2010.05.12. 07:07
stílbrav
régimagyarul: gáláns irodalom A pusztuló barokk és kései kormodora, a rokokó idején elterjedt európai irányzat az udvari irodalomban. Nyelvi kifinomultsága mesterkéltség , a cél nem tartalomi hanem a felszín kecsegtető fecsegtetése - ötletesség, szellemesség, a poentírozott formák erőltetése és finoman [nőimód] utalásos, ámde fülleteg erotika jellemezték.
Lényegében a laktanyában döbbentem rá, mi az általam bálványozott Esterházy [Péter] stílbravjában a lényeg. Elképzeltem Dr Esterházy-t, a kedves ingpulóveres bácsit a Sípoló macskakő c. filmből, még téglagyári munkás korában. Az ember ott áll a masszában és valahogy el akarja különböztetni magát.
Fókáztam, persze még motorosfóka jogosítvány nélkül, tehát a lucskos szürke felmosórongyot a puszta kezembe fogva, a WC-t már kitakarítottam vele és elkezdtem mosni a tiszti szintre vezető lépcsőt, hagy hordják be a szarfaszú bakák szar- s húgy mirrjomjait, föl a tisztiszobák szőnyegére, abba, bele.
A megfáradott mélytengeri szárcsák kiküldették velem a vizeskancsót azzal , hogy nem elég tiszta, nos én aztán fényesre puceváltam, Salamon tökénél különbre sósavval meg a vécékefével a vizeskörletben. Teletöltöttem aa szemre tiszta kancsót s az öreg taták jólesően öblítették le a páncélos gyíkhús rizslisztes zyírját a torkukról.
És közben Arany János A walesi bárdok című költeményét harsogtam, mint egy lángszavu bááárd. Dörgtem. Visítottam -részeg nyelvbotlásokkal: "Ha ha, mi zúg?" Nálam szelidebb diplomás pofák pl képtelenségeket próbáltak bebeszélni a kiképző pk-nak. A laktanyánkban volt pedál-és hazajárógép egykor Hoffmann Géza, aki később odahagyva vidéki-bonviváni karrierjét stílbravja gyöngyeit a kocsmai népihumor feneketlen mélyéről hozta föl (innen folytatom jad a fagyi kérdés -ben...) De Kobra tzls mindenkinél ravaszabb volt: érettségizett és diplomás szarfaszú gaarabonciások százai edzették beretvaéles elméje pengéjét ruganyosra. Onnan kapta a nevét, a fej kígyófej-alakjáról s arról, hogy feszt sziszegett valamit, általában ezt:
Hazamésssz! hazaméssz! (megvárta, míg csillogni kezd a remény a beszopatott szarfaszú tekintetében) Hazamész -DE NEM MOST BAZDMEG!
Általában a stílbrav történetekben persze mindig a kifinomult értelmisegg diadalmaskodik a kőbunkó fölött.
De ez az anekdoták világa.
A valóságban a legstílbravosabb értelmisegg is bekapta a cumit és szívott, mint a torkosborz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PesszimPista 2010.05.12. 09:06:58
Innen már nem vezetett nekik tovább a katonai karrier útja, ezért aztán inkább ivásnak adták a fejüket, vagyis inkább az addiginál s magasabb szintre kapcsoltak.
A századunk szolgveze-e is egy ilyen Kobraszerű csóka volt, (becenvén Fekete Özvegy) megfejelve azzal, hogy orvosi utasításra az utolsó előtti pillanatban felhagyott az ivászattal. Így azonban –utolsó mentsvárától is megfosztva- teljes figyelmét reánk fordíthatta.
Szellemi magaslatokból letekinteni a szervezetre, és az abban tevékenykedő „elemekre”, csak a saját védállások határainak kijelölésére volt jó. Kiépíteni, vagy megvédeni azokat már csak igen korlátozottan sikerült. Az ilyen Kobra félék az izzadtságból is kiszagolták, hogy kit kell szopatni, és ha az ember felvette a kesztyűt, akár a megfelelést akár a passzív távolságtartást választva (az aktív ellenállásról szót sem érdemes ejteni), akkor még mélyebbre próbálták vele nyeletni a brét.
magyar-magyar szótár 2010.05.12. 09:28:53
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.12. 16:59:30
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.05.12. 18:41:22
efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.12. 18:54:00
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.05.12. 19:53:18
PesszimPista 2010.05.12. 20:48:51
Inkább érdekelné itt a népeket, hogy milyen volt megélni gyerekként (és később, már amennyiben . . . ) ezt az időszakot, mintsem hogy mennyire sajnálod a lúzereket.
Végzetül pediglen: generalice sajnálni néptömegeket egyáltalán nem vezet sehová. Te attól nem vagy szerencsésebb, hogy kihagytad ezt a bakancsfényesítéssel, hiábavaló ugrabugrálással, kerítésen keresztül behajigált házibortól való bebaszással (ez egy külön posztot is megérdemelne :-D ) tarkított időszakot. Ha a hozzád hasonlóan szerencsések csak pl. beállnak egy akármilyen multihoz, különb kiképzésben lesz részük, mint bármelyik besorozott „lúzernek”.
(Ott még volt legalább egy kis szánalom . . . .)
PesszimPista 2010.05.12. 21:31:10
Ennél azonban sokkal tanulságosabb volt a kocsiparancsnokom története. Kopaszként, mint egy karakán, ámdeemellett (én is szeretem kihangsúlyozásképpen halmozni a szavaknak az csomójait :-DDD ) igazságos, kicsit bohém főtörzsként raktároztuk el magunkban az ipsét. Teltek a fókázással, a forró ebéd három perc alatt történő benyelésével, számtalan konyha és egyéb szolgálattal –és még miegyébbel is gazdagon- tarkított napok, és egyszer csak öreg csókákká értünk. (Nálunk csak két időszak volt, nem volt gumiállapot.)
Naszóval ez a jóember egyszer bennmaradt ügyeletben a századnál. Mi akkor már, mint öreg katonák, benéztünk hozzá tiszthelyettesi szobába, és némi diskurzus után felajánlottuk neki, hogy biza megosztjuk véle a háziborunkat, némi kártyázással egybekötött diskurzus, és az ő fasznak szolid nyalogatása keretében. Na de előrehaladván az eleinte igen óvatos lazulásban, egyszercsak elértük azt az emelkedettségi fokot, hogy ez a jóember már mindenféléről elkezdett nekünk beszélni. Volt ott asszony, anyós, szomszéd, robikapa, meg minden ami csak szemszájnak amaz nagy ingere, mikoris egyszercsak szó került a keresetről. No aztán akkor némi ködösítés után hamar átjutottunk oda, hogy annak ellenére, hogy ő csak itt és csak ennyit, azér’ a Géza haverjával ők biza a bögyösGizit felváltva futtatják az akárányas út melletti kamijjonparkolóba. És a hülyéje (mármint a Gizi) múltkor hiába szopott le egy török kamionistát pikkpakk, csak nekik kellett azér az 50 makiért (akkor még nem volt ajró) száguldozva menniük a kamionos után, mert az meg üres zacsival meg akart lógni.
Nálam itt egy kicsit elszakadt a cérna.
magyar-magyar szótár 2010.05.13. 09:24:48
Tényleg nehéz volt a tisztikar életkorát megállapítani, a sok idült alkoholista ugye. A laktanyaparancsnokunk babáját pl M. Melittának hívták és persze hosszúneve Ki Az Eszét Elitta vót, azt hiszem három év alatt lett szkv. ból tőrm. a csaj, nyilván zseniális képességei miatt (a számvitelben)
Volt nálunk Már alhadnagy is, de persze nem aá -val írta a nevét, hanem a nyolc osztályára és a szochazája mellé csak azért, hogy a nyögdíja magasabb lehessen, alhdgy-i rangot kapott. Ősszesen egy katonatiszttel találkoztam, aki nem volt alkoholista, ő viszont ifjútörökként tagja volt annak a lázadó ifjúreformkommunista élcsapatnak, akiket majdnem kivágtak a Zrínyiről, mert azt javasolták, hogy az MN a facér autóival végezzen a civilszférában fuvarozást, ezzel elősegítve (persze ezt ők nem sejteték) az ELO tisztek üzemanyaglopásait. Persze a magyar szellemi élet javait akaró passzátszélfúvóink leginkább nem voltak katonák, ha nem eü okok ürügyén, akkor keresztapu elintézte nekik a népgazdasági indokot (és apuék meg fizették 28 éves koráig a honvédelmi hozzájárulást) így, amikor elkezdték az olajügyeket egy bizonyos szélirány mentén tálalni, szépen be is szippantották a kis mesi-mesikéket.
magyar-magyar szótár 2010.05.13. 09:31:13
kuruc.info/galeriaN/hir/Jobbik6Kongresszus-Duro_Dora.jpg
magyar-magyar szótár 2010.05.13. 09:33:28
magyar-magyar szótár 2010.05.13. 09:35:51
dudenbuch.blog.hu/2008/03/25/elharitotiszt