2008.12.24. 07:31
euthanázia
[szeretettel karácsonyra a halálosztályok lakóinak és dolgozóinak, és gratulációval azoknak, akiknek az "ünnepek"re sikerült az öreget vagy a nyanyát betéteniük]
euthanázia - a gyakorlatban már létezik Magyarországon. Alapformája közismert: Kevesen [vált.: kevesek...] vagyunk idős hozzátartozónk, szülénk ápolására. Tudjuk jól, hogy annak a rehabrészlegnek, ahová a combnyak-törése után betétetjük, egyébként közszájon halálosztály a neve. Úgy is sipákol az öreg parasztbácsi: >>Engem halálosztályra ne tegyenek, otthon akarok meghalni!<< Persze vígasztalják a gyerekek, jó lesz itten magának papus! A papus lelegyinti a lányát, 67 évest, fiatal még, mit tud ő arról, hogy az ember a véget, azt, amit egyébként óhajt már, kedves tárgyai között kívánja megélni. Hogy reggelente gyakran arra eszmél, nem tudja, hol van... és az ismert környezet, a tárgyak látványa... még ebbe a kurzív, élet -be visszatérítik. Az öreg az idegen helye.. sokszor.. sziveszakadtában hal meg, elhagyatottságában, bánatában, hogy nem azok között a tárgyak között van, amit még fiatalként életeszerelmével.. helyezett el, amit férje vagy felesége érintett, a gyermekei. Az ugye "giccs"nek számító családifotók a falon.. a falvédők.
Ellenpéldában a néni megéledett, erőre kapott és a halálosztályról már (persze vis majorra hivatkozva pénz vissza nem járt) könyörögtek, vigyék haza.
Komplikáltabb formája az euthanáziának, amikor... a beteg.. problémás. A baj van vele. Léteznek ilyen betegtípusok, a reménytelenek. Billeg a pihe az ágyvasán, egy fuvallat.. s lehull. Elég egy tabletta.. egyetlen altató akár.. még fölébred, már enni nem kér, nem tud s... lassan.. elalszik. Bizonyítani nem lehet. Én magam tanúja voltam az intenzív'en egy konzíliumnak. Két orvos tartotta. Kettő, nem három. A beteg... problémás volt, resectálták az egyik tüdőlebenyét. Sokat beszélt, nem pipálta a pipából a gyógyport. Halálfélelmében viccelte a nővéreket, halálkomoly', hogyaszongya hozzák az ő ruháját, a civilt, megy haza. A nővérek únták ezt, jórész városi csajok, a népi humorból mit se értettek, ma már nem szokás az ílyes halálos tréfálkodás, munkahelyiek se nagyon. (Értelmiségi -de olyan szóvicc bonyis neki kontextuálisan, ami nyolcosztályt végzett gumicsizmás parasztassznyoknak evidens...) Jó, tehát a koncílium a két megoldás közül a gégemetszést választotta ki. "Legalább nem beszél." Nagyon egyszerű: ahogy a statisztika kimutatja a "tervezett szüléseket" úgy azt is, hogy bizonyos betegtipusok leginkább a hétvégi ügyelet alatt halnak meg .. szépen.. komplikációmentesen. És főleg különösebb firtatás nélkül.
Lehet kérni is az euthanáziát. "Ne szenvedjen annyit a papa." Van orvos, akinél ezt... intézni lehet... körbefogalmazva. Haláldoktornak faluhirmondóban különköszönet jár, haláltudósai, öregasszonyok már ennyiből tudják, nehéz, ágybanfekvő betegen könnyített a haládoki egy kis koktéllal. [koktél: altató-nyugató keverék hétvégiügyelet, kórházi szolgálat alatt sokat brékelő nyanyának, tatának..] Sántha Ferenc Sokan voltunk -novellájában a nagypapa a mérges gázos barlangba ment föl meghalni. Most... kevesen vagyunk... képtelenek beosztani az ápolást. Majd a halálhírre fog kiderülni, mennyi rokon van: "Keresztapám a vasvályut nekem igérte!" 31 bocsjav, az álság óta 21..Ft a hulladékvas ára s a vályu tizenöt kiló is megvan. És.. el lehet vágni gyorsvágóval secperc... és nem is értelmetlen, ide hét, oda nyolc kiló, ezen már össze nem veszünk.
Elfogadom, támogatom az euthanáziát. Szavaznék rá igennel. Talán.. beszélnék is mellette. Ismerek történeteket. Meg más történeteket is. Egy öreg parasztnak itt egy hónapot mondtak a tudorok, lehet intézni a temetést... még három évet élt az öreg, amikor a jótékony vérrög végzett vele. De ha nem? Tudjuk-e, hogy a vegetálni látszó beteg mit érez?
Ma ezt mondom -de mit fogok mondani ott, ahol a fény körbevesz, körben mindent egyszerre látok s gondolatom, mint egy növényé, annyi csak, hogy élni, nem ezt, hanem élni akarok, vizet, egy korty víz örömét érezni, a nővér ujjáról a sós ízt, az életet, élni... Mert most ezt mondom, gondolom, de ott?
Ezek az emberek.. akik halálosztályt intéznek... jóhalálbasegítő injekciót a papónak. Szerintem max. harminc rúgó. Érettek erre az emberek? Senki nem fog visszaélni? Biztosan... biztosan? A hétvégi ügyelet olyan hosszú, és, kórháza válogatja, de van már hely, ahol hétvégén vagy a látogatók látják el a beteget a tüntetően a nővérszobában tartózkodó nővérek helyett, vagy...
A rákosztály főorvosa így alkudott:
"Ez az osztály az élőkért van s a mamán.. nem lehet segíteni."
A beteg lánya szólt: "Jó, akkor hazaviszem."
Az orvos, jóságos apaarcú ősz bácsi: "Igen? Biztosítani tudja otthon a megfelelő ápolást? Az ERŐS csillapítókat?"
"Nem."
"Na látja!"
"De.. hát azt mondta főorvosúr, nem lehet..."
"A lehet, kérem, tágfogalom.. "
"Igen? Lehet? És meddig?"
[Most figyeljenek blogtársak! A jóságos főorvos szövegét!] "Meddig? Két napig? Négy napig? Tizenöt napig?"
A beteg lánya elnézést kért, kiment telefonálni, megérdeklődte a főorvos tarifáját és levágta elé az ötvenezret.
És ez nem politika, "reform", "vizit és kórházidíj" kérdése. Ezen a feudális korrupción úgy segít a magán "tőke" bevonása, mint az MR-CT üzletágon, ahol a magántőkések korrumpáják a redszert, hogy a kórházban odaföl ne legyenek CT meg MR berendezések, amik rontják a boltjukat. EZ egy másik fogalomkör. És majd másik szócikk..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dr. Wilbur Swain 2008.12.27. 18:29:08
a karácsonyi kaja-maratonban nagyon el vagyok maradva a blogolvasással :)