Erről a becsengetés jut az eszembe, becsengetnek és a tanári szobában  mindenki ülve marad, hiszen annyira elfáradtak az órákon a tanári asztalmögött ülni. Sőt. A becsengetésre az egyik kartárs feltesz még egy kávét. Fényes dél, delelő, ég a kopár szik sarja, a szöcskék kóboraival is végzett már…