"A Mesés Négyes triónak két tagja volt Lennon és McCartney"

/Dilettantizmus és Idiokrácia Intézet -kutatási eredmény, 2018/
Vagy húsz évem azzal telt, hogy útáltam a Beatlest -ebből maradt a viszolygásom John Lennon-tól, nagyjából 1976 óta. December Nyolcadikáig a kortárs csajok Paulie-ért voltak oda, megyek be az osztályba december kilencedikén, zokognak az osztálytársnőim, ó, Dzsón, Ó Dzsón. Böskét pont az előző héten húztam azzal, amikor Paulie képét csókolgatta, hogy azért John is egy fasza srác és a zenekar esze is, erre leszólta Johnt, hogy lóarcú és hemügés.

Meggyőződésem, Lennon  öngyilkos lett. Lennon nagyon tudott a zsűrihez, vagy 500 olyan esetet úszott már meg addig, mint a Dakota ház előtt, tudván-tudta, hogy nem lenne szabad visszafordulnia. Már akkor tudta, mint Jézus is tudta, amikor Chapman először megszólította.

Ebben a magyar attitüdben, amiben a magyar a valamire való magyart, nemzetközi kitekintésben pedig válogatás nélkül minden hírest szidalmaz irigyen, fikáztam Csepregi Évát vagy a Beatlest, én is beszéltem ilyeneket, hogy nemjó zenészek.

A főleg Fehér Billentyű-s, többnyire a fehér faj-nak kellemes melódiák, ez egy matematikai és mérnöki-geometriai haladvány és véges és amidőn a Beatles feljött, még jócsomó szép harmóniát nem találtak meg -gondoljunk a nagy Földrajzi Felfedezésekre, amiknek a katalógusából valahogy kimaradt az a rész, amiben a ma Dél-Amerikának nevezett kontinens lakói nádhajókkal áthajózván az óceánt, felfedezték Afrikát, majd a nagy Folyót, ahol hasonló nád termett, aa deltájában, mint az ő hajóik nádja és a sivatagban találtak egy érdekes követ, amibe bele is farigcsáltak és így és tovább. .

Volt az Ötvenes Években egy jópofa és igen tehetséges gitáros fiú, 15 évesen TV-ben játszott már egy tehetségkutatón. Meg élt egy John Baldwin nevű srác, aki komolyzenét tanult, az apja-anyja is zenész-zeneértők voltak. Aztán a Marquee Club és John Mayall iskolája. A kölök Keef Richards blues lemez gyűjteménye és ízlése. Tehátz Alexis Korner és John Mayall iskolája. Még Liverpool is tele volt zenekarokkal, nemhogy London. Ismerték a beatle-ket is még beatle-koruk előtt, amikor rock-a-billyt játszottak.
Tudod, "a világ eléggé igazságtalan". John Lennon zseniális felismerése az volt, hogy a Buddy Holly féle rock-a-billy-be kevercsélt egy lehellet bluest meg angolszász folkot.

washboard : https://coub.com/view/13ikh5 

https://lxx6g1w9i3zbbtv63bdmdt13ih-wpengine.netdna-ssl.com/wp-content/uploads/2000/05/buddy_holly.jpg



Egyszerre jöttek föl ilyen zenekarok és orrhosszal John Lennon felismerése nyert, meg az időjárás és mittudom én, jótt tett nekik Hamburg is, ott elszigetelten próbálgathattak-próbálkozgattak.

A harmóniák sokmindenkinek megvoltak még rajtuk kívül, pl ott van a Yardbirds a Mayall iskolától vagy a Rolling Stones az Alexis Korner iskolától.

Ez a gitáros srác, akiről odaföl írtam, meg John Baldwin meghallgatták a Beatlest is persze, és oda rakták, ahová való "egy kis Buddy Hiolly meg washboard és folk és beat. Nem a Beatles-ről nevezték el a beatzenét. A beat lényegében korai prae-hippi. A beat-nek komoly igaziművészeti éspopkult gyökerei vannak és amidőn a Beatles szójátékot zseniálisan kitalálták, már kommerciális volt nagyon. Nem is lehet igazán jól meghúzni éles határt a beat és a hippi között, inkább generációs dolog:
hippi az, akinek nem görbeszám a születési évtizede, azaz 2-es vagy 3-as, hanem már 4-es. Larry "Doc" Sportello születési dátumát Thomas Pynchon nem véletlenül 1940-re javította föl.

A legtöbb zeneértő és tudó sokba nem veszi már a beat-et sem, de találkoztam   igen komoly komolyzenésszel, aki a Beatles-ről azzal a Mozart közhelyes-sel jött meg persze olyannal is, aki senkit semmire sem tarthat, hiszen soha még rendesen odafigyelve nem hallgatott bele a 60-as évek zenéjébe... kb 1974-ig.

Mindig van valami új, pl a Colosseum Lost Angeles című művét véletlenül egy sokkal-sokkal későbbi felvételről is meghallgattam, fő zenészek kicserélésével, és a Legendás nagy Koncertfelvétel meg e klubkoncertes retro között kottafejekben nem volt különbség, úgy játszottak, mint egy igazi kamarazenekar és annyi hallható különbséggel, ami pl két Ravel Bolero vagy Bartó Zene' között lehet, pl Ravel Bolero-ja semmivel sem komolyabb kottafejileg, mint a Beatles életműve java-harmada. Maga Ravel sem tartotta sokra a Bolero-t és a sikere egyre-egyre kétségbe is ejtette.

Volt egy barátom, aki ...ööö... akkoriban még útáltam a Beatles-t vagy inkább már csak közömbös volt.... eeee... meghallgatta velem a Beatles magaszórakozására rögzített blues háromnegyedóráját.

Az előrevivőt szerintem nem a kották bonyolultsága és még csak nem is a több feketebillentyú teszi, mint ahogy pl Hemingway prózájában úgy műűűűvészi, mint Nádas Péterében Magas Irodalom, nincsen is. Hendrix picsa féltestvére jóvoltából újabban Hendrix koncertfelvételt hallgathatom, ezeken Hendrix néha sokat hibázik. Kevesen kaptak annyi bántást, mint Hendrix. Amikor a Beatles feltört, sima kedd volt és a kortársak nem észleltek semmi különöset, odavannak a kis picsák a jópofa fiúkért, kb ezt.

A zseni az volt, aki ácsorgott nagy szplínes nagyképpel egy New York-i klubban, ahol egy érdekes vadembert hallott játszani, aki nem fogott semmi virtuózt de egy-egy hang, amit elkapott, valami különösen mocskos volt. ez az ember persze saját magát jobb gitárosnak tartotta, de valami megmoccant benne -a picsa mellette, az teljesen odavolt. Általában a nők egy része rémesen benedvesedett ettől a vadembertől. Namost, ezeknek az embereknek a haveri körébe tartozott az egy dalával milliomossá lett és nagyban osztozkodó ... kié a Felkelő nap háza dal sikere? na, annak a zenekarnak a basszusgitárosával, Chas Chandler-rel, aki a millióját zenébe-zenészbe akarta befektetni, a csaj kúrt is ezzel a palival, illetve szopta. Hozzák át Londonba ezt a vadembert, jó lesz, ez kell oda. A szplínes gitáros már előtte látta, hogy Eric Clapton mennyire odalesz és Jimmy Page arca is meg fog kisebbedni.

És így lett, Hendrixet átvitték Londonba, a csaj, aki ott volt New Yorkban és kúrt Keef-fel meg Chas-szel, Chas utasítására kezelésbe vette Hendrixet, pl kibérelt neki egy kuckót a házban , ahol Händl egyszer lakott, kúrt vele és kiszopta, aztán kipucolta a körmeit, Rávette, hogy naponta cseréljen alsóneműt, szerzett neki egy jó Fender Stratocastert és nemmellékesen kerítettek neki zseniálisan jó, hozzá méltó dobost meg basszert , akik nem voltak arcra annyira jópofák, hogy befussanak. De pl kontrapunktban Noel Reddingnél csak az a John Baldwin volt jobb.

Csodák vannak és a csoda az volt, amikor a Beatles tagjai vállvetve elsősoroztak a Rolling Stones tagjaival Hendrix előtt, Eric Clapton viszont ült és a térdén egy noteszbe jegyzetelt. Hendrix gyorsan rögtönzött valamit a Sergent Peppers-ből, amire McCartney ráhagyta, hogy jobb lett, mint az övék.

Az időszak végén, a Beatles már régen nem koncertezett, összeállt a Led Zeppelin (ami zenekart Zappa útált és élcelődött rajtuk és semmibe se nézte őúket) ésmivel ma már a zenehallgatási időm 90 %-át az un "komoly"zene teszi ki és nem vagyok már annyira oda, tehát csak úgy odahallgatván a Led Zeppelin első két lemezére és még a további érdemes 3-4 számukra, azt kell mondjam, hogy ez a Jimmy Page, John [Baldwin]Paul Johnes és John Bonham bizony lendítettek előre annyit a zenén, mint a Beatles. John Paul Jones nem lett annyira híres, mint amennyire fontosakat tett a poprock hangszerelésért és kontrapunktért, John Bonham dobolása is előrevivő.

Hendrixet továbbra is fikázzák, holtában is, leginkább az olyanféléken mosolygom, mint John McLaughlin, a világ egyik legunalmasabb menő nagynév gitárosa, sokak jobbanneveltek és illedelmesebbek annál, hogy Hendrixet fikázzák, úgy oldják meg, mint McLaughlin, aki egy nemkülönös, kedves, átlagos gitárosnak fösti le.

Bartókról szokás mondani, hogy teli bőrönddel távozott, nos Hendrix egy hátsóhídjával a bakra ült turnébusszal.

Szerintem egy Beatles után érdeklődőnek meg kellene néznie minden Beatles sajtótájékoztatót, csúcsok az amerikai turnék sajtótájékoztatói,  mert ezekben, mint avangár rögtönző undorgrujnd szinielőadásokban, MINDEN_MINDEN benne van, a jelenségek az okaikkal, a zsűri[közönség] a kritikusok [mit tanított Zappa a zenekritikusokról?] a sajtó, a biznicc, a producerek, a kurvák, a drogpiarákenról és minden. A Beatles duónak a zseniális Harrisonra már nem is volt szüksége, Ringo zeneileg egy nagy nulla, mint arc, mint pofa, úgy igen, Zappa is ezt (ennyit) értékelt benne [-> 200 Motels] A Beatles-eknek, mármint John-nak és Paul-nak tele volt a búrája a Beatles túlértékelésével és a "jelenség"-gel, Hendrixet viszont szerintem máig alul ésvagy rosszul értékelik, nem a helyén, ráadásul a picsa féltestvére is legyalázza most az életművet. A picsa miatt lekerülnek a hivatalos felvételek, ami miatt boldog boldogtalan mindenfélét feltesz, igen gyakran cover-eket. Egy Hendrix cover-t érdemes meghallgatni, egyrészt az ember 1 [gitár] hang után azonnal tudja, nem Hendrix az, szóval az utánzás kirajzolja és erősíti Az Eredeti zsenialitását, szerintem igazán a cover-ekből lehet megcáfolni, amit John McLaughlin is tündög Hendrixről
de ez innen már egy más lap--
lábjegyzet. A beat-zenével a magyar társadalom őont úgy járt, mint majd az internettel is, már elúrhodásában=gyöngülésében került ide, már csak  a marketing, kopottasan, túlérve és plasztikban, sorozatgyártván. Ennek a helyzetnek a komolyan bejött paródiája az így mulat egy bítes magyar úr.

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr8414144635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Myzza N. Trop 2018.07.27. 08:57:08

És azt tudtad-e,hogy Marianne Faitfull félig magyar, a mamája Budapesten született, bárónő volt, osztrák, zsidó felmenőkkel, kéhlek alássan :D
Szóval, a hippiséghez sem ártott, ha bejáratos voltál a jobb körökbe :D

Myzza N. Trop 2018.07.27. 09:01:04

ja, és Dudi küldtem neked egy útilevelet
majd túrd meg kicsit a postaládád!

Frick László Intézet 2018.07.27. 11:56:59

@Myzza N. Trop: Igazából Rolling'ék alsóközéposztály-felsőproletáiátus béliek voltak és az Igazi Rolling Brian Jones-től volt és nem Mick Jagger-től. Mick Jagger hamar üzletember lett és életművész, fitnessz, ilyesmi, a legkorábbi kocogók közé tartozott, homlokpánttal.

Osztáylszempontból valamivel fölöttük voltak Who-ék, a mod-ok... erről is volt már szó itt.

A legtöbb sztárzenekar nem hippi volt.. a Beatles is csak fesönhippi. Hippizenészek az USÁ-ban éltek, sokra nem vitték -természetesen Janis Joplin sem volt hippi, a hippitemetése ellenére sem és Jimi Hendrix sem volt hippi.ppizni szokták, a korai freak korszak.. a freak-ek hippieszerűek voltak és sokszor összetévesztették őket a hippikkel.

A fesön embereinek nincsen társadalmi érzéke, akkor kezdtek el fölfigyelni a hippire, amikor Cher és Sonny Bono beültöztek hippiknek meg még pár hollywoodi balhéból, jelmez-szerűen. Ahhoz képest nézd ezt, hogy az igazi hippik a Manson banda feltűnéséig általában leselejtezett katonai ruházatot árusító boltokban vásároltak.

A fesön tehát pop bojócok öltözékei alapján csinálta a műhippit, a mai hipszterek, amikor gecizik és fikázzák a hippiséget, akkor jó alaposan mellé is trafának
-de már erről is volt itt szó bőven.

A hipszetereknél kb ugyanez a séma, butikhipszterek, gyárikopataott holmik és luxustrurkálók. Eleve "kopott" jatonai zsávolyból varrják a "tornacipő"-t s vadonat újan gyárilag széttaposottnak látszik, detto ez aztán a "katonai málhazsák". A világlátott (szigorúan pályázati támogatásokból.. sajátpénzt nem ölnek ilyesmibe) hipszterek aztán sokszor szembesülve a fesönnel, kicsit megszinezik, pl 50 bath-ba kerülős elefántmintás nőigatyókat vesznek 20 bath-os pólóhoz.

Nekem azok a hipszterek tetszenek a legjobban, akik Japánba buliznak ki valamit azzal, hogy az egy mennyire fejlett meg ősigyökerű szupertársadalom és jajdejó. A fiúk még hagyján, őket csak meg-megverik, ugye a japán az egyik legnácibb ultra-rasszista társadalom, de a csajokat meg is erőszakolják. Ma már egy japán külváros nem kevésbé retkes és lepukkant, mint egy kínai, sőt. Ugye, a hipszterek Kínában nem próbálkoznak, mert úgy tudják, az kommunista berendezkedés.

Hát, szerintem jobb Kínában.

Ha erről írok, néha hozzászól valaki azzal, hogy szimfonikus zenekar vagy mérnöki tea vagy képzőművészeti csereprogram tagjaként vendég volt Japánban és hogy a japánok mennyire egy kurvára fejlettek meg tiszták és azok a WC-k meg űrtechnikák.

Alfőmérnök 2018.07.27. 16:43:44

Gondolkoztam ezen a Lennon öngyilkos lett feltevésen. Ha igaz:
- mik lehettek a motivációi? (ha jól tudom, nem volt rossz passzban, bár eléggé elcseszte az új lemezét, főleg Yoko még avantgardenak is béna sikítozásaival; amíg csak lemezjátszó volt meg magnó, nagyon nehéz volt végighallgatni azt a lemezt.)
- hogyan tudta volna megakadályozni? Chapman nagyon elszánt volt, ha csak nem lövi le előbb Lennon őt, Lennonnak annyi volt.

Alfőmérnök 2018.07.27. 22:17:42

"Az A Day In The Life összesen körülbelül harmincnégy óra alatt készült el, és a Beatles tehetségének tetőfokát képezi. A legmeggyőzőbb, legösszeszedettebb szöveg, lélegzetelállító zenei kifejezőerő, a dal szerkezete egyszerre meghökkentően újszerű és tökéletesen meggyőző. Az előadás hasonlóképpen kimagasló. Lennon lebegő, szalagos visszhanggal ellátott hangja nagyszerű kontrasztot alkot McCartney "száraz" hangjával. Starr dobja összetartja a felvételt: belépéskor párbeszédet folytat Lennonnal a lazára hangolt tamokon. McCartney zongora- és főként basszusgitárjátéka pezseg az invenciótól, színezi a zenét, sőt olykor központi szerepet vállal. A brilliáns produkció Martin csapatát is dicséri: olyan súlyos korlátozások között dolgoztak, hogy attól a legtöbb mai stúdió működésképtelenné válna, mégis remekművet sikerült létrehozniuk, amelynek mindenképpen a korunkat híven tükröző műalkotások között van a helye."

Frick László Intézet 2018.07.28. 08:02:48

@Alfőmérnök: Igen, Lennon és McCartney a tehetsége 80%-át nem adta ki, viszont az elnyomott Harrison-nál, amit ki-engedtek neki bontani, az a 80% volt. Sőt.
Ringo Starr dobolásáról nem nyilatkoznék, annyit nem ér.
Az angolszászok nagyon-nagyon-nagyon erősek dob-ban és basszusban, a maimagyar dob és basszus már el(föl)éri az angolszász átlag alját. Ringo úgy tudott dobolni fénykorában, hogy pl Presser Pici bácsi 1975-ben elküldte volna annyival. Igen gyakran a stúdiófelvételeken session-bér-zenész dobolt helyette. Nem csak Ötödik Beatle volt, hanem hetedik, tizenhetedik és negyvennyolcadik is.

Frick László Intézet 2018.07.28. 08:15:15

@Alfőmérnök: Az Imagine nagyon vacak és 1971-es szám. Lennon új lemeze gyönge volt nagyon. Eredetileg is az magine-t vacaknak gondolta, azért dobta ki. Eltelt, jóllakott, únta magát, a japán szuka elúrhodását. Egy japán szemében egy kínai mindennek a legalja, ezt... nem tudjuk elképzelni, mert mi ahhoz képest a cigányainkkal egytestvér vagyunk. Lennon azért szökött el a kínai picsával, hogy jól felbassza a japán szuka agyát. De ez se jött be, semmi sem jött be, közben a tejipari vállalkozás is bejött.
A Lennont meglátogatók arról számoltak be, hogy szépen babázgatott, élte a háziasszonyok életét, gyesszindróma, depresszió. Szelíd volt nagyon, ugye, az enyhe hinduizmús, ami Harrisont egészen, ici-picit őt is áthatotta, a szelídes keletiesség.

Ezt nagyon nehéz megérteni, az embert, akinek a művészete minden és ha nem megy a művészete, akkor nem érti, minek él.

Vannak olyan emberek, mint Robin Williams, aki teljesen belevetik magukat a művészetükbe, a dementia miatt Williams nem tudott színészkedni, nem ment a szövegtanulás, ő azzal úgy nem tudott élni, megölte magát. Sok-sok ilyen színész van, nincsen is élete, mert akkor él, amikor színész és dolgozik. Két munka között bármilyen édes az élete, úgy érzi, nem él. "Egy ember, akinek nem kellett volna annyit drogoznia" -mondaná róla Zappa.

A művészet, mint a sport, edzeni, gyakorolni kell, csuklózás, csinálni benne valamit, ujjgyakorlatok, Lennon alig-alig dolgozott a Beatles után. Kijött a formából, amiben.. talán rendesen nem is volt benne soha. Lennon ÉS McCartney -ha érted ezt, ezt csak zenészek értik. Vannak összefüggő zenészek.

Jimi Hendrix bárkivel tudott, de pl Billy Cox annyira szerelmes volt Hendrixbe, hogy csak vele és Noel Redding is. Buddy Miles bárkivel tudott.

Erre nincsenek szavak, amikor a próbateremben vagy szinpadon játszik az ember, egy másodperc sziporkája alatt feltámad egy ötlet, de még nem emelem a lábam a wah-wah pedálra, még az inaim sem rándulnak, ÁM a dobosnak EZT éreznie kell és ő is váltani fog és ebből a zsüri semmit sem hall
de ez nagyobb élvezet a szexuális orgazmusnál, az összhang. Vadidegen zenészek összeállnak, elkezdenek játszani és összeáll ez a közös gyönyör.

Lennon ÉS McCartney- próbáld ezt ízelni és ízlelni is.

Yoko a pina ősbűnét követte el, magának akarta egészen és még akkor is, amikor már neki ugyan nem kellett, de nem akarta, hogy másé lehessen. Cigányasszonyokat is ismerek ilyen attitüdben. Ráadásul Yoko egészen dilettáns

Alfőmérnök 2018.07.28. 08:36:47

@Frick László Intézet: Nem vok zenész, de tanultam zenélést. Lennon - McCartney okos emberek volt(ak). Például tudták, hogy ha nem is együtt szerzik a számokat, a kettejük műve. Amit utána csináltak, az nagyjából szégyen - ami értékelhető belőle, az még a'60 as évek resztlije. Illetve Lennon terápiás zenéje (Plastic ono band). Yoko meg egy kommunista/maoista picsa. Jól jelzi ezt az Imagine szövege is (Lennon nem volt teljesen hülye politikailag, lásd Revolution.)
süti beállítások módosítása