2009.02.20. 11:44
cselédmentalitás
„Érdekes. Az én apám iparos volt, az övé meg paraszt.”
Móricz Miklós megjegyzése bátyjáról, Zsigmondról
Felnőtt Bácsi , különösen, ha előadásának [15eFt/h díjazásért] címe A gyűlöletbeszéd Magyarországon, mégsem fakadhat magyarassanegy napipolitikai-aktualizáló mellékmondatában imígyen, hogy azt a jókurvannyát a fideszfasiszta Kövér Lászlónak, annak! Hanem szépen utalásosan mondja, hatásszünettel, ki, eufém’:
Megfigyelésem szerint az cselédmentalitásozik a leginkább, aki első, maxx másodgenerációs értelmiségi fia s valamelyik felmenője cseléd is volt.
Egyik felmenőm cseléd is volt –talán emiatt van alföldimentalitásom. Is. És ez az is nagyon fontos...
A cseléd szó család változatában is ismert. Régebben minden magyar a gyermekeit családnak mondta –ma már csak a cigányság, akikben 100-150 évvel ezelőtti magyarjaink sok szokását még megfigyelhetjük, mondja „Öt családom van. Hat családom van, négy gyerek meg két lyány is.”
Nemzetségalapú nomád társadalomban a nagycsalád tartozékrésze a leszármazott gyermekektől egészen az öreg [=nagy= magasabbrangú] lovászig s túl, azok családjáig. Aprók családja: gyermekek. Macskaasztal: gyerekasztal, külön. A cselédség nem együtt étkezik a nemzetséggel. Hacsaknem az elsőszülött. Asszonyasztal is volt régebben [Apor Péter: Metamorphosis Transylvanae ]. A némberek már cselédszámba mentek (asszonycseléd).
A nyílt feudalizmusban a nemzetes etetni köteles cselédségét.
A burkoltfeudalizmusban a nemzet vezetője élősködik a népen és agitpropagátorjaival még le büdös ingyenaraósozza is a népnek az a szegmensét, aki zuzammen egyébként adóforintjaiból feudalis pompázatosságú luxussportlimuzinját a dicsőségesen terebéllyes segge alá tette. Meg az őrezeriek alá a Q7-es terepeseket.Médiacselédséget tart közpénzen s azzal köpeti le meg nevelteti, tanítja a maga móresára a szerinte büdös pórságot. 'álságban megszorításokat tészen -amik a spekulalista offshoreizáló dossziévállalatait nem érinthetik. Pedig Állam-ában az adóhatóság által vélelmezett jövedelem ismert adóztatási tétel.
Az úrimagyarország nemzetesurainak viszonya cselédségükhöz patriarchális volt. Korbács és kenyér. A pusztai cseléd népek szerettek a majorságban. A jobbágyok [parasztság] irígységükben frusztrálódván mindeneknek lehordták a cselédsor lakóit. Van is valami abban a paraszti megfigyelésben, hogy a cselédség sudárabb, karcsúbb, csipeje keskenyebb a férfijének s leányai lábai hosszabbak, arcuk metszése nemes, tartásuk büszke. És nem csak azért, mert az udvarházak nagyasszonyai nem csupán a náluk nevelésben lévő szegényebb nemesivadékoknak vóltanak anyjok helyett anyjok: A nemzetesasszony anyja volt a cselédségnek, de nem kizárt, hogy a nemzetesúr meg konkrétan ojtogatá is nemes vesszejével a fehércselédeket. (Tehát fejér vászoly ruhákban az kastell-ba feljáró lyányokat s asszonyokat.)
Illyés Gyula nem cselédszármazású volt. Apja hosszúnadrágos, a maga korában az uradalmi gépész kb a mai rendszergazda [technogeek] szintje volt, nemszerény ember, aki bizony még a kasznárral is fennen beszélt. Illyés nem a pusztában lakott, hanem úrilakásban, a kastély mellett. Rokonai között nemzetesurak is. Csak: jó megfigyelő volt, járt együtt iskolába, játszott gyermekkorában cselédek gyerekeivel. Egyébként 14 esztendős korától pesti. Városi. Pályája felívelésében egy biztosítótársaság önállóirodás rangú kiemelt tisztviselője, a Magyar Nemzeti Bank sajtóreferense is. Illyés Gyula az egyik legszebb beszédű magyar, tanult létére is szépen ízelte a hangzókat, lágy j-hangot ejtett s zártabb meg nyitottabb hangzókat is vegyest. Cselédnépekre ez nem jellemző, leszármazottaik a leghamarabb urbanizálódtak, pestiesedtek el, nyelvi pestizmusokba törvén pl lebüdöstirpákozták [= cselédmentalitásozás] vidéki munkatársaikat.
Gyűjteményem kincse az a tekintetesasszony, akinek a [második világ]háború előtt öltöztetőnői voltak –bár egyébként már a Stahl konyhájától is frusztrált értelmiségi hölgyolvasóimnak itt jegyzem meg, hogy úrinő nagy konyhát vitt és a kuktamunkákon kívül mindent a praxisában is…– Tehát ez a tekinetetesasszony a „demokrácia” alatt bejárós volt minden voltcselédje házába, leült a kiskonyhába, a régi, úriasszonyoknak való étel-receptúrás könyvéből háborús inségekre valóakat, mint hamisgulyásleves, sztalintorta, csupa egyszerűalapanyagú, finom s laktató ételek receptjeit hordta körbe, segített a befőttkészítésbe s okoskata-tanácsokkal látta el az akkoron még újságokat csak a bizonyos helyen, nagyjából tenyérnyi tépetekben forgató menyecskéknek.
Hogy a cselédnépek mely nemes ojtványok is voltak, arról régi bizonyosságt a Thurzó Borbála kilenc s tíz hónapig eltartó lakadalma a bizonyosság. Senki nem is érti Thurzó nádort, mire vóltan az a nagy kazdagságos bazárlássoshívalkodó múlatozás, tartott addig is, míg a menyasszony megnehézkedvén magzottja terehén, aligha táncolhatott tovább. Hanem a lassan elvonuló urak láthatták veteményeiket: Nem csak azt hogy a zsíros úriganajt mint rendeli földjein szerteteríteni Thurzó uram számtartó gyiákja, hanem azt is, hogy mind az cseléd lyányság, akiket Thurzó uram mindenbeni sziveslátására rendelt personalis szolgálatra, elöl kurtuló szoknyával szinte ullyan tereheket viselének már, mint a menyasszony: Ezren fejűl vóltan Thuró nádor birtokának emberbéli szaporulata azon évben! Legszebb vezérlő nemzetségek fiai ennkénytelenkedvén frissíték a Thurzó-cselédség edogam házasúlásokban nehézkesedett véreit! (Hogy metsszűk: ezer lakosokval rakottan várasak valának azkoron…) Azt ne is mondjam, hogy a megterehesedett lyányság férjhezadásáról Thurzóné gondoskodott s kelengyékvel!
Ki tagadhatná el, hogy Kosztolányi Dezső nem csak szépszál (izomtiboralakúan benga, nagy) férfi volt, de lényegében orvos is. Regénye, az Édes Anna orvosi diagnózis is. Nem gondolja végig helyetünk Kosztolányi: áfiomot nem javall. Orvosságot sem a felkapaszkodó polgáritársadalmat megvevő áfiom ellen. De az az értelmiseggfej, aki szivessen cselédfilozófiázik meg cselédmentalitásoz, az Édes Anna olvastán (nincsen őneki ilyen fasságra ideje, biztos valami lányregény… ) megszeppenhet.
De hogy eme schneidige fobizátorok száját ne kenje el ezen czikkelyem túlsággal, hát megadom az ő ízlésük szerint is.
Mert van is igazság a le-cselédfilozófiázásban: 1945 márciusában a földosztási ceremóniákban országszerte egy egy szegény zsellért avagy cselédet kerítettek s az első földjelző díszcöveket vele üttették le az alábbi zsolzsomával: Én, Akbrbra Iblastmleütüm most ezt a karót –de csak életem árán húzhatja ki bárki! Namost ez az élete ára aztán devalválódott hamar. Ugyanis acselédnépségek voltak leginkább hozzászokva a cselédléttel járó kellemeségekhez. Nem kellett gondolkodni. Az uradalomban leselejetezett tenyészállatokat, fölös malacokat, sánta bornyúkat ajándékba kapták. Nagyobb ünnepekkor maga a nemzetes család vitte [=vitette a komornyikok szolgáival] az ajándékokat. Gondolkodtak helyettük. Parancsoltak nekik. Úgyhogy a téeszek szervezésekor önként, dalolva léptek be, ám a téeszvilágban a cselédek vagy nagy kuruckodó, bezzeg az úrivilág jobb volt, lázadóakká lettek [’56-os csőcselék].. vagy téeszkasznárok. Sánta Ferenc egy ilyen cselédemberekről karcol hypernaturalisképet a Húsz órában. Ami most ugye nem kötelező s nem is ajánlott olvasmány. Aki cseléd volt 1943-ban s a gazdagparaszt munkaadója az egykondérból kibicskázta előle a húst, az 1959-ben már döbrögipocakját a téesz feődgyein hintón vitette körbe. Avagy, mint a horthy-korszak sportsmen-ei, bricsesznadrágban Pannóniá-zott (a téesz vette a segge alája) a területen, amit odahaza és a vadászvacsorákon, meg amikor Budapesten az Astoriá-ban húzatta magának a cigánnyal, birtokának is nevezett: Hiszen, ami a téeszé, az az Államé, de az Állam messze van, tehát inkább az üvé-e-je.
„Na, lemegyek már egy kicsit a parasztjaimhoz, megnézem, mit csinálnak!”
/Zuschlag tekintetes képviselőúr/
És az Astoriá-ban a nagy emberismerő –ám lélekismeretben meg gyönge- pincér el nem gondolta volna, hogy a Czibulsky-fejű jampi ballonkabátos [sínadrág, gyapjúzokni, cseszkó túrabakancs, osztrák öngyújtó] téeszagronómus bizony gyerekkorában cseléd kölykeként a zsírfekete szennyesvödörbe húgyált a tanyán a konyhaajtó mögött… De ám ő se gondolta, hogy a nejlonharisnyás (fehér zokniban és bőrharisnyában ekkoriban már csak a húszforintos kurvák vállalkoztak vidéki vasúti restikben) Anita Ekberg-hajú luxuskurva is cselédszobában megejtett Keserű Fanni méhében fogant másnap, krumplipucolás közben…
Nagy Lajosnak van egy szép elbeszélése (s ebből színpadi jelenet is, amiből hangjáték is készült) a becsületes anyáról, aki serdülő fia vágya kordában tartására alkalmas tiszta cselédlányt fogad. S inszinuációnak a fia veszélyesen deklaszálódott kispolgári, ám tiszta szerelmét érzi -de azt nem, ha megdugná a cselédlányt, akit direkt ezért alkalmaz... (Sok pesti úrinő megengedte cselédlányának, hogy a fürdővizében lefürödjön. Elképzelhetjük egy pesti cselédlyány hazalátogatását a falujába: A nagylánytól levetett kalappal-ruhában a tanító vagy a postáskisasszonyoknál is divatosabb volt. És a parfőmös hetifürdések illatával bőrén !)
Kosztolányi korában egy cseléd a legjobb esetben 15P-t kapott havonta a teljes ellátás mellé. (Mezőgazdasági 30 ipari munkás 100-150 P -t keresett.. Karinthy hetente 300-at, Radnóti Miklós legjobb éves irodalmi bevétele 150P volt. József Atila versesfüzete 2P40. Bicikli 90P, rádió 220P, osztrák sítúra vonattal szállással 150P.) Ha vasárnap délután, egy pár szabad órát. Igen-igen sok celéd s masanmódlány alkalmi prostitúcióval egészítette ki[Kosztolányiné sajnos csak egy naplót hagyott meg az urától, azt is csonkítva… mégis olvashatunk utalást erről a témáról] 1P50f 2P volt jó egy ilyen lány valamely gáláns úrral vagy gazdagabb diákkal. Kedvelt novellatéma volt az ilyen bukott cselédlány története. Egy kávé kávéházban legalább 2P50 volt, a kasszírosnő a pincérek öltözőjében 3P, lakáson 5P volt jó a kedves vendéggel. Ma havi 15000-ért szinte mindenki tartana cselédet ellátással, ha kedve is lenne hozzá… [fajlagosan]Ennyiért tartanak is Bezzegamerikában k’k’k’éjrópai „aupair”-okat…
Beh gazdag is a magyar irodalom szép cseléd-leány történetekben. Mármint a leányok szépek, amúgy a történetek inkább rívatósak. Az ember szinte érzi Édes Anna gyenge lyányhúsának illatát a csak a vasaló forró vasától szagos blúza vászonán által. Szinte a Bakaruhában (az egyik legmagyarabb, mellesleg zsidó írónk, Bródy Sándor fia, Hunyadi Sándor írta, alighanem lelkiismerete-furdalása ösztökélésével is…) cselédlyányának nem karcsú, ám izmos derekát érzi (szodómás korunkban már nem csak a férfiolvasó) hevülvén markában, a kence sose érte, maga hamván illatos keblek csecsének selyemét ajakán.. …
Vagyis, csak úgy magyarmód cziffrázván köpjétek csak a cselédmentalitást, Eszenagy Uraimék! De azért időnként, ha senki se lát, neszüljetek meg: Ebben az országban akárki vérében is kerenghet egy kevéske cselédi hagyomány… Mert nem csak a nemzetesúr ojtogatá meg szivesen s az úrfiak a fejércselédséget. De, bizony a bejárósak, kocsis, díszhuszár, lovász is meg-megkínállotta a veresses vastag parasztkaóbásszokra megéhült úri kiscicáknak torkáját! És még tisztes polgárlyányok is megpistullottak vásárokon egy egy pergekalapos büszketartású uradalmicseléd bajúsza csiklandása áhítatában...
4 komment
Címkék: cselédmentalitás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magyar-magyar szótár 2009.02.22. 10:09:32
hozzáfűzés: a cuccujializmusban se volt luxus már... A Mézes Mackóba őt küldték déligyümölcsért
budai zöld 2009.02.23. 16:50:30
Viszont a cselédmentalitás nem ilyen egyételmüen negatív. A cselédmentalitás nem Kövér László, objektív tény, lehet a barátunk is, ha megtanulunk építeni rája. Íme a realista nemzetstratégia levezetése a defektes (de hát ez van) nemzeti karakterböl, szintetizálva a cselédet a labanccal.
Tehát:
1. a magyar alapvetöen szervilis nép, nem kezdeményez, szolgál, de nyavalyog, szabotál
2. én azt tanultam a felmenöimtöl (sikereikböl vagy a kárukon), hogy szar a világ (Mo.-n), a legjobb túlélési stratégia kussolni és alkalmazkodni
3. diplomám van, jó munkám és keresetem, gyakran frusztrál, ha látom, hogy rosszul mennek a dolgok (országban, munkahelyen, családban, akárhol), igazából intelligens is vagyok, lennének ötleteim, hogy mehetne jobban
4. de tudom, kuss' és alkalmazk', mert ha megmondom a véleményem, holnapra munkanélküli leszek... tevölegesen kezdeményezni meg lehet, hogy nem is tudok, legalábbis sose próbáltam
5. politikára, országra dettó, legyünk realisták, merjünk kicsik lenni, mert különben megharagszik az EU, a NATO, az IMF, az oroszok, a multik
6. szóval: bár frusztráló, de az eredményes (és ejropéjer) túlélési stratégia a kussolás, mert szervesen vezethetö le a szervilis nemzetkarakterböl
magyar-magyar szótár 2009.02.24. 01:20:33
bunko_jobbos 2009.04.24. 15:45:15
Apósom szerint a földosztás után egy évvel már a mások kezében volt a széjjelosztott főd. Egyszerűen nem tudtak gazdálkodni.
Nem baj, hogy vannak cselédek, szükség van rájuk is, de könyörgöm, ne döntsenek má' az ország sorsáról!