2009.08.14. 09:00
nekrológ
Egyet kell értenem bs395 barátommal abban, a
nekrológ
undorító műfaj. Régente , amidőn még a hírlapíró nem nyelvi-stilisztikai fordulat (mélymagyarul kikacsintás Krúdy, Kosztolányi, Karinthy & Co-ra) volt, és nem lehetett slapajra bízni a nekrológírást, akkor valamelyik, már kellően kiírt öreg bölényt kérték föl, aki oda sem figyelve, mint a zseniális színészek a szöveg tartalmára, diktálta a beírókislánynak a szükséges lózungokat azzal, hogy a dátumokat meg egyéb lexikálisokat kérdezze meg a szerkesztőségi titkártól vagy a nyomdai korrektor beírja.
Szerencsém van, mert akiről itt nekrológot írok, még él. Azt hiszem ezen szócikk nem jöhetett volna létre, ha Gasper kedves olvasóm nem ad egy linket, amiről Vezérlő Értelmiségünk díszeinek parasztházatvettünk vidéken stílusban eltöltött víkendjéről klattyantak képek. Odáig lesk'ődhettem, hogy a bányatavi feredőzés után betértek egy tapolcai kávéházba. Ekkor bevillant az agyamba egy ott méltatlan körülmények között nyomorgó beteg, félőrült aggastyán képe. Sok ilyen felesleges öregünk van, már annyit sem áldozunk, mint Sánta Ferenc mesternovellájában a Sokan voltunk-ban a nagypapára, mert nincsen időnk ilyesmire, a tyúk aztán képes elfővögetni reggeltől délig is.
Csakhogy ez az öreg Rubin Szilárd. Legalábbis a korpusz. Még él? -talán. Amikor telefonálgattam utána, tavaly Karácsony előtt, a tapolcai önkormányzatnál (művosztály) azt se tudták, mi az a Rubin. Szilárd? - a könyvtárosnő viszont emlékezett rá: tavaly (tavalyelőtt) még kölcsönzött is.
Rubin Szilárd 1927-
Hogy félőrült lehet, azt a következtetést nem én vontam le. A kórházban csinált valami cirkuszt. Mint tapasztalt gerontológ' el tudom képzelni azt a "cirkuszt" , a nővéreket, akik süket a vén hülye!- stílusban hangosan, artikulálva gügyögnek vele: Papika űűjjön má' le a ppiccsába! Egyébként Szigligetre szerette volna magát vitetni az alkotóházba: azt hiszi szegény öreg, hogy ott a céhbéliek között lehet, akik még ismernek könyörületet. Valami rendőrségi ügy is lett a dologból, hogy mi, azt nem tudtam meg, mert az informátorom kiszállt a nyomozásból a rendőrségtől való félemei miatt. ( Persze, ha egyedül van a kórházi rendbontó, agyérelmeszesedéses agg, akkor lehet rá rendőr hívni...)
Mint egykori oktondi semmireményű , aki még Mezey Katalinnak is be lettem mutatva egyszer, írtam tehát az írók céhének, hogy a vén mesternek ugyan lökjenek már vagy huszonötezer egyszeritámogatást (határozói-jelzői költők is kapnak, ha kérnek, pl gyerekszülés vagy nehéz válás címén...) ... nincs válasz.
Élete volt egykor Rubin Szilárdnak. Tehetségét elvesztegette, két kis regénye (nem kisregények, csak rövidek) azonban egésszé teszi művét, máig a reveláció erejével ragadja meg az olvasót, és utólag csillant reményt az akkori reménytelenségben, volt ilyenünk, ha lappangott is. Rubin nem élt rosszul -de ez nem a tücsök és a hangya c. példamese, különben is a tücskök egész nyáron a veteményt zabálják, a zsenge palánták gyökereit, nembeszélve sógoraikról, a lótücskökről.
Teljesen mindegy: minden öregnek , akik méltatlanul szenvednek, nem enyhíthetjük végnapjait . Pár öreg meg a tizedét sem szenvedi, mint amit érdemelne. JB Tito se élt száz évig, pedig nagymamám azért imádkozott. (Én Kádár száz évéért drukkoltam..)
Ne éljen Rubin Szilárd száz évet. Csak... méltóbban.. egy pár hónapot. Fontos (nem, hanem: minden!!!) az, mint húnyja le örökre az ember a szemét. Vagyis mered pillantása. Ha irodalmunk ennyire ( mutatom )jelentősen semmittevőt el tud tartani, akkor valaki nézzen már rá az öregre, van Tapolcán is segítőszolgálat, napköziskaja, ápolónő, ezeknek költségei semmik. Egykor filmes epizódszerep reményében cicáztak (igen, cidáztak is neki...) véle zsenge színészlányok- és nők -ugyan, maradékaik fogják már a cekkert vasárnapikaja maradékaival, oszt vonatozzanak le Tapolcára (címe a szerkesztőségben).
A remény , amit Rubin Csirkejáték (és Római Egyes) regénye olvastán kél, igazolás arra, Rubin jót, többet és más véget érdemel. Főleg, ha tudom, hogy halála után utcát fognak elnevezni róla Tapolcán. Tele lesz minden nekrológokkal, az Élet és Irodalom egész kolumnát szán emlékére. Egy kolumna honoráriumai (mely utalványozások már mainapság jutalomba számítanak, apanázsnak) középáron számítva több, mint 100ezer, és ekkor még Esterházy nem adott pár sort. Meg Nádas. Utaljon Dr Kovács főszerkesztő úr MOST és NEKI, magának, Rubin Szilárdnak. Téma hiányában éheznek-nyomorognak a tényfeltáróriporterek? Rajnai Attila úgyis ráér, évek óta nincsenek feltárandó tények, ereggyen Tapolcára! Kérem, ne akkor majd nevezzenek el utcát Rubinról : MOST lökjenek neki alamizsnát, most biciklizzen arra az ápoló. Mert egyébként úgy tudom, hogy a lakásmaffia már kengergőztet arra pl csajokat is...
Él még Rubin: MOST adjatok az emlékének!
PS.:
Egykor ezt írtam Rubinról:
[---]Persze Rubin prózája nem társtalan. Sokan mások is írtak jót s jól abban a korban úgy, hogy egyébként az akkori áll. tám. hiv. elf. ir. eszt. tojt rájuk takarékosan, egyenletes vékonysággal. Gondolok a fiatal Lengyel Péter európai novelláira. Kamondy László kiválló novelláira is fütyültek. Tettek egyébként vastagon Ottlikra és Mészölyre is. Rubin nem is sokat görcsölt az áll.tám. hiv. elf. ir. metlachitos, fekete zománcfestékkel ragyogóra mázolt csőkorlátos aulájába bejutni se -filmirásból egészen ragyogóan meg lehetett élni, sőt, külföldre is kijuthatott (lásd a Római Egyes története).
Nem semmiből következő teljesítmény Rubiné -akinek nincsen tudomása, az a tisztel tudós pojácaúr, aki összehordott róla valamit a MaNCSban [ és aki egyébként áll.tám.hiv.elf ir.tud. -a szerk kieg.] Mert egyébként különben töretlenül élt Móricz, Krúdy, Kosztolányi, Csáth, Pap Károly, Gelléri, Lengyel József, Örley István letisztult prózai hagyománya -csak épp az áll. tám. hiv elf. ir. eszt. nem vett róla tudomást -most meg ilyen piszlicsáréságok miatt, mint Hamvas és Krúdy organikus összefüggései, nem fogják a spenótződ penészes ponyvával letakart hatalmas kupit (amit újabb irodalomtörténetnek szokás füllenteni) átrakosgálni. Már a nyugdíjig csak kihúzzák valahogy. (Az a baj viszont, egynémely üdveinknek még 30 évük van a nyugdíjig.. ..és ha jógyerekekből meg stréberekből ilyen pompás lesz a fölhozatal, akkor ez a várvavárt penzió egyre későbben következik be...)
Mit mondjak még Rubinról -hiszen a középiskolai tankönyvek valahol a 70-es évek közepén hagyják magukra (meg jegyzeteikre, kapcsos füzeteikre) a magyar irodalom tanárait. Talánha 2-3 oldal van a magyar irodalomról. Háy János lassan nagypapa lesz -korunk Kosztolányija- és ha a tanár a diplomája megszerzésével (mondjuk 1987-ben...) befejezte az olvasást, akkor nem sokat tudna mondani a Háyról tanulóinak, ha kérdeznék.
Rubint olvasni nem olyan, mintha dzsungelben az ember meteoritban bukna hasra. Nem. Rubint olvasni olyan, mint a jó nagymami kőttkalácsának az illata, ahogy a labda elgurul a gyöpös utcán, nap süt át aranylón a diófa alatt leterített plédre, ahol a gyermek elhasal, olvas, újságokat tornyoz föl, s habzsolja a betűket, s ezekben az újságokban Nádas Péter fekete-fehér fotói [Nők Lapja 1963.], Gross Arnold grafikái vannak, de ő meg sem nézi ezeket a neveket, egy történelmi témájú könyv, furcsa pálcika rajzok, most hanyattvágja magát, úgy olvas, Kondor B. rajzai, olvassa, és semmit nem mond neki Kondor B. a név, csak azt tudja (de hogy miért, azt nem!) ezek a rajzok, ha jók is, de félelmesen jók...
És amikor Rubint olvas az ember, ezt az ízt érzi, a meszelt fal ízét, az ismeretlen nevű, heteken át folyamatosan érlelődő almák s körték ízét, a folytontermő málna ízét, a köszméte ízét augusztusban, az árpaérő körte és a cseresznye ízét, ahogy egyszerre habzsolja...
És Rubin könyveiben még az is jó, hogy zsebbevalóak, nagy betűkkel szedve is... elő lehet kapni... s újra-újra olvasni is érdemes...
Ajánlott bejegyzések:
![érzékenyítés [roll over]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/a49ebcf1d04de46e4bd2debc611c176a_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Slothrop 2009.08.14. 09:53:29
Slothrop 2009.08.14. 09:58:57
magyar-magyar szótár 2009.08.14. 11:30:02
LP novelláinak élői, hehe, hát még Pletykafalu lakossága mennyire él!
Slothrop 2009.08.14. 13:01:18
A Két sötétedés vagy pl. a fiatal Moldova (!) novellái nekem azért érdekesek, mert ez volt az a világ, amiben kinyitottam a szemem, és nekem ne magyarázzák, hogy _ahelyett_ mit láttam.
magyar-magyar szótár 2009.08.14. 13:22:43
magyar-magyar szótár 2009.08.14. 13:28:28
Sikkadtak ezek a novellák... de.. 10-20 ezer pld-számos kötetekben. És Örkény! A Hanákné-ügy!
magyar-magyar szótár 2009.08.14. 13:30:53
Sikkadtak ezek a novellák... de.. 10-20 ezer pld-számos kötetekben. És Örkény! A Hanákné-ügy!
