2018.01.29. 07:38
közös nevező
Ha volt a magyar társadalomnak közös nevezője, valami, amiben párthívőség-és oldalfüggőségtől függetlenül a magyar megegyezett, az az agitációs propaganda és az un "politikai megfelelőség" elutasítása volt.
1990-ig... inkább úgy '87-88-ig jóformán az óvodától az öregek napközijéig minden magyar állampolgár legalábbis politikai alapkiképzést kapott. Megtanították pl a "szocialista embertipus" kritériumaira, amit aztán vagy a magáévá tett, vagy ami mégcélravezetőbb volt, megtanulta jól elsajátítani... azaz megjátszani. A "szocialista társadalom" legalább annyira képmutató lett, mint a katolikustársadalom vagy a puritán amerikai nagyangolszász [WASP] társadalom. Az ember megtanult sajátvéleményével nem kitűnni, természetes lett a "ne a gyerek előtt" kettősbeszéd, az emberek odakünn, a családi (vagy szűk baráti) körön kívül így-s-így beszéltek az elvárások szerint, aztán a saját kuckójukben meg kiszabadult belőlük az úgy-s-úgy.
Érzésem szerint a magyariokban még van külön is valamiféle nemzeti ellenállás az agitáció ellen, ha valamit nagyon erőltetnek, pl világnézetet, vagy túl erősen tukmálják, inkább elutasítják.
Az egyik legkorábbi emlékem a föloösleges agitálásról a
V E L E D V A G Y U N K V I E T N A M !
Nem hiszen, hogy az imperialista hajlamú tipikusan fehér-civilizátor puritán nagyangolszász-okon kívül bárkimás is a világon ne lett volna magától is Vietnámmal.
Ma igen nehéz a hippikről meg a hippikorszakról beszélni a netokrata hipszter médiagecik állandó hippiellenes torz agitációja miatt. A hipszter netokrata médiagecizmus ugyanis pont az ellenségképcsere idején, a Szovjetúnió magától való összeomlásakor kapott szerepet az agitációban. Hirtelen-gyorsan új ellenségképre volt szükség s ezt az új célirányt az USA akkor politikai agitációs szakemberei a Közel-Keleten és az iszlám világban vélték megtalálni. [...]
Ez a váltás pont a mi "rencerváltásunk" után következett be, a Nyugati Nyitáskor -tehát Magyarországon az ojrópaiság jegyében mindenki simán bevette a Nyugat-ról érkező tálalását a válságnak. A hivatalos magyar politika ruszkiellenes lett, Magyarország feladta a szovjet- és posztszovjet piaci pozícióit és senkinek nem tűnt föl, hogy ezeket a pozíciókat pl bezzegnémet fejlettojrópai vállalatok foglalják el. A magyar sajtóban lényegében az USA agitáció szövegei jelentek meg magyarul. Egyetlen egy történelemtudományi szakcikk sem igyekezett felvázolni a Közel-Kelet történelmi hátterét, pl azt a szituációt, amit az angolszászok térképország kitalálási mániája eredményezett és ma is turbóz. Az angolok Szíriától Indiáig térképországokat rajzoltak, népeket és vallásokat meg vallási szektáékat figyelmen kívül hagyottan szabdalván.
Senki brit [angolszász] térképtudósnak nem jutott eszébe pl a kurd népnek térképországot kreálni. Kitalálták Irakot és oda egyszerűen belerajzolták a kurd nép egyikharmadát -szerintem mitsesejtve.
A térségben a XX. századot tekintvén nem találunk 10 békeévet és ... ha eltekintek a naptártól, úgy érzem, az a kibaszott XX. század még nem is ért véget.
Ez a "blog" is már majdnem 10 éves. Indulásakor még az un médiában, sajtóéletben féligazságokból egy egészet össze lehetett montázsolni. Tallózta az ember a jóoldali sajtót meg a rosszoldalit és az agitatív hazudozások mellé mindkét oldalon a "pártatlanság" tettetése vagy még igénye miatt csak kibukott a kabuki, csak-csak, ha foszlányokban is, akár az igazság részleteivel is találkozhattunk.
Tíz évvel ezelőtt a médiaképlet így nézett ki:
0,5igazság +0,5 igazság = 1 igazság... de legalább 0,75 igazság
Ma már kizárólag agitációs propagandát kapunk. Az egyikoldal megvágja, másik oldal gyógyíjja. Természetesen mindkét "oldal" hívei szemében csak a másik oldal sajtaja az agitáció, az ő oldaluk mindenszava szent és igaz és pártatlan és elfogulatlan, egzakt.
A minap került a kezembe az egyik legszebb magyar ember igen bájos világnézeti-nevelési könyve. Nejlonguru a nejlonbutthistáknak. Mióta eszemet tudom, felnézek erre az emberre, sokra tartom, és e könyvéből kiderül, hogy bőven igazam is volt. Felütöttem a könyvét találomra, úgy nagyjából a közepe előtt pár lappal, majd végigolvastam és így a közepén túl lapoztam az elejére s olvashattam a politikaimegfelelőségét csekkoló mondatait.
"Ma újra megint nem mindegy, mit gondolnak az emberről politikailag."
/Ördög Zoltán polpancser, 2006./
A Tan... A Tan követése szerintem... egyszerűen levetkez a követőről minden ista/pista-isztikus/pisztikus ojropistaságot is, pl az izmusok hívését. Tehát ez az ojropid osztályozás, hogyaszongyaja "buddhizmus"... nonszensz... vagy ha szeliden akarom, eltűröm azzal, hogy az ojropidoknak így muszáj. A butthistának már majdnem megvan, szinte a határán áll, a t és a d hang képzése igen közeli.
Olvasom könyve elején a nejlonguru politikaimegfelelőség-csekkolásait... ezek kötelező elemek... annakidején kitől se vettük komolyan, minden valamire jutni-haladni akaró ember proletár , de legalábbis agrárproletár származását igyekezett kimutatni, ha mégsem,akkor az arisztokrata családjában a valamelyik szabadságharc követőjét. Most meg ezt kell tenni, a "politikai" véleményeikben annyira primitíven kétosztatú és megveszekedtetett ez a társadalom, hogy ha az ember jót akar, legalábbis nyugtot a 300 legokosabb magyartól meg társadalmunk vezető erejétől az értelmiseggségtől, akkor gyorsan és még az elején a mondanivalójának letudja a politikaimegfelelősége csekkolását és hajrá. Mivel én a Tan követésében még messze-messze nem járok annyira bent, mint a nejlonguru, nem vagyon annyira türelmes, valószínűsítem, ha rendesen, az elejéről kezdem el olvasni a könyvét, a politikaimegfelelősége csekkolásakor le is teszem. (Arra most ki sem térek, hogy a könyvében többhelyt aztán cáfolja is a csekkolása egyik lényeges irályát :D )
Egyet kell értsek a nejlonguruval: Ha ennyi az ára a könyvének, hogy legyen, őneki pedig nyugta a fölösleges polpancs körzésektől, akkor legyen így.
13 komment
Címkék: közös nevező nejlonbutthista
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2018.01.29. 12:59:20
Ami a dharma követését illeti... azt hiszem, írtma már itt is, hogy a buddhizmus, mint szóval egy autentikus tanító nem tud mit kezdeni - (sőt,a kínai kémhűálózatnak dolgozó poltikai lámák sem) - egyszerűen elfogadja, hogy ez így került be a köztudatba itt, és hát ennyi, ezen már nem lehet változtatni. A tibeti fordítók, akik nem saóz szerinti, hanem értelem szerinti fordítást szerették, a nangpa kifejezéssel írták le azt, amit mi buddhizmusnak nevezünk. Ez azt jelenti - befelé haladó. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a keleti világnézet deduktív - tehát a legnagyobb szám az egy, amit egyre kisebb részekre osztunk, például azáltal, hogy izmusokat vezetünk be. Minél több izmus van, annál kisebb szeletekre van osztva a teljesség - vagyis annál távolabbra kerülünk a dharma gyakorlásának céljától, vagyis annak a felismerésétől, hogy mindenfajta elválasztás látszólagos.
Az izmusoknak eleve más a fókusza, a dharma azzal foglalkozik, aki az izmusokat gyártja, aki látja, hallja, gondolja, hogy a világ izmusokkal leírható.
A Tan gyakorlásokor ajnálom neked a Nyílegyenes Ösvény elvét - tehát ha valakit nejlongurunak tartok, akkor eleve nem pazarolom az időmet a könyvének türelmes elolvasására. A türelem különben is különleges állatfajta, mivel a célhoz ugyan egy tapodtat sem visz közelebb, de megakadályozza, hogy ne veszítsük el a haragon keresztül azt, amit már megértettünk.
Frick László Intézet 2018.02.01. 07:10:46
2018.02.01. 09:13:48
Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2018.02.01. 09:17:34
Semmi ötletem, ki lehet az a nagyon szép ember, akiről beszélsz, kíváncsi vagyok.
Frick László Intézet 2018.02.03. 06:48:08
Az én esetem más, én olyan vagyok, mint Benyegyikt a Kssz!-ben [-> Tatjana Tolsztaja] én, ha nincs mit olvasni már, telefonkönyvet vagy függvénytáblázatot is olvasok.
@Dinamuki: Neked viszont ajánlom: Kepes András 2016-os könyve.
Dinamuki · https://vimeo.com/309900652 2018.02.03. 09:19:19
2018.02.12. 10:34:19
Frick László Intézet 2018.02.14. 10:16:42
Frick László Intézet 2018.02.14. 10:18:48
A mi Karinthynk zseniális magyarításaival e bűncselekménynek élét vette.
Maradjunk annyiban, hogy a medve még Mici-nek kinézően sem játék.
2018.02.15. 08:09:03
Frick László Intézet 2018.02.19. 06:20:36
"Korai mindenttudás felhőzi homlokát"
Nos, ha óvóbácsi-tanítói szemléletben végigtekintjük az anglo-saxo gyermekirodalomnak vélt remekművezet, az Oz-t, az Alice-t meg a Winnie-t, akkor előszöris azt látjuk, hogy ezek egyáltalán nem gyerekek kezébe valóak, inkább a felnőttségbe belebetegedő neuraszténiás lelkisérülteknek.
Az ebbe a körbe tartozó negyedik legalább remekmű : Saint-Exupery kis hercege.
A meseirodalom digitális. Tekintve születését, az emberiség hordalétében keletkezett és a horda lakóhelyén a nagy Közös Szálláson különböző nemzedékek együtt hallgatták és ugyanaz a szöveg természetes-digitalizálásban hordozta korosztályonként a kódokat.
Ezek a picsairodalmak -ismétlen, a kis herceget külön tárgyalom- viszont a gyermekek kódsávjába hoznak le felnőttartalmakat.
Az olyan felnőttek, akik nem emlékeznek már gyerekkorukra és... valami ÁáááátatlanKisButusoknak képzelik a gyerekeekt, jókat édelegnek ezeken a lelkibeteg tákolmányokon és sietnek megfertőzni a gyerekeket.
Amúgy pszichoalkémikusok a freudi sámánizmus szerint is hasonló következtetésekre jutottak.
Visszatérve a korai m indenttudásra: Olyan 7-8-9 éves kislányok arcain tanulmányozhatjátok ezt, homlokráncaikon és karikás kis szemecskéiken, akiknek az anyukája a nemtörödést és az útbanlevésük kikerüléseit elhazudja magának laissez faire-nek. Elhanyagolja, mint anya, megkoncepcionálva azzal, hogy "szabadon hagyja"... aztán meg rátelepszik a kislányára és baricsajsziként kezelve lényegében mindent úgy, mint egy baricsajszinak, el is mond, pl a mutatóujjáról megszagoltat meg effélék.
Valóban, egy igen kiváló gyermeki elme szinte semmiben sem különbözik a felnőttekétől. Dosztojevszkijnek igaza volt: Egy gyermeknek bármit el lehet mondani.
A gyermek világképében sajátos üreshelyek vannak. Ezek az üreshelyek úgy nem véletlenül üresek, ahogy pl a kisbaba, ha fiú, herezacskója is.
Ha valami rendkívüli történik, meghal valaki, anyunak az árokbaborult és a mentőkélék, az "üreshelyeket" meg lehet tölteni, de nem mindegy, hogyan. A szakszerűtlen töltés ugyan egy üreshelyet megtölt, azt hagyjuk is, hogy mivel, de faít erre-arra számlálhatatlan üreshelyeket.
Foglalkoztam itt a blogban az elrabolt-ellopott gyermekkorú 6-8 áves férfiakkal és nőkkel, ott már rámutattam a lényegre.
Nekem az a bajom a három neuraszténiás, elmekóros depressziós idegbeteg (részben alkoholista és anyag-függő) remekeivel, hogy felnőttneuraszténia csiráit ültetik be a túl korán fakított üreshelyekre.
A három idegbeteg életműve volt a három munka -Saint-Exupery esetében viszont egy személyes kis mellékes-munka, eredetileg csak Consuelo-nak szánta.... és annyira nem volt odáig a sikerén, sőt, tervezte a munka igazi megvalósítását is, ezt azonban a pilótaengedélyének orvosi'ja bevonása keresztülhúzta...
Milne esetében maga "Róbert Gida" mond itéletet apjáról meg a munkájáról az öngyilkossága előtt.
2018.02.19. 12:08:38
Hét évesen egyből elefántot felfalt kígyónak láttam a kalapot, 20 évvel később meg már csak kalapnak.
Szerintem nem romboltak rajtam ezek a művek.