2009.08.02. 06:56
megnéz [avagy a kritikáról]
Írásodat megnézték, kiállításodról hallottak,koncertedről beszéltek, filmed vetítésén összefutottak.
/Jónap Árkád noteszéből/Kritikus az lesz, aki nem lehet művész, mintahogy áruló az, akiből nem lehet katona.
/Gustav Flaubert/
"Emberek, akik nem képesek írni, interjúkat készítenek olyanokkal, akik nem gondolkodnak, hogy cikkek készüljenek olvasninemtudók számára"
/Frank Zappa definíciója a rockújságírásról./
Volt egy barátom, aki korai éveiben úgy olvasott könyvet, minden lapot, amit letudott, kitépett a könyvből. Amit tehát olvasott, azzal rögtön végzett is.
A kritikus általában is bátor ember, mint pl a szobabiciklisták, akik nem rettennek meg a meredély szélén avázni, lejtmenetben százzal veszik a kanyart és elméletben megússzák a La Manche-t is. Igen, biciklivel. De a világ minden kritikusai közül legvitézebb a magyar kritikus. [---]
Sajnos a könyveknek bosszantó tulajdonságaik vannak, majdnem olyan bumfordiak, mint az operák, mert az operakritikusnak az opera előadására illik elmennie, legalábbis a zakóját megszellőztetni ott, s vágóképeket fölvenni a majdani szöveg hitelességét alátámasztandó. Pl ha az előadás második részére ennek a zenekritikusnak (aki amúgy kottaanalfabéta, de sebaj) fölzubog gyomrában a tegnapi piálás emléke s elmegy a kedve, AKKOR az előadás második fele unalmassá válik, semmi meglepi…) Könyvkritikusuk számára viszonylagos könnyűség, hogy azért nem biztos, hogy lebuknak azon, ha nem rendesen, hanem szakmai általbotában, un.
megnézés
-ben viharzzák át a könyvet. Persze ezt soha nem vallják be. Ha kedden kettőkor számukra unalmas a könyv, akkor örökre unalmas, ez semmi, ezt a hangulatukat aztán még igyekeznek bele is sujkolni a kritikaélvezőkbe, mint toddományos ítéletet. Fajin mondatokat fabrikálnak, és mentől inkább nemolvasták a könyvet, annál inkább sorolnak apróságokat, oldalszámmal, csekkoladó, hogy nem ám, hanem mégis. Természetesen a rovatszerkesztő sem olvassa el a leadott kéziratot, ezért is fogad csak olyan megbízható emberektől kritikát (adja ki nekik eleve a könyvet, hogy írjanak róla), akikről olvasatlanul is tudja, hogy nem fognak eltérően írni. Vagy ha kiderül, hogy eltérően írtak, akkor megnézhetik magukat, nem kapnak többé melót. Recepciónak aztán az efféle nagy, Az Öt Tanár valamelyike által generált [sugallmazott] kritikai rendszereket nevezik egy-egy Nagy Név körül, ha ez megvan, akkor jön a monográfus, aki aztán jól összeaszongyaja a tuttit - egyszer betegre röhögtem magám apám, Móricz Zsigmond selfmade (ám kinevezéses , kellő jogosítvánnyal rendelkező) monográfusán, aki nyafogva panaszolta, hogy [a vén dög] vagy 80 színdarabot is írt, hűha. Milyen nagy a mű és milyen egyenetlen.
Tessék, link: pikk, Bálint György majd nyolcvan éves írására a kritikáról és kritikusokról. Úgy tűnik - pedig még Bálint György újságíróiskola is van [volt...], nem sokat tanultak a nebulók... Főleg, hogy a Bálint György-oskola legnevesebbjei éppenséggel szembepipikélik mindazt, amit BGY tanított...
(Jógyerekek figyelmét amúgy is felhívom a linkről klattyanó szövegre, ők már olyan hosszút, mint A toronyőr visszapillant, el nem tudnának olvasni. Viszont ez a szöveg is ősképlete az ÉS 70-es-90-es évek beli modorának, ami a matulista mindenfikaizmus mellett fő kelesztője az un "indexista stílus"-nak... )
Én… hm… beteges olvasó vagyok, kényszeres. A piacon a szélfútta újságlapot is elolvasom, a katonaságnál pedig a köves puszta hegyoldalon a szél elémgörgetett egy tépetnyit, egyértelműen szarcsíkkal, valaki a seggét törölte ki a Füles lapjával, a surranómmal megpiszkálván átfutottam, mit írtak, érdekességek a Nagyvilágból?, már el is felejtettem. Ma már mindenkinek égnek állna a hátán a szőr is a gondolattól, juj, az újságpapír, pedig a a papír, mint a fenéktörlés eszköze fiatalabb találmány, mint a ridikül vagy a paprikáskrumli. Ha pl egy gyanúsan párbeszédes, egyébként nem túl jó Móricz novellát olvasok, akkor tudom, tollgyakorlat és zanza az egy megélhetési egyfelvonásoshoz, és AKKOR majd azt a színdarabot nem fogom olvasni, csak és esetlegesen megnézni [a szöveget]. A Mű-höz ezek a megélhetési darabok nem tesznek, nem is vesznek el belőle, ezekből etette a nyakánlógó 40 nagycsalád-tagot Móricz és az ezeken szerzett pénz biztosította azt, hogy A Mű épüljön - nem pedig fasz kuratóriumok és kisszerű korrupció, mint máma.
Aztán vannak könyvek, amiket az ember újra s újra olvas. Azt mindenki ismeri a moziból, a kultuszfilmek esetét, amit zsinórban néznek az emberek vagy heteken át minden nap vagy féléleten keresztül, mint a Rocky Horror Picture Show-t. (Számomra a R.H.P.Sh. a legérdektelenebb zenék közé tartozik, a főslágere émelyít, így aztán a film.. hagyjuk is…)
Aztán vannak könyvek, amiknek koronkint más-más az olvasata. De annyira más, hogy az ember el se hiszi, hogy olvasta már korábban is. Diáktársaim pl a nagy kúrások eránt olvasták a Cath22-t, A 22-es csapdáját, én unalmasnak találtam annyi kásán átrágni magam. Persze a katonaságnál már habzsoltam, de amikor 30 éves koromban újraolvastam, rá sem ismertem. 40 évesen pedig még idegenebbül, újszerűbben s mellbevágóan hatott - nálam nem is a besztszeller kategóriájában van, hanem a biblikus alapművek között. Mint Thomas Pynchon két magyarul is olvasható regénye, A 49-es tétel kiáltása és a Súlyszivárvány. A 'Kiáltást' több, mint 12-szer olvastam, nagyjából úgy, mint Frank Zappa nehéz [közkeletű kateg: komoly~]zenei felvételeit, évente egyszer élvezem (ezek közül több kedvencem a 'Shout Up' -on van). A Súlyszivárvány első, tájékozódó jellegű olvasásával most végeztem, hat-nyolc olvasás, és már elmondhatom, hogy nagyjából ismerem.
Nem osztom a Könyvesblog mestereinek véleményét, szerintem az on-nyál [online - a szerk. jav.] NEM új életmezeje könyveknek, HANEM sivataga, pláne a szakújságírásnak. Jópofaság, netokompatibilis aszondani, hogy a nyárimelegben ússelehet olvasni, de pl én nyárimelegben, igaz, tengerparton, ernyő alatt olvastam egyszer végig Hamvas Karneválját, 4-5 órás etapokban. Ez a módszer a Súlyszivárvány esetén, mármint a 4-5 órás időszakaszok, nem vált be, Pynchon olyas, mint Zappa, jó-jó, de azért egy délután vagy este egyhuzamban sok. (Hö.. feszt Cserna-Szabó jelenik meg előttem, amint enyhe sörgőzben dől éccaka, elalvás előtt az ágyra, s egyre únja a Karnevál-t… hehe…)
Próba-cseresznye alapon vettem meg - pénzt mi könyvre költök, nagyon is meggondolom - Krasznahorkai László Seiobo járt odalent c. elbeszélésgyűjteményét. Majdnem minden nagyírónk efféle jutalomkötetével (a 'Halacská'-val vagy a 'Szívböjtjé'vel) pórul jártam, a Javki-ra pénzt nem adnék, viszont kétszer is megtojta nekem a Jézi (=ingyen van).
Krasznahoraki jutalomkötete nagy utazások után (közben) született. Ugye, az irodalomnak is nem oka, hanem célja van, a kellemes élet és sörözések (Darvasi), sörözés [ill. egy nagyíró esetében borozás] és zsenge gidahús [nevek a szerkesztőségben a szerk cenz] Régi Dicsőségünk, az ezüst eßzeug-ból a halkések az éji homályban , részben A Papa tükröződéseivel (Esterházy) , meg hát az utazások, (Esterházy, Krasznahorkai, Temesi), a bájos fiatal naíva, amidőn patronszám kacskaringózza a königsblau téntát a [nyugat]német iskolai szabványtöltőtollából, akkor a célt részben abban látja, könyvtárszobában bőrszofán elhevervén egy nagykosár alma fölött, célja mi, hát olvasni, olvasni, olvasni… Talán még a Hahn Hahn grófnő pillantását is képes lenne az öreg beérkezett (A Cél ugye, ugye?) képes a tengeriszél hűsítette ibizai villa kertjében még egyszer talán átlapozni… pedig fiatal esterházybuzi-korában is már a taccsot majd kidobta ettől a szegődésre írt jutalomkönytől, az ember ugyebár, még tinédzserlyányak se kell lennie, képes megunni apja hónaljszagát is, nemhogy a bátyjáét…
Mint a legtöbb genya, aljas és sunyinger könyvkritikus, én is gyorsan áttallóztam, miket írtak már erről a könyvről - az ÉS-kritikákat papírról olvastam. Ugyebár Krasznahorkaival udvariassan illik bánni. (Még jó, hogy Temesiről nem kell szegény jógyerekeknek írniuk, minthogy rosszoldali az ipse. Ha Krasznahorkai egyszer beülne valami fideXXXgyűlésre, mint anno Sánta Ferenc, a jógyerekek ettől a tehertől is megszabadulhatnának, és még majd nekrológokat se kéne írniuk, mehetne el simán és csendesen Krasznahorkai, mint Sánta.)
Az egyik jófiú kritikus odáig ragadtatta el magát a 'Seiobo'-ról, hogy már-már regénnyé szerveződő szövegről ír. Amit még egymásról elkopíroznak a bátrak az, hogy hát itt a sorrend fontos és nem véletlen - a Krasznahorkai könyvek legendás szerkesztettsége. Ami derék jógyerekeinknek kellemetlen meglepi' az, hogy hát izé, a metafizikus Krasznahorkai. Holott az alap, amivel indít: nem ő beszél, nem ő tanít, nem énhőse ő.
Az első döbbenetem az volt, hogy egyvalláson vagyok ezek szerint [ a könyv szerint - a szerk. kieg] Krasznahorkaival. Gyorsan firkantottam is egy ragadványos lapkát. (Ilyenekből vagy száz szamárfülezi a Súlyszivárványt.) ööö.. ugyebár, a "metafizikus" Krasznahorkai. Mint kiköpött rágógumi mediterrán utca kövébe, tapad tudatomba egy mondat az ÉS laudációszerű 'Seiobo' "kritikái"-ból arról, hogy ez a könyv szembesíti a két végzetesen távolodót, különösen Japánban (vagy Kínában…) figyelhető meg ez a végzetes romlás, romolván is megőrzés. (Pl a húszévente, egy több, mint 500 éves császári parancsra újra-újraépítendő szentély legutóbbi munkálatainak, melyek 8-8 évig tartanak, történeteiből… de a noh-maszkkészítő mester történetében is fölsejlik… ez.. a motívum… )
Egy amatőr (vagyis blogger) kritikust egyenesen taszít (az olvasástól is!) Krasznahorkai "vallásossága" , juj , éshát ide szavaink, jólfésült éjrópaji attejistákokoknak, nekünk nincsenek, nem a pápaapjakaszált, nem segít az antiklerikalizmus, nehéz kész passzusokat találni trópikus ideálizmusokra, pl azt se tudjuk, mi a sinto, és Krasznahorkai félmondattal (ami nála néha másfél oldalnál is több) se magyarázná meg. (Súgom: a sinto és a buddhizmus[ok] nem ua s nem is elágazás.) Aki enged, az az erős, eddig a zattejistákokok is értik, ha el nem is fogadják. A Megengedés. A Zéjrópai Zatejjistákokok kétosztatú felfogása szerint a papok direktbutíccsákanépet, a pizarrókok irtották az indiánokat és az inkvizíció, meg a máglyák. Erre alternatíva a felvilágosodás, a tudományosság, a mi oldalunk tisztatakarítás, a vallásosokok buták, TEHÁT aki nem vallásos, az ATTÓL okosabb és kész. Krasznahorkai beszámolójában azonban kiderül, hogy a tudomány nem pusztán a műalkotás restaurációjához készséges, hanem direkt támogassaja zidejálizmust, ami pthrűű, hát.. kellemetlen és bosszantó nekünk.
Krasznahorkai könyve kellemes megjelenésű, a tükör egyedi , a könyvformátum szokatlan. Tarisznyábavaló. (Ex-polgárivédelmi gázálarcos méret.) Az elbeszélések színvonala egyenetlen, van a könyvben vagy 3-4 darab, ami gyanúsan alibi és töltelék, két elbeszélés szinte novella, ráadásul klasszikus. Vannak darabok, amiket nyelvimegformáltságuk (bocs, ez nem az én szavam, jógyerek-kritikusoktól kölcsönöztem el..) ment meg, amúgy afféle irodalmiadaptációi a történelem történeteinek. (Egyesek így írnak "történelmi regény"-t még a XXI. században is, a könyvtárban összeolvasnak, amit lehet, pl a Nagy Pestisjárványról [1340-1360], aztán ezekből, szabatos mondatokban és kellemes formában újraírnak egy könyvet…) . Éppen Krasznahorkai e könyvéből lehet tisztán megérteni, a mester megengedheti ezt magának, hiszen egyébként megdolgozott a milliókért, a [jutalom]utazásokért és a [buli] ösztöndíjakért, persze én nem vagyok könyvkritikus, így nem fogom elárulni a bandának , melyik része a könyvnek az, amiben az író még túl is teljesíti a szerződésekben, ösztöndíjakhoz vállalt kötelezettségeit. Vagyis a szövegek egy része keret, foglalat, megfelelő anyag (többhelyt is olvashatunk erről is a könyvben, hogy az apró részletek, a fatábla illesztései, a szálirány, a gipszalapozás műveletei, ezek nem csak úgy odacsapva, hanem szintén [!!!] ihletettségben és a művelet iránti tisztelet-től áthatva kell, menjenek végbe).
Hol is metafizikus Krasznahorkai e könyvben? -szerintem sehol. (Ez a metafizikus-ozás eufemizálás: forrókásakerülés tipi-tapi bársonytalpacskákkal, jaj, miajó [mieuw], nemtán vallásos ez a Krasznahorkai, juj!) Nem ő prédikál. Az egyik töltelék avagy keret-foglalat novella a szokásos Krasznahorkai féle hosszúmonológ, egy amatőr zenekritikus-toddós (építész, akinek egyetlen terve sem valósult meg soha…) ömlenye az, amiben egyszerűen mutathatom meg, nem, és még átvitt értelemben sem, közvetve sem tanít és prédikál Krasznahorkai -nem harap a bácsi, jógyerekek! Jajdefelvilágosútt éjraópai zattejistákokjaink egyik legsúlyosabb tévedése szerint az [valamilyen] isten kötelez bennünket arra, hogy higyjünk benne. Miért? -mert a büdös klerikálisok eztet taníccsák, a hűjepapok . (Az ember már szinte érzi orrában a tűz nyomán pörkölődő szaru, bőr s emberi hús bűzét s érzi a friss vérfürdő fémes ízét a levegőben, a kiontott belek odvasfog-szagát…)
Az útikönyv egyik értelme az, hogy elvisz bennünket oda, ahol nem járhatunk vagy kalauzol, ha már ott járunk. Nemrég olvastam egy "útikönyvet" ami kb annyit ér, amennyi színes kép és térkép van benne, vagyis az árát igen, megéri, amúgy pedig az az érdekessége a gondozatlan, nyilvánvalóan morphologic tükörfordítómotorral készített szövegnek, hogy az ember megismeri az angol közgondolkodás-és vélekedés olyan titkait, amit egy szabatosan fordított nyelvileg gondozott szöveg nem tartalmazhatna. Ha valakit zavar Krasznahorkai "metafizikus"-sága, akkor olvashatja útikönyvként az athéni novellát főleg, én ugyan nem rakás szarként jellemezném a mai (a török "kultúra" örököse, stb) Athént, hanem inkább szikkadmányos rágógumipecsétes turhaságnak , jó szó rá pl az, hogy dögletes. ÁM nem Krasznahorkai mondja egy szarnak Athént, hanem athéni fiatalok (akik mi vagyunk, de errefelé most nem kalandozom el…) Viszont aki esetleg nem tudná, az itt rádüböröghet egy olyan fontos szabályra, amit szinte egyetlen útikönyv se tartalmaz, miszerint ne délre [délben] és ne napszemüveg meg Brautigan-szalmakalap nélkül menjünk A Sziklára föl. Mert a márvány a verőfényben elvakít. (Ehhez búcsúzóul az tenném hozzá, hogy a vasbeton szavatossági ideje viszont kb ötven év, főleg a korrózív városilevegőn.)
Azt sem tudjuk, mi a noh szinház (helyesen nálunk no-nak írják). Jó hogy elolvastam ezt a könyvet, így tudom, hogy a noh nem színház és a noh-maszk nemmaszk.
Nyilvánvaló képtelenség azt állítani egyetlen (1) olvasás után, hogy már tudnék kritikát írni Krasznahorkai e könyvéről. Tarr filmjei nem segítenek (itt sem) mert azok filmek. 2008-as a könyv... szerencsés jövendő kritikusa az idén másodszorra olvasta. Szerintem érdemel ez a könyv annyit, hogy mondjuk egy akkora formátumú kritikust, irodalmunk vonata kerekeinek egyik fő pumpálóját, mint Károlyi Csaba, közpénzen repíttessenek el Tokyo-ba, onnan nyomás Kyoto-ba, adjanak mellé egy kisérőt (van valami japán-magyar kulturális egyezmény meg csereprogram) és nézhessen le a hegyről a város éjszakai fényeire. A repülőút meg olyan hosszú, hogy a könyvet nézheti meg újra. Azt a lepkehálóját neki!
Segítek annyit, hogy a töltelék (keret, pl 323. o.) elbeszéléseket MAJD még egyszer fölösleges lesz olvasni, tehát n+1 olvasás során már csak kb 300 oldalt kell leküzdenie szegény jógyereknek. Ésígytovább - találkozunk 2014-ben.
Amúgy link is van a könyvben, persze nem ugrik [:)] , tessék http://forums.3roos.com/t194376.html. És keresztrejtvény, olaszul, itt, tessék ... "Talán vidám búcsúintés ez letűnő posztmodernünknek" --- [brrrr! a szerk. megj.]
PS.: Nahát, kiakadtam, tökre egyforma pólónk van a Károlyival, döbbenet.
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent Magvető, Bp. 2008.
-ez a boríték nekem nem tetszik, nem illik a könyvhöz. A borítója viszont már jobb, haloványszürkészöld
15 komment
Címkék: kritika szobabiciklista megnéz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bíró Zoltan WWW.grain.hu · www.grain.hu 2009.08.02. 12:09:09
grain.hu/anyanyelv.htm
géza11 2009.08.02. 12:38:46
Lev Alekszejevics Nyunyeszkij · http://evacuo.blog.hu/ 2009.08.02. 14:18:19
Su Larsen (törölt) · http://sularsen.com 2009.08.02. 16:35:10
Tokfalvi 2009.08.06. 16:25:55
magyar-magyar szótár 2009.08.07. 05:31:46
A Fordítók Informális Céh-ében egy fordító, mondjuk egy lengyeles, felhívhat egy spanyolost keresztbefordításért. De ugyanez az írók között nem működik, TEHÁT egy író nem hívhat föl egy másik írót ("nincsen is meg a száma v.lemerült") egy-egy mondat miatt. Szokatlan. Ezért lehetséges az, hogy Krasznahorkainak nem jutott eszébe fölhívni Székyt az ellenőrzés végett (szerintem egy szorgos kislány [grúpi]fordította neki), aki a legjobb amerikásunk. Pedig felhívhatta volna -Széky munkájában úgy haladt , hogy még a már biztos magyar szó után is telefonált, ha kellett, puskamívest, erdészt vagy nyájajuhászt kerített azért, hogy a szó jó-e, biztosan.
Nálunk semmi sem az, ami, pl a provincializmussal vagyunk így, úgy értem, hogy a pestizmus nem más, mint elsőgeneráciős budapesti inverz zsírtahóalfeődimentalitásának csapadéka... :))
Amúgy: még van 100 apróság, amin fenn lehetne akadni Krasznahorkai e művével kapcsolatban ... Kedves barátom, eltanuljuk a hazavágókritikusoktól ezt a szemléletet, ami... káros és fölösleges is. Nem makulátlan a Seiobo ... de ez erénye, hogy a pettyezettség ellenére, a "jutalomkötet" -ség ellenére is jó, még ez is jó. A Háború és háború -ban is idegesített engem pár klisé ... vagyis kapaszkodó... aki tud, ússza meg, akinek kapaszkodnia kell, kapaszkodjon...
A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.08.08. 01:11:35
a goo trans szerint bőrápolási tanácsok menyasszonyoknak
on
dolgokra nem reagálnék, inkább
magyar-magyar szótár 2009.08.14. 09:42:39
str 2009.11.02. 22:32:40
Láttam valahol egy okos rajzot, felvázolva az összes karakter kapcsolatát, mikorhonnankicsoda, kiterítve nagymagyarországnyi, de nem találom.
De ez sem rossz:
www.themodernword.com/pynchon/zak_smith/page%20index.htm
A Seibot meg apámnak hozattam a tavalyi 'ingyen van minden december végén' eseménykor, szerintem nem olvasta el - épp ideje elkérnem.
magyar-magyar szótár 2009.11.03. 03:45:16
Nem kell agyonjegyzetelni meg térképezni, a netokratív pynchonolvasó-testvériség eredményei nem érdekelnek annyira. Zeneműként lehet fogyasztani a Súlyszivárványt, vagyis többrétűen értelmezhető és töb ellentétesértelmezés is elfogadható. Valamint egy olvasás nem elég, én most egyszer olvastam, azt hiszem mondhatom, hgy olvastam, aztán még párszor fogom. Motorversenyzőknek is kel gyúrni, tehát fekvőtámaszok, felülések, futás, gimnasztika, így semmiképpen, a magyarul elérhető
Entrópia c. elbeszélés
valamint A 49-es tétel kiáltása
olvasása UTÁN következhet a Súlyszivárvány, azért én javallanám beiktatni Vonnegut Ötös számú vágóhíd-ját is. "Nem áll szóba" Vonegut-talPynchon, de mindenesetre a Súlyszivárvány születése körüli időben robbant az Ötöszámú vágóhíd, a Súlyszivárvány, ha akarta ezt Pynchon, ha nem, vág oda ahhoz a mondolathoz
...Vehetjük teljesen hagyományos amerikaiháborúsregény-ként is, sőt, az első harminc (hetvenöt stb) oldalon még sziveskedik is Pynchon bevezetni az olvasót.
Kell valami érettség is, ugyebár ma élegyem Sosztakovics vagy Sztravinszkij vagy Prokofjev nekem, 20 éve meg felállt a hátamon tőlük a berzem...
...ha pedig hagyományosamerikaiháborúsregény, akor abban zseniális Pynchon, hogy valósidőben képes ábrázolni, azaz folyamatában megélve s nem a MEGTÖRTÉNT VÉG felől visszadramatizálva.
Mr Vonnegutnál fölbukkan az a lágerábrázolás, ami Kertésznél, hogy ti. az elsőknek egyszerűen esélye van és kész és "őshonosak" azaz nagy az esélyük a túléésre (angol hadifoglyok hawájja) És megint, mint Vonnegut-nál (biztos here out ettől egy pynchonista...) NINCSEN MINDEN KIÍRVA hanem az oplvasóra van bízva nagycsomó gubanc..
És milyen rendes Pynchon, az olvasó figyelme feldobására bedob mindig valami pornót, de már korszerűen pisikakit s más perverzet is... És ezek egyben vehetők úgy paródiának, ahogy a Nádas Péter értelmiségipornóját dédelgető kritikusaink sziveskednek paródiának tekinteni Nádas vágykiélő betétjeit...