magyar-magyar szótár 2009.02.16. 09:48

kortárs zene

A Zene -minden /Frank Zappa/

lapok egy vidékiparaszt, félművelt, kottanalfabéta, halászmellényes bunkó sofőr noteszéből:

kortárs zene –mindaz a zene, ami még nem kortalan. Hogy több-e, mint kormodor, az majd idővel kiderül.

Kormodoros Bedřich Smetana Libuše -ja, a nemzetészvesztő romantika pramm-prammjai.A múltkor majdnem a mosogatóba estem, amikor hallgattam a Bartók'ból. Ámde lehet, hogy ismeretlen cseh nővérem pedig a Bánk bán-tól roschál tisztaságibetétjébe.

Johann Sebastian Bach zenéjét, a korpusz sírbatételével, a rajta kélt kormodor eltörölte. A divatos [tehát kormodoros] Johann Christian nehézkesnek érezte apja művét, elavultnak.

Barenboim 12évesen játsza az Op17-es zongoraszonátát

Bach „unokája” Mozart, számára Bach műve A megfellebezhetetlen tökély volt . Egyébként, a művészek (tehát nem a kormodoros mesterek) tekintetében Bach a megkerülhetetlen géniusz volt. Különben művei inkább csak kallódtak.

A rokokó, mint a posztmodern is, nem stílus, hanem kormodor.

Mozart zenéjét a kormodoros felszínét tekintők semmiben nem előrevivőnek minősítik le. A virtuóz zongorajátékos Mozart gyakran és titokban szinte csúfot űzött hallgatósága kormodorosságán is. Mindig akkor követ el művében valami csalafintaságot, amikor az ember azt hiszi, hogy tudni fogja, mi frázis következik. Mélybánatba húzza le az embert s amikor már-már könnyei csurrannak a bach-i teljességben, hirtelen brillírral elragadja, a Fecsegő Felszínre föl.

A világ paradoxonokon áll fenn –tehát kormodorosságában a barokkal szinte ellentétes (bár a klasszicizmuson által meg mégis összefüggő) kor, a romantanikáé emelte vissza kötudatba Az Öreg Bach zenéjét.

Mozartot korának modorosai művészként nem különböztették el. Mozart egy kortárs mester-zenész volt, a mesterember Salieri egy másik. A mestermű, a művészeti alkotás nem egy rögzült szentirat volt, sokszor csak afféle vázlat, skicc, utolsó lapját sebtiben vetetteték oda a koncertre hangoló zenészek kottaállványaira a másolók, ám az nem volt biztos, hogy Mozart aztán előadás közben másképpen nem rögtönzi a befejezést.

Franz Xaver Süßmayr , Mozart barátja és lyuksógora, aki Mozart salátában hagyott kottavázlatiból és a meglehetősen víg özvegy zamatos húsából is csemegézett, szóval Süßmayr-t nem sokkal árazták Mozart alá.

A Salieri vs Mozart legenda a majdani romantika korának túlzó Mozart-kultusza kelesztette fantáziaszülemény. Salieri udvarképes, elismert, komoly zenetudós, zeneművész és mester volt, aki nem is tekinthette "párbajképes"-nek az élhetetlen, felelőtlen, dummhaider, ám zseniális Mozartot. A zenészek általánosan elismerik egymást, a zene nem a duma műfaja, ha valaki tud, tud, és kész. Egy a korpusz -és más a művészete. Ha Salieri scheißkerl-nek szólta le Mozartot, azzal a korpuszt szólta le, de nem vonatkoztatható Mozart zenéjére. De aligha mocskolta a száját akkoriban egy úriember koprofág kifakadásokkal...

Schubert Mozart „fia” volt. Közben Mendelsohn a Bach kultuszt támasztotta föl. Vagyis Bach műve ettől kezdve kortalan.

Innen nem igaz hát a mindenkori kortárs zeneművészek panasza. Különösen a maiak róják föl, hogy mára már a kortárs zene nem is kortárs. Százéves zenékről, mint modernekről beszélnek.

A nyíltvízre kifutó hajóról a part látszik távolodni.

Ma a kortárs zene „érthetetlen”. Már Bartók –és még mindig! – hangzavar . Hülyéskedni szoktam azzal, hogy kortárs zenénk kétféle: „Titokzatos éjjeli történések a holdfényes nádasban” és „Edények zörgnek a konyhaszekrényben".

Kormodrunk a primkó ismétlés. Az egyedi, az új érthetetlen akkor is, ha nincsen nyelvi [dekódolási] akadály. Az új, a szokatlan „zavaros” és „felfoghatatlan”. Valamint egyből: „baromság”. Korunk embere semmi alázattal nincsen, ha valamit nem ért, akkor csakis a forrásban vagy a csatornában keres hibát.

Ááá! –nem arról van szó. Nem az elvágyódásról. Hogy ti. Ravel azért is írta meg a Couperin sírja ciklusát, mert abba a korba vágyott el, amikor a mestert még értették.

Mi nem értjük ezt. Képetlenek vagyunk felfogni, hogy Mozart milyen korban élt. Bécs minden házában volt valamiféle hangszer. A bundokkal ellátott pengetős-húros dobozosokon való játékot nem is tekintették annyira komolynak. De lapozunk korábbra. Gitáron, gitárfélén kiséretet adni, pár akkordosat Bach korában semmibe ment. Akárki tudott. Bach korában a kortárs zene mindenkié volt. Egy-egy ünnepi kantáta, a misék zenei előadásakor Lipcse szinte valamennyi utcájában, negyedénként szinte minden házában is, készült valaki. Maiértelemben véve amatőr előadók, kamarazenészek, a kórus tagjai polgáremberek voltak. Hagymaszagú, zsírkoromfüstös, helyiségekben, fényesnappal is komor, homályos zugokban gyakoroltak az előadók. Kéthetente egy új kantátával állt elő a mester. Az ács, aki egyetlen vas rögzítőelem alkalmazása nélkül olyan bonyolult tetőkomplexumot épített ami külsőerő hatására mégerősebben szorult össze, Bachra mint egy másik mesteremberre tekintett, aki szintén szereti a jó borocskákat, becsülettel dolgozik hétfőhajnaltól vasárnaphajnalig, hogy családját eltartsa. Az ácsmesterség speciális matemattikai-geometria belsőlátást igényel, ami felől Bach zenéje kottaismeretek nélkül átlátható és az ács föl is ismertehette rendszerét. Az ácsmester számára Bach zenéje nem komoly volt "érthetetlen és zavaros" hanem ünnepi. Amikor nem ünnepeit akart, akkor meg kocsmai szórakoztató zenét hallgatott. Vagy játszott otthon magának. (Citeraszerűséget akármelyik gazdag paraszt, akinek volt pénze szerszámokra, készített magának.)

Bach "fia" Haydn Londonban járván egyszer egy kocsmából hallotta ki egyik zeneművének "kamarásított" változatát, amit talpalávaló dzsigg-szerűen nyomtak... A részeg zenészeket számonkérte: Azoknak fogalmuk se volt, mit játszanak, valahol elhallották ezt a jó zenét s rögtönzik itt a vendégeknek... És tessék, 130 évvel későbben Sztravinszkij szinte így járt egy folie-ban hallván sanszón-ná gyötört motívumát.

A '60-as évek magyar esztrád és slágerzenéje A zalmáteszemtől Zongorán-a-kislány-ig nem más, mint lipett-lopott, silányított klasszikus-kopír.

Ma, ha klasszikus koncerten, mondjuk a kortárs zene híveitől tiltakozva támadott, [ a kortárszene hívei szerint:] agyonjátszott, slágeres Beethoven koncerten ülünk és körbenézve, azt láthatjuk, hogy a dráágalátos tisztelt hallgatóság kétharmada sznobisztikus proccból van jelen és olyan süket Beethoven zenéjére, mint a Gulyásdemokrácia című jógyermekblog a politikához. Vagy gulyáságyú a francia konyhaművészethez. De azért hümmögnek, bólogatnak, néhány pojáca kottákkal mímeskedik. A Brávózó Ember a befejezőfrázis előtti hatásszünetet fölismeri és hallgat, ellenben a Köhögő Ember gyűjti főművéhez a nagylevegőt.

Kortárs zenekaraink cselből egy-egy klasszikushoz szendvicsben besuvasztanak valami.. modernet. Kortársat azért ritkán merészelnek.

Schubertnek a Pisztráng ötös megírására az ötletet egy bányafelügyelő adta, akivel együtt zenéltek. Ez a bányafelügyelő három hangszeren játszott kamaraképesen, Schuberttel is, aki nemmellékesen zongoravirtuóz is volt.

Mozart nemmellesleg hegedűvirtuóz is volt, elsőhegedűs minőségben. Paganini egyébként meg gitárvirtuóz is.

Ki az, aki felköp a levegőbe és alááll. Persze, hogy kormodorosságunkban önhazugsággal mentjük föl magunkat. Ma már vannak hangrögzítő, meg lejátszó eszközök. Régente azonban a pógár, ha zenét akart hallgatni, megvette a kottát s lejátszotta magának. Ma Bécsben ugyanannyian játszanak komolyabb hangszereken, mint Mozart korában –csak a lakosság száma némileg megnőtt.

Leopold Mozart-nak [Vati sein Schatzili Amadeus]van egy kis zenei tréfája, a Parasztlakodalom . Amiben a műkedvelő parasztzenészek bumfordiságát karikírozza. Korunk parasztzenéje bezzeg! Fröccsös Ferkó vesz egy kompjuterizált szintit, pár cédét benyom, balkéz már nem is kell, sőt, vész esetére megvan a jobb is.. sőt, a gép játszik zavartalanul gyantázás alatt is. Hol vagyunk attól, hogy a parasztzenész falsul fog ki egy fiszt…

Arról ne is beszéljek, korunk diplomása milyen egy tapló műveletlen zeneileg is, ha már saját tudományágában is szakbarbár. Hogy egy történelemtanár, ha lediplomázott 1987-ben, azóta semmit nem olvasott… Hogy egy mai irodalomtanár , aki mondjuk a haladóbaloldaliság látszatában fényeskedő MSZP híve is, Gorkijt nem meri tanítani, mert annyira emlékszik, hogy A zanya Kádár alatt kötelező volt tőle… Az egyik legjobb magyar író, Lengyel József műveit nem tanítják, mert kommunista volt… Csurkáról meg azért nem beszélnek, mert a néhai író a közemúltban félfasiszta néptribunként eszelősködött… Galgóczi Erzsébetről [szintén kommunista…] maxx feminista picsoid leszbikusok hadoválnak valamit (mert a Vidravas-at átlósan secperc megnézték a barátcsajszi ajánlására…)

A VII. Meleg és Leszbikus Fesztivál programja - Öt Kenyér
2002. jún. 27. ... 50 fős klubterem – Galgóczi Erzsébet Terem ... beszélgetés az elfogadás fontosságáról meleg és leszbikus fiatalok szüleivel (Háttér ...
www.otkenyer.hu/feszt7.php - 19k - Tárolt változat - Hasonló oldalak

A part úszik el tova?

Az is az igazsághoz tartozik, hogy nagyjából a múlt századfordulóra elfogytak a harmóniák. A nemzetészvesztő romantika lecsengett. Az orosz Hatalmas Csoportocska [magyarul Ötök] …ők egyébként műkedvelő amatőrök voltak, autodidakták részben. Orvos , hadmérnök.. más szakmabéliek. Muszorgszkij minden idők egyik legnagyobb zsenije fertelmes részeges, nehéztermészetű ember, műveit rendkívül tudatosan, kristályos koncepcióból, ám ötletszerűen és viharosan förmedte kottára, barátja Rimszkij-Korszakov mentette a menthetőt. És messze idegenben Maurice Ravel. Az egyik utolsó nagy romantikus sláger, az Egy kiállítás képei még így , valahogy, nagynehezen, egy átlagos műveltségű ember számára, ma még, ismerős . Ravel Bolero -ja, mint sláger. Hogy gyűlölte ezt szegény Ravel, egy primitív ötletnek tartotta… már ez előrevetítette a közönség igényét a dzsunga eránt…

A mindenkor aktuális kortárs zene egyre vadabb lett. Fejlődött a maga logikája szerint. Koncertet drága termekben, jó ruhákban illett megtekinteni. A Művelt ember még a XX. században valamennyire zeneértő is volt. Mélyült a hasadék a modern és a klasszikus között. Ez ember igénye természetes és állandó a harmóniák eránt. De ha közben meg a zeneművészet fejlődése a kellemes harmóniákat meghaladta? Megszületett a könnyű zene. Három akkord s bontásai, trilalá… keményebben, a dzsessz…

Sztravinszkij a múlt századforduló modernségének kormodorát, a groteszket választotta. Paródiának álcázván a „nehézzene” még átsummantható. Mókásakat trombitálnak benne. Mozgás és zene. Sztravinszkij és Prokofjev Rimszkij-Korszakov „fia” volt. Debussy öccsei.

A tegnapi filmzene sokakat segít a tegnap-előtt-előtt-i zene megértésében, hiszen gyakran copy-ja a múltszázedlő kortárszenéjének. SamuelBarber Adagio -ja, a tipikus neoklasszicizáló műkomoly giccs, egy népszerű olasz kórházas szappanopera főcímzenéje alapja is volt.

Tomaso Albinoni Adagio-ját Remo Giazotto olasz zenetörténész szerzette Albinoni stílusában... Giazotto szinte-kortársát, Ottorino Respighi -t s zenéjét is alig ismerjük. Róma fenyői

Talán Debussy: a harmóniáktól való búcsú alkonyának ragyogása. Debussy A Csönd-ekből építi zenéje harmóniáját.

Prokofjev nem sokat tréfál. Egyébként civilben is szinte elviselhetetlenül mord, goromba pokróc volt.

Sosztakovics élte tragédiája –ő egyébként Sztarvinszkij és Prokofjev „fia”- a politika. Kortárs zeneszerző -nek indult, huszas éveiben világhírű. Az orr című operája kortárs zene (..hm.. máig is..) és mégsem érthetetlen. (A proletkult egybevágott, pár évre az ávángár-ral..) Sosztakovics képtelen volt arra a bravúrra, amire Bulgakov vagy Prokofjev. Beadta a derekát. Életművét ő maga pocsolyásította el, nemhogy a későromantikus programzenéhez (Leningrádi szimfónia) visszakanyarodott, de jazz-szvit-nek csúfolt schrammli -jában a szovjet esztrádzene irányát adja meg máighatóan. Amit a Moloko zene parafreált , a Nomegáljcsak-esztrádzene, amiket a szovjet népszerű filmekből ismerünk, részben Sosztakovicstól eredeztethető klisék. Azért arra mindekit figyelmeztetetek: Sosztakovics-ban hatvanas éveiben megéledt a zseni. És népszerűen börtönszimfóniaként is említett 14-ik jében hallhatjuk is…

"Ezt nem akartam, ezt igazán nem akartam!" - hadarta feldúltan Dmitrij Sosztakovics, miután értesült Pavel Aposztolov pártapparatcsik haláláról. Aposztolov, a Központi Bizottság tagja, Sosztakovics egyik legelszántabb üldözője a 14. szimfónia főpróbáját követően a koncertterem halljában összeesett és meghalt. "Mindenható a halál…" - visszhangzanak a Rilke-vers részvétet nem ismerő sorai a darabban.* Ez a halálterhes légkör lengi be Sosztakovics utolsó előtti szimfóniáját: Lorca, Apollinaire, Rilke és Küchelbecker költeményeit átitatja a halál dermesztő sötétsége, a vég közeledtének rémülete keveredik Apollinaire obszcenitásával és szókimondásával, Lorca sötét látomásaival, Rilke empatikus retorikája félelemmel, undorral, lemondással vegyül. Nem is szimfónia ez, dalciklus inkább, akár a Dal a földről. A mahleri áthallás pedig korántsem véletlen: a szimfónia a Gyermekgyászdalok örökében és a Halál dalai és táncai nyomában született, ez utóbbit ugyanis Sosztakovics nem sokkal a 14. szimfónia megírása előtt dolgozta át zenekarra.forrás

A másik irány a múlt századfordulón a vissza a gyökerekhez – mindenben. Az ornamentika, a szecesszió és a letisztult népsiég. Az orosz irodalomban ornamentikusoknak az ukránokat, Katajev-Bulgakov-Paszternak vonalát tekintették. Theodor Adorno ismert egy benemvált jósló ítéletéről… amit nemvéletlenül egy énekesként is ismert amerikai költő, James Douglas Morrison törölt el. Van Theodor Adornonak egy másik tévedése, a Bartókot is sújtó . Amiben az ötfokúságot, a nép-ben gyökerző zenét nacionalistának állítja be, majd innen már egyenesen logikailag következteti a nácizmust. Ebben látom Adorno legnagyobb hatását: mondattanilag és retorikailag pompás texturában agyontárgyalt, meglehetősen primko szilliogizmus, amivel a nekem nemtetszőt szabadon lenácizhatom.

Tehát a másik út, Adorno szerint a helyes a Schönbergé, a tizenkét (…sőt több, bocsánat…) fokúság. Nem is két út talán ez, csak két sáv-csokor...

Pedig nem Schönberg, hanem Bartók a híd a távolodó hajó és a part között. Bartók a híd Bach és kortárs zenénk között. Sztravinszkij groteszkje segít. Prokofjev vagy Bartók annál is többet. Ha Bartók nem teli bőrönddel megy el. Sztraviszkij még 80 évesen jazz-szimfoniettáját vezényelte. Ha Bartók is átéli ezt a kort… Bartók [hegedűversenyeiben pl] tudatosan veti zenéje egyik hídfőjét Bach művében. Kottanalfabéta is kihallhatja ezt. Bartók oldja föl a technoid XX. századi bűnt, ami miat minden népi lenácizható lenne. Bartók mutatja meg: éppenséggel a népzene természetéből adódóan internacionalista éstehát antináci! (Azóta van világzene a könnyűműfajban, el a sok nyálnyám giccstől , inkább Deep Forest felől eltekintve Ali Farkatouré és Ry Cooder közös kirándulása felé : Talking Timbuktu

Amerikában hídemberek Gershwin és „fia” Leonard Bernstein voltak pl. Egy országban, ahol a XX. század javarészében képtelenség volt tömegfilmet készíteni anélkül, hogy 15 perc után ne következzen benne egy táncos revübetét, Leonard Bernstein bartókian sziszifuszi munkát végzett az európai sznob modorosságban sokszor le-filmzenézett, le-programzenézett műveivel. Mi is ismerhetjük televíziós zenepedagógus arc-ként… [Modoros olvasóimnak elárulom, hogy Bernstein nevét dzsaszta Bernstein-nek ejtem s nem börnsztín-nek..]

Mi magyarok szerencsések is vagyunk. Mert nekünk van Zené -nk. Zene': ez Bartók iskolaművének beceneve. Didaktikai [zenepedagógiai] megengedéssel ez programzene is anélkül, hogy retro[grád] lenne.

Aztán pedig a kismesterek. Ligeti Györgynek iskoladarabjai vannak, amiket a gyerekek még értenek! Kis programzenécskék. Farkas Ferenc, Ránki György.. Ránki egészen a (tévé)film-aláfestő zenéig.

Frank Zappa szintén hídember. Műve a leggazdagabb. Mindent írt –és ezt szó szerint kell venni, reklámzenét, dzsungát. A Zoot Allures-ön még paródiaként hallgatható a pár évvel későbben elterjedő sramlirock. A hard limonád. És persze írt…ö.. komoly zenét. Is. Francesco Zappa néven barokk csemballodarabokat. Synclavier-on persze, sajnos a youtube-ra még nem jutott föl minta belőle.

kép forrássa:
www.zappa.hu

köszönettel a nagyszerű Marosi Bálintnak!

Itt is felhívom a figyelmet a honlapon olvasható Zappa szövegekre és interjukra. Akinek bepállott már az agya a gulyáslibérális agitprop pestilépcsőház mentalitású dunsztjában, szellőztesse meg...

Kodály országában… nem lehet tanító, aki nem szolmizál. (Férfiaknak is , ha falsetto is, gyermeki hangfekvésben kötelező…) Azonban azért… Bartók országában is élünk. Kicsi, szűkös és modoros országban. Néha kellemetlen itt. Az ember tapodtatot nem léphet anélkül, hogy modortalannak ne hujjráznák. Kodály országában nem lehettem tanító, mert rosszul szolmizáltam, pedig gyerekeimmel az osztályban még matematika óra közben is tartottunk öt perc ének-szünetet. És egy énekórát sem sikkasztottam el. A zene jó. A zene minden. Ezért, ha elvágyódom innen, az országból, ami legmagyarabb szerzőjét a magyarkodás politikaihisztériája csúcsán elengedte, Bartókot. És legigazabb magyar költőjét, Radnótit hagyta pusztulni… Igaz magyar íróját, Reich Jenőt... szóval, ha elvágyódom innen. Akkor Frank Zappa országába vágyódom. És a zene azért is jó, mert mindeközben nem kell csomagolnom, nem kell modorosan hisztériázva feltűnősködnöm a már hűdebecsomagolt bőröndömmel. Csak benyomom a Shut Up ’N Play Yer Guitar -t s hallgatok belőle valamit (While you were out ´) [a szerző előírása szerint naponta max 3-4 darabot].

Köszönöm! Jójszakát!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

30 komment

Címkék: zene kortárszene

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr31921655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gaul 2009.02.16. 11:45:43

ismét talált, klassz.
a modorrol és leginkább annak idiótizmussá fajulásáról jól írt ez a koma: www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/0506/06barn.htm
Szinte már Th. Bernhard-szerűen elmarasztaló, de még nem éri el a Régi mesterekben felróttakat.
Másrészt ha Zappán élezi az ember a fülét régtől fogva, akkor könnyen különbség tehető a zenék között minőségileg (persze, szujjektiv)

minden mélymagyaroknak azon kitsinke munkái,

Keresés

magyar-magyar szótár

Címkék

Egyéb

Archívum

Olvass!

Friss topikok

Feedek

magyar-magyar szótár 2009.02.16. 09:48

Címkék: zene kortárszene

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.16. 20:56:18

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.16. 23:29:31

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.16. 23:47:19

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.17. 13:53:28

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.17. 14:14:27

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.17. 14:48:09

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.17. 17:07:43

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.17. 23:27:29

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.18. 10:51:31

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.18. 12:11:52

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.18. 13:38:10

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.02.18. 14:38:38