ad notam:SzabóLőrinc: Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Búcsúzunk, édes kétségbeesésem? Mindig búcsúzunk! Valami selyem, valami hűvösség a szívemen, valami béke vagy már: alig érzem fájónak ezt a fájdalmat: becézem, hisz már rég csak általa vagy velem, s szomorúan bár, mégis édesen…