"Mégiscsak Isten kiválasztott népe vagyunk, ha  ilyen csürhe kezére adja a világot, mint a miénk"

/Dzsingisz kán

Howard Stern

Uj Péter/

Imádom, amikor magyarok elmagyarázzák nekem, hogyan működik a Velíkoje Szovjetúnió [nagy májer voltam Ki tud többet a Szovjetúnióról vetélkedőkön] Kína, az USA és stb birodalmak. De pl ha olyat mernék mondani a magyarnak, hogybár az USÁ-ból ugyan buta vagyok, de 2 aladár-Ft-ért megmondom, mi az Aéjraópa jól kinevetne azzal a gurgula jógyerekkacajával.

Az USA, ugye egy 330millió lakosú birodalomról beszélünk ami lakosságának immár harmada latino[-americo]. Egy birodalomról beszélünk, aminek formálisan is több, mint ötven tagállama van Alaszkától Floridáig különféle éghajlatai, egykor befogadó, nyílt liberális birodalom volt a Korlátlan Lehetőségek Hazája, de ennek már jórégen vége. Az USA egyes országaiban az emberek nem zárják az autóikat és lakásaikat viszont egyszerűen keresztüllövik, évente többtucatnyian, a hozzátartozójukat kedvesüket sőt akár gyermeküket is, mert jogtalanulbehatolónak tévesztik. Minden úgy nagyjából igaz meg az ellenkezője is. Az USA pl egy óriásinagy keresztényi birodalom, a most leköszönő elnöke rendre a birodalmat Isten óvása alá ajánlotta ésígytovább. Az elmúlt tizenöt-húsz évben az amerikai televíziós tömegfilmsorozatok főmotívumai a hazafiság, a nemzetikeresztény szemlélet, istenhazacsalád. Az USA birodalmának most leköszönő,  úgy néz ki, utolsó értelmes elnöke olyan kereszténylózungokat eregélt meg beszédeiben s bevégezvén, hogy azokat ugyan a magyar amerikaiseggnyaló jógyerekek hogyan is fogadnák az ő matulista-fikaista szúszperkiánus mindenegyszarista világszemléletükkel?

Thank you, God Bless you, and God Bless the United States of America!

/Barack Obama zárószavai a 2008-as Nagy Denveri Konvención/

http://www.usnews.com/dbimages/master/5457/FE_DA_080624religion.jpg



Nem az USA fogalmi megközelítésével van baj, hanem már magának a birodalomnak, mint kifejezésnek az értelmezésével.

Oly korban élünk, amikor a "vitapartner" ha 100 állításból csak egyet is képes megdönteni, máris kikiáltja, hogy hazug vagy és mindenmegdőlt.

Nincs az az incesztus, ami a Korszerű Ember számára fertelmesebb lehetne az általánosításnál miközben őkelme  mindenben a leegyszerűsítés és az általánosítás felé tör. De persze a Nagy Fing szabály erre is érvényes: vagyis ha te általánosítasz az egészséges, üde és tkp bio, a metán szagtalan gáz, viszont ha én fingok, az skandallum.

Beteges amerikabuzi vagyok, valóságos köcsöge az Amerikai Szépségeszményeknek. Mint buzi tehát  tisztában vagyok azzal, hogy a buziságról és buzulásról is kizárólag egyféleképpen lehet beszélni a véleményformáló értelmiseggek szájaíze szerint, amit az "ellenzék"-ük azaz a rosszoldal határoz meg. mert a rosszoldaliak bunkó tahó módon állnak hozzá a buzuláshoz, tehát erre mondolatként a jógyerekek a buzulást kúlságnak, sokféleségnek , szabadságnak vagy pl eőjjdeliberális létformának is állítják be, miközben pl a hitleráj Német Birodalmában a Reich gépezetében rakásra tevékenykedtek buzik. vagyis a buziság és a buzulás sem szentesít önmagában semmit sem és a magyar tartalmilagbuzik ezért is húzódoznak a buzulásból is politikailózungokat kovácsoló mozgalmista feltűnésiviszketegektől.

Ezért is szórakozom pompásan azon, hogy ha Dzsordzs Szarjoz-ra vagy Robert McNamarára mondok valami csúnyát, akkor a stréber amerikaiseggnyaló jógyerekek egyből és könyékkel, gondolkodási műveletek mellőzésével és csúnyákat általánosítva beletolnak a rosszoldalba. Mintha az USA mai külpolitikája az Amerikai Szépségeszmények része lehetne, mintha az amerikai liberálisok bármikor is észnélkül nyalták volna az éppenaktuális amerikai külpol brendjét... hogy most a hadügyekről meg katonaidoktrinákról ne is beszéljek. Annyira nem csudálkozom persze, hiszen a mai magyar jók és Igazak szellemi csomópontjaiban liberálist már irmagnak se találunk. Nincsen egy valamibe is számító magyar liberális újságíró. Ennképében a leghaladóbnak számító magyar orgánum, a 444.hu és amerikaiseggnyaló bérenc csatlós-társaik mind köszönöviszonyban sincsenek a liberális eszméknek. Összesen & nagyjából attól liberálisak, hogy a rosszoldali "jobber" sajtó ballibsizi, libsizi őket. Orbán Viktor óriásinagy szivességet tett a zsíragyú illiberálisozásával, a magyar szájjalliberálisok úgy kapaszkodnak ebbe a liberálisozásba, mint valami pedigrébe.

Nem azokra a kérdésekre kell válaszolni, amiket feltesznek neked, hanem amikre válaszolni szeretnél.

/Robert McNamara bölcsessége/

John Steinbeck, az egyik kedvelt amerikai íróm öregemberként, már jó híres is volt, a kis édes kutyuskájával meg egy lakó-kisteherautóval körbejárta az USÁ-t. Tudomásom szerint ő volt az utolsó -egyébként egyáltalán nem liberális- amerikai értelmiségi akit VALÓBAN is érdekelt amerika. Ez az utazás majd 60 éves immár. [Csatangolások  Charley-val] Az USÁ-ról alkotott képembe sokat karcolt Hemingway, kismestere Brautigan, de legfőképp az utolsó evangélista Joseph Heller. És Kurt Vonnegut is meg Frank Zappa. Thomas Pynchon. Ezek azok az írók és gondolkodók, akiknek műveit és gondolatait lefordították magyarra -jó sokat meg nem. Egy időben az volt a "tik"-em, hogy próbáltam fordítókat rábeszélni arra,, az amerikaiírók íróját Grace Paley-t fordítsák már magyarra. Ez ugye nemkihívás  egy magyar szellemiélvonalista számára, mert Paley még Hemingway-nél is víztisztábban írt, miközben biztos ismered a magyar irodalmárok súlyos és igaztalan előítéleteit Hemingway-ről de hát a magyar ilyen, lásd Krúdy megítélését.

Pl a Szovjetúnióról iszonyúsokat tudtam és különben a Szovjetúnióról tudni bármit kb annyit tesz, mint a Trónok harcáról vagy Harry Potterről vagy Sheldon Cooper-ről tudni -ugyanis a Szovjetúnió soha nem létezett. A Szovjetúni mindenidők egyik legnagyobb fikciója. Szovjetúnió márkanév alatt a régi nagy Orosz birodalom rothadozott. Mind az Orosz Birodalom erényeivel -amikről nem beszélünk- és betregségeivel, amikből már kigyógyult. A mai USA propaganda egyik fő csapásiránya az oroszok és Putyin mumusmumusizálása. Folyamatosan hazudoznak Oroszországról -mintegy Szovjetúnió szerűen beállítva a birodalmat. Mivel a Szovjetúnió óriásinagy interkontinentális hazudozásösszesség volt, természetesen a Szovjetúnió ellenes propaganda sem volt más, mint hazudozás. Azaz röviden: az oroszokról a hazudozás hazudozása folyik. Épeszű ember egy főleg ismeretlen birodalom tőszomszédságában nem hülye felülni egy másik, jó távoli birodalom propaganda uszításainak. Egy magyar értelmiségi nem csak a Szovjetúnióról tudhat sokkal többet, mint egy amerikai, de még Oroszországról is. Mi magyarok szerencsések vagyunk Maxim Gorkijt, Szergej Dovlatovot vagy akár Viktor Pelevint is olvasni. Egy olyan vén szaros idióta, mint én, még szerencsés lehetett a szovjet orosz filmművészet kimagasló alkotásaival is megismerkedni. Egy magyar pl ha amerikai filmet néz és abban feltűnik egy oroszt, ha mást nem, azt nagyon könnyen megállapíthatja, hogy a többmilliós oroszajkú emigráció dacára minden amerikai filmben az "orosz" szereplő valami szláv halandzsanyelven povedál. Ennek ellenére a magyar szellemi élcsapat Magyari Péter amerikaiseggnyaló bértollnok újságíró vezetésével a legócskább amerikai propagandaszövegek lózungjaival tömné a fejünket Oroszországról.

Amikor elkezdtem Szergej Dovlatovot olvasni nahát még én is rengetegmindent tudtam meg a Szovjetúnióról, pedig a gyerekkori játszótársam bábuskája Maszkvában az egyik praszpékt palotalakásában élt, amiben a 7 szoba egyike, a nappali akkora alapterületű,, mint egy budapesti úrilakás (amit szétfalaztak kislakásokká az 50-es években) és hátul a cselédfolyosóján végig lehet menni targoncával. A multikalcs kifejezést a magyar fasszalbaloldali és szájjalliberális élcsapat az USÁ-hoz, a Fejlettekhez meg a liberálisokhoz kötögéli. Nos Szergej Dovlatov szovjet író zsidó író is volt és örmény író is és összességében orosz író. Azaz pontosan olyan multikalcs volt, mint pl a német származású Kurt Vonnegut, Richard Brautigan vagy John Steinbeck. Vagy a zsidó Joseph Heller.

Konzultáltam egy dúsgazdag magyar vállalkozóval, aki New York-ban bérelt egy autót azzal hogy ha a Route66 már nincsen is meg, azért csak keresztülautózza Amerikát Dean Moriarty [Neal Cassidy] nyomában. Nagyjából az Appalache közepén únta el, hogy minden kis tetűfészek összes rendőre meg seriffje megállította ötmérföldenként, az aszfaltra hasaltatta, először ugye a new yorki rendszám miatt, aztán meg azért, mert külföldi.

Olyan birodalomról beszélünk, aminek a munkaerőpiaci aktív, dolografogott lakossága az aktív éveiben évente egyben maximum 7-8 nap szabadságot tud kivenni s ezért a világgal ismerkedő utazásaira nyugdíjasként olyan 66-70 éves korától lesz lehetősége. Nem pénzkérdés. Diákkorában egyszer kiviszik osztálykirándulásra Párizsba, ha nagyon elit helyre jár, akkor Londonba és Rómába. A nagyiék elviszik a francia Riviérára, de ezek már a keleti parti WASP-ek maradékai és milljomosok...  Az USA birodalmának lakói vén szenilis (bár kétségtelenül jóllakottóvodás alakú) nyugdíjas korukban járhatják be a világot. Vagyis az USA birodalmának lakói a világ USÁ-n kívüli részeit is leginkább a televízión keresztül ismerhetik meg a birodalmi propagandagépezet meg a kereskedelmi televíziók leszűrésében. Amikor magyar magasfokú értelmiségivel beszélek, szivesen hivatkozom az USA birodalma televízióinak a tömegkészítményeire. A magyar magasfokúértelmisegg pedig azonnal elkezd kényeskedni, affektálni, hová gondolok, ő ilyen szarokat nem néz, mint ezek a fostelevízió műsorok, vacsoracsaták, álljunkmegegykertért és élet a karibszigeteken. Pedig ez is amerika, a tömegember köztudatának a formálása is médiamunka és bár Oliver Stone kétségtelenül könyékig ledógozza a két kezét az USA birodalma tömegpolgárának a tudatfejlesztésében, a gennytelevíziók foscsatornái vannak inkább hatással az USA tömegemberére, mint a magasfokú -és az USÁ-ban valóban is liberális- értelmiségiek.

Végül egy nagyon egyszerű szituációban szemléltetem a/egy magyar értelmisegg nehézségeit az USA birodalmával kapcsolatban. Ugye, vegyünk egy korszerű szúszperkiánus mindenegyszarista kultúrterméket, egy bármilyen maiamerikai tömegfilmet, ennek a leggyakoribb szava a fak. Faka így fak úgy és fakinfak. Fak fak fak. Természetesen az a magyar, aki a film szövegének fordítását végzi magasfokú, hiszen tud angolul és azonbelül kissé amerikaiul is. Leülhetnék ezzel az emberrel egy budapesti kávéházban és meg mernék szólalni az USA birodalmáról,, szétosztaná a fejemet, mint szecska a répát. És amikor a magyar aztán ezt a szinkronizált filmet nézi, a fak amerikaiszó helyein bőséggel a legkülönféle magyar szavakat hallja a bazdmeg, fasz, baszod, szar, kibaszott, gecik, kurva stb szavakat.

lábjegyzet: a Kínai Birodalomról azért nem beszéltem mert ennyi szöveg egyetlen tartományára is kevés lenne, hát akkor arra a sok hülyeségre és maszlagra, amit az amerikai kínaellenes propagandából a magyar amerikaiseggnyaló stréber bértollnok jógyerekek bekopiznak.

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr8411992504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.