Tegnap saralás közben ért a hír, a diófa árnyékában. Egykedvenc rádióm időnként iszapos hangú bemondója jóvoltából először Modornak hallottam, Modor Béla, ésmivel már az idén volt böbetűs jóember, azt mondtam, nem igaz, hogy Bodor, de igaz . Nekrológ biztos lesz róla az És-ben a héten vagy a jövőhéten, mindegy. Utolsó képem vagy hét éves, segítek petrezselymet árulni Tomkiss-nak az un "könynapok"-on a Mátyás templom előtt és arra jár egy kedves mosolyú coffos, szemüveges ember, rámkérdez, hogy árulom-e még a tápot. Ó, már rég nem, mondom neki, és így, tovább... Mesélem neki a portfólióm újabb részleteit, nem áll égnek a haja, mert coffba van, szólni nem szól, jólélek és udvarias ember. Nehogy nekrológ legyen itt, inkább küldök neki valami útizenét. Jó utat!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr412213765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.08.11. 16:19:09

mindig cak
én mentem

mindig cak
én mentem

Demosztemész

Szeretem.

Tokfalv 2010.08.12. 05:42:03

Ezt is (őrzöm a CD-t, BB label): www.youtube.com/watch?v=tfdHNWJ1Xhk
"Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell", de annyi mindenről kell hallgatni, hogy nem lehet kibírni a hallgatást.

magyar-magyar szótár 2010.08.14. 05:37:50

@Tokfalv: hallgatni kellett vóna, de.. legalább valahogyan utalóan vagy nem tudom. Nem használ semmiféle lelkitorna, meg ész-szel is hiába.
süti beállítások módosítása