2011.02.16. 03:49
Kőleves
poeticus ficfandusz
Volt egyszer, talán, mégis, pedig csakhogy, de volt egy diák. Meg kéne állnom, hogy elmagyarázzam, biz’ ez a deák inkább volt a mai értelmiseggivel szinonim, talám számtartó volt egy főrangú úrnál? - talámha kántor vagy tanító, mindegy ment, mendegélt, valahonnan valahová vagy talán sehonnai volt? Mind : egy. A lényeg a lényeg, hogy ez olyan régen történt, amikor még távolba látó meg beszélgető készségek híjján Napnak estvében az emberek ültek a sötétben s várták, hogy valamiféle álom jöjjön a szemükre. Oszt örültek, ha valaki rájuk zörgeti az ajtót. Szokása volt akkoriban a falusi népeknek a szállásadás, a királyok egész hadseregeiket ülteték be ígyen a falvakba mit kost und quartteil . A diák azonban csak egyedül volt, erről már jó régen, amikor még megállt a fejét vakarászván, hova is kopogjon be a csupa egyforma, a feődbű alig is kilátszó, dudvával tetejezett kunyhó közül. Ullyanok vóltak ezek, aki skanzent lát, el nem képzelheti, nincsen magyar skanzen, amiben lenne Csokonai korában is általános falusi ház, a küszöb egy arasz magas, de aztán a házba le három sőt, négy grádicsfokon kell lelépni. Az ablak nem több egy sukk-nál, télvízben az is bétapasztva sáral, ki ne menjen a meleg...
Világotjárt, messzirőljött, nagytudású ember volt ez a diák, már a tűzhelyek füstjibűl is kiszagulta, jobb lesz, ha gyorsan kieszi a tarisznyából a morzsákat, mielőtt betér valahová éjszakára szállást kérni. Na, a kutyáknak se kellett ennél több! Megérezvén a jó pogácsaszagot, ugrándozva környűllötték a diákot, hátha jut egy nyalintás arról a jó, morzsás kézről. Hát, ahogy bézörget a diák az első házba, már szól is ki a gazda: „Csak kerüljék beljebb deák uram, minthogy kigyelmed igön nagy távolságbúl kerekedék a mi annál is nagyobb szükségünkbe, minthogy nincsen a kigyelmed feneketlen tarisznyájában annyi hamvábansűlt pogácsának morzsája se, ami éhes száj itten tátikál utána!” Már-már kopogásra emelte vóna a botját a deák, de meggondolta magát, mert akkoriban még nem olyan magabízó deákok vóltanak ezek mind, mint a maiak, akik a tévében akkor láttak utoljára szegény embert, amikor a kolontáriakat elöntötte a veresiszap. Oszt a diák azt gondúta magában, hogy ahun ilyen szófosó a gazda, ennyire csűri csavarja, ott biz a nem sokra megyen azzal a két maroknyi kűvel, amit ultima ratio-ként a tarisznyájában értetlen útonálló emberek kupándusz vagandusszára tartott, forgatandusz fejendüsz tarisznyandusz –hogy a szegény vándorló deákok tudományosságával fejezzem ki magam.
Mert biz az efféle deák mind az oskoláit leginkább falmellékén, külletében végevén, a deákos szavakak a farkát ragadván, leginkább -isz -ász végezé, haholt is számvevésen fonák, mondá magát mumanistának, ha temetésen orálni, meg számvevő maszemátikus algebrusnak. A Kűleves című mesét ki nem ismeri, ki meg igen, a lényeg az, hogy a diák hamar előkapá a két kűdarabot a tarisznyájából, hogy tudományos vizsgálat alá vegye: melyikből főzön levest. De ezt már egy másik házban tette, ahun a gazda nem sokat beszélt, még annyit se kérdezett, csak a fejivel intett, a vállait hozzája rántvást, hogy ha talál a kunyhóban egy tapodtatot, oda már a seggit leteheti, oszt pitymallatig majd ellesz valahogyan, amikor is két hely felszabadulván virradattól aludhat délig es.
Kollégyiom Sárospatakon (XVIII. sz., forrás)
Hanem az asszony csak nem állta meg, hogy megkérdezze:
„No! Tán ezek lennének azok a híres küek, amikbűl kigyelmed itt a szomszéd faluban a kuporiaknál az a kűlevest főzé tavaly? Nojszen, adsza csak, itteg a fazik a tűzhelyen, vizünk csak vagyon, a többi kellékeket meg tán összeadja a szomszédság, mán csak a zsírzó hiányzik alája, de mink aztat csak jó kűekért árokzsír formájában adhatjuk meg!” –mondá lárvaarccal szájtáti tettetésben a ravaszdi menyecske s már mutatja is fel az ujját, hogy nyúl be hátul szoknyakorcba a bödönnek szájához, ahunis az efféle szegény embereknek árokzsírbúl télvízben kifelé,, bizony meglehetősen sok vagyon, akár egy tatarra való!
Úgy is lett, a szegény asszony a két küet az vízzel fővő fazikba veté, oszt már indult is körbe a szomszédságon, hogy ama híres kűlevesnek az egyéb kellékeit összekunyorálja. Az egyik háznál volt két haraszt, azt ráhagyák, ha már úgysincsen tótmódi gombóccába kása se, nemhogy hús. A másik háznál kisdarab bűrke volt, amibe már még a templom egerinek is beleváslott a foga, olyan kemény, a csecsszopó dednek szokták volt a szájába adni, ha fogzana, ne az anyja éhezéstűl apadt csecsit rágja. A harmadik házban meg egy csípet sót kaprnának össze onnan, ahun az verejtékin a szegény embernek szinte magátul szikkad. A kutyák meg mind ott űltenek, környöskörűl a kuyhón, csendben nagyokat nyeldekelvén, hiszen szegény falvak faluszéli kunyhóinál jó estebédjük csak akkor vala, ha a gazdájuk vastagot fölöstökölt. Holott azomban fölöstökömre is ebben a szegény faluban a legtöbb házban csak úgyan ugyanaz volt fölöstökömre, ami az éhökkel koppon nyeldeklő kutyák gigáján elfolya: ennen nyáluk, ha, csak.
Imígyen aztán a hat házi nincsenbűl a hetedik tető alatt csak összefővött valami lé, addig járt körbe a csanak, míg végre az üres fazik alján már csak a két hűlt kő kucorgott. Hanemisha mintha tiszta igazándibúl: Egész éjjel osztán minden gyomorban, akárha ezen küek fölszaporodvást görögtek vóna örök gombóccákban, úgy korogtak azok a kűleves gőzin kélt csalfa álmokban. Alig is várta hát a deák a pitymallatot, hogy a lábait újra az útra igazítsa, csak a két kü'et nem felejté eltenni a tarsiznyába, hogy lépteiben csontos farán verné az iramot.
Mert a deákélet ilyen, egyszer is lent, osztán mégegyszer, aztán meg annál is alábbra, lennebb, de meg még az is lehet, hogy egy gazdagabb faluban másképpen esék a parasztcsúfoló deákmesém, ugyanazon kü'ek alá máslészen a zsírzó, ágyesz a búgyesz taláresz, tutálesz a máresz, faluvége, fusselvéle, teddalá az eresszélre, huss!
antipodus:
Debreceni diákok közhasznú munkán: a város önkéntes tűzoltói valának nagyjából Petőfi idejében (a szakálas öregdiák fejitűl jobbra a reformáta kollégyiom.
Ajánlott bejegyzések:
![íróbütyök [slight return]](https://m.blog.hu/du/dudenbuch/image/.external/.thumbs/06397a94c837769097ca121a26b80bb0_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.02.16. 14:04:40