Amióta az eszemet tudom, a gyöngékkel és elesettekkel vagyok. Már az óvodában a gyöngék és elesettek jele volt az enyém, a hemüge. A gyöngéknek és elesetteknek való hemügének drótszára volt, hogy elesés közben is a hülyének is látszó gyerek fején maradjon: rugós kampószerűen szorította a füleimet.
 
Már a porban is gyöngékkel és elesettekkel játszottam. Trappoltuk a port, szőnyegbombázás, két tártkarunk volt a repülőgépek szárnya, ahogy fordultunk, hátra is néztünk, száll-e szépen a füst a lebombázott városok felett. Reá-reáfordulás közben néha szárnyunk érintette a port, port markoltunk föl s ezek újabb bombák lettek, ezeket visszadobáltuk és mégnagyobb lett a bombázások füstje.
 
Dehogy akartam én gyönge meg elesett lenni! A gyöngék mindig hátra. „Te hátvéd leszel!” –mutattak rám, ha egyáltalán engem is választottak. Mindig a legmagasabbak, legerősebbek, tehát a legokosabbak és legszebbek a csatárok és ők választhattak és erősorrendben persze, a végére hagyva a kicsiket, gyöngéket, elesetteket s legvégére a hülyéket –a kis totyogócska pisisek meg nem is számítottak.
 
Szovjet se lehettem soha. A szovjetek voltak a nagyok, erősek és bátrak, a legmagasabbak, mind már iskolások. Harcoltak persze magyarok is, ők voltak a… hogy is mondjam… a középszer. A nem túl erős gyerekek - de azért jóban a szovjetekkel. Vagy az egyiknek felnőtt bátyja volt és készített a gyár műhelyében egy tank-makettet, szovjet tankét, ügyesen rá is festette, hogy Rudy. Ellenség, az senki se akart lenni, azok voltak friccek. A hemüge ugye adott volt, még egy siltes sapka csálén föltéve, sikoltozó hangon los-los hilfeeeaa! Rohamozni! - amíg rám nem szóltak, hogy le vagyok lőve. Olyan kevesen voltunk elesettek és gyöngék, akikre már csak a friccség juthatott, hogy néha az egész fricc banda én voltam, esetleg ha valakire rábízták a 2-3 éves öccsét, az még eltotyorászott mögöttem utóvédnek. De mindez csak dekoráció volt, hisz köztudomású, a két-háromévesek annyira hülyék, hiába szólnak rájuk hétszer is már, hogy le vannak lőve, csak nem akarnak elesni a porba, csak totyorásznak. A kishúgok meg féltik a ruhájukat. Ezért aztán nekem, mint friccnek volt vagy hét életem is. Meghaltam, kinyúltam, mint a békák, X alakban, ráztam a karom, kissé megmeredtem, de már föl és los és hilfeeeaa, rohamozni a bátor és erős szovjetek meg a derék magyarok állásait , cikk-cakkban persze a golyók elkerülésére, de hiába, valaki mindig látta hogy az ő játszási golyója talált el s rámszól, BUMM! meghaltál!
 
Azért is inkább szovjet szerettem volna lenni vagy a velük vállvetve ellenem küzdő magyar, mert az olyan szépen hangzott, a karasó, aztán a davaj s ahogy összeálltak velem szemben az utca porában s felzúgott a hurrrááááá-hurrráááá-hurrrááááá! Meg a ratatatatata. Az én puskám nem mondhatta, hogy ratatatata, a hülye fricc puska úgy szólt, hogy puff… puff. Néha cselből arra kerítettem, hogy mondhassam ratatatatata, hogy most felkaptam egy talált ruszki géppuskát és most azzal én is ratatatatata, de lehülyegyerekeztek és megfenyegettek, hogy kitesznek a játékból, ha nem játszom rendesen.
 
 Ha elúntam a gyöngékkel és elesettekkel levést és egyszercsak oldalt elfutottam, futottam, futottam, akkor mérgesek voltak nagyon a szovjetek és a magyarok és utánamszóltak, hogy legközelebb még friccnek se vesznek be. Ha elbújtam valamelyik árokban, kikémlelve láthattam, hogy a szovjetek alkudoznak valamelyik gyöngébbnek és elesettebbnek látszó magyarral, legyen akkor ő a fricc. Amúgy is tudtam előre, gyöngékből meg elesettekből nincs nagy választék, ha kell nekik egy jó fricc, úgyis rám lesznek szorulva.
 
Volt pár majdnem-barátom a jók oldaláról, még szovjet is. Amikor ketten-ketten voltunk, akkor voltak igazi barátok ők és megígérték, hogy szólnak az érdekemben, lehessek én is legalább magyar. Legalább egy támadásnyit. Néha láttam is a front túloldalán, hogy mutogatnak a főszovjeteknek, legyen már egyszer az a kis szaros is legalább magyar, de a szovjetek nem engedtek. Meg hát nem is akart senki még a magyarok közül se fricc lenni. Sorra mutogattak és mindenkinek sorra voltak kifogásai, ő osztán nem lesz fricc! „Ha nem lehetek magyar, nem gyöhecc nálunk , oszt nem mutatom meg a mecsbokszomat!”
 
Anyám is elkövetett mindent, hogy gyönge és elesett maradjak. Nekem nem volt szabad olyanokat mondani anyámra, mint amiket például az értelmiségiek gyerekei mondhattak a szüleiknek a szemébe is, te  hűjjee!, ezért a véleményemet magamban kellett tartanom, pedig ahogy háborgott az igazságérzetem, már a torkomban gombóccázott leföl a hűjje-hűjje-hűjje. Lenne csak anyám óvodás, majd megtudná. Az erősek és bátrak és ügyesek ütnek először és már futnak is az óvónéniék felé kiáltozva, de szépen testmellé leszorított karral, hogy óvóóónééénííí, óvóóónééénííí. Ha a hülyegyerek ennyiből nem értett még, akkor megálltak az óvónéni mellett és rámutattak a hülyegyerekre, hogy az verekedni akar. Ha a gyönge és elesett ilyenkor megvádolta őket azzal, hogy árulkodnak, tiltakoztak is! Ugyanis az óvónénik nem szenvedhették az árulkodást. Azt, ha valaki szépjárásban, leszorított karokkal, lassan csöndesen és érthetően panaszkodott valamiről, azt szólás-nak nevezték, „szólj szépen az óvónéninek, hogy bántanak, árulkodni nem szabad!” Volt pár parasz’gyerek, aki annyira felhergelődött a mindig ügyes , mindig stramm [erős] és klassz [tetszetős]  gyerekek mesterkedésein, hogy képes volt odamenni az óvónéniék köréhez is és ott, az óvónénik szeme láttára sem átallott visszaütni a jó és erős és ügyes és tulajdonképpen szép gyermeknek. Aki őtet a budi mögött jó’ pofán türűtte, többnyire azért, mert a parasztgyerekek dühöngő őrjöngélésein lehetett a legjobbakat nevetgélni.  A parasz’gyerekiket ugyanis otthon arra tanították, meg ne verjék őket az óvodában és ha otthon árulkodni mertek, akkor jaó me’rakták űket, mint a lo’at, hogy tanújjanak belűle  és máskor ne hagyják magukat megverni. És erre anyám azt tanította nekem, hogy ha megütnek, vagy a másik orcámat is tarcsam oda vagy menjek arrébb szó nélkül. Arrább, cvsak arrébb, amíg békét nem hagynak. Árulkodni nem szabad, meg ne tudja! És anyám 24 évesen akkora szőrszálhasogató amatőrnyelvész vót legalább, mint én mostanság s   odavélt, hogy szólni az óvónéninek, az ugyanaz, mint árulkodni .
 
Mint a hülyegyerekek általában, eléggé sírós  voltam, az ilyent megütni kész élvezet. Már nagycsoportos, de elkezd sírni, könnyekkel, mint egy kis szaros kiscsoportos! Egy sírós, hemügés, fosos [gyáva] gyönge gyerek, aki elesett és ezért rívás közben a pofája morcsos lesz –ez aztán a móka. Az óvónéni meglátja, már nem is szól, az égre fordítja föl tekintetét és mutatja a dadusnak: mosdassa meg! A dadus persze mérges, megint dógozni kell, az embernek egy perc nyugta nincsen ezektől a picsájukat csak vakarászó aóvvaónőktű meg ezektű büdös kölköktű és olyanokat sziszeg a mosdatott hülyegyerek fülébe, mint anyád picsája. A hülyegyereknek úgy kell megkérdeznie a parasz’gyerektől, mi az a picsa.  Ha még eladdig nem picsázta el párszor az anyja, hogy jól megtanulja.
 
Már valamivel jobb a gyöngének és elesettnek, ha nincsen egyedül. Egyszercsak új gyerek jött az óvodába, szintén hemügés, ő aztán tényleg vézna is volt, még szőkébb, mint én és ő is hemügés. Neki már nem tudom, milyen jel jutott, ami már nem kell senkinek, az a gyöngék meg elesettek jele, a bögre az biztos nem, meg a pöttyös labda és a pingalló,  a csillag és a pingalló lányjel, és csak akkor jut másnak, ha éppen nincsen tanár, tanító vagy óvónő gyermeke óvodás. Vagy a téeszelnök fia. Voltak olyan jelek a maradékok között, amikről még az az óvónéni se tudta megmondani, mit szeretett vona sikeríteni, aki rajzolta, na, valmai ilyen jutott a még nálam is elesettebb hülyegyereknek, tán töknek mondtuk vagy öregbotnak a jelét, nem is tudom..
 
Egyszámjegyű éveimben a gyönge, elesett és hülyegyerek előtt mi más lebeghet, szép szám, mint a 10. Két számjegy, előlről kezdeni egy, és egy szép pocakos  betűvel, a nagy hasas nullával, a tíz, tisztavíz. A felnőttkor küszöbe. Tízévesnek már lehet esetleg felnőtt hemügéje! Azaz szemüveg, rendes merev szárral, ami csak az orrnyerget dörgöli föl, a füleket alig. Persze kilenc éves koromban már csesztem friccnek lenni, olvastam a könyvekből először is, hogy genetikailag is majdnem fricc vagyok, a friccek rosszak voltak, teszemazt fasiszták és még sok-sokminden, de gyöngék meg elesettek egyáltalán nem és friccek máig is vannak, Nyugat-Németországban. Csudálkoztam is aztán, amikor apám előhívatta a Berlinben készült fotóit, hogy a bilisisakos derék és fess NDK-katonáknak milyen fricces is az egyenruhája meg csizmája, tisztára schneidigé-k. Azt is olvastam a sok-sok könyvek közül egy párban, hogy a magyarok egyáltalán nem a szovjetekkel voltak a háborúban, hanem mint általában a gyönge elesett és hülyenépek, a friccekkel. De ám a magyar komonistáknak volt annyi eszük, hogy a szovjetekkel legyenek, pl Illés Béla íróbácsinak.  Nem tetszett ez a történelmi igazságtalanság és fejben, mint ahogy a meséket is gyakran átgondoltam fejben más-és más végekkel meg szereplőkkel, pompás ötleteket ábrándoztam végig arról, hogy a magyarok mind átállnak még az elején a szovjetekhez és hurraaaahhhh hurrrraaahhh hurrahhh, a magyar páncélosok egyesülve a baráti lengyel páncélosokkal és az ő kutyájuk*kal, hamarább győzik le a fricceket, sőt, egész Ausztriát is felszabdítják és akkor lehet minden évben, piros útlevéllel utazni Ausztriába, mert ha engedik egész Ausztriát felszabadítani a hősi hadseregnek, a szovjeteknek, akkor az osztrákok is velünk lehetnek és 2Ft lesz nálunk is a banán kilója a boltban, hát még a Milka-csokik! … Az a felnőtt, aki eddig képes volt meg is hallgatni az én verziómat, már a fejét fogta: ez a gyerek tényleg hülye! Megbolondíjja mán az a sok könyv, amikeket össze ó’vas!  
Egyszer, egy egész napra majdnem, eltiltottak az olvasástól és akkor a budiba emigráltam és olvastam a budipapírrá akkurátusan tizenhatodokba tépett Népszabadságot.
 
Amikor le kellett cserélni a hemügém, elkezdtem alkudozni az anyámmal, most már lehessen rendes felnőtt szemüvegem. Merevszárú. Anyám nem akarta. A drótszárú hülyegyerekhemüveg majdnem ingyen volt, a merevszárúért meg elég sokat kellett fizetni . A sok-sok könyvből nem csak a hülyeség ragadt rám, hanem egy jócsomó mindenféle szó, sőt, egész mondatfoszlányok is, ezeket használtam föl anyámmal szemben. Korán megtanultam: az értelmisegg fegyvere a szó.  Segített persze a hemügebótos néni is, nagyokat kacarászva, tessék már megengedni ennek a kisfiúnak, hogy rendes szemüvege legyen, majd vigyáz rá. Anyám arca vöröslött a visszatartott indulataitól, elővette a buksztárcáját és dühösen leszámolta a drága keret árát a hemügebótos néninek. Azt mondta, széjjel is hasít, ha valami baja lesz annak a szemüvegnek! Azt ugyanis nem mondhatta, hogy nem vesz másikat. Mindent megigértem, nagyon boldog voltam, végre igazi felnőtt szemüvegem van. Úgy is ültem hazafelé a vonaton, mint egy felnőtt, előkelően, egyenes tartással forgattam a fejem lassan balra, majd jobbra. Le is akartam volna venni a szemüvegem, hogy az igazi szemüvegekhez járó szarvasbőr[nek látszó] darabkával megtörölgessem az üvegét, de ezt aztán anyám már nem engedte, még összetöröm azt a drága szemüveget, maradjon csak a fejemen!
 
Délutánosok voltunk az iskolában és az első óra után az első szünet első perceiben odajött hozzám Dezsőke a nézdcsak, mi van itt! –csellel valamit matatott a mellkasomon s ahogy lenéztem reflexesen, ő felsuhintott a kézfejével az arcom előtt, persze a felnőtt szemüvegem leverte és amint leesett, a biztonság kedvéért rá is taposott, reccsent. Élesen emlékszem, az elvakító düh valahogy furcsán, alulról fölfelé öntött el, már a torkom szorongatta, jaj, megütni nem szabad, mit szól a Jézuska? Gyónhatom megfelé a papbácsinak, egyel több miatyánk! –de tovább már nem gondolhattam, mert a fejem forróság öntötte el s mintha dagadt volna, mint a tüdő a fazékból, elkaptam Dezsőkét s megfordítottam, mintha egy zsákból akarnék valamit kiönteni, Dezsőke nevetett, csilingelően, a tanítónéni felfigyelt s látta, hogy a gyenge, elesett és hülye a Dezsőkét mint valami zsákot -- ÁLLJ! Dezsőkének persze volt annyi esze, hogy sírjon, de mivel még a nevetését is alig volt képes legyűrni az arcáról, a kisujjára nyálazott s azzal kent magának könnyeket. Ő lett a gyönge és elesett, én meg a fékezhetetlen paraszt vadállat - a tanítónéni szerint. Elkérte az ellenőrzőmet és beírt. Beírást kaptam. Anyám nagyon dühös lett aztán este, egyszer elpicsázott azért, mert beírást kaptam, majd mégegyszer, mert eltörtem a drága szemüvegem. Amit persze azért megreparált, azt nem tudom hogyan, de a törésnél betekerte ragtapasszal is.
 
Arra már nem emlékszem jól, mi történt ezután, valószínű annyira egyformán eseménytelenséges napok következtek, délelőttösök lettünk aztán meg délutánosok, lehullottak a levelek és jött a tél, csak a hó nem, hó nem esett, jött a Jézuska, nem emlékszem, mit hozott, tehát valami ruhaneműt, pulóvert, zokelliket, a fricc omamim kötött megint mamuszt, biztos felnéztem néha s láttam a két számjegyet, az újrakezdés egyesét, ráadásul ötödikesek leszünk, nem a fricc villámos négyes, hanem a hasas, szép ötös, ötödik osztály és én egy tizes, az újrakezdés egyese, de mellé még egy jegy, a hasas, büszke nulla és az a tíz! Annyival is közelebb a felnőttkor határa, az már egyessel kezdődő lesz, a nyolcassal, a felnőttkor, ami igazságos lesz, tiszta és világos,  fejem egymagasságban a nagyokkal, hatalmasokkal, erősekkel és okosakkal, én is okos leszek, még okosabb és majd bajuszt is növesztek, kétoldalt lefelé csüngő magyarosat, minél hamarabb, miheztartásra, hogy lássák, nem gyönge és elesett vagyok, hanem bátor és erős, mindig győztes, felnőtt és magyar.

 

*[0:39-40]

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr183335408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Acélcápa 2011.10.28. 08:58:14

Ez nagyon jó volt, köszi.

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.10.28. 09:17:58

szép volt. Majd egyszer mesélek a gyenge És dagi gyerekről, aki ráadásul amúgy ESZES, de nem elég RAFKÓS. És katica volt a jele. Pedig létra akart lenni.

Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2011.10.28. 09:21:57

nekem is tetszik. Jó.
engem nem bántottak gyerekkoromban
igaz, szemüvegem sem volt, és vékony voltam:)

magyar-magyar szótár 2011.10.28. 10:11:47

@Budai Hella: köszönöm!

@Acélcápa: én köszönöm a látogatást

magyar-magyar szótár 2011.10.28. 10:13:18

@Budai Hella: Néha hárman voltunk friccek, pl a barátom kishúga elég jól elácsorgott hátul, szépen türelmesen, ha lelőtték, akkor leguggolt, hogy ne legyen piszkos a ruhája..

magyar-magyar szótár 2011.10.28. 10:14:07

@Budai Hella: most látom az emlékfilmen, olyan is volt, hogy a kocsiút közepén érte a találat de eltipegett a füves árokpartra rendesen X-ben kinyúlni.

spájdernecc 2011.10.28. 14:39:31

szeretem ezeket
kilátszik a gyerek

vészmadár (pica pica) · http://feleslegesszavaink.blog.hu 2011.10.28. 14:44:08

@magyar-magyar szótár: a lányok már akkor is sokkal jobban vigyáztak a ruhájukra...

spájdernecc 2011.10.28. 14:57:49

@vészmadár (pica pica):
ne mondd :)
a mai napig utálom Selmeci Tibikét, akira másnap is rá lehetett adni a fehér kantáros rövidgatyáját.
A Hegymegi Böske meg állandóan maszatos volt, mert felváltva abajgatta a rákokat a patakban, és mászott be a bánya légvágatába békát fogni.

PesszimPista 2011.10.28. 21:26:29

Ez nagy volt! Köszönet érte.
Lesz olyan verzió is, ahol a nemparaszt (nemazér' mer' hanemcsak mer' városi/telepi értelmiseggiekgyereke kisscsákó) nagymelák csávó lesz mindég a hibás, ha éppencsak egy kicsi paláver is van a csoportban, csak azért mert egy fejjel magasabb és ő látszik ki a felkavart porból?
Mert akkor már egyenesen kolosszális lenne!
((Csak általam tudvalevőleg) Akkor ugyanis, már én is benne lennék! Hö-Hö )

Ps.: Volt ennek az alvégnek egy túlvége is . . . . túl-túl vége.

Ps2.: Az oviban egyszer bekísértek a vezető nénihez, mert olyan rossz voltam, hogy csak na. A néni már komolyan nemigenszeretett engem. Ezért, meg mert megnéztem a Kriszta punciját (sőt cserébe megmutattam neki a fütyimet (ekkor lépett be az óvónéni, aki) a kulturált mellékhelyiségben, hosszas hatásszünet után azt mondta nekem, hogy "Kisfiam . . . . neked nagy a fejed!". Mire én "visszakézből": "Persze, hogy nagy, mert sok ész van benne."
Ekkor hívták be anyámat!

öregbuksi 2011.10.29. 00:42:36

Az iskolában vetítették a "Sztálingrádi csata" című orosz filmet, talán '51-ben.
Hónapokig ennek a filmnek a történetét játszottuk kint az utcán. Ennek a fasiszta nem fasiszta őrületnek a "Rákoczi hadnagya" vetett véget, onnantól a kuruc-labanc ellentét dominált. Én fasiszta, labanc sosem voltam, de közröhej tárgya sokszor. Gyakran fájt a fülem, ezt megelőzendő, anyánk már szeptemberben kendővel bekötötte a fejem a többi trógerbáró mérhetetlen örömére. Ebből mindíg balhé lett, ami vagy így, vagy úgy dőlt el.
Ha tudnák írni, mint itt sokan, akkor írnák azokról a kisfiúkról akiknek ovóbácsiuk volt, miután a nővéreket szétzavarták,hogy ne terjesszék a keresztény-keresztyén tanokat. Ez a bácsi szabó volt különben.Az amerikaiaktól kapott tejport szárazon eröltette belénk, mert nem volt pohár az ovodában. Többen fulladásos tüneteket produkáltunk.
Szótár úrnak köszönöm a felelevenített emléket.

magyar-magyar szótár 2011.10.29. 04:27:11

@PesszimPista: Van olyan is, de akkor már tisztára egy ZengaZének 12.0 -lesz, hazaköltözik a "Budapestről kitiltott" (természetesen KMK és ÜK) asszony "négergyerekével" és a gyereknek BÉZBÓLSAPKÁJA van 1972-ben!!! ráadásul a gyerek nem néger, hanem zsidó. Ez a vöröscsirkék között a fehér című közismert sztori feldolgozása (vagyishát így történt, mert általában ugyanaz a 123 történet esik meg...).

magyar-magyar szótár 2011.10.29. 04:33:23

@öregbuksi: Hogyne tudnál írni! Minél kevesebb, annál több. Ezt tanította Saint-Exupery pilóta, aki kdvtelésből írt, de meghalni az írás-ért azért nem, a pilótaengedélye elvételébe viszont belehalt, önként.
Azt tanította:
Nem akkor kész az írás, ha már nincs mit hozzáírni, hanem akkor, ha már nem lehet mit elhagyni belőle.

Én abban hinnék, ha nem lenneék ilyen beteges fecsegő, hogy a puszta történet (amit 20 éve még a magossirodalom lenézett) a pusta történet is elmess eleget.. ahogy az ember puszta kétkeze a két-két ujjával [operatőr] ablakot csinálva... Elég egy fakeretet készítened s azzal elmetszeni.. Ezek nagyon fontosak, ezek a kis életképek! Ugyanis sok a kortársaknak lényegtelen, a leghamarabb dobják ki, mint a napilapot. ÉS így sok aztán lényeges teljesen kifelejtődik és néha a történelem megértéséhez ezek a kis semmiségek hiányoznak.
Tessék, nézegesd ezeket a képeket (told a nézőkét a téged érdeklő idősávhoz):
www.fortepan.hu/

magyar-magyar szótár 2011.10.31. 03:37:48

@gabriel syme: Jajjj, el is felejtettem valami! Ugyanis nem szokásom utánajárni a kommentelőimnek, csak a sablonfikákat kenyegeő troölloknál szoktam előkattintani a balnkettát, amiből az szokott kiderülni nemcsudálkozásomra, hogy titkolni akarják előlem azt, bezzeg ők menniyvel is jpobban írnak és főleg okosabbakat. Nadehát te vagy a bbjnicck tulajdonosa is
azaz a szemre/ránézésre magyarság és kúnfajta megállpító. (Természetesen nem értesz ehhez, hiszen akkor tudhatnád, hogy K. Dorottya művésznő a legeslegmagyarabb és a spontánalulróljövő jajdecivil mozgalom is a legmagyarabb. Annyira tipikusan magyarok, pedig én ismerek magyar négert is, hogy egyenesen ilyenek jöttek Árpádapánk csaláédjától kiissé hátrébb sréhen Verecke hires ut-jan.

De azért mégis adhatnál némi útmutatást, hogy te ránézésre miből tudod, hogy nemmagyar, kapós orrokkal meg a fülcimpák fejköri meriduánjának az orrkörimeridiánjához való viszonyával negyere, hiszen a magyar néger pl núbiai [ó-ó-ómagyarul nemújabbi ]fajta.

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.11.02. 11:57:55

@magyar-magyar szótár: mi nem szovjeteset játszottunk, hanem indiánosat

és mindig tudtuk arcról is, ki apacs és ki komancs

mely szónak akkor még nem volt ismert a mai jelentése

()

2011.11.02. 13:09:23

@A Hannibal Lektűr-attitűd: Az indiános nálunk is megvolt, meg volt valami kardozós téma is, gondolom három testőr vagy várvédős, de az is lehet, hogy kuruc-labanc balhé, nem emlékszem már pontosan (akkoriban ment A Tenkes kapitánya).

Ami viszont élesebb emlék, hogy volt egy fiú a csapatban, akire azért néztem fel, mert úgy tudott meghalni, mint senki más. Nem csak lefeküdt, mint mások, hanem úgy dobta el magát, hogy puffant és pördült is még párat a földön. Nagyon hitelesen adta elő a dolgot és az akkori fejemmel nagy bátorságot igényelt a mutatvány.

Elijah_Baley 2011.11.02. 15:16:27

gyerekként még hittünk az évek jóindulatában, aztán réábredünk, szerepünk bizony állandó a játékban, csak a kerettörténet laposodik el úgy negyven felé :)

gabriel syme · http://magyarido.blog.hu 2011.11.02. 21:18:40

@magyar-magyar szótár: Bocs', bocsika! Aprocska tevedes. Nem vagyok azonos bbjnick-kel. Szoktunk azert szemelyesen is talalkozni. Legutobb, ha hiszed, ha nem, arrol vitatkoztunk (csak ugy zengett a kocsma!), hogy meg lehet-e arcrol allapitani valakirol, hogy magyar-e. En allitottam, hogy nem, o" meg csak kototte az ebet a karohoz. A vegen annyibban maradtunk, hogy nem tudjuk ki is hannibal lektur attitud, de ritka egy puruttya fajzat lehet. :)

heki 2011.11.02. 23:24:01

úgy tűnik aki szótárt olvas
az mind lúzer volt kiskorában valahol
(én tápos városi vs. őserős életteli falusi unokatestvérek harcában nőddögéltem, sejteni lehet, melyik oldalon)

vagy alapjában véve mindenki lúzer gyerekkorában? hm - ez szótárnak öröm.

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.11.03. 00:50:00

@gabriel syme: röviden: anyád fajzat, az

a puruttya stimmel

hosszabban: temegkiaretekvagyhogybeszólszígyismeretlenülolvastalakvalahanemolvastálvalahanemakkorfogdbeanicked

magyar-magyar szótár 2011.11.03. 02:54:52

@A Hannibal Lektűr-attitűd: Indiánosk lettünk aztán. Ez olyan saját, különjáték volt. A szovjetekkel annyi volt a kapcsoolatunk, hogy Hallgatag Sas főnök a nyilával eltalált egy alacsonyan szálló ruszki helikoptert.
Nem használtunk sápadtarcú eszközöket. Nézték is a felnőttek, a hülyegyerekek mér' marhalapockával ásnak, ahelyett, hogy hazamennének ásóért.

magyar-magyar szótár 2011.11.03. 02:57:12

@De gustibusaut bene, aut nihil: Megszokja az ember a kerettörténeket, már nem is reagál. Olyanok ezek a kerettörténetek, egyre, mint varrónőnek a tűböködés vagy a milkacsoki íze vagy egy Audi TT tulajdonlása 6-7 hét múlva...

magyar-magyar szótár 2011.11.03. 02:58:27

@gabriel syme: Hát akkor mind a ketten kurvára mellétrafáltatok, te is, meg a presszóvitrinben tükröződő énképed is.

magyar-magyar szótár 2011.11.03. 03:04:39

@heki: Hiszen a képben ott vannak a folyamatosan győzedelmesek is: a szovjetek! Helyesen: az ónijós követelményeknek mindig megfelelők.
Esetleg szemszögre gondolhattál. meg lehetne ezt írni persze a szovjetek szemszögéből is. Pl a magyarok azt állították, hogy a ruszki elhordja mind az uránt, a búzát, az almát meg a lőrét meg a timföldet, meg a buszokat. A szovjet válasz: a magyar búza kétnapi szükségletünket, a magyar alma egyheti szükségletünket fedezi. A timföldhöz nincsen áramuk saját, hogy alaménijomot [Magyar Ezüst] csináljanak. A ruszkik úgy emlékeznek, hogy a magyarok nagyon jó barátok és a szovjet laktanyákban is terjedtek a legendák a ruharaktárbamn 3 napig rejtegetett magyar lányokról, akik puszta jószívűségből elégítették ki a körletet. Hát még a magyar zöldborsó, amit héjastól legeltek a szovjet kiskatonák (meg sapkában hordták ki a tiszteknek az országút mellé)

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.11.03. 09:56:59

@magyar-magyar szótár: mink szovjeteset nem játszottunk

de partizánosat igen
(végül is a fricceket lőttük mi is..:)

magyar-magyar szótár 2011.11.04. 04:29:30

@A Hannibal Lektűr-attitűd: Mert pont annyival vagy fiatalabb, amikorra mi már indiánok lettünk (amikor az a jugoszláv partizánfilmsorozat ment)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.11.05. 07:30:50

@gabriel syme:

Látod, mondtam én neked, hogy ez a @magyar-magyar szótár nem komoly nick, csak a virtuális feedback erősíti föl mondókájának hatását:-) Mert én nem csak azt tudom megmondani arcról, hogy ki a magyar, hanem azt is meg tudom mondani kommentről/posztról, hogy mely nickek mögött rejtezik komoly(an vehető) ember:-) [...................../.]

ü
bbjnick

magyar-magyar szótár 2011.11.06. 06:10:22

@bbjnick: Az én egyiknickem is szokott a másikkal beszélni.
Azt meg Tunyacsáp is jobban tudja Spongyabobnál, hogy ki a komoly ember, előszöris ő, Tunyacsáp a komoly.

Mert oszt akkor mi van, ha te megmondod sajátmagadnak, ki a magyar vagy a komoly vagy a nemmagyar vagy a nemkomoly. Akkor jólmegaszontad magadnak, oszt! Hűha.

Látod-é pl csak a jó Nikola Subic Zrinskit. Hic Rhodus, hic ugrandusz: Na, magyar é? És mitűl? És ha egy néger magyar, ő hogyan?

Hanyadrész román vóltan Ion Hunedoul?

És nagyon vigyázzál, mert egynél több zsidót mondok neked, aki magyar, sőt legmagyarabb és leigazkeresztényebb.
Na, hoccsza Rhodus! Hoccsza!

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.11.06. 19:01:47

@magyar-magyar szótár:

"Az én egyiknickem is szokott a másikkal beszélni." --- írod.

Hál'Istennek, én még ott nem tartok! Remélem, soha nem is fogok:-)

"...oszt akkor mi van, ha te megmondod sajátmagadnak, ki a magyar vagy a komoly vagy a nemmagyar vagy a nemkomoly. Akkor jólmegaszontad magadnak, oszt! Hűha." --- írod.

A kérdés, hogy helytálló-e vagy nem az a "megmondás". Ha helytálló a megmondás, akkor én is és a jó @gabriel syme is ennyivel "beljebb" vagyunk. Semmi "hűha", mindenki önmagának számol el (s a végén a Teremtőjének).

Azt mondta nekem a jó @gabriel syme, hogy a magyar-magyar szótár milyen f*szintos kis blog. Mondtam neki, hogy "hát, ja", csak kezelje fenntartásokkal, mert a szerzője libbant (szóval, nem komoly ember:-)). Szerintem most már ő is látja.

Olvastam, hogy azt írta @gabriel syme, hogy szerinte provokálok. Ha a provokáció célja az, hogy leleplezzük a kamut, akkor igen, provokálok. Ennek az egyik legszebb példája, az a bizonyos "magyararcos" komment volt. Leírtam, hogy "a klipben egyetlen magyar arcot sem látok", s erre rögtön bekattant a náczivadász kommandó:-) Máig veti a komment a hullámokat, anélkül, hogy bárki elgondolkodott volna azon, mit is jelent az a "magyararcos" mondat:-) A mondat nem arra vonatkozik, hogy "ki magyar, ki nem az", hanem arra, hogy ha egy protest klipben csak belvárosi biboldóbúrákat és életlenül fényképezett czigóburákat mutogatunk, akkor, ugyan, mennyiben reprezentálja az a magyarság egészét? Ebből a doktrinerre hangolt, idomított agyak rögtön hozták a klasszikus "náczivadász" figurát és a "fajikártya-motívumot".:-)

Látod, így könnyű megkülönböztetni a komoly embert a komolytalantól:-) Egy doktriner agynak soha nem lehet komoly ember a gazdája:-)

ü
bbjnick

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2011.11.06. 21:09:37

@bbjnick: A mandineren valahogy komolyabb embernek tűnsz.

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2011.11.07. 00:10:45

@bbjnick: De nem. Hajlandó voltam visszaolvasni. Nem vagy komolyabb ember.
Szargalacsin vagy.
Mondom ezt a jógyerekfrizurás, mindent benyalók oldaláról. Leszarom a nácivadászatot és az igazságosztást.
Persze sokat nyom a latba, hogy legalább odailleszted: ü bbjnick.
Nőlj már fel te seggluk, a nikkneved automatikusan megjelenik baszod!
Ha ez vigasztal, én sem vagyok komolyabb ember, illetlenül beszélek, púztam már templomban, verekedtem bicskás cigányokkal a Havannán, mmsz-el sokmindenben nem értek egyet (gyakorlatilag semmiben, ami (gazdaság) politika) de azért a jó kurva anyád, hogy idejössz fölényeskedni és nem mondasz semmit. Villants valamit, okostojás!
Az írás jó, stilizált házikó volt a jelem és a nyolcvanas években voltam óvodás. Tessék.

magyar-magyar szótár 2011.11.07. 03:28:36

@ripők: Kosztolányi DSezspő A nagy család című novellájában megírta ezt a bbjnick féle komolyságot. Az egyik legősibb magyarismérv az, hogy otthon a padláson T-34-esek vannak elásva, igazikardok az eßzeug-os fiókban és igazigéppityuk a színben. Erről a komolyságról mindig csak beszélve van (a germanizmus is kamón)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.11.07. 13:24:01

@ripők:

No, most már könnyebb egy kicsit? Akkor, látod, már megérte a "segglyukazás", "kurvaanyázás". Éld meg úgy, mint egyfajta sikert:-)

ü
bbjnick

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2011.11.07. 13:30:39

@bbjnick: szótár libbant?!?:))

ha esetleg vetted volna a fáradtságot, hogy icipicit beleolvass a blogjába...

jujj++++++

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.11.07. 13:37:09

@magyar-magyar szótár:

Magyarozunk? Hazudozósozunk? Még szegény Kosztolányit is belekeverjük az identitásháborúnak álcázott karaktergyilkolászásba? Pedig, ha valakitől, tőle ez igazán távol állt.

Ez komoly, nagyon komoly!:-)

ü
bbjnick

magyar-magyar szótár 2011.11.07. 13:45:52

@bbjnick: De ezt nem értem, hogy mi az a "biboldófigura" meg "cigányarc". A magyarok egész története erről szól.. van Besenyőtelek nevű falu. heőjjdemyogyorókokok dalljákl a maroknyiszékelyt és még mennyi turkus nép.. A magyar sose nézte ezt, hogy ennek besenyeő, ennek meg tonuzaóbba poffája van kúnnyáját neki! Milyen magyar mond ilyent, hogy bibsiarc meg cigányarc. Okés, a ógyerekek szeretik a hisztit és amikor jönnek le Pestről szet osztani, akkor ők még elundulás előtt tudják, hogy raszizmusvan, de te nem vagy tisztába azzal, mi a provokáció, a ló aláadása az nem kardkikard. Pont az ilyen finomságokon van a lényeg, amit se a ógyertekek nem értenek, de te sem, hogy idelent az építőipari munkás azt mondja a másiknak: 2a sárgalábú anyáddat!" a másik meg: "verjem a zsidóorrodban geci!" oszt mi ez, semmi, magyarok beszélnek, egy ásványvizes PE-palackból isznak, ahogy 25 éve meg egy alaméniom kantafedeőbű. Mi a cigányok aranyszőrűbárány kikérős lakadalmi szokása? -magyar szokás s amúgy pusztai turkus szokás, nomád hagyománya 1000 nomád népnek.

Kössëd följëbb a gatyádat, fël a haónod alá, mert túl nagy az nekëd, a rövid ümmögöd is a térgyedët verdësi, nagyok nekëd ezëk a magyarass göncök. De az se árt, ha megavatod kicsit, nehogy átalüssön az árokzsírod a nyergin az ëreőködésbe-ë-je, höeë! A nímët az ujjan, hogy annak a sajátfajtája is gyüttment, ha nemodavalaóssi, pendëlyeskorátú haóttáig es. Oszt lesi a fizimiskákat, hogy ki eléggé elzászi, m lóttáringer! . Nëtán te is, mint sok heőjjdemogyorók Budwieserbű magyarosítottál?