2008.12.22. 10:10
egodeizmus
egodeizmus A földi vallások iránt érdeklődő űrbőlérkezett lényt így igazítanám útba: az egodeistákat úgy találhatja meg könnyedén, ha a Föld különböző egei alatt egyformaságokat keres, divatcuccokat, italokat-ételeket, élet-és közösségi formákat. A semmiben-hívés világtrend. Elpusztul azonban a marketingtársadalomban az, aki legalább saját magában nem hisz.
A valláskritikusok általában a vallásosság főokaként azt jelölik, hogy vallásosan könnyű. Egyből meg van a fő-oksági magyarázat. Bezzeg a nemvallásosok, őnekik gyalog kell a szomorú síkon vándorolni, mindent az ő-maguk kezeivel kell fölemelni a földről, arrébbrakni. Embertársaik kupánverését sem hagyhatják már csak az isten(ek)re, hanem inkább saját maguknak kell gyakorolni azt.
Embertársunkat kupánverni barbár gusztustalanság, a fabunkó nyomán tojásként reped a koponyája s meglehetősen gusztustalanul haldoklik.. . Kőbaltával fejbecsapván meg az ember még a melcsifelcsijét vagy a zakóját is összekenheti. Sokal egyszerűbb leszólni a humánpolitikára, hogy a 87%-os vagy annál alacsonyabb öntesztűeknek mondjanak föl. (Aki nem képes csalni picit az öntesztben, az hogyan tudná megfelelően a cég érdekeit képviselni???)
A világon, ami a homo sapiensnek szűkebben véve e Föld nevű bolygó (egyelőre, de vélhetően majd a többi bolygónkat is geomorf kívánjuk berendezni...) minden óra minden percében többszázezer, nagyjából hasonlóan öltözött férfi és néhány ezer nő áll meg egy pillanatra irodája üvegfalánál hogy letekintsen a városra: "Mekkora teher a vállaimon!"
Persze az egodeistáknak kisebb szegmensei is vannak. 3702 Scania kamiont vezető sofőr dől a volánra: tanképen egy isten ő. Ni! -az egyik éppen telefonál s nem veszi észre a zöld jelzést a lámpánál. Rátutul a kürtjével a mögötte az igyekvéstől már fél-eszméletlenre betépett mercedes-es kamionos, aki bár magát a jelzést nem láthatja, de kikövetkezteti azt a kereszteződésben mozgó és álló járművek helyzetéből. A scaniá-s azonban most már nem siet. Égő lenne. A legnyugodtabban még pakolász is íróasztalán, valamit firkant, majd fejedelmi mozdulattal kapcsol sebességet és a lehető legnyugodtabban kunkorítja ki az immáron pirosból a szerelvényét a már zöldet kapott személyautós elé, aki cékla képpel üvölt ki az ablakán. Och, a személyautó nem autó, a scaniá-s ilyesmivel annyit törődik, mint baktériummal: csak baja ne legyen belőle.
A földiélet bizonyos műfajaiban szükség is van az egodeizmusra. Sportolók sokasága ugyan a leghagyományosabb sámánizmusban fut ki a küzdőtérre (illetve vánszorog az ellenfele idegeit tépvést a sakkasztalhoz) , önszuggesztíve ő egy Pelé, Maradona, Buzek, Aljekin, Hu Csin Vej. Az egodeista azonban így fohászkodik: én, énnn éénnn, ééénnnn!
Az egodeista világkép középontjában az adott személy ego-ja áll. Mint minden isten, ez az elképzelt-ego is viszonylag antropomorf. Tehát amikor egy jellegzetesen egodeista hímegyed veszejét az e célra alkamazott női beosztottja szájába adja, hogy őneki örömöt szerezhessen azzal, hogy engedi szolgálni őtet, akkor ő még gondolhatja azt, hogy tanképpen ezt a családjáért való szüntelen küzdelem közepette teszi, hiszen nem mindegy, milyen lelkiállapotban gyakorolja hatalmát s végzi munkáját. Az egodeista végsőokságicélja nem más, ő maga, a családértéléshalás lehet egy egodeistánál az ego-ja főrésze.
Gyakori egodeista létforma a divatos egyedüllét. Az ilyen egodeista nehezen tűri övrőjében, hogy ott idegenlény a nyomát hagyja, pl fölcsapva a vécéülőkét vagy a postcoitalis vaginalis tamponálásra használt papírzsepijét az ágy és a falvédő közé gyűrve. Az ilyen egodeisták múlékonyak -általában létezik egy jövedelemhatár, ami fölött az ellenkezőnemű egyed telefinghatja a hálószobát, akár mellé is csövelhet a kagylónak és összekenheti a fekete selyemlepedőt is. Sőt. Vagyis a szinglilét csak egy viszonylag könnyen meghatározható jövedelemhatárig egodeista, onnantól fölfelé (ez pl havi 500 nettó-s szinglinél havi 2 millka...) dualista... [vált.: duellista...]
Roppant kevés egodeistával találkozunk lakatlanszigeten, sivatagban, kies pusztán, jégmezőn s más zord vagy túlontúl meleg s nedves helyen. Főleg, ha nem önként, hanem baleset, katasztrófa vagy tévedés folytán került az emberegyed ilyen körülmények közé. Akit először megún, az elsősorban saját maga. Egyedüllétében, főleg, mert a környezete idegen és ismeretlen, feszült idegálapotba kerül amiből időnként meg-megzuhan a depresszió ernyedtségébe. Külső céloksági összefüggéseket keres, pl a sorsát átkozza, a főnökét, aki ezt az utat kiagyalta, az ellenségeit, akik elől menekül. Egyik nap elvesztí a kedves tárgyát, napokig kutatja s amikor már azzal a tárggyal együtt (pl kés...) veszni látja a Mindent is, megtalálja, azon tapodtatban, amit tízezerszer átvizsgált: s ekkor külsőistent ismer föl... satöbbi: innen ismerjük a sztorit.
4 komment
Címkék: egodeizmus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.12.23. 06:37:47
de mi a helyzet, ha egy egodeista saját magát teszi meg felelősnek?