2009.03.02. 05:30
kertmagyarország
kertmagyarország -"reálutópia" - Gondolata Somogyi Imrétől származik, de lappangott már a magyar polgáriasulás ( a Reformkor) óta. A XX. században a népi írók , valamint Móricz Zsigmond, Németh László foglalkoztak a kérdéssel.
A Horthy-korszakban, amit ideológiai okok miatt még ma is csupán a félfasiszta-vetületében szabad emlegetni, mintegy "tehetetlenségi tömeg"-ükben továbbszaladtak a polgáriasulás eszméi. Az ethnográfikus érdeklődés általánosnak volt mondható. Mivel ez egybeesett a nácizmus és a fasizmus terjedésével, egy nácinak vagy fasisztának lényegében egy semmi bármely eszmerendszer lózungját fölvenni (1932-ben a nácik pl egyszerűen átvették halálosellenfeleik, a szociáldemokraták választási jelszavait s részben programjaikat is...) , a fasizmus és nácizmus megfelelően föltisztítva a színtiszta retorika , természetesen lecsapott az egész polgári Európát jellemző parasztromantikára.
Ethnoromanticizáló parasztkutatóink azonban éles ellenállást tapasztaltak a parasztkérdés feszegetésében -már elevenen a szó használata miatt is. A paraszt úgy van a paraszt kifejezéssel, mint a cigány cigánnyal: pejoratívnak érezi. A magukat sokszor parasztíróként definiáló Szabó Pálék nap-mint nap szembesültek az elutasítással -és a paraszt kifejezés eufemizáló környűlírásaival. Kedvelt eufemizálás volt pl a kisgazda.
A "parasztvilág" a Székely (Dósa) Gyürgy -féle "crux"-lázadás óta egyenlő volt a nemesség számára az égetéssel, dúlással, korhely fosztogatással. Ráadásul Magyarországon éhínség sohasem volt. A törökök a Hódoltság alá volt területeken szpáhi-birtokokat osztogattak. Ritkán, de előfordult, hogy a szpáhi maga is földműveléshez értő ember volt. Az ilyen török módszere a lakosság békébe hagyásában állt. Azon kívül, hogy az adókat, a haradzs-ot meg ami néki kellett, a feleslegből behajtotta, nem is zaklatta jobbágyait. Mint török szpáhik jegyzéseiből ismeretesek, a beavatkozásnélküli magyar birtokukon már 5-6 év múltával az általános jólét jegyei voltak megfigyelhetőek. Változékony, kevésbé kiegyenlített idő -és vízjárás miatt egy természetesen kifejlődött magyar paraszti gazdaság három lábon áll.: Ha olcsó a gabona, "bűriben" adja el a ravasz paraszt [állattenyésztés] és természetesen szőlője is van. Mézet jóformán minden paraszttól szedhetett be a török. A magyar parasztot gyáva s jámbor népségnek találták. Az Alföldön egynémely parasztközség mocsárszigeten épült. A török még néhány lovassal sem találhatott csapást be a faluba a lápos -rétes környezetben. Ilyenkor nyíllal lőtték be a követeléseket, és a birkanép önként, különösebb hadikényszer nélkül kihozta a mocsárszigetből az adókat, követeléseket. Ilyen sziget-település volt pl a közép-tiszavidéki Tiszabő, ami még a török-kor végi tatárvilágot is túlélte, míg a szomszéd mezővárosok pusztákká lettek. A mezőgazdaság szocialista (cucujialista) átszervezése volt csak képes arra, amire se a mongol, se a török, se a tatár, se kuruc/labanc nem.
Németh Lászlóról e témában :
Hiába rimánkodott Jászi a szociáldemokráciának és Németh László az úri-katonai jobboldalnak: a parasztkérdéssel, Kelet-Európa ősi átkával senki nem óhajtott szembenézni. Amit valaha úgy hívtak, „jobbágyság”, „úrbér”, „koleralázadás”, „holtkéz”, „hitbizomány”, „cselédtörvény”, „zsellér”, „aratósztrájk”, „kommenció”, „summás”, „egyke”, „törpebirtok”, aztán meg úgy, hogy „téeszcsé”, „háztáji”, „melléküzemág”, „kárpótlás”, „urbanizáció”, „cigánykérdés”, „elvándorlás”, „regionális egyenlőtlenség”, „elnéptelenedés” – a sorból a „földosztás”, a „földreform” hiányzik, amely nálunk soha nem sikerült, sem 1848-ban, sem 1918-ban, sem 1945-ben, sem 1990-ben –, az mutatja Németh László Kert-Magyarország eszméjének válságát, az olyan parasztországét, amely nem jobbágyi. Ám Németh László, ez a reakciósnak beállított író mondta ki először, időnek előtte, a természethű, ökológiailag elviselhető és túlélésre képes magyar társadalom követelését a nem haszonelvű, nem fogyasztói, lelkileg-testileg egészséges új Magyarország eszményét. forrás
Mohácsi Mátyásról: http://www.agroland.hu/?hir=1741
A Kertmagyarország eszeme kellemetlen és kínos volt a nagybirtokosség számára is. A magyar nagybirtokok egynéhány főúri mintagazdaságon kívül inkább primitív állapotukban maradtak. Éppenséggel Széchenyi Pál 100000 holdas birtokát szerették felhozni példának: Holdanként tisztán ugyan csak 1 Pengőt hozott -de ugyebár százezer hold. Főuraink szivesen adták zsidó bérlőknek ki amúgy is jórészben elzálogosított birtokaikat. Az ilyen gazdaságok voltak a legkorszerűbbek -természetesen a parasztibirtokkal érdekellentétesek voltak ezek a nagygazdaságok is. Ráadásul, mint minden polgáriasuló államban, a bankrendszer is érdekelt volt a kis-és középbirtokosság bebuktatásában. (A földingatlan a legértékesebb, tartós befektetés, valamint a legstabilabb is.)
>>Ha nem szarik a paraszt, az úr már éhen döglött -viszont a magastudatú fejlettértelmisegg majd importból megoldja.<<
A Kertmagyaroszágot realitásnélküli, talajtalan értelmiségi ábrándozásnak állította be a maaxista idejológija . (Ez nem azonos a marxista filozófiával, ezért írom "helytelenül, hogy érzékeltessem: lebutitott, átideologizált, elhazudot silányítása csupán a XIX. századi utópista eszmerendszernek...) Homlokegyenst ellenkező ideológiák egységesen érdekeltek voltak a magyar parasztság természetes polgáriasulásának elhazudásában, a "taplózsírbunkó" "ússesikerülsemmi" "ejráérünkarramég" "ethnoszeparatizmus" [jászok, kunok, tirpákok... a békési tótság stb polgárias megnyilvánulásai] jelenségeinek projekciójával... A dicső urbánus értelmiségünk néphülyítésnek köszönhetően a paraszt ma is a köztudatban, mint a fejlődés kerékkötőjeke, egyfajta Pató Pál -szerű hoaxként él.
Ráadásul a "népi - urbánus " vita a népioldalról bevonszolt antiszemitizmus miatt az urbánusok javára úgy dőlt el, hogy a népieknek még azokat a platformjait még ma is visszahazudják s el, amik pedig inkább liberálisak s baloldaliak. Ma Veres Péterről mint dilettáns írócska- komenyista politikusról beszélhet irodalmunk vonata kerekeinek egynémely pumpálója . Szabó Dezsőről, az őrültmagyarkodó archetípusáról ne is szóljak, ha jót akarok magamnak, leokádani vagy semmit...ő lényegében anti-Midas-ként, ami témát csak érintett fossá omlott az. Vagy ha nem fos, akkor csokibarna, s ha akarom SA-árnyalatban... A technika a következő: Először jól lenácizzák [nemmellesleg inkább Szaó Dezső inkább félfasisztának lenne mondható... eleve, mint antináci is...] Szabó Dezsőt, majd onnantól már tökmindegy, hogy mikor mit mondott. Márpedig Szabó Dezsőnél könnyebb azt vizsgálni, hogy mit nem vélekedett. Felőle a legtalálóbba zanzát Keresztury Dezső emlékezésében találtam: Elmondja, mekkora hatással is volt a fiatalokra (itt Ortutayra is gondolnunk kell, Bibóra) és aztán [1945. után] mely pirulva is gondoltak arra, hogy ez az eszmeizagyva áradat valaha elragadta őket...
Természetesen a máig élő hoaxizált paraszt-képet valós vonások projekciójával alakították ki. A gyakorlatban azonban a parasztság javát könnyű volt az újságok [újdonságok] felől meggyőzni. Mire a paprika a XIX. század elejére írni is tudó patópálok asztalára kerülhetett, régi paraszti fűszerszámnak, gyógynövénynek is számított. Már a XIX. század végén a feltörekvő kisparasztság is, nemhogy a középparasztság, taníttatta gyermekeit. Nagygazda családokban már nem papnak küldték a paraszti munkára kevesébé alkalmas "vakaríkot" (a legkisebb fiút) hanem jogi karra.
A mai zsírtraktorosgazdafóbiában simán, erőlködés nélkül kimatathatóak a régi "népi-urbánus" vita urbánus hauptmotiv-jai. Itt is a frusztráció olyan bonyultan purcog elő, mint a Győzike-útálatban kifejezedő látens cigány-ellenszenv és félelem. Természetesen a történelmet a győztesek írják, az öngyilkos szellemiviadalban az "urbánusok" aratt phürroszi győzelmet, tehát ők interpretálhatják a kérdést -valamint Csurkának meg Torgyánnak sikerült a "népi" oldal torkára tapicskálni otromba politikaivakságukban. Most már csak a heőjjdemogyorókok és acsargárgyulákok önellenható masérozása hiányzik a "népi ügy" pocsolyába trancsérozásához. Nyilván, ha pirofehérstráfos zászlót lengetek a Támaszd A Hazait -mozgalomhoz, akkor a blogoszferiális sikamikaizmusnak megfelelően a Támadd a Hazait lesz a sláger, a Kétfarkú Kutya jópofaságai.
Nagyon egyszerű: Megvizsgálhatunk bármely falusi témában írót, elsősorban a groteszk, a börleszk, a gúnyolható klattyolódik billentyűzeteikról. Gondolok Grecsó Krisztián óriási féligazságokat a városi parasztköpködők szájaíze szerint összehoaxizáló Pletykaanyu -jára. Szegváron az élet "dögunalom", a parasztok javarésze dógozik, mint a barom, hogy olyan faszagyerekeit, mint Grecsó, kiiskolázhassák , szegény gyereknek ne kelljen annyit güriznie, hanem vágykiélhessen olyan szakállas medikus anekdoták frissítésén, mint a műszak után magának üvegpoharat fordítva feldugó pultoslány esete, semmi érdekes nem történik vele, nagyjából, mint Kecskés Krisztával a Bizottság -nótában. Az életben nem volt s nem is lesz olyan falusi kurva, aki kápótlási jegyért szop le amatőr pecást a csatornaparton -ez a hoax viszont a kézirat elfogadtatásához [vö. címlapmarketing] jól hangzik. Arany óta tudjuk [Vojtina ars poetikája] hogy az elhazudott malacröfögés a valódibb hangzású. Teszemazt két vasúti kalauznő az életben nemhogy nem ujjaz egymásnak, de a felfázás miatti állandó és kellemetlen szagú hüvelyifolyása miatt magának sem. Grecsónak vagy Cserna-Szabónak azonban a kézirata elfogadtatásáért lényegében mindent megér egy poen. Bizonyos vonalak túlsatírozása, mások elhallgatása.
A parasztvilág reál ábrázolásába mindig valamai árvalányhajas fütyülősbarackos romantika sikeredik: Az az ábránd, ami meg a nejlonparasztkodó parasztházatvettünk stílusban rítusban mely kellemes. Ennek a mondolatja aztána Grecserna Krisztand -féle hoaxálás.
A magossértelmiségiek biodinamikus attitűdje olyas, mint az indiánok holocaustját beteljesítő sápadtarcúak unokáinak indián-nosztalgiája. Csak a halott paraszt háza a romantikus -vö haladóértelmiségünk Őrségen vettünk parasztházat romantikája. Két évtizedig őrségi nejlonparasztromatikus házban szerkesztődött a haladóbaloldali magyar értelmiség főorgánuma, a Mozgó Világ. Megyesi Gusztáv vidéki tanyáján is írja békés besörözés folyamányában a fidesz és orbanofóbiás megfelelően stréber jópofaságait. Vagyis mélymagyar burleszk az egész: A Németh László Kertmagyarország-elméletét lekriptofasisztázó kimívelt gondolkodónk a parasztromantika Művészetekvölgyében őrjeng Palya Bea koncertjén pár jägert benyomván.
Egyedül Závada Pál regényeiben találunk tárgyilagosan rögzített fény-tény-képeket a korról és a paraszti világról az összes árnyalatával -persze kiművelt értelmiségi fasz a kezébe nem venné az értelmiséginők bugyiizzasztására [kriptoerotikus izgalomkeltésre] valóban alkalmas Jadviga párnáját. Talán a Jadviga párnája sikere miatti frusztráltságában irodalmunk Napja fűtői igyekeznek jó mélyet hallgatni A fényképész utókora c. regény körül.
Az ausklärung eszmeioldalsemleges: Ma agymosóink szivesen eltekintenek olyan nehezen átideologiozálható tényektől, hogy ha a magyar paraszt akkora tahótapló retrográd zsírbunkó volt, vajjon ki a lufassz is vásárolta meg a XIX. század utolsó harmadában robbanásszerű fejlődésnek indult mezőgazdasági gépgyártás maximum középbirtokra alkalmas eszközeit? A mai haladóbaloldali termelőszövetkezeti romantika szivesen hallgat arról, hogy A Tízmillió Sertés Országában még a statisztikai adatok szerint nagyüzemi tenyésztésű hízóállomány java is a büdös téeszparaszt háztáji gazdaságából került 1-2Ft/kg felvásárlási-ár-marzsért a termelőszövetkezetek nyilvántartásába. A múlt század 70-es éveinek végén egy kg hízósertés [élősúlyban] előállítása 36-38 Ft-jába került a hülyeparaszt bunkajának -és ebben a költségben élmunkája nincsen benne! A felvásárlási ár pedig 28-34 Ft volt (ebből vette le a termelőszövetkezet a "jutalékát"). A szocialista húsipar aztán vörösárú formájában a csirke-és sertésbőrkéből hoaxált "párizsi"-ban 40térfogatszázalék csapvizet is eladott a dógozótömegeknek... Ha a parasztot megkérdezték, hogy lehet ennyire tapló-ostoba, hogy veszteségre ingyen daógozik, indoklásában, előadta, hogy egyrészt a természetbeni háztáji fejadagjából (gabonából) így tud pénzt csinálni, másrészt a takarékszövetkezetbe is befizethetné a táp-és takarmány árát, de ahhoz fel kéne öltözni, fölbiciklizni a faluba, a darálóba vagy a takarmánybaótba meg jaó mackógatyában és gumicsizmában is.
A szövetkezeti mozgalom a XIX. század végén indult: Egyidőben a nyugat-európaiakkal, nálunk is alakultak szövetkezetek. Foltonkint persze, hiszen az Alföld török hódoltság sújtotta, a XVIII. sz. végére elnépetelenedett és nagybirtokrendszer nyomása alatt senyvedő területein, Népünk Nagy Tanítóinak értelmezése szerinti alföldi- a cselédmentalitás volt inkább érvényes. De éppenséggel itt a Jászság -a Kunság is. Ahol, ha tetszik, ha nem, a népesség polgáriöszefogásban az úgyis sikerül, a ha mink akarjuk, meglesz!, a széllelszembeni konok csakazértiség volt a jellemző. Néhány elméletieskedő barom, mint pl Szabó Dezső, a fasisztákkal kokettáló Erdélyi József s más nyalinger értelmiségi (a deákságunk mindig is volt annyira opportunista, mint az ebben szivesen hoaxált parasztságunk: egy deák 2Ft ért az anyjáról leszedi a keresztvizet, ha kell eltagadja apját, származását, affog, pöfeg s kényeskedik) miatt az "urbánus" értelmiség bosszúja örök. [ A történelmet mindig a győztesek írják.] Olyat, hogy földrajzi determináltságú "mentalitás", emlegetni egy országban, ahol minden településnek, még Budapestnek is alvége meg felvége van, aki harcolt már kifelé A Város-ból az Élessarok után a Jászberényi Pesti úton és mondjuk Buda valamelyik jobb kerületében, az még azt is tudja, hogy általánosít az a magamfajta vidéki büdösparaszt, aki azt mondja, hogy A Város közlekedését a pesties "ügyes"-mentalitás jellemzi. Nemhogy nincsen igaza Ferge Zsuzsának, amikor azt állítja, hogy A Város konglomerát-határai eltűntek: de, megvannaki, köszönik, és még talán élesebben. Gondoljunk arra, hogy világok határát is átlépjükl a Nagykörút vagy a Váci út egyes szakaszain, ha átkelünk a zebrán...
Kevesen gondolnák, de a magostudatú értelmiseggjeink által nejlonparasztizált (és szigorúan cigánymentes!!!) angolgyöpös, lexyladekorozott vidékeken kívül is találni foltjait Kertmagyarországnak. Pl a szomszédos Szerbia Vojvodina nevű tartományában.
A Futura -DOO -t mutatnám be kifejezetten haladóbaloldali és annyiramárliberális hogy nagyon küldöttségnek. Ez a Futura valaha valódi mezőgazdasági termelő szövetkezet volt, most azt hiszem Rt . A falu meggyfesztiváljáról, boráról híres. Egy olyan országban van, ahol a parasztokat BÁRMELYpolitikai rendszer békén hagyja dógozni. Este kulturműsor : magyar és régiszerb (eredeti őslakos-szerb) gyerekek adják elő a Crna Gora Crna gora című crnagorac népdalt. Utána sörözés a mozi előtt valódi crnagorac-gyerekekkel , hallgatván bazdmagyaranyad szajba fasz picsa-zásukat a multikalcs jegyében.
Tito Jugoszláviája nem engedhette meg magának a luxust, hogy emberkisérletekkel veszélyeztesse a függetlenségében önellátásra késnyszerülő országot. Ma meg az amerikai bojkott, embargó miatt mindenben a hazaira szorulnak. Ezért a vojvodinai parasztságot, amint egynémely török a hódoltságban is, Titóék 1949. után egyszerűen békén hagyták. Nem csináltak velük semmit, hanyagolták ideológiai felzárkóztatásukat is. A crna goracoknak az elkergetett svábok és magyarok parasztportáit ugyan kiadták, de a hegyi legeltető-félvad földműveléshez szokott crna goracok csesztek szántóföldeken gürizni - a parasztibirtikok szépen átkerültek az őslakos szerbség és a maradék magyarság kezébe. Szemmel látható a különbség:Amint az ember autója Vojvodinába átfut, kevesebb erdősáv sakkozta szélesebb mezőkön tekinthet a parcellák iránt. Aprómorzsalékosra beművelt, dudvátlan gyümölcskertek. Olyan módis tanyák, amik nálunk csak legföljebb Bács-Kiskunban figyelhetőek meg. Feketic-en működik a Futura Rt. -úgy, ahogy már Titó idejében is, mint valódi termelő-és értékesítő szövetkezet. A feketicsi meggy ismert Magyarországon is, a betegségekkel szemben ellenálló bőtermő feketicsi meggy fajta is.
Szegvár, Kurca part -itten nyőnyek ennyire faszagyerekek, mint Grecsó:
A faszagyerek:
4 komment
Címkék: kertmagyarország
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bunko_jobbos 2009.04.10. 22:01:45
magyar-magyar szótár 2009.04.11. 06:04:47
Intizar 2009.12.05. 01:05:27
magyar-magyar szótár 2009.12.05. 06:18:37
Önnek is javaslom ... én, ha a Horthy-Magyarországról akarok valamit tudni, pl Bálint György 'toronyőr'ét szoktam olvasgatni... Meg Móricz olyan novellaköreit (a Csibe ciklust) amivel nem szoktak foglalkozni (ugye a Csibe novellák is "nem elég jók...")