlécén önmagát függetlenként, sajtóbeszélgetésekben pedig a messzi külföldi tulajdonaként definiálja. A magyar demokráciia 21 éves gyerekbetegségének számít az, hogy a civilszférába politikaiszervezetek polipizálódbnnak bele és a magyar méda szelektíve, igen sokszor a valóban civil kezdeményezések rovására ezeknek az ál-civil szervezeteknek ad teret (mert ezeknél pénz is van, méghozzá politikai eredetű.)

7. cikkely

Az állam és az állam által felügyelt intézmények nem gátolhatják a média és az újságírók információhoz való szabad hozzáférését. Kötelesek támogatni őket információszolgáltatási szerepükben.  21 éve a mindenkori magyar kormányzatok kényük –kedvük vagy hozzá még a legjobb tudásuk   [ha volt nekik ilyenjük] szerint gyalázták le ezt a cikkelyt.

8. cikkely

A médiának és az újságíróknak joguk van az összes hírhez és információforráshoz való szabad hozzáféréshez, beleértve a külföldi / nemzetközi forrásokat. Maga a magyar sajtómunkás a két kezével is részt vesz a gazdasági ésvagy politikai érdekeket kiszolgáló szelektív tényfeltárásban és kezelésben. Újságírói munkájuk ellátása érdekében a külföldi újságírók számára haladéktalanul biztosítani kell a vízumot, akkreditációt és a további szükséges dokumentumokat. Tekintve, hogy Európa újságírói nagymértékben lesajnálják Magyarországot, a magyar sajtómunkásság kormányzatioldaltól függetlenül egyfajta „nyugati sajtóvélemény”-szerepében is tetszeleg, nem csak az emigráns újságírás részéről, sőt, az online média és a fordítógépek segítségévfel saját exportvéleményét import függetlenvéleményként közli.

 

Egyáltalán a magyar sajtómunkásság főbaja az, hogy a lágydiktatúrában megszokott  véleményvezéri szerepéről viszonylag már demokratikus (még képlékeny) demokráciában is képtelen leszokni  -ennek a helyzetnek az is oka, hogy a rendszerváltás környékén újságíróknak látszó személyekből lehettek politikusok is  és a kapcsolatitőke korruptíve (a  Hamvas Béla által is tárgyalt eszmei korrupciót ideértve)  működhetett zavartalanul.  Ahogy a zeneiparban a nagy Erdős halála után a sokkiserdős  , a kultúrában az egy nagy Aczél után az ágazatonkinti sokkisaczélok  demokráciáját  alakították ki, a politikaivezérlést is sokkislakatosok által képzelték el minden oldalon. Aztán ez a gyakorlat hol kardélre hányódott, hol meg észre se akarták venni  ... Versa pedig az fordulhatott elő, hogy a leselejtítődött politikust az újságírótársadalom simán betagozta. (Bezzegóperenciálisoknak ezt egy politikai tóksót kedélyesen anekdotázva  vezetgető Helmut Kohl-lal szemlélteném.)

A magyar sajtómunkásság az un „rendszerváltás” után is megtartotta királycsináló szerepét. Döntően befolyásolta az 1994-es választások menetét (a szakértői kormány követelésében ill a horthy-fasiszta restauráció rémeivel való fenyegtés -> visszaaszocializmusbakarásra apelláló propaganda) Részt vettek abban az elutasító kampányban, ami miatt a Meciár-ral VízLépCső[d] ügyben kieggyezni óhajtó Horn Gyula „belebukott”  -> Csak a választásimatematikának köszönhetően „nyert” a FIDESZ. Az Élet és Irodalomban megszellőztetett Czégé-botrány körülíróan és utalóan Horn ellen kifutó politikai játék része volt, az Élet és Irodalom eszköz (médium) volt az MSZP belháborújában.  A választások után kezdődött Magyarországon a médiaháborúnak az a szakasza, aminek gondosan megválogatott részleteit a külfödi  sajtó is ismerheti (ez tükröződik a Freedom House Fél Szabad –minősítésében) ÉS ennek a rég bedöglött háborúnak a folyamányai a mostani „médiatörvény” és az, hogy ennek a jogitákolmánynak legsötétebb beteljesülése aztán valóban jogos Fél Szabad minősítést eredményezhetni (Tehát nem a Nem  Szabad, hanem a Részben Szabad minősítést). A bibliában is benne van, hogy aki koszos disznólábat emel, elviheti az orbánc -de a magyar sajtómunkásság akkor sem okul, ha a bőrén tapasztalja, hogy mégis tartania kéne magát, nem csak orálisan (álszemérmes nyilatkozatokban, miszerint ááá, mi nem is vagyunk királycsinálóak) hanem tettekben is. Aki korpák közé keveredik, megeszik a disznók. A libák tengeréből is kifalja magának a disznó a merészet. Ha mást nem, a döglöttet megkapja. Nemmellesleg Oroszországban , ahol valóban Részben Szabad a sajtó (nem pedig Nem  Szabad, mint Kínában) bele is halhat az újságíró a politikai másvéleményébe. 

 

2002. után sem szűntek meg az állami beavatkozások, sőt, két esetben a televíziózás piaci körülményeibe avatkozott bele a politika, közben pedig az online médiába fektetett [ideiglenesen, a megfelelő  tunningolásig] pénzt és az így kialakított monopólium azóta is olyan súllyal vállal informális (fedett) politikai szerepet, hogy még szabvány politikai pártot is képes volt alakítani, de nem ám izlandi típusú bohócpártot!

 

9. cikkely

Minden állam nyilvánossága számára biztosítani kell a szabad hozzáférést az összes nemzeti és nemzetközi médiához és információforráshoz. Sajnálatos nyelvi korlátai is vannak a hozzáférésnek. Így a magyar sajtómunkás kénytelenül is tolmácsa sajátmagának, nem csak előremegfontolt hátsószándékkal.

10. cikkely

Az állam nem korlátozhatja az újságírói szakmába való belépést. Magyarországon az újságírószakma sajátos feudális [manufakturális] céh-szerűséggel dönti el, ki lehet újságíró és ki nem. A magyar újságírószakma nem vesz tudomást az újmédiumról, az internetes újságírásról, bár az újmédiumban dolgoznak papír vagy másalapon akkreditált újságírók. Ez vezet ahhozb a felemás helyzethez, amiben exhas döntik el egy internetes újságíróról, hogy az blogger/nemblogger. A források kezelése (a médiacsapok) méret és korszerűség szempontjából is egy bizonyos irányultságnak megfelelőek. Ezen irányultságnak van egyik és másik oldala, de harmadikszempontú vélemények alig kaphatnak teret. (Bár orálisan minden orgánum függetlenként definiálja magát.) 

Gyakorlatilag az az ifjú sajtómunkás, aki a nemmegfelelő oldalon tevékenykedne, jobb, ha fog egy ásót is, kimegy a kiskún pusztába és ott szépen elássa magát egy gyomfojtotta pezsgőszőlőültetvény szélén a burgyinban. Ha viszont ezt megírná, vigyázzon, mert jóoldali interpretációkban úgyis hangozhat, mintha őkelme akarná ellenfeleit elásni. 

A magyar sajtóban pl rosszoldali nemegfelelő újságíró nevét érv helyet használják [-> bájerzsótozás ill. debreczenijózsefezés ]. Szép példa az, hogy ma a jóoldalon Ablonczy Bálint jegyzete [elemzése] a médiatörvény-ről annak ellenére nem kap figyelmet, hogy egyébként „a jó ügy” szempontjából még hasznos is lenne e jobboldali ellen [mármint „médiatörvény" elleni]vélemény.  

A szakképzés ezirányban impotens. Szántszándékkal, de a szükséglethez mérten orbitális létszámban  képeznek a pályára nemalkalmas újságírókat.  Hat újságíródiplomától sem lesz valaki újságíró, de jó íráskészségű szakközépiskolai végzettségű viszont lehet újságíró, ha megfelelő politikai oldalra húz és egyébként több, mint zseni, viszont hajlandó eljátszani egy darabig a veszélytelen hülye miszterbént. [ Tettesd a Hülyét Ha Jót Akarsz Magadnak -mozgalom ] Nem volt még olyan kormányzat Magyarországon, ami ne vétett volna a Charta ezen pontja ellen. Igen kedvelt műfaj az, amikor  egyszerűen a kormányküldöttség gépére már fel sem engedik a különben sem meghívott  ellenzéki újságírót. Ezekről a gatyarohasztóan burleszkes esetekről a magyar sajtószabadságvédők ízlésük szerint számolnak be vagy hallgatják agyon.  Illetve kivétel ezalól a jógyerekmédia, ha a [Rosszoldali  Orgánum] újságíróját a Reformok Egyetlen Letéteményese felejteti le a listáról, akkor az egy vidám, szórakoztató cikkcsi lesz online, ha viszont a Gusztustalan Törpe, akkor „nagynemzetközivisszhangot” kiváltó sajtópaláver kerekedik.   

 

European Charter on Freedom of the Press

Article 1

Freedom of the press is essential to a democratic society. To uphold and protect it, and to respect its diversity and its political, social and cultural missions, is the mandate of all governments.

 

Article 2

Censorship is impermissible. Independent journalism in all media is free of persecution and repression, without a guarantee of political or regulatory interference by government. Press and online media shall not be subject to state licensing.

 

Article 3

The right of journalists and media to gather and disseminate information and opinions must not be threatened, restricted or made subject to punishment.

 

Article 4

The protection of journalistic sources shall be strictly upheld. Surveillance of, electronic eavesdropping on or searches of newsrooms, private rooms or journalists’ computers with the aim of identifying sources of information or infringing on editorial confidentiality are unacceptable.

 

Article 5

All states must ensure that the media have the full protection of the law and the authorities while carrying out their role. This applies in particular to defending journalists and their employees from harassment and/or physical attack. Threats to or violations of these rights must be carefully investigated and punished by the judiciary.

 

Article 6

The economic livelihood of the media must not be endangered by the state or by state-controlled institutions. The threat of economic sanctions is also unacceptable. Private-sector companies must respect the journalistic freedom of the media. They shall neither exert pressure on journalistic content nor attempt to mix commercial content with journalistic content.

 

Article 7

State or state-controlled institutions shall not hinder the freedom of access of the media and journalists to information. They have a duty to support them in their mandate to provide information.

 

Article 8

Media and journalists have a right to unimpeded access to all news and information sources, including those from abroad. For their reporting, foreign journalists should be provided with visas, accreditation and other required documents without delay.

 

Article 9

The public of any state shall be granted free access to all national and foreign media and sources of information.

 

Article 10

The government shall not restrict entry into the profession of journalism.

 Függelék:

Független Nyugati Sajtókörök számára az alábbi játékos reprezentációban szemlélteném a magyar sajtószabadság  helyzetét, csak az a baj, hogy nem tudom megoldani á fotosoppó a csokiszínnek a vérszín felé való ügyes kis eltolását.  Megjegyzem, nem volt lelkem odaírni azt a hazugságot, hogy Magyarországon minden gyermeket vernek.

http://www.bonniebonnielass.com/storage/poppy%20smeared%20in%20chocolate.jpg?__SQUARESPACE_CACHEVERSION=1269800424333

Magyarországon verik a gyerekeket.

Hungary beat their children.

Hungariako hit haurrak.

匈牙利孩子。

Ungverjaland högg börnin.

Венгрия ударил детей.

 

"Ne tedd velem ezt Anyu, ne engedd! Ártalmas ez nekem!"

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr802575824

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kormánysajtót akarunk! 2011.01.11. 12:19:36

"Rendet akarunk", "Nem lesz puccs", "Éljen a kormány", "Taxik haza", "Alkotmányos rendet", "Mi vagyunk a többség" - ezek a kiáltások hallatszottak leggyakrabban a Parlament előtt vasárnap dé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2011.01.11. 13:26:20

Az utóbbi hetekben a kelleténél kicsit többet olvastam erről a témáról, mégis valami kínzó hiányt érzek az egész történetben. Alapjában véve magával a törvénnyel is rengeteg bajom van, de legfőképpen a róla való beszélgetés zavar. Alapvetően kétféle értelmezést olvastam a törvényről:

a) Jobbos: A balos újságírók és politikusok, akiknek semmi sem drága, ha arról van szó, hogy a befolyásukat megőrizzék, ismét rárontanak a nemzetükre: nyugaton árulkodnak, hogy bemocskolják az emberek érdekeit képviselő kormány törekvéseit.

b) Balos: A paternalista, antidemokratikus, populista, stb Orbán nem tudja elviselni, hogy nem uralja a magyar média egészét, ezért a túlhatalmát kihasználva most ráteszi a mancsát a szabadság zálogát jelentő magyar nyilvánosságra.

Ha tényszerűen nézzük és a szónoki mázt meg a költői túlzásokat levakarjuk róluk, mindkét értelmezés igaz valahol, csak véleményem szerint az a probléma velük, hogy nem ez a lényeg. Felesleges azt hinni, hogy a mai felfokozott nemzetközi helyzetben a jelen pillanatban bármelyik nyugati véleményformálót komolyan érdekelné a magyar sajtószabadság helyzete. Az is igaz viszont, hogy az ilyen botrány kiváló alkalom, hogy a takonypócokat a helyükre lehessen tenni és a jelek szerint sokan vannak az EU-ban, akik nem haboznak élni ezzel az alkalommal. Sokkal építőbb lenne azzal foglalkozni, hogy kik, miért akarják helyretenni a takonypócokat meg arról, hogy hol van a takonypócok helye. Most pl. azon gondolkodom, hogy a magyarországi megmondóemberek azért nem foglalkoznak ezzel, mert nem is képesek a dolgot ebből a szemszögből látni vagy képesek, de leszarják, mert fontosabbnak érzik amivel éppen foglalkoznak.

A függelékhez: Kár bajlódni a Photoshoppal, nyugodtan írhattad volna, hogy Magyarországon kakiszexre kényszerítik a gyerekeket és akkor a fotó színei jók, ahogy vannak.

magyar-magyar szótár 2011.01.11. 13:46:28

@ifsz: Mindamellett, hogy a csokohlizmus felfogható örömszerzési formának (és akkor ezzel a Frick László Emlékzenekar vágódeszkájára csafflancsoss téma)
egyébként van olyan harmadik (c-) variáció, amit óhajtasz, és D,E és K,L,M verzió , csak nem kapnak hangot, a címlaptündér se veszi észre. a csataazajban csak a legélesebb visongások meg woooffhh-basszusok törnek át, ééérdekes módon a jóoldali gyerekek nem Ablonczy Bálintoznak, hanem bójerzsótoznak szokás szerint.

Arra gondolok, a kislány szeme alá kéne emo-szín rúzzsal két nagy monoklit hoaxálni, hömm?

2011.01.11. 14:49:13

@magyar-magyar szótár:

Nyilván van ilyen, inkább általánosságban értem, hogy amiről leginkább szó van, az nem a lényeg, a média valahogy mindent úgy tálal, mintha mindenki a magyar logika szerint gondolkodna.

Amúgy ha már kívánságműsor van, olyan cikkekre vágyom, amik tótawés keresetlenséggel, de nála jóval szélesebb látókörrel néhány kulisszatitkot ismertetve áll neki a témának. Meg persze legyen benne valami dráma is - mittudomén, Németország azért haragszik annyira, mert túl sokat kokettálunk az oroszokkal a megkérdezésük nélkül - vagy valami ilyesmi. Tulajdonképpen nagyon jó bulvárfogyasztó lennék, ha lenne valaki, aki kellően komolyan veszi ezt a műfajt.

A kislánnyal kapcsolatban lehet, hogy érzékenyebb (illedelmesebb) megközelítést kellene alkalmaznod, pl. semmiféle kislány, csak egy félig széttaposott játékbaba a képből kigyalogló véres / csokis lábnyomokkal - azért jutott eszembe, mert a civilizált nyugati médiában csak olyankor szabad sérült / bántalmazott gyerekek képét használni, ha adományokat gyűjtesz, egyébként csak utalhatsz a tényállásra.

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 03:14:32

@ifsz: A kulisszatitkok nagyon nyami téma. Ugye, ez a kakisbugyis újságíró esete, aki kakisbugyifeltárással foglalkozik. A sajtóléksz.

Igen, a nyelvikorlátokon túl is vannak akadályok, versa pl Magyarországon sok-sok zónijósszinten bevált reklámkampány már nem hat, pl a magyar háziasszony nem pisili össze magát a rémülettől, ha a lakásában itt-ott egy kevé baktérium zsezseg. Ha a fogalmakat vizsgáljuk, az a lakástakarítás, amit a kereszténykonzzervatív háziasszony az évi négy rendes nagytakarításnak nevez, a mienkénél sokkal pormentesebb (több eső mossa, sokkal kevesebb a légy) NSZK-ban hetinagytakarításba számít. Az átlag magyar nő úgy 50 körül visszavonul a nemiélettől, az élettől kicsattanó 70-es großmutter viszont az októberben már egyébként szinte néptelen gyógyfürdő campingban popsit tart: "Nuu, kamms Hansili!" felkiáltással önként a großvatinak. A magyar nyugdíjas lestrapáltan vonszolja magát 60 évesen, a német nyugdíjas 68 évesen fitten fiatalosan kunyerál még a főnökségtől heti négy órát...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2011.01.12. 07:27:54

magyarországon akkor lesz sajtószabadság, ha egy újság lehozhatja az olajos ügyeket a hozzájuk kapcsolódó nevekkel, aminek hatására az illetőket le fogják tartoztatni, és letöltendőt ill. vagyonelkobzást szabnak ki. ez az első lépés. aztán lenne még egy pár.
most komolyan, amikor a csávó a rokkantigazolványok után ment, még őt rabosították.
egy bizonyos bede márton emígyen kommentálta valamelyik gyurcsány-bajnai adóreformot: az ekho marad, tehát nagy baj nincs. szó szerint. az úri közönségnek nem esett le, hogy őszinte pillanatot láttunk.

magyar-magyar szótár 2011.01.12. 07:47:32

@bs395: Magyarországon ma annak a következmáényét szívjuk, ami be sem következett még.

Bedével kapcsolatban - írni kéne egyet a punkról is (ejtsd punk)
süti beállítások módosítása