magyar-magyar szótár 2010.04.26. 05:45

szegény

 

[…]Meg kell tisztítani a közéletet, mint a tömbrehabilitált házakat, a kétes elemektől, patkányoktól […]

/Győrffy Miklós az Etalon Felnőtt Bácsi és véleményformátor 2006[? 7?]/

 

Aki szegény, az a legszegényebb.

 

József Attila soha nem volt proletár. Marx és Engels, a két lelkiismeretfurdalásos gyárosfi csak finom iróniával a kizsákmányolókat bosszantandó proletározták a munkásosztályt –A leninizmus vette azt színére, komolyan.

 

kép forrása

 

 

   József Attila kispolgári származású volt, szegény kispolgári létben élt. Mondhatni, szerencsefi is   –a nővére pedig egy valóságos rózsaszín-csíkos leányregény heppiendjét élte meg. Ennek következtében emelkedett polgári létbe József Attila. Tanult, utazott. Volt nagyon szegény, koldusszegény. Versesfüzete 2P70f-be került, ennyiért egész nap dolgozott a Ganz-nak egy jólképzett ifjúmunkás vagy kaszált két napot egy férfi zsellér az Alföldön. Havi kétszáz (maiértékbe lehetetlen átszámítani, de lásd a munkások napibérét , vagy pedig a rendes  középiskolai tanári fizetés 300 P volt) sose telt neki, de izgága ember volt, bankfiúként vagy két napig húzta, és más buliállásban se tovább. Írt reklámcsasztuskát is. Mindig megsértett valakit –és csak Szerb Antal volt olyan nagylelkű, hogy a Pester Loydban azért németül jót írt róla. Kosztolányi Dezső, aki szegény ember volt, egy időben havonta egyszer megvacsoráltatta József Attilát, hogy legalább néha egy jót ehessen a nála szegényebb ember. Krúdy Gyula koldusszegényen halt meg –Kosztolányiné leírja a szőrmellényes látogatást, nyilván kikímélte Krúdy azt az egy szép fehér ingjét, amin egyik utolsó fotóján látható a kis könyvespolc mellett az olvasó szofára dőlve. Kosztolányi, amikor hazajött a Rothermere-pénzzel Londonból, nem osztotott le magának abból, pedig önmagát a legjobb költőnek gondolta. Krúdynak adta a felét, de nem mert Krúdy koldusszegény volt. Móricz Zsigmondnak a másik felét, aki pedig majdnem olyan jólétben élt, mint egy vidéki gimnáziumigazgató. (Az Erdély Trilógia 44 P-be került…) Kosztolányi nem volt korrupt –de még a hamvasi értelemben sem… (vagyis úgy, ahogy Hajós András korrupt)  

 

A Servúdi Erdő

-részlet innen

A panelproletár nem szegény és nem proletár, hanem olyan kispolgár, aki lakótelepen él és még nem jött rá arra, hogy az első generáció java már elköltözött onnan és a lakótelep szlömösödik vagy két évtizede. A panelproletár nem az, hanem annak beazonosítja magát, mint a telkén a bodzát láncfűrésszel igazító Andrassew Iván. A panelprolizás hazug lózung és a sikoltozó önbeazonosító műproletár szintén lózungol. A tényleg is panelproletár, az igazi, aki ezeknek a politikailag földegesedett  műpanelproliknak az ízlését sérti a mónikasóban, a csúfak-és-gonoszak az Ázsia Center és turkabutik öltözékekben, akiket jaj, ő annyira nem akarna látni és aki ilyent néz, az az önbeazonosító műpanelproli tekintetében ergya bunkó, a tévénézőszegtmentáció töltelékembere, megveti és büszke erre a megvetésére.

 

A reformkommunistáknak nem csak a marxizmustól sikerült megszabadulniuk (Szabó Lajos mondására utalok...) , de a műproletáriátusuk megtartásával a valódi proletároktól is, méghozzá úgy, hogy a velük való elbánást az ostobán amatőr Dr Antall kormánya vállalta magára. A monetárispolitika szerint ugyanis olcsóbb eltartani a proletáriátust, mint munkahelyet teremteni (ami inflációgerjesztő) ráadásul a Máthé-féle első szabadrablásban ócskavasáron ment a kótyavetye. [...] majd ezután gyorsan jöttek a reformkommunisták a szociálisérzékenységükkel .  Ezt nem ellensúlyozta ballanszírozta az SZDSZ hanem kontrapunktot szolgáltatva, igaz önkéntelenül, de segítette. Ráadásul  egy baromarcú félfasisztának , Dr Csúcsnak a szegénység rémületét igézve a sajtómunkásság tehetségesebbik felére, sikerült egy életre az un "jobboldal"-ra uszítania a főbb véleményformálókat, szegényeket, akiknek azontúl saját céget kellett alapítaniuk és nem a tévégarázsból igényelni ki kocsit, ha hétköznap le akartak valamiért szaladni a parasztházukba vidékre.

 

 

Könnyebb a szegénynek a tű fokán általhágnia, mint a

kétpúpú tevének bekapnia sültgalambot.

 

Ma gazdagság van. Aki a tövét töri, a tövét viszi el a szivességért és amikor a szivesség kérő a gallyakra mutat, akkor arra vállat von: „Csináljon vele tanár néni, amit akar, én nem vacakolok ezzel!” Vannak vidékek, nagyon szegény vidékek Lyukmagyarországon [ahol második fordulóban még tét volt a minap, ez érdekes - a szerk hümm.] –de senkit nem látni hát rőzsével, csuklónál vékonyabb tüzelő nem kell senkinek, pedig a cocpoltházak egyik szobájába tagosított putriban [egyhelyiséges nyomorkunyhó] sparhelt van. Aki valóban szegény, az autógumival fűt ők lennének a panelprolik mintájára a vidéki ótépésház-proletárok. (Ótépésház: A 80-as évek kampányában épült tégla-beton ház hőszigetelés nélkül, tehát penészes betonfödémmel, még van hátra a törlesztőrészletből 2-3, 5 év..) Van vidéki agrárproletár asszony aki nem engedi az urát gumival fűteni, a boltokból hordja a kartondobozokat, szárvágóval kukoricaszárat darabol s eteti inkább a kazánt egész nap, csak a fekete bűzös füstgomoly ne hirdesse messzire a szegénységüket. Cipővel is lehet fűteni, nálunk is van már lomtalanítás: a legszegényebb cigányok se vitték el a kiscipőket, amiket a nyugati rokonoktól kaptunk, mert némelyik már kopottas volt. Az ingyír-potyára kapott segédruhát néha ki se mosták, hanem elfűtötték, mert gyött az új, potyára, ingyír. A valóbanszegény, a máig ismeretlen és valóban legszegényebb faluban képtelen a portáját már rendben tartani, özvegy tanárnéni, kisnyugdíjas (téesznyugdíjas, özvegyinyugdíjas)  megpróbál napszámost fogadni, de ez lehetetlen. Amikor dandárja van a munkának, akkor olyan napszámost, aki egésznapra (nyolc óra, nem, mint az Egyszer jóllakni idejében látástól vakulásig) elállna, akkor is óg-móg, kikötései vannak, hívják százfelé, nem győzi [jobb egy nap 4-5 helyre elmenni, mert két-három két három órás napszámhoz is úgy jár a 2-3 sör, mint az egésznapihoz, meg a jóreggeltfeles pályinka délben s ígytovább. Háromszor két órára többet kérhet, mint egyszer nyolcórára és több a sör. A napszámos úriember – tíz éve még a Moszkva térre is áltak ki műnapszámosok, mackónadrágos ezermester lakótelepi nyugdíjasok kartecsnivel meg fándlival és kanállal napi 7000 ért. (mai kb 10000...) A panellakásban Varia bútor, odalent a parkolóban piros zsiguli szivacs focilabdával a hátsó ablakban, CSAO CASCO.]

 

Boldogok a lelkiszegények –itt valami félremagyarázás történt, bibliaszerelő urak. Még akár a Bill Gérc is lehetne lelkiszegény. Együgyű. Akinek az a száján, ami a szivén. Aki nem aljas.

A néném igen szegény ember volt. Minden a házukban a szemétből való volt, pedig akkor még egy falusi szeméttelep házhelynyi kupac volt a kubik vagy digógüdör partján. A néném a szemétből szedett össze mindent, bútort, edényt, mert az ura a keresetét fillérig  elitta, azután a jobb szemétbőlvalókat eladta a kocsmában és akkor a néném mehetett megint guberálni. Ez a Kádári Konszolidáció és fridzsiderszociálizmus koradélelőttjén történt. Tisztaság volt a nénéméknél, csak a dohosság miatt érdekes… illat! Illata volt annak a szegénységnek. A néném körömnyi szappandarabkákat kunyerált el az ismerősöktől és szappanokat gyúrt belőle, a maradék frunclikákból kölnivizet készített. Szerettem az unokanővéremmel papás-mamást játszani. Ilyenkor a hulladékokból csináltunk házat magunknak és volt edényünk, szőnyegünk és nem ám játszási, hanem megfogható, mosható, rázható, simogatható. Emeletben laktunk, mert városban éltünk. Naponta többször volt este, ilyenkor összebújtunk, olyan jó illatú volt a sampon-sosemérte haja, a fürdőszobát sose látott nyakbőre a szép hosszú haja alatt. Csak azt nem értettem, mi a fenének kell annyit részegeset játszanom, az oviban csináltunk ilyet, addig seregtünk, amíg el nem szédültünk. Ezután induljak meg és kezdjem el őtet verni meg dobálni a fazekakat, hun az ítel meg ítel ez, amit feőztél? A hátát tartotta, azt döngessem, a kislánya volt elöl, a kötőjénél, most is érzem, ahogy a játszási ütésben az öklöm a sovány háta bordáihoz ér, milyen forró volt a kis teste a jóillatú fakó vászon alatt.

 

A fedr [onkel] szerint aki nem eszi tisztára a tányérját, hanem hagy rajta az ételből, az szegény lesz. Meg kellett enni mindent, amit kiszedtek, ha már kigúvadt a szemem, akkor is. Semmit nem dobunk el, minden jó lesz valamire. Spájzolunk mindenből, amiből lehet. A sülthús zsírban, bödönben nyárig eláll. A mai ebéd a tegnapi maradékból készül. A hurkába nem teszünk kását –az jó lesz majd köretnek. Nyáron őszibarack, szőlő vagy dinnye a vacsora kenyérrel és kész. A hasadon lehet a legtöbbet megspórolni, tanítottáak a nyugati rokonok a jó tschirkepoprikoosch piros zsírbajszával az ajakuk fölött, amikor viszontvendégláttak bennünket, annyi szelet salami-t kértek a boltban, ahányan majd a vacsoraasztalnál ültünk. Négy milliméter vastag kenyérszeleteket vágtak a kenyérszeletelő géppel, ami így kereste meg az árát. A bécsi tante elhordott mindent, amit még akkor ingyen lehetett vinni az üzletekből és Avon-mintákkal rúzsozta ajakát. Egy bécsi belvárosi polgárilakás árát spórolták így össze a gyereküknek Az Első Köztársaság Vörös Bécs-ében proletároknak épült  engels platz-i, 1947-től menekültek házaként működő tömbház negyedkomfortos szobakonyhájában. A cukor évekig és még azután és még azután és majd 30 év múlva is jó lesz még cefrébe. A zoknit oma megstoppolta, gyerektenyérnyi lyukat nem összevart, ahogy én tudom, hanem egy foltot… szőtt rá tűvel-cérnával, stoppolófán. A nagyanyám konyhájában valamiféle gyalulatlan gépládából volt a konyhaszekrény, rá ablakkeret, abban tarka, napsárga alapon kéknefelejcs, nyugati vászon feszült madzagon. Az egyik nyugatnémet rokon elpityeredett, hogy ezt a folyóvíz nélkül való kis konyhát elcserélné az ő amerikai konyhájára. Nagyanyám volt a második asszony, akinek palackos gáztűzhelye lett a faluban, ebben a konyhában és ő volt az első, aki robotgéppel verte a habot a tortához föl.

 

Szegényház Bécsben, az Engels Platz-on

Amikor a grófnétól elvették mindenét jóformán, fogta a háborús receptfüzetét a műételeset. Hamisgulyás, hamishúsleves. A hamisételek divatját az elsőháború hozta el, a másodikháborúra elterjedt vidéken is, Rákosi alatt falusi parasztok is főzték már.  A műlekvárt hitlerszalonnáról átnevezték sztalinszalonnának. A Sztalin-torta: nem kell hozzá tojás, a tésztája szalagóriás, a krémje karamellpuding, állni  hagyni, hogy a karamellpuding átáztassa a tésztát, nagyon finom.

 

Ha a paraszt nem szarik, az úr már régen éhendöglött –kicsit rátarti, börheő ez a mondás, de nagyon igaz. Mert a magyarkodók féltették a hangsúlyozottan magyar mezőgazdaságot, erre „libérijáliss” (műlib’) nejlontahó mondolat lett a mezgazfikázás meg  zsírtraktorosgazdázás. Hogy: a paraszt mezgaztámogatásból akar megélni. És egyéb demagóg jógyereklózungok. (Persze a lózungra is érvényes a magyar-magyar szótár Nagy Fing Szabálya…) A téeszparaszti jólét a Kádári Szépnapokban alapozódott meg a viszonylagos készpénzhiány és a viszonylagos készpénzfölösleg miatt : nem volt mire elkölteni azt a kevés pénzt így relatíve nem volt érezhető a szegénység annyira. Egy kg élősúlyban számolt sertés előállítása (téesznyelvezetű műmondat) 35 Ft-ba került és fizetett ezért a téesz 32 Ft-ot és még levonta a szállítást, kilónként 1Ft 50 fillért. Ezt banki műnyelven negatívtakarékoskodásnak nevezik, a paraszt azt mondta: Mégis , amikor leadjuk a disznókat, egyben van egy kis pénz. Az munkája értékét már bele se számolta az önköltségbe s ez az öncsalás máig reflex-szerűen továbbél.

Napipolitikai-taktikai célja is volt a mezőgazdaság ellehetetlenítésének, mert politológ’ szakemberek odaföl az íróasztaluknál azt sütötték ki, hogy az agráriom  az ellenség egyik szavazóbázisa (munkásököl, ugye, oda sújt, ahova köll.. hehe) aztán azért ez az egész jól el is lett kommunikálva a zónijóshatásokra.

Bezzegausztriában viszont az Ungarische GrauRind Salami is osztrák termék… A Bezzegóperencián túli mezőgazdasági protekcionizmusnak nem nemzeti-náci gyökerei vannak, hanem a félszázados éhinségek tanították meg a phürgea’-reknek a bauer szót másképen ejteni, mint ahogy a magyar a parasztot gúnnyal negatívértelmezvén csulázza le. A magyar igazán, még a szegény is, ritkán éhezett. A műlib' ma a parasztot azzal a gúnnyal peké, amint a zsírparasztégető Janko Zapolje 1514-ben, akinek az apja persze paraszt volt  és a Lúdas (a fekete lúd, ígyen csúfoltanák a Hunyadiak varnyát, a hollót)  Matyi csinált az apjából nemest.

 

A volt téeszparasztság, aki még ez utóbbi két évtizedben inkább már csak megszokásból parasztizált, igazándiból körbeszavazta a kínálatot, a rulett-pártok kivételével. Ha a kisgazdapártot nem rulett-pártnak számítom, pedig  lényegében az volt... 1990-ben az SZDSZ-re szavaztak még vidéken is sokan a parasztok közül, mert azok mégis a felnőttek vótak a harcos antikommunista kínálatból, aztán 1994-ben visszaaszocializmusba ingyensörvirsli-akarózvást szavaztakt A Szakértői Kormányra, ami a szociálisegyüttérzésre és jólétre apellált, majd Bokrosról nevezte el a pénzügyi reformcsomagot és néhány látványosabb intézkedést a lakosság felé is tett, pl a szociális megszorítások tárgyában, mert a büdös paraszt a pénzügyi reform fiskális részét (amit  bizony a Fidesz-kormány is megtartott és folytatott ) ússe értette vóna. Egy átlag téesznyugdíjas szavazott Gyulára, Torgyánra, de még orbáncigányra is.

A valódi agrárproletáriátus kezd kiszorulni a napszámospiacról, a trágyamarhatenyésztő –iparinövénytermesztő osztrák konzorcium a 3000 hektárjára 150 embert foglalkoztat és napszámosok nem kellenek. Ezért is egyszerűbb fölmenni homeless-nek Budapestre… kíváncsi  vagyok, hogy levadásszák-e majd ket, ki az elkülönböztethetetlennek látszó masszából, a nagyvárosidzsungel-szakértők. Ha kinézünk a vonatablakból a Nyugatiból vagy a Keleti’ből kifelé A Városból, szemétből épített favelá-kat látunk, de az a szemét: csupa paplan.. az ország szegény vidékein még lakásokban látható bútorok. Fasza farostlemezek lindabcuccok, szőnyegek. És ezek az öndef' szerint szociáldemokrata  , kommunikációsszinten baloldali értékekkel lózungoló kormányzat alatt szaporodtak el. Hol volt egy Bálint György újságíróiskolás, aki a névadóhoz méltó szenvtelen-nek látszó, felszínén érzelemmentes riportot mert volna úgy készíteni a Servúdi Erdőben?

 

A Legszegényebb Faluban hat fekete BMW van, úgy hat- s tíz évesek, de a tízéves is bőven millkán felülit ér magyarpénzben. Újba számító, mondjuk négy éves, az egyiken még rajta van az Il Ferro matrica, van vagy húsz. Van Mercedes, VW, opelkocsi pár éves, elég. A régebbi Suzuki Swift mára nem divat, mert egy palack benzinnel (2l liter visszaválthatós) nem járja meg a nagyváros félútját. A ’90-es évek elején még szegényebbek voltak, nem tellett autóra, akkor megvették a Simson-motorokat a parasztoktól s akár hárman is a nyergében a gáton mentek be a városba. Akik szegényebbnek számítanak, azoknak 10-20 éves autójuk van. Csak a kúdusoknak nincsen autója. Egy fahordó ladával azért el lehet merészkedni a kisvárosig, majd ha a rendér megállít, ombucmantozunk kicsinyt huszonötezer pé'z egy ilyen lada, ha elveszi mégis a rendér a forgalmiját, megyen a vasba, máma már vége az álságnak 41 Ft megint a vas. A parasztot, ha vasat adna le, vasba a Skoda 120-ast,  vakíjják a zónijósnormával, de a cigánnyal nem mer vitatkozni a cigány vasszedő se.  Az egyik nagy cocpoloztató-kamatoló családban az egyik autó emléklada, az az ukrán összeszerelés, amit újnant 420-ért lehetett venni 1994-ben kétféle színben (négylámpás Nullaötös) . Ez a viselősautó, amivel  faluban rohangálnak.   Aki szegény, annak csak gépe van, de nincsen internete. Nyolcszázan vannak fönt a mályvippen a Legszegényebb Falu-ból.  Cukrászsütemény a reggeli a tíz nagyobb kamatoló családban. A középrétegeknél, úgy negyven család, minden nap sültkolbász van. Aki tehetős, disznókat tart, rengeteg disznó van, mert a disznó MINDENT megeszik. Most a disznó a biznic, a kamatolók kamatra adják a húst. Aki szegény-be számít, az szegínymunkásnak áll, azaz A Hivatal állományában van. Amikor kigyünnek a tévések, hogy Sík Endre legújabb víídám, össztársadalomlelkiismeretébresztő tréfás hoaxáról (Felnőtt Bácsi-ul médiahack) képeket vigyenek, a polgármester (maga is rabszógáztató, a falu legnagyobb munkaadója) gyorsan vadiúj szerszámokat vásároltat és a kamerák előtt szegénymunkások bohóckodnak a szűz, fehérnyelű szerszámokkal, jövpótlóslapáttal (szenespitli méretű gyereklapát) mintha dolgoznának, gyorsan belebökik a gyepbe a lapátot vagy kaparnak valamit gereblyével. Senki nem vásárol a faluban, mert már a kutyabót is bezár lassan, annyi a betörés, éjszakára nem érdemes komolyabb árut a boltban hagyni. Mindenki, még a szegények is autóval járnak át a szomszéd faluba de méginkább városra spárba, lidlibe, treszkaóba. Aki nagyon szegény, az leszí a fahordó ladából egy üveg bérzint és azzal megyen el a sógoráékhoz, amikor azok fölmennek a városra vásárolni. Beönti a két liter bérzintet, csak olcsóbb, mint a buszjegy. Mióta a stílek elszaporodtak, azóta nem derékmagasságban döntik a fát, hanem úgy nagyjából a tövin. A jószívűek ingyír-potyára is elviszik a lidlibe vásárolni a rokont. A lidliben csak ők vagy pedig a nagyon gazdag magyar vidékivállalkozók vásárolnak, a középosztálynak, az önbeazonosítós műproletároknak a lidli afféle mónikasó, szégyelnivaló hely.   Csupa egészséges ételt vásárolnak, danyont, primőrzőccség a legóccsóbb,  daózijamosóport nem, mert az a szegényeknek való árjel meg ilyesmi, ami szépen mos, mert szégyen az , ha egy asszony nem tud fehéret szépre mosni. Magyarasszony sose mos olyan fehéret, mint amit cigányasszony tud –mondják a cigányasszonyok és ez igaz is. Szegénymosóporral csak szegények mosnak, de ilyen, igazi szegény nagyon kevés van, mindenki a másikra mutat: az mégszegényebb. Tulajdonképpen Sík Endrének nem is kéne olyan messzire, 144 km-t a cége költségén elszámolhatóan autóznia, a félelmes igazivalóságba le, elég lenne neki lemennie a szolnoki lidlibe, 100km , ott találkozunk a parkolóban és majd én megmutatom neki a 2-3, 10-15 éves autókat, amikkel a „Legszegényebb falu”-ból feljönnek ide vásárolni.

 

A szegényház a Legszegényebb-nek hoaxált falu felé a halálkanyarban volt, mára lebontották.

 

Kosztolányi szerint [kokain] nélkül szegényház a világ.

 

A Legszegényebb Falu -ban a '90-es évek elejétől holland turkaruhákat osztogattak ingyír potyára, segéd-be. Egyszer aztán a Gurguj utcában mejelent egy ótó, elakadt, azt monda a saffőr, hogy Budapest népe gyűjtötte a ruhát nekik, ami a raktérben van. Nosza, az asszonyok a sártengert gázolván kinyitották a kocsit... de azok a ruhák! Csupa kitérgyelt mackó, pelyhes szegénykabát [= lódenkabát], vastag télizoknik, csokibarna és reménytelenkék bolyhos sálak, csupa magyar ruha. "Nijjed mán, mikeknek níznek ezek a pestiek bennünket, kúdusrongyokba járjunk, heee??? Nem vagyunk mink szegínyek vigyed jeztetet föl a szegínyekbnek Pestre! Minekünk hólanduhákat szoktak hozni, aztat hozzá' ! "

Vannak szegény népek. Pl még a Nagy Pestisjárvány idejében a legtöbb nyugat európai nép szegény volt, nékik a járvány koronkint írmagjukat hagyta, minden tizediket, egész falvak néptelenedtek el. Sváb őseim azért nyalják fényesre maguk után  a tányért, mert köbükapáik fakéregből sült kenyeret ettek akkor, amidőn a húsokkal jóltáplálkozó magyarok között szegénybe az számított, aki halat evett. Feketemónárok (Schwartzmüller-ek) csontot is őröltek és ebből is műkenyér készült. Ostromolt városok csontmolnárai a temetők csonttáraira jártak rá. Jó alaposan ide kellett jönnie a sok-fejlett-nyugatikultúrákokoknak, mit Moresch die Labantzen, ahhoz, hogy a XVIII. század végére csak vereshagyma meg kenyér magában jusson a zsellérnek. Amikorra halban gazdag (helynév: Csíkos) réteket kiszárították szikes legelőknek, akkorra…   De a XIV. század közepén a Nagy Járvány halálkaszája csak átsuhantott az országnak felette, mert a jóltáplált magyar ellenállóbb volt. Majd a Kolumbusz bab-ja mentette meg Nyugat-Európát és későbben a krumbiere. Nagy Frigyes porosz király Vater sein Das Krumbiere, van is mindig pár szem a sírja kövére téve…

 

A cigányok nem szegény népek. A cigányoknál vannak olyan kasztok, ahol  számít a kívülvalóság, más törzseknél meg nem. A húszennyihány tisztaszobákkal való ezüstbádogtornyos lakhandik árnyékában a melléképület gangján ülnek: A jólét igazából nékik is bévül van: a semmiben korlátozás: Semmi diéta enni-inni szemguvadásig, azonnal rágyújtani, ha megkívánom, inni, ha inni akarok és ha az asszony farára rápaskolok már lép is ki a fél mackógatya szárból és a hosszú szoknyát a hátára felcsapja: „Na, gyere teee!” A királycsávó apja az intenzíven a negyedik infarktusra virradó reggel birkapeörkőttet kíván, akkor viszik is néki A Kiskakas –ból egenyesen és ha pampogna  a főnővér, könnyen leakaszthat egyet jobbrú, hozzá balra a támasztíkot. És ha a papa haza akar menni délután, akkor az ódikocsi már áll is a mentőbejáróra rá és rohannak föl a csicskák a tolókocsival. Mert a belsőjólét az életnél is fontosabb.

A felzárkóztatott cigány szülők gyermeke visszaréved dédapái sorsába, mert a felemelkedés egyéni és minden egyén élete új sorspálya, lehet kezdeni elölről, de erről a cigány végzetről mindössze Lakatos Menyhért merészelt írni eddig. Az egyén belsőszabadsága mindenekfelett, ha alkoholista a fiú 13 évesen, akkor a természete az néki, a szülő csak nézi az alsókasztban. Míg a zenészkasztban a kaszt maga a sors és aki serdülőkorában elveti a hangszert, amit választott kétévesen (némi vonóval fejbekopp’ igazításokra persze…) azt a kasztból is kivetik. Nincsen visszaút, a zenészkasztból a shudrá-k közé süllyedt ősi zenészcsalád fia Mága Zoltán soha nem tagozódhat föl vissza a zenész kasztba, ha akármennyi pénze lesz és egyébként valóban értékes művész. 

 

Aki sír, attól el kell venni, aki hallgat, annak adni kell. Van néma szegénység. Nem beszél. Nem koszos. Nem büdös –Edizon feltanálta a lavoárt! Amikor eszünk a melóhelyen a csarnok alatt, különül. Rásipítanak az asszonyok: tán nem birod a fokhagymaszagot? Tán kacsamójat esző s nem okósz agynyí, tee! El is kapják –nem félnek ezek az asszonyok, megmogyorózták a raktárost is egyszer, amikor pampogott a csúnya beszédük miatt. Elkapják és akkor kiderül: zsírosdeszka hagymával : ez az ebéd. A kétnapos száraz kenyeret keni zsírral, mert az visszapuhítja. A frisse a gyerekeknek jut. Kutyakinyeret vesz magának a boltban, mert az olcsóbb. Kutyatészta, kutyaeledel. Az olcsókolbász gyalázatos, a féllegális munkás, aki a féllegális „húsüzemben” dolgozik, nemhogy meg sem kóstolja, haza sem lopja még a kutyájának se. A dobozolt kutyaeledel –ó, Mrozek! Emigránsok!- úniósnormaszerinti s éppen a normasága miatt van ráírva a hazug mondat, miszerint emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az ember meg eheti a tylolos vörösárut, nem?  A hagyma ingyen van, lehet szedni a szeméttelepen. A gyerekek friss kenyeret kapnak, tejet hord nekik háztól. Meleg cukrostejbe aprított kenyér, ez a szegények búzapelyhe. Kukoricát nem. Görhét nem. A legolcsóbb az lenne, kukoricadarából görhét készíteni, de azt nem. Azt már nem, az tényleg a szegények eledele. „Ott még nem tartunk!” Semmi nem jár ennek az asszonynak. Nem cigány. Nem fordul segélyért. Még a beiskolázásit is szégyelli. Megoldja, úgy ahogy. Turkálóból öltözik. Májusban majális, nyár végén a búcsú, az már drága mulatság. A gyerekek  fegyelmezettek, semmit sem kérnek. A 14 éves eljár nyáron dolgozni. Nagyon nehéz, mert ma már a zónijós norma miatt 16 éven alul nem szabad még vizet hordania sem. A lányt cigány kéri. Ott ül. Illedelmes, jó fiú. Nem dohányzik. Nagyon szereti a lányt. Ideköltöznek ..Kicsodák? Megütközik: a leendő férj tizenhét se nincsen. Tényleg szereti a lányt: meghal érte, ezt megmondta, kedves, mosolygós arccal. Már a napa, a leendő anyós rájuk is kiabált! „Gyér’ide Ica, ne fíjjé! Majd mink segélyünk, nem leszel ilyen ílhetetlen, tee!” A cigány lány nemcsakhogy a szüleivel dacol, de egyenesen magyar embert [itt: férjet… férje a magyar asszonyoknak van, mert a férj.. arra nem lehet felnézni, teddki hagyhűjjön, a téfel a szájában megalszik, asszonyember, nincsen szava] fog ki magának. Lerongyult alkoholistát, szegényet. Az ő gyerekének magyar neve lesz. A leszakadó magyar a cigánysághoz asszimilálódik át a cigányokat megillető pozitívdiszkrimináció miatt, a kirekesztés verbális. A huszonéves lerongyult alkoholista [látens]szegény legény még nem volt nővel, s nem volt még egyben kétezre és ritkán olyan józan, hogy a pergőnyelvű kurvával az alkuban elbírjon, ami a háromezret kettőre leviszi. És ezer, az sok pénz kilenc doboz műsör ára. A cigánylány pedig szép, aki kifogja magának és édes, mint a méz. A kis putriházat, amire telik, kisepregeti, megmeszeli, minden ép, tiszta csorbulatlan. A minap láttam a tévében, budapesti iskolásokkal szemetet gyűjtettek, pl jó székeket dobáltak a gyűjtőkonténerbe, na ilyesmikkel van berendezve a ház, százforintosboltból van az is, ami esetleg új. Új? –ez romungróul azt jelenti, ép, hibátlan, négylábú szék és asztal, ajtóval való szekrény, szőnyeg lyuggalatlan. A magyar alkoholista nős férfi magyar feleséggel  koszos, büdös, rongyokban jár –akinek cigánylány a felesége, tiszta rendes, mindig tiszta van odakészítve („senki nem mos úgy fejíret, mint a cigányasszony!”) a szatyorban az üresüvegek. Ha cigány fiú vesz magyar feleséget, akkor az ősi szokás szerint ő megy elöl a járdán és a háta megett öt lépéssel az asszony. [Az emberkedő ember arra hivatkozik, hogy az asszonyt védendő, pl a kóbor kutyáktól, megyen elöl, de valójában a kutya a hátulmenő bokájára harap rá hátulról, lesből.] Ámdeha a cigánylány fog ki magyart urának, rendesen, ahogy kell, mint a magyaroknál, ő megy elöl. Hiszen éppen ezért is vesz magyar embert magának, mert ő cigány életet nem akar, a gyerekének magyar nevet akar, valahogy a cigány végzetet át akarja lépni, ő annyi gyereket akar szülni, amennyit ő akar és ez három, nem több, míg a cigányoknál az ember dönti el, mert az emberség mértéke a gyerekek száma. A nagylány azonban dacol, tizenkétéves korában elkezd a cigányutcákba járni, településrészekre. Ő jól akar élni, autózni, pizzériába, cukrászdába fölmenni városra. Neki ilyen gennyláda nem kell, mint az apja. Neki ember kell, nem férj, ember [igaziférfi], akire felnézhet, akit tisztelni tud. Szembefordul az anyjával és visszaüt és a kés élét a csuklójára illeti: Úgy merjen az anyja beleszólni. Pedig a visszaút is nehéz, a mamó, az anyósa anyja keresztülbeszél az arcán, amikor a leendő menyire rászól:  "Zsíborog a cuncód mi, a jaó vastag kemíny barna kaóbászra, mi?" 

 

„Máma már nem lehet úgy írni, ahogy Móricz írt”*. Tréfából írtak páran (Méhes Károly) Móricz parafrázist. De az új történetek nincsenek meg a szegényekről és nem is lesznek meg, mert a jajdealternatívoknak, a wooodemegengedőknek , a hivatalbóltóleráncsoknak csak azokat a történeteket lehet fölhordani, amik egybevágnak az írásos anyaggal, a szociológiai fölvetésekkel. Amidőn a hiradóstábok lementek A Legszegényebb Faluba, látvánlátták a valóságot is, a helyi kisboltos azt is elmondta nekik, hol vásárolnak a helyiek  (azaz  így rá lehet jönni, hogy vásárlóerejük statisztikailag mely településen mérhető ki) , de ez a vágóasztalok alá hullott, mert ki mer szembeszállni a szaktekintély, Sík Endre íróasztalnál kisütött műtényével, a száraz statisztikai adatokkal. A polgármester, a legnagyobb munkaadó, aki ha bátran mozoghatna ezres számkör fölött, akár ki is számolhatná, mennyit fizet összesenbe és hány embernek vagy asszonynak... (zsebbe persze..) kapva-kap a hoaxon, miért-is miért is ne kapna??

 

Cigánytanító koromban a környezetismeret munkáltatótankönyvben volt egy síkbolygóra való álkérdés két képpel. A gyerekekenek "választaniuk" kellett, hogy a kis utcára kétablakos, nádtetős, szinesre meszelt lábazatú parasztviskó    vagy a korszerű, moder lakótelepei ház . A gyerkek rosszul ikszeltek, mind a parasztházat választották. Az indok: Olyan betonkalickában csak szegínyek lakhatnak, egymás hegyinhátán, udvaruk se nincsen! Megdicsértem őket, milyen ügyesek, helyes, haladjunk tovább. Összenevettünk, mert azért sejtették a munkáltatótankönyv írójának jellegzetesen sugallmányos  álkérdése mögött mi lett volna a valóban helyes válasz. Pedig jógyerekek voltak, pl beikszelték a rózsásbőrű fogat mosó Bolka-fejű fiút, bár soha addig nem mostak fogat, főleg pedig nem mosdókagyló fölött (az majd a cocpoltházban lesz nekik gőccsönybe adja a cocpoloztató, van egy készlete ilyen műfürdőszobához)

 

Műtény, műszál, műsör, műpálinka, műsor, műreform, műstatisztika, műkolbász, műpolitika, műfaj, műtej, műmás, műmegszorítások, műkinyér [a szeletelt, fűrészporízű, penészes, sikértelen takarmánybúzából őrölt liszt sikérpótlóval, gyorsan penészedő, szegény asszony ezt veszi, mert a szeletek egyformák s nincsen a gyerekek közt veszekedés, ki kapja a nagyobbat (vastagabbat) a gyerekek a vekni közepéről az egyforma méretűeket, a többiek a végeket.].

 

 

*Esterházy Péter szerint

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr601951709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barát József guru 2010.04.26. 16:14:19

Ez igazán összefoglaló jellegű.
Az jutott eszembe, amikor életemben először jártam Bécsben, mindennek olyan jó illata volt, az embereknek, az üzleteknek, a kávézónak, de még a vonatnak is. A gazdagság és jólét illata.
Amúgy az anyagi jólét, a pénz, a tárgyak birtoklása szart se ér, ha nem párosul egy megfelelő életmóddal.
Hogy egyszerűbben fogalmazzak, ki a akar cukrászsüteméynt enni reggelire?

Barát József guru 2010.04.26. 16:15:15

Most már látom ,hol követtem el a hibát, ha avon rúzsmintákat használnék, már rég yachtom lenne az Adrián:D

méhészborz · http://debi.blog.hu/ 2010.04.26. 16:33:22

Az 'egy hát gally' gyerekkoromból ismerős, a fél szinsziti (Debrecen),és mi is így fűtöttünk többnyire.
Ha ma kinéz valaki a "parkerdő" szélire, az láthatja, hogy teméntelen mennyiségű gally, meg kidűlt fa pucsít... A kertségek évekig fűthetnének belőle sztem.Ámde ha valaki megpróbálja begyűjteni, a perzekútor azonnal beerősít (láttam a télen).
Más...
Ha a servúdi erdő képe alatt ott van hogy "innen" , akkor alatta jó lenne a forrás...

saclos (törölt) 2010.04.26. 19:56:58

Tetszett nagyon, jót tett az egésznek a magyar helyesírás alkalmazása.
Amit láttam, azt magam is úgy láttam, amit nem, azt elfogadom. Egy dolgot kivéve: "de a cigánnyal nem mer vitatkozni a cigány vasszedő se" - hallgasd meg a szomszédunkat, amikor megpróbálnak vasat csempészni az alumíniumba, és alumíniumként eladni :)

Crouch 2010.04.26. 20:02:35

Megérte végigolvasni, de kíváncsi vagyok hogy a tescóban kiflivéget zabáló meg joghurtot szürcsölő nyuggerek szegénynek számítanak-e?

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.04.26. 20:10:51

@Crouch: Éhesnek mindenképp.
@Barát József guru: Én szoktam. Mondjuk, nem szoktam reggelizni, de ha mégis, akkor egy rigójános simán becsúszik, ha nem kettő. Bár akkor már a másik lehet, hogy franciakrémes, vagy indiáner, vagy más. Flódnit pl a nap bármely időszakában bírok enni. És még gazdag sem vagyok.
Az első nyugati filing viszont nekem is az volt, hogy milyen jó illatúak az emberek. Pedig csak színes tévét mentünk venni a shopping city südbe.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.04.26. 20:24:47

De. Ha Kosztolányi szegény volt, hogy futotta neki kokainra? A lóden az nem bolyhos volt, hanem kekiszínű smirglisimaságú vízhatlanított vászon? Az 56-os kabát?

A lidli viszont nagyon érdekes hely. Oda tényleg alig járnak szegények, pedig nem annyira drága. Mint az Interspar, pölö. Akármikor bemegyek tésztát, vagy olcsó tengerentúli bort, vagy mosóport, tőkehalat venni, akkor mindig valahol Schwechatba' érzem magam, a sok kockásing és vadászmellény miatt. Servúdba azért nem mennek újságírók, amiért Guy de Beuf se, Sherwoodba. Veszélyes.

magyar-magyar szótár 2010.04.27. 03:02:37

@Barát József guru: Igen, az illat. És a szegénység egyszerre. A Ringen belüli terület. Odakünn szegénység -de a pékműhelyekből messze-messze szállt az aromaillat.. Annak ellenére, hogy ostromot nem szenvedett, házmagas palánkokkal (telereklámplakátozva) akarták el a szégyenfoltokat A parlamentben üvöltöttek, mint a sakálok, az egyik oldal kommunistázta a másik oldalt, akik fasisztáztak (nem náciztak, hanem fasisztáztak) Nagyon nagy volt a spórolás, a rokonok sokkal-sokkal jobban spóroltak és többet, mint mi. Szerettem a túlérett banánt, 2 Schilling volt kilója (2Ft40.. ez durván mai 35Ft de persze bruttósítás előttire vissza-fölszámítolva...) A Gerngross-ban egy enmelet a játékosztály s középen kb 200 négyzetméteren LEGOLAND. Pornóújságok az újságosoknál. Perselyes zsákokban a napilapok. A rokonok majd nyugdíjas korukban ettek egy jót: farhátat vettek s tschirkepoprikooscht...

magyar-magyar szótár 2010.04.27. 03:07:37

@Crouch: Ők pestiül ügyes emberek. Hát a rókaprémgalléros hölgy, aki kiissza félig az Activia joghurtitalt s tünikén a kupakot visszacsavarva a többi közé keveri el? Mert ugye a fejlettamerikai szociológusoktól tudjuk, hogy a szegény, az zsírhabpörkőőttet eszik hájhúsfalatokkal. (A Legszegényebb Falu béliek viszont segélynapon a lidliben: joghurtok, műzlik, kukoricapehely is, tej...)

magyar-magyar szótár 2010.04.27. 03:12:29

@efes: Kosztolányi: a gyógyszerész rokonok. A kokainos csepp kb annyi volt, mint: egy gyógyszerész ibolya, eper málna (=kátrány, ugyebár kőolajból párolt aromás vegyületek) szörpöt akármikor összepancsolt, az ibolyaszörp Oroszhonban volt népszerű. Van egy képeslapom (havi folyóirat) amiben Kokainos cseppet főfájás ellen hirdetnek. Kosztolányiné részletezi gyanúját a KD-ról való könyvében és hát. megalapozott...

magyar-magyar szótár 2010.04.27. 03:13:59

@efes: A viharkabát, az nem lóden. A vitorlavászon, újabban vékony kaucsukftyollal vontan a fonákján, a iharkabát (szellőzőlyukakkal a hónaljában. Ma is látni: Juhászbojtárt láttam Bézbólsapka és viharkabát.

I_Isti 2010.04.27. 10:17:08

Van egy gyerek hólapátunk. Pont olyan, mint a nagy, felnőtt hólapát, csak éppen akkora, hogy egy ált isk. 1. oszt. tanuló is tudja használni, és nincs úgy megvasalva (a műanyag lapát) éle, mint a felnőtt lapáté. (Nyilván kisebb igénybevételre gyártották.) Nem játék hólapát, hanem igazi hólapát, 100%-ig használható. Német gyártmány. (Állítólag.)
Szerintem emögött egy filozófia van: kellemetlen beismerni de a munkára nevelés filozófiája. Ez pedig egyszerűen _hiányzik_ Magyarországon, és nem is kicsit hiányzik. Két okból hiányzik: 1) úgy látszik, mintha munka nélkül is meg lehetne élni, 2) úgy látszik, mintha a gyerekmunkát Mo-n tiltanák, és gonoszságnak tartanák.
Elméletileg 16 éves kor alatt Mo-n nem lehet dolgozni. Ez mondjuk azt jelenti, hogy ha van egy valakinek okosügyes lánya, aki elsős gimis, az nem mehet be az irodába, és nem pakolgathatja a papírt a fénymásolóba a nyári szünetben.
A bezzegusákoknál az emberek 80+%-ának az első munkahelye egy mekdonáldsz. Nyilván keveset fizetnek, de legalább a gyerek megtanulja megbecsülni a dollárt, meg a munkát.
A szegénységből kievezető egyetlen út sajna a munka volna. Ha a médiából nem az áradna, hogy meg lehet élni prostitúcióból is, meg ha a törvények betartása nem az emberek lúzerségi szintjét növelné, hanem egy társadalmilag elvárt minimum volna. Persze amíg a törvények betartása a törvényalkotó tehetségtelenségének következtében nagyjából lehetetlen, addig ez van.
A munka megbecsülése szóösszetétel egy agymosás. A munkát egyébként nem megbecsülni kell, hanem megfizetni.

ineralisi · http://degzfigyelo.blog.hu 2010.05.04. 09:27:40

Tetszett.. :)

Én azt hiszem, szegény vagyok. Itteni mértékek szerint mindenképpen, hivatalosan is. Finnországban aki 1000euró alatt van havonta az szegény. Ha jobban belegondolok, soha nem voltam 1000 euró fölött. Soha nem is akartam. A melóimmal is úgy vagyok, ha érdekel, marhára megcsinálom, mert érdekel, és kihívás, aztán mit fizetnek, az már mindegy. Ha elfogy a pénzem, magyarázok. Ugyanazért a melóért háromszor négyszer annyit elkérnek mások, akik kevésbé értenek a szakmához, de alkudni, pénzt hajszolni jobban tudnak. Leszartam elég sokáig, aztán észrevettem, h rendszer lett abból, h nem fizetik ki még azt sem, amit megbeszéltünk, mert azt képzelték, ha nem hajtom a pénzt, akkor úgyis van. Azt s észrevettem, h egyedül engem érdekel, h jó legyen az elkészült anyag. Ezért két választás volt előttem: vagy megtanulok pénzthajtani, ami kicsit sem érdekel, vagy elmegyek olyan helyre, ahol a munkám minősége számít, és természetes, h kifizetik az elvégzett munkát. Mivel szeretem a szakmámat (rengeteget és szívesen dolgozom ingyen), és utálok alkudozni, az utóbbit választottam.

Tehát a szegénységből egyáltalán nem feltétlenül a munka vezet ki - sőt.. Megfigyeléseim szerint nem annak van pénze, aki dolgozik. A pénz annál van, aki elad, ő osztja vissza azoknak, akik megtermelték azt, amit eladott. Aki látástól mikulásig dolgozik, az a saját idejével, életével próbál kereskedni, az ilyen pedig rossz kereskedő, ugyanis az utolsó dolog, amit az ember eladhat, az önmaga. A jó kereskedő mindig valami termékkel, idegen dologgal kereskedik, önmagát nem bocsátja áruba.

A múltkor Helsinkiben sétáltam és szembe jött velem egy arab pár. A nőn valami elképesztő mennyiségű csillogó, aranyozott, vagy arany (elég mindegy) cucc volt. Furcsán nézett ki Helsinkiben.. Kicsit meg is sajnáltam szegényt, h ilyen marhaságokkal kell töltenie az idejét, h teleaggassa magát mindenféle csillogó-villogó szarságokkal, ahelyett, h élne. A fenti sorokat olvasva megint beugrott ez a kép. Sok mindent tisztábban látok most. Eszembe jutott a gazdagréti lakótelep is, ahol csiribiri autók állnak a nyomorúságos panelrengeteg parkolójában, és eszembe jutottak a jenki fekák is, a magukra aggatott vagyonokkal. Azt hiszem, el kell fogadni természetesnek a jelenséget, bár számomra annyira idegen, h kellett negyven év, míg egyáltalán felmerült, h el kéne fogadnom legalább természetesnek.

ineralisi · http://degzfigyelo.blog.hu 2010.05.04. 09:42:32

@ineralisi: Elnézést, most jutott eszembe, h volt két olyan időszak is, amikor 2000 euró fölött kerestem.. mindenesetre jobbára 1000 alatt.

magyar-magyar szótár 2010.05.05. 02:24:12

@I_Isti: Háát, azok az elavultjátékok -lásd a "korszerűgyerekgyártás és nevelés módszertanát"
Nekem jót tett, pedig sírtam és tomboltam és hisztiztem, hogy már 5 évesen a kacsot hordtam a szőlőben. Az Én Egyetemem, ugye. (Most járom a Maxim Gorkij nyócvanadik szemeszterét, mert párszor megbuktam, mint a pengő)

magyar-magyar szótár 2010.05.05. 02:26:09

@ineralisi: Köszönöm az (a megint...)értékes mellékletet.