in memoriam Lovasi András

A politika a hazudás művészete, a hazudozás egyik csúcsa. Az igazmondó politikus nonszensz. Nem lehet kormányozni embereket igazmondással. Ha zárt térben  tűz keletkezik és kell ikszidő a zsúfolt tér kiürítésére, nem lehet azzal kezdeni, hogy tűz van, őrizzük meg a nyugalmunkat.

A politika nem a jelen történelme, hanem éppenséggel a jelen történelmének az elhazudozása a valóságból -és még szerencse, ha csak a réthorika [műűvészi] eszközeivel. S nem történelemkönyvírás kereteiben [-> mókszista történelemhamisítás,ill "nemzethy romantika" , mint "történelem" (-> Rákóczi, kuruc kor) ]

Ha csődben van egy vállalkozás, az még kezelhető,de csak akkor, ha valahogy ez titok [ a csőd elhazudva] marad [=búncselekmény]. Ez érvényes országcsődök eseteire is. Ha nem vallom be,sőt,elhazudom a csődöt, akkor akár úgy is meg lehet menekülni, hogy még a csődből is kikerülünk.

Ahogy a banki vagy autóértékesítői munka vagy a bordélyvezetés egy idő után lealjasítja az embert,úgy természetesen a politikusi munka is.

Az alkohol+ember lepróbálja az embert. Ebben a verzióban csakis az alkohol győzhet. Az embernek marad a hazugság. Igen mókás az, ha alkoholista ember bírál politikusokat, miközben saját magát csakis "politikusan" azaz önhazugságokkal tudja kezelni.

Mutattam már a paraszt alkoholistát,aki,midőn először ébred összeszarván magát, szépen kimosakszik, fog egy kötelet és felköti magát.

Bizonyos kultúrákban (Dél-Koreában pl) a politikusok százezreléke is ezt teszi.Megbukott, elnézést kér, majd végez magával.

Bassza kurvannyát az alkoholista politikus.Ez egy kép helye.De amikor az embernek a kedvenc költője az idult alkoholista, húgyszagú tottyos nadrágjában lép már föl, látta már részegnek az ember [-> bebaszva élvezni] ,általában a backstege-ben már aliug beszélniképes részegségéből, ha fellép a színpadra a profi idültalkoholisták koncentrálóképességeinek köszönhetően nem téveszt szöveget és viszonylag énekel.Nagyjából a gitározni tudása a titkos mérce. A mélypont pedig az, amikor a gitármestere oda guggorász és kikapcsolja a kisvonatját. Annyira rosszul játszik már, hogy leveszik a hangot a gitárjáról.És a kedvenc költőnk, nemaddig a'! az idült alkoholisták csontjózan maradt makacs öregemberes konokságával leguggol, csavarássza a kisvonatot,már eddig is minden melléfogását a pedig agyonjól hangolt gitárja elhangolódására fogta és nem arra, hogy már nem bir a kezével, annyira be van állva. Az ember ott áll, néz fel kedvenc költőjére és szégyelli, nagyon szégyelli magát e szánalmas sorson, ami a kedvenc költőjéé.

Lehet bírálni a politikát, de izgalmas az, amikor ezt alkoholista ember teszi.Akinek 24 éves korában az üde, fiatal felesége a vállairól már lecsúszott zokogva a térdére, a két gyerek, a szerelem, a fiatal nő mézes teste, a boldog órák és a többi,amit úgy nagyjából A Családi Kör eseteiben tudok tárgyalni a lába kélő valamennyi röggel, zúgó éjibogarakkal és alkonyi ó diófaillattal augusztusi, kánikulából enyhülős szőlő-és őszibarackízú estéken át... Az alkoholistában az éppen aktuális piaszint beállítására az alkohol nyomja a gombot,ereggy inni és lerúgja magáról a lábszárába kapaszkodó asszonyt és a piálást választja.

Aztán 15 évvel később Mogyeszt Muszorgkszkij arccal megsemmisítő végsőérvként gúnyolódik azon, hogy nekem bezzeg van családom,ami biztos háttér.

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr4514300227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.