2010.12.01. 06:03
Öcsém, facsiga
Dedicated to öcsémnek, Killercsigának szeretettel.
Az egyke fő fészke a Baranya megye déli részében elterülő Ormánság, de pusztít Baranya megye északi részében, Zala, Somogy, Tolna megyéken is, sőt, újabban már az ország minden részében. Kiindulása az Ormánságból történt és nem a tolna megyei Sárközből, mint egypáran állítják. Az Ormánságban évszézadok óta van egyke. Ezt a területet a Dráva és a Fekete-víz áradásai elöntötték, a törökök sem igen háborgatták, zárt, külön világ volt mindig, zavartalanul teremhetett új törvényeket a maga számára. Az áradásmentes területeken csak bizonyos számú ember élhetett meg. Ha annál több volt, akkor éheztek, tehát szabályozni kellett a születéseket. Megtalálták a módját. Egy fából faragott [esztergált] csiga szolgált e célra, amit finom len vagy kender fonállal körülcsavartak, és a méh[hez], a méhnyakhoz tettek, hogy a megtermékenyülést megakadályozza. Utána kivették, de sokszor benthagyták, benőtt és operatív úton kellett eltávolítani. Ezt a fogamzásgátló eszközt még ma [1935-ben] is használják, de módosítva, amennyiben a fonál közé kinint hintenek, hogy biztosabb legyen a védőhatása. /Kovács Imre: Hulló Magyarország –Válasz [folyóírat] 1935 ősz , 419.o
melléklet :
Kovács Imre 1913-1980. író, politikus
Kovács Imre Fejér megyében, az Alcsúthoz tartozó Gőböljárás pusztán, József főherceg birtokán született 1913. március 13-án. Elemi iskoláit helyben végezte, a budai Toldy Ferenc főreáliskolában érettségizett, majd a Közgazdasági Egyetemen tanult. Az utolsó vizsgája előtt közbotrányokozás címén kizárták az egyetemről, a legendás könyv, az 1937-ben megjelent NÉMA FORRADALOM megírásáért. A Márciusi Front vezéralakjaként publikált kiadvány komoly agrárszociográfiai munka, mely rendkívüli hatást váltott ki az országban. A fiatal szerző a baranyai községekben folytatott falukutató útjának tapasztalataira alapozva, kíméletlenül boncolgatja a paraszti életforma sorskérdéseit. Jól ismerve a paraszti lélekrajz árnyalatait, évszázados tagozódását és ennek következményeit, a parasztság helyét keresi kora társadalmában, önfeladását ellenezve. Nem az osztályharcot, hanem az osztályok megbékélését hirdette. Gondolataiért, a leírt igazságért bíróság elé állítják, börtönbüntetést is kiszabnak rá. 1938-ban jelentős szerepet játszik a Nemzeti Parasztpárt megalakításában, 1939-ben és 40-ben újabb falusi témájú regényei jelennek meg (Kolontó; Szovjetoroszország agrárpolitikája; A parasztéletforma csődje),majd 1944-ig újságíróként tevékenykedik, cikkeket ír, 1941-ben a Szabad Szó szerkesztője. A háború alatti úgynevezett földalatti szervezkedésekben aktívan részt vesz, a nemzeti ellenállási mozgalom egyik vezetőjeként. A németek 1944-es bevonulása nyomán illegalitásba vonul, majd szovjet hadifogolytáborba kerül, ahonnan megszökik. 1945-ben nemzetgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára. A kommunistákhoz való viszony és a parasztság kérdéseiben szembe került pártja baloldali képviselőivel. Demokratikus Magyarországot követel, nemzeti határokkal. 1947-ben kilép a Parasztpártból, mégis öt helyen választják meg képviselőnek. Ezt követően, fenyegető helyzetben el kell menekülnie az országból: arra kényszerül, hogy Prágán keresztül elhagyja szülőföldjét. Az emigrációban is aktív politikus marad, könyveket ír, előbb Svájcban, majd az Egyesült Államokban él. Hitvallása, hogy az emigrációban csak olyan politikát szabad folytatni, amely nemcsak az otthoni igényeket elégíti ki, hanem a nemzetközi politika fejlődésébe is beilleszthető. Így vállalt az agrárinternacionáléban felelős munkát, és a kelet-közép-európai menekült agrárpolitikusokból álló Nemzetközi Parasztunióban is jelentős szerepet töltött be. 31 évig élt Amerikában, bejárta az egész világot. A magyarság érdekében széleskörű írói, politikai tevékenységet folytatott 1980-ban bekövetkezett haláláig. Közbenjárt a Magyar Szent Korona hazahozatalának ügyében is. Emlékét az 1990-ben alakult Kovács Imre Társaság ápolja. A Társaság célja Kovács Imre életútjának tudományos igényű, reális feltárása, irodalmi és tárgyi örökségének kutatása, gyűjtése, rendszerezése, nyilvánosság elé tárása. Működésük eredményeként könyvelhető el, hogy ma már van Kovács Imre szobor Vésztő-Mágoron és Alcsútdobozon, emléktábla örökíti meg nevét Fejér megyei szülőházán és Budapest több épületén is.
A kivételes egyéniségű ember, a nagyformátumú, programalkotó agrárpolitikus, a felelősségtudó hazaszeretetről tanúságot tévő író 2007. október 23-án Fejér Megye Díszpolgára posthumus kitüntetésben részesült. A díjat unokaöccse, Kovács László, a Fejér Megyei Önkormányzat ünnepi közgyűlésén vette át.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Slothrop 2010.12.01. 08:03:56
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2010.12.01. 10:28:20
Ez teljesen felesleges
kikoránkell 2010.12.01. 10:29:02
magyar-magyar szótár 2010.12.01. 12:58:52
Kovácsnak úgy tudom, úgy-ahogy elnézni ezt a svábozást, hogy abban a korban, környezetben és hangulatban... egy 22 éves egyetemista az Ormánságban az egykézés gyökereit kutatja és azt tapasztalja, hogy a kihaló magyar portákra lest állnak a svábok.. valamennyirtee érthető ez.
Volt rosszabb ennél a svábozásnál, a Szabó Dezsőé pl. Keresztutry Dezső emlékezett, mennyire lelkesen olvasták Szabót egyetemistaként (és aztán hogy széhgyellték ezt)
Leszámítva ezt a svábozást, Kovács Imre értékes ember volt. Nagyon fontos kortanú is.
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.12.05. 15:01:59
magyar-magyar szótár 2010.12.06. 06:31:28
Köszönöm! - videótlátó gépről ki fogom egészíteni a Bereményi filmmel ezt a czikkelyt!