2009.04.20. 08:11
vesszőparipa
vesszőparipa – átvitt értelemben: monománia. Gyí, lovam, gyí betyár, van egy szilárd meggyőződésem -Fauvé Bogár, sárga Fauvém! -amin vágtázom a gondolatok széles mezején, de ez rálátásban és messziről komikus, mulattató, börleszk, a… micsodán is ügetek?
a fiúk játéka a vesszőparipa, amelynek számos formája ismeretes. A legegyszerűbb változat, amikor egy napraforgót felkantároznak, és a kisebb fiúk azon lovagolnak. A fejlettebb formák fából készülnek, s festéssel díszítik őket. Kevés olyan játékszert ismerünk, amelynek története annyira pontosan nyomon követhető, mint éppen a vesszőparipáé. Számos történeti forrás és képzőművészeti emlék örökítette meg ezt a régi századokban is oly népszerű játékszert (N. Bartha 1943: 401; Fritsch–Bachmann 1965 12). régi népi játékokról
A lányok nem szivesen lovacskáztak seprűn, mert a seprűnyéllel való csiholós ősi női maszturbációs forma. (Lekvárkavaró kanálnyéllel való módját leírja Závada Pál a Jadviga párnája c sajátosan nőknek való erotikus betétekkel csábos regényében.)
Utoljára talán a Tenkes kapitánya tv-filmsorozaton nőtt nemzedékek lovagoltak seprűn.
Mi Ivanhoe-sat is játszottunk még. A Tenkes kapitányát minden nap vetíti valamelyik tévéadó Kínában, a legnépszerűbb külföldi tévésorozatok egyike.
Závada Pál zseniális, és szerintem a kritika által érthetetlenül agyonhallgatott regényében, A fényképész utókorában már kerékpárokat alakítanak paripákká a gyerekek (mi az óvodában játszottunk Ivanhoe-sat, ők pedig az iskola felsőtagozatán).
Motorizáltunk is, ehhez faág kellett, húztuk a gázt, kétmarokkal. Avagy kerekded tárgyak, mint kormánykereke, brrrr, autó voltunk, de méginkább traktor. A kormánykerékben a lényeg a holtjáték volt, jó negyedcikkelyt adtunk neki... Aztán, amikor apu engedte kormányozni a Moszkvicsot, csudálkoztunk is, hogy a rángatásokra S-alakban mén a dűlőn szegény...
ez nem Moszkvics, de ezt tudtam lopni hirtelen... A traktor kormánykerekek ilyesmi formák voltak...
Almásláda személyautó, szőlősláda teherautó. Egyikünk volt a rázós út, akkor a pókocsi mögé állt a rázósút és dobálta azt a ládát, ami a pótkocsit jelképezte. Volt ezekben a teherautókban vagy száznegyven sebbesség, a menet másból se állt, mint sebességváltásokból, brrrrrrrrr –ömmmm… brrrrrrrrrrüüüüüüü…. Ööööammmm! Vuuuuuuuuuuu-uuuuuu-úúúúúúúááááá! –fokozódott a fordulat, a ki a söffőrt játszotta, verdeste a fenekét a deszkákra, annyira „rázós volt már az út”. Néha annyira rázós volt az út, hogy a pótkocsi leszakadt és „elrepült” –unta már az öcsém azt, hogy ő a rázós út, sofőr akart lenni. Cseréltünk, én szépen visszahúztam a helyére a pótkocsit. Az öcsém már kilencvenhetedikbe kapcsolt, kábé nyóccázzal mentünk, amikor észrevette, hogy az út nem ráz. Hátranézett, mi van? „Sima most az út!” –mondtam, szépen elücsörögve a láda peremén, mert integett a nagyapám, hogy agyonvág bennünket, ha még egy ládát összetörünk.
Így aztán, amikor felvittek bennünket a téeszbusszal gyermekkirándulá kereteiben a Fővárosi Nagycirkuszba, semmit sem hitünk el a Veszélyes bírkózás a krokodillal című mutatványból. Bikinis nő mászott be egy kocka alakú üvegmedencébe. Elkábított, béna krokodilt emeltek be mellé, gyorsan magához ölelte és hányta vetette magát a medencében, néha le is merült. Ahogy rángatta a krokodilt, csóválódott a farka. Sikoltozott rémületében a sok gyermek és a felnőtt nénik is: jújj, az útálatos békatestű krokodil. Ami persze kajmán volt, de ez aztán végképpen senkit sem zavart. Amikor a nő végzett, akkor kiadta a kajmánt, a szolgák elvették, az ő kezükben már nem látszott veszélyesnek, de a közönség úgy is a tapsot pukedlivel fogadó bikinis nőre figyelt.
3 komment
Címkék: vesszőparipa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ekkerjoz 2009.04.20. 18:41:05
A fene tudja, minek olvastam el utána a könyvet.
ekkerjoz 2009.04.20. 18:45:45
Volt még kutunk is, lovat itatni való, tokos betoncsőből, amibe egyszer beleszorult az egyik gyerek feje.