civil - Civil a pályán! –először ebben a formában ismertem meg. Pattogott a labda az utcánk gyöpén. Futottam, hogy megfogjam: igazi volt. Bőr. Nagyon jó illatú bőrlabda. És ekkor üvöltötték el magukat az égigérő nagyfiúk a pála mackófelsőkupacokkal kijelölt láthatatlan négyszögében: "Civil!" . Később azért beválasztottak – futhattam az elgurult labda után, mert az utcának az az ároktalan szakasza a mi kertünk előtt húzódott. És ha átrúgták a kerítésen a labdát, célszerű volt, ha én megyek érte. Mert még pár körtét vagy almát vagy ami gyümölcs termett, dobáltam ki. Néha megengedték, hogy beálljak hátvédnek, aztán gyöngéden fellöktek, hogy rájöjjek: ez nem nekem való.
civil a hadsereget nem értheti meg. A katonáskodást. Felnő lassan egy nemzedék, amiből a férfiak már nem voltak katonák. A laktanya vagy a börtön a társadalom kicsinyített mása. Annyira őszinte hely, mint az ovi. A hierarchában minél fennebb haladunk, annál értetlenebb emberekkel találkozunk. A laktanyaparancsnoknak már lövellete nincsen a rendszerről. Az ellátó (géhás) tiszt tud valamit. A tiszteknek külön konyhán főznek éppen ezért. A börtönbéli vagányok mesebeli figurák, mindenki vamzer valahol -legföljebb a nagy vagányok nem buknak meg ebben. Parasztnak nem való a börtön. Igazából mindenütt a stréberséget, az értelmetlen ellenállást vagy a csicskaságot lehet választani, a szolgaságot.(A parasztgyerek Ottlik iskolájában [felmagyarul: Iskolá'jában ti. a regényben], aki bicskát ránt és hazaküldik…
[...]a magyar vagy orosz börtönben is paraszt a neve a dacos birkanépnek, aki csak tűr és tűr és amikor végül szembefordul, mint „agresszor” bukik le a parancsnokság tekintetében.) Az oviban már eleve nem a piros bögrét választom. Hanem a kéket.. mert a sárga a futottak még kategóriáé. Aki sárga bögrét választ, néha piroshoz juthat. De a kékbögrések, azok elmehetnek a kurvannyukba. Már a fiúkollégiumban arra neveltek bennünket, hogy jó szocialista embertípus-ok legyünk. A politika tudománya nem volt elrekesztve a magoss universitas-ba, mint máma, az egészen alsó néprétegek is kaptak némi politikai képzést. A felsőbbévfolyamosok szépen kikérdeztek a szocialista embertípus ismérveiről bennünket. A kiváló úttörők (akik rendszerint már az oviban jógyerek-be számítottak…) nem pedáloztak, mert ők automatikusan KISZ tagokká lettek. elsős szecskákként, mint a kopaszoknak a laktanyában, be kellett tartanunk a körletrendet, élre húzni az ágytakarót, minden legyen elvágólagos és ragyogjon, mint salamontöke. Versenyeztették is a háló'kat és a nemi szelekció kizárásával népidemokratikusan a leánykollégium hálótermei is részt vettek a versenyben. A negyedikes fiúk atyailag óvtak bennünket, ha elsős ügyeletesként nekünk is részt kellett vennünk a bejárásban, mert a leánykollégium hálótermei látványra és szagra nem 16 éven aluli szűz fiúknak valóak voltak –és nem csak a leánydicsőség japánzászlói miatt, amik a szennyeslerakó ajtaja előtt voltak laza halomba dobálva. A lányoknak nem kellett hálórend-et tartani, mert ők sosem lesznek katonák, született civilek.
A katonaságnál is a paraszt kategóriába tartoztam. Rossz katona voltam. Gumikorszakomat végtakarítottam és öregen is kopasznak néztek, mint riadtszemű-t. Értelmisegg –tehát az értelmiségieknek kijáró mórest is meg kellett tanulnom. A seregünkben a toll kapált (azaz inkább fókázott) míg a kapa írt (vízvezetékszerelő volt a századírnok, a diplomás vizgépész meg karbantartó őrkatona). Nálunk is a legnagyhatalmúbb sündisznócska nem engedett magának egy krumplivirágot se adni, így sivár-an űberebb volt Wintergreen exőrv-nél is.
Civil maradtam végig, a katonai gondolkodást nehezen sajátítottam el, pedig újra elolvastam Joseph Heller A 22-es csapdája című regényét, amit először 16 éves koromban a nagy kúrások, pl Ducket nővér megdugásának leírásai miatt olvastam el.. vagyis nyálaztam át inkább… A 22-es csapdájá-t azért tűrte meg a politikai tiszt, mert abból a rothadó búrzsojázia (a civil bezzegóoerenciásul a polgár -> phürgea[pógár] –burger/bürger burjoaise) rothadó hadseregének bűzét vélték kiérezni. Pompásan szórakoztam a 22-esen, hiszen az a Magyar Néphadsereg kór-rajza is. Meg a magyar szocialista társadalomé –ami töretlen és aminek A Párt-tal (mai fantázianeve MSZP, holnap tán Új Baloldal lesz?) egy az ut-ja.
Az a jelenet, amiben a minisztériumok ötletbrigádjait versenyeztetik és Kis Szem minisztériuma képtelen az előírt 100 ötlet kiagyalására, bezzeg Malacláb miniszterasszonyék 127-et tudtak! ... ezért vért folyat a dühöngő politikusasszony –apokrif jelente A 22-es-nek. A Szegény Feri - féle szindikátus, a Permanens Igazgatósági Ülés (vö a fidesz taggyűlés Tokajban…) a „gazdaság reform”-ja az tökre a Mindenbinder-féle Tojásügylet. (Ennek inverz zanzája a MALÉV eladás és visszavétel).
Valamivel tömegesebb most LIVE! a Natley-kurvája előfordulása. Érdekes, hogy vezérlő szajkómunkásságunkból alig fiteti valaki az okát annak, mért reagál Natley-kurvája szerűen zsigerileg a büdösnép szegényes szókincsű szegmense (a valódi póletárrjátus, nem az önbeazonosítós műpanelprolikra gondolok..) Ki is szórakozott pl a nácikártyával vagy a cigánykártyával olyan ügyesen az elmúlt öt évben??
civil kurázsi - a magyar civil kurázsi mélymagyar jelenség, csak tükörfordításban és nem tartalmilag hasonlít a civil courage –ra. A magyar civilkurázsi időszakos, mint a monszun. Meghatározott időszakokban van szükség csak Magyarországon civil kurázsira, Demokratikus Chartá-ra és egyebekre. Amikor Szegény Feri két alkalommal megvette a kvázi-bulvártévéket kilóra, akkor seholse volt a Demokratikus Charta (vagyis volt: Szegény Feri zsebében benne...) alig egy-két szabadgondolkodó puczájában volt annyi civil-ség, hogy nehezményezze ezt...
A jellegzetesen mélymagyar civil kurázsi-t akárki nem művelhet. Afféle az, mint a pirosbögre volt az oviban. Élenjáró a sajtómunkásság. Sajtómunkás akkor civilkurázs’ ha pl betűhíven írja be az ellenség interjúját és nem engedi az alanynak utólag korrektúrázni. Szintén ebbe a műfajba tartozik, ha televíziós műsorba maga elé ülteti az ellenség prominensét, kérdéseket tesz föl neki, de egy újabb kérdéssel már a válasz kezdő névelőjéhez vett levegőt visszanyomja a belébe a kurvannyának, abba. A különbség az, hogy [férfinév, Pulitzer emlékdíjas] az egyik hős civilkurázs' ezt szenvtelen arccal, nyugodtan tette, ámde [nőinév, Pulitzer emlékdíjas] viszont elkötelezetten, gyűlölete kiült az arcára és néha nyálcseppecskék csillantak, amikor lesüvöltötte azt a névelőt is a válaszból. (Indok: mindketten előre tudták a ganyé válaszait.) A civil courage-nak sok jutalma nincsen, de a magyar civil kurázsi, az jól fizet. Teszemazt a magyar sajtóelnyomás legutóbbi érájában [1998-2002. között] az elnyomottak sokkal jobban kerestek, mint a többnyire másod-harmadosztályú újságírókból álló kormány-pedálgépek.
Van egy vesszőparipám is a civil kurázsira, ezt táncoltattam előző életeimben is.
Adva van a durvánelnyomó, antidemokratikusan központosított hatalom, ami pl a sajtót elnyomás és cenzúra alatt tartja –ezidőben bezzegóperenciális függetlenvélemények [ Eugen de Tchardache, Pischta aus Tschaiagh-Roetzschoegh, Ildiko Fassari] szerinta sajtószabadság Magyarországon részben korlátozott volt. Megyen az őrezred egyik tisztjének vezetésével egy Audi A6 a pesti úton, természetesen megkülönböztető jelzéssel. Mint feudális államban egyébként a polgárokra kötelező szabályok alól az őrezred kezelésében álló járműpark az kivétel, hiszen az abban szállított különleges személyek a népért való munkálkodásuk közepette igyekeznek jaj ennyire. Igen ám, de az ellenzék egyik hölgy tagja meg édes kis nőiautókájával nem enged utat a miniszteriális járműnek. A jármű vezetője, ezidőszakban takony fallokrata állat miniszter utasítására (majd később, amikor eljő újra a sajtószabadság, akkor derék névtelenhős ) leszorítja és megállásra kényszeríti az édes kis nőiautót, aminek vezetője persze azonnal képviselői igazolványával igazolja magát… az egyik poen, amit a súlyosan elnyomott sajtómunkásság hagyott szépen elsikkadni a tálalásban az, hogy a civilbátor képviselőnő alig egy évvel korábban még ugyanilyen autóba illette a popsiját az akkor miniszter férje mellé és ugyanígy nénóztak haza, mert különben lekésték volna az előadást).
Tippem szerint megint nagy virradata jött el a civilbátorságnak. Úgyhogy a ganyéládáknak, akiknek a mocskos audizó [jelző helye, a takonykorszakból kinőttek már...]pofájába belenyomja majd a civilbátor újságíró a diktafonját vagy a mikrofont, jó lesz vigyázniuk arra, mit pofáznak, mert úgy járnak, mint Dr Antall József járt a magyar történelem egyik legtragikusabban amatőr politikusa -vagyis kicsit rosszul emlékszik Kóczián művészúr arra az 1986-ra, volt az 1990. is. Korrektúrázni kusska lesz, hiszen civilbátor sajtómunkás a legsúlyosabb sajtóelnyomó diktatúra alatt a legbátorabb ám!
Széljegyzet Barát Józsi barátomnak, aki hiányolja a fideszgecik (audizó taknyok) vezéri ökörköréből a női arcokat, de Gálné Pelcz Ildikó pedig mégse nem jutott eszébe se mert ezek szerint nem olyan jó csaj, hogy beugorjon képbe. Szóval majd Józsi meg fogja nekem mondani, hogy Szikszai Károly, kedvelt rajzolóművészem, az 1998-2002. közötti sajtóelnyomott éra egyik hőse frenetikus karikatúráin majd az ÉS-ben melyik fidesz prominensnő szájából szeretne fasz alakú kígyónyelvet látni vagy szerinte melyik fideszpicsának kéne fasz alakú mikrofonba beszélnie a várhatóan kéthetenként látható karikatúrákon. Vagy gilisztákodjon szoknyája alól egy fasz alakú mondjuk egy fideszdakota szájába bele á la futanari?
És hogy ne legyek olyan szelektívemlékezetű, mint Török Vidor, gyorsan mutatok egy civilbátrat a közelmúltból, a legjobbgyerekek krémjébe tartozó Bächer Iván-t, aki aztán hűde respektált is lett, kombattója aztán jajdemekkora empátiá*val is fogadta sétáló-kifakadását. *FIGYELMEZTETÉS! A linkről a magyar fejlettateista mozgalom atyja Brendel Mátyás közíró cikke fog ugrani!