2010.04.10. 06:25
epegon
Mehr... luft!
[Ezek voltak Goethe utolsó szavai, amiket aztán valamelyik kegyes környülvaló sziveskedett másképpen érteni...]
epegon
[avagyis egy esterházybuzi noteszéből (részlet)]
- "Na, ez is az Esterházy seggéből bújt elő" -legyintett a múlt század 80-as éveinek irodalmi fenenagyja, szerkesztő, ha kezéhez beadott írógépelt szöveg központozásnélküli [függő] ésvagy barokkosan túlburjánzó körmondatoktól terehes avagyis archaizmusokkal spékelt szleng [tizenhűdemennyi hattyúk] volt.
A laktanya könyvtárosnője - küsded kúnfajta volt- is benyalta a Csokonai Lili hoaxot. . Amidőn fogadást ajánlottam neki (hiszen Weöres miért is akarta vóna a Psyché-je gyönge kopírját csinálmányos szlenggel összepocsékolni) a szerző fasz-ságára nézve (ti. hogy nem hasítékos, azaz lyány) konkréte, hogy Esterházy az, lehurrogott. (Mainapság, talán okulván is, sokkal jobban vigyáznak a titoktudó bennfentesek Spiegelmann Lajos inkognitójára... hogy nyaljam meg Spiegelmanné natúráját a következő nevenapján...)
Az apák a fiaikat mindig is köpkedik azért, amit aztán unokáiktól minimum eltűrnek. Amiért Ménes Attilát még meghibázták, azt a nálánál csak 4-5 évvel fiatalabb Hazai Attilában, aki a 70-es évek jógyerekgenetrációjának úttörője volt, már feldicsérték. Aztán persze, amikor már késő volt, Hazai Attila pofájából is visszavétettek, beüzentek az ÉS szerkesztőségében az akkor még Dérczy őkigyelmessége gyémokrátikus uralma alatt slapaj lótifuti Károlyi Csabának, akinek egyébként spontán sikerült lefűnyíróznia azt a kritikai rovatot, amit Széky János és utána Bodor Béla oly pompásan burjánoztatott, viszont megfelelő nyálanc volt legalább [->Lepkeháló vö. Tomkiss Tamás kritikájával, IV. aTomkorszak -a szerk. ut.]... szóval Károlyinak beüzentek, hogy kúrassa mán le Hazai akkori legújabb könyvét, hogy a kis takony (30 éves...) vegyen már vissza az orcájából, mert a ló is el van szaladva vele...
A Fejedelem nyalonc kis huszárjainak eleje az oly jelentőséggel nemíró Zilahy Péter. Ennél jobbat nem is tehet egy epegon, mint a nemírás. Ugyan mi a jó kurvaéletnek írna az ember, ha Az Apa még olyan dobásokra képes, mint a minapi focikönyv. (Az ős-epegonok[-> Esterházy-buzi] kitették a taccsot már a halacská-tól is... komolyabb esterházybuzi a HC-n és a JavKi-n kívül más Mű-re pénzt nem pocsékol A Bevezetés' óta. Valamirevaló esterházybuzi családjának a dolga könnyű ajándékokat illetően, bemennek a könyvboltba, megkérdezik, mi az új Esterházy'[könyv], megveszik, becsomagolják... bár a JavKi csúnya szopatás volt, ui A Fiú abban a pillanatban elveszítette A Faterral szembeni erkölcsi fölényét, amikor A Magvető számlaimpulzusa a honort számlájára utalta... egy ingyen-húszoldalas mellékletben talán még el is fogadható A Fiú rívása... de pénzért? túlírtan és könyvalakban.. blöeaaaa... pthefőőjjj!) [ A szerzőnek legutóbb egy régóta elfekvő, sárgulásnak indult JavKi-t tojt a Jézi - a szerk. röh.]
Egyébként a Mesther-rel a fasza is igen tele volt a fenenagyoknak, de amikor meg szemtől-szembe a láblabdászpályán találkoztak A Fejedelemmel, el se merték röhinteni magukat azon, hogy a műgyepen hordszékéből int ki tehénhúsokon hízlalt kövér katsójával tálasainak és nyaloncainak, hogy és merre vigyék be neki a labdáját gólvonalon belülre. Sőt, a feltörekvőket kéjjel leesterázyzók szemtül-szembe A Fejedelemmel biz igen nyájasan viselkedének.
Amit nem lehet mondani, arról hallgatni kell. Esterházy recepció van - kritika nem lehet. Kritikaként afféle laudációkat olvashatni, kb oly stílben lehet Estreházyt hibázni, ahogy a Népszabi a jóoldali megfelelőkormányokat bírálta. ("Rákosi eltáss dógozójában az éccaka megint feszt égett a villany, nem teccik az egésségére vigyázni, mi lesz így a dógozó néppel apja nélkül???" - szövőnő aktíva értekezlet kritikája Rákosihoz... részlet.)
Ő Kigyelmének az mármoros [márványas] erekvel való szűét igen megreszketteték Az Rúla való fűnek alatti beszédekvel. Persze tálasai, főlovainak kantárfogói, heradusai, alszellenetének legyezői, Napjának fűtői s egyéb udvarbéli bejárósai, sisere léhűtői [monografálói], miközben igen ügyelék a Rúla való fennen beszédek elhallgattatását [ti. hogy nincs Esterházy-kritika], gondoskodának azért, hogy Az Ű Kigyelmének filei meg is hallják ezeket. Panaszlá is ennmagárúl való írásaiban , sőtis tódítja ezeket, hogy utána majd udvari nyalnokai vígasztalják: "Á dehogyisse Fennség!" Haholtes ezen aljas kétszűekvel valóbeszédeknek táplálói gyakorta ippen ezek a fattyak levének!
A Fejedelemnek ilyen poenjai, önkénytelen enntökönrúgásai maradtak leveretlenül, mint: "Ha eszembe jutna egy gondolat, akkor gyorsan felállok az íróasztaltól, amíg el nem múlik!" - ezek szerint tehát ezért is macskásodott meg Őkigyelmessége lába [térgye - a szerk. benf. & intympist.] ennyire.
Fejedelmeinkkel mindig is ambivalens érzéseim vannak. Illyést nem szeretem, de a Naplója állandóan a kezem ügyében van. Arany János Összes'e is itt van, bármikor felütöm, segít -ő viszont nem volt fejedelem és nagyon nem akart az lenni. Illyést valamelyest gyötörte is (derssziójának egyik főoka volt) az a Fejedelemség, amit olyan ügyesen kikönyökölt magának. A maga korában Molnár Ferenc is egy fejedelm volt, húsz fős slapajhad követte mindenüvé. Alessandro Márai is fejedelem szeretett volna lenni, hogy nem lehet, ez az Illyéssel való svejci vonatútján derült ki 1946. végén ... jó, akkor A Világ Legnagyobb Magyar Írója akart lenni,ez bevált. Aztán emigrációjában igazi mélymagyarmód Molnár meg Márai nem is beszéltek egymással, holott 2-3 tömbnyire laktak...
Szeretetünk nádmézével elmérgezénk A Mesthert. Az enn - Mester-ezése a maga korában még posztmodern stílbrav s ökörködés volt. (Úgy látszik tehát, nem csak a répacukor méltó A [Fehér] Méreg névre, hanem a barna is...) A fáma szerint talán Géher István az, aki még őszintén elmondhatja Néki a véleményét.
anekdot Vidéki taj'paraszt dógozónk küldte be -a szerk. megj. még nem erről az Esterházyról, hanem a régiről 1985-ből. A tajtparaszt béugorván a TermRe végén a felhívásnak, írt levelet A Mester-nek (A Magvető Székházba címezvén) A Mester levlappal kegyeskedett a taplónak. A tapló lévén vidéki cigánytanító, pár leveleknek váltása után kis tanítványai legjobbjával lerajzoltatta A Mestert s a portrét kedveskedés gyanánt elküldte. Hogy ti. kérdezné a gyermek, ki ez és mert a tahó nem csak tajtparaszt, de jellegzetes cselédmentalitással szemérmes is, nem akarta azt mondani a gyermeknek, hogy ez itt majd az íróknak, akárha Weöres Sanyikabácsinak is Fejedelme lészen.. ezért csak azt mondta, : "egy ismerősöm" . A hülye áááálattya! -mármint a vidéki tajtparaszt, persze, hogy bérágott a mester s a levelezésnek végét szakgajtotta a le-"ismerős"-ezés mián.
Eh, münk es, mint süldőlyányok apjok testbéli ümmöge dohát, igen únjuk már Apánk dógait. Már pecsoviccsá lett Az Igazságbeszéd-nek fényezésével. Őkigyelme is a sajtóból tanulmányozza, mi folyik odakünn és idelenn. Bocsjav, mármintahogy a számára mértékadók interpretálják neki a haldó jóoldali megfelelősajtó (Index, Népszabi etw.) alapján (lásd, hogy mosdatták Fejtő Ferenc agg tudatát ..bár ő rendesen is vak volt...) Általában a mesterek nem szeretnek tanítani, a jó aspiráns úgy lesi, cseni, lopja el mesterétől a tudást. Az ottlikozás délnapjaiban szó sem volt Weöresről -apánk jó magyar szokás szerint, ha valamit nagyon dicsér, pl fiatalban valakit, attól nem tart és ha valakit mestereként megnevez [Ottlik] na, attól nem tanult semmit (Így aztán a fennen ottlikozók praxisukban élő cáfolatai minden ottlikinak, pl Németh Gábor inverz-Ottlik.)
A kis epegon reszketve tallóza A Fejedelem naplóját, mint egy lyány, várja is, hogy Ő leírja-e a nevét... de ha meg leírja, az se jó ... bár Darvasit megnevezéssel vétette a prózaírói kollégyiomba föl... ...mert A Mester csak azt nevezi a fejűlvalóságba, akiben konkurrenst nem sejt...
Úgyhogy lényegében és jóformán mindnyájan elmehettünk a kurvaanyánkba, az Őutána jövők, le is vagyunk epegonozva, miközben meg, ha minimált írtunk volna, mint Hazai, az se felelt meg. A megfelelő kis esterházy-huszárotska sajtalan ír, seíze-sebűze, de főleg nem történetje' ír, szépeket hallgat, pofija bájos, fegyverivel nem csörtet, kupát asztalra halkan tészen. Az üdőnek távlatövege mindent megszépít, az ember a gyapotszedés delelőjén az ágáciák ritkás árnyéka alá húzódik a későőszi fertályórás kánikula szúróspulverérzetű Nap-láncsázásai elől, fog egy Maros András kötetet [Maros a még annálisjobbgyerek-generáció üdvöskéje , na, ő aztán biztos, hogy nem fogja veszélyeztetni A Fejedelem piaci pozícióit...] , úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Maros "üde humor"-ral való prózájánál jobbat az interneten (igaz, piacra be nem vezetett ingyenmedvéktől) akárhonnan előtalálhat. Na, ha az onokák sem, majd a dédunokák, Isten óvja Gyulai Csaba hasnyálmirigyét, ámen, csak megérjük.
Oly süßlich töri a tájcsot, valósággal Siegfried Brachfeld-je a magyarnak
Születésenapja lesz Őszencségének. Méghozzá valami kerek. 11-én. Az aktuálisan most Gyászos-on. Isten kenyegesse árokzsírjával Az Ő kényességes térgye kalácsát még vagy ötven évig, ámmenny!
11 komment
Címkék: epegon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magyar-magyar szótár 2010.04.10. 13:46:25
Barát József guru 2010.04.10. 18:27:34
Talán már a címmel kezdődtek a problémák a mainstream olvasónál.
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2010.04.10. 19:14:18
mert mit csinál, aki jelleménél és tehetségénél fogva csak epigon lehetne? preparált zongotát, apám, fésűt és kotont dobál a húrok közé és kontrafagottal játszik rajta... kései utóda alternatív zenészként tubára és kesztyűbábra komponál művészetet, s megvetően tekint mindenkire, aki az élvezhetőséget kéri számon...
Maugham-epigonokat ma is szívesen olvasnék...
magyar-magyar szótár 2010.04.11. 03:43:24
Van az utánzás és van a lopás. Lopni a zseniális is tud. A zenében szükséges is. Van aztán az idézet, az ahogy a bemutatkozó fiatal Sztravinszkij a Tűzmadárban idézi Muszorgszkij (a zseniális, aki sajnos idült alkoholista volt... de Rimszkij-Korszakovon keresztül fogta Sztravinszkij kezét, ezért a Tűzmadárba foglalt idézet, ha akarom, hommage á...) Van a kollázs, a montázs... Vannak ezek a gyalázatosan hazug hiedelmek, miszerint Mozart semmi újat nem hozott... van a kormodor, amit nem lehet kikerülni shogyansem. A kormodor avul a legjobban... és most vágjunk át a másik kerékvágásba:
A késődzsentri anekdotakincs (Örkény és Hajnóczy is feldolgoz ezekből) plusz egy kis későbeat... Ungváry Rudolf korai írásai, amiket Mészöly hétvégiházacskájának kertjében fölolvasott... SZóval van is párhuzam, az, amit a nyálancok, a tálasok, a seggnyalók, akik aztán A Kétmondatos Hallomás-ban sunyiságokat is tápláltak EP körül KIZÁRÓLAGOSAN Esterházynak tulajdonítják azt a prózai megújulást, ami pedig kollektív eredmény volt... (mint a zenében is)
A zenészek céhe nem annyira irigy és féltékeny talán, mint a magányos mívelést folytató prózaíróké. A zenében van olyan, hogy egy neves basszgitáros nyiltan, társaságban elejti, miszerint "Van gyerekek egerben egy fazon, zongorázik, fuvoláz és jól gitározik, nagyszerű srác" A szakma ismeri-elismeri azokat is, akik nem futottak föl . Az irodalmárok fene egy irigy és féltékeny banda. Az olvasás.. nehezen tettenérhető.. hogy valaki.. olvasta-e egyáltalán a művet, amiről orál...
A hatások alól lehetetlenség kivonnia magát az embernek. Versben: Weöres azt mondta, lopni nem bűn, csak le ne bukjon az ember.
Schubert semmire se vitte az életben, léha, meggondolatlan, bulizós, jólelkű.. szerencsétlen volt ..ki-lépni már nem volt ideje, de nyitott kifelé, túl Beethovenen.
A zenében a kritikusoknak akkora beleszólása nincsen magába a művészetbe, mint a magyar irodalom vonata kereke pumpálóinak, napjának fűtőinek. Előszöris az irodalmiéletet igazítója, az irodalmiélet aztán determinálja az író sorsát, aztán semmi se lesz belőle és ezt a vonatkerékpumpáló konkréte a munkáiból kezdi magyarázni. Nem él meg az irodalmomból, elkezd mást csinálni, a legjobb példa Rubin Szilárdé, benyeli a filmipar, szkeccsöl, forgatókönyveket ír.. lényegében elpazarolja a tehetségét...
Nádas Péter letöredékesezte még Hajnóczy Péter művét (vö Muszorgszij ) holott ez.. szörnyű, szörnyen hangzik még egy vonatkerákpumpáló (un. "irodalomkritikus") szájából is... lehet, hogy csak másréttyeződebbb a szemléletem... de talán ezt a zenében megtenni lehetetlen vagy nem annyira jellemző az ilyesmi?
A sunyingerek persze, akik a Hallomás-t igazítják, letagadják... álszerénykedvén csavargatják szürke kardigánjuk csontgombjait, hogy ódehogy,ők csak egyszerű tanáremberek...
Üdítő oroszokat olvasni, Tolsztaját .. és.. Tolsztaja esetében hősiesen benyelem a poent, ami a fönti (fő)témába vágna... Ha unom a kismagyar pornográfiát, ami irodalmi életünket is elmocsarasítja, oroszokat olvasok. Dovlatovot. Dovlatov a magyar áll. tám. hiv. álláspont szerint ugye nem is lenne író, annyira nincsen stílbravja néki
sadhen 2010.04.15. 01:06:53
üdv:
thm-a01.yimg.com/nimage/b7c8ee43d1fbf71c
Chist. von Esterházy
budai zöld 2010.04.15. 14:26:02
Goethe
sadhen 2010.04.25. 09:07:16
magyar-magyar szótár 2010.04.25. 12:33:51
Egyébként tényleg, ezt is mondhatta.