papás-mamás - avagy victimológiai alapképzés.

 

Én is,  mint minden normális ember, pl kedvenc zeneszerzőm Igor Sztravinszkij,  először az unokatestvérembe voltam szerelmes.

Sztravinszkij és unokahúga vagyis az első és egyik felesége [1907]...

 

Ez még azelőtt volt, hogy tudtam volna, mi az a forró hiányérzet, az a tárgy nélküli sóvárgás, kiülök a diófa tetejébe, onnan nézek szerte szét és az Ő nevét suttogom, de miért, miért…

Nos, ezzel az unokanővéremmel játszottunk papás mamást. Olyan szegények voltak, hogy anyja, a nagynéném, körömnyi szappandarabkákból gyúrt akkora szappant, amit a kislányai ujjaik közé  foghattak. A hajsamponjuk az volt, ha ilyen szappanokat üvegben rázva áztatott föl.. és a maradék volt a kölnivizük.

A góréjuk is furcsa volt, vízszintes lécezéssel, az anyukájuk csinálta azt is, így adta ki a léc. (Akkoriban azt hittem, ha a léc kiad valamit, akkor keze nő, mint a rajzfilmekben… Életem másodikszerelmével pedig azt terveztük, hogy nálunk lesz a legigazságosabb a helyzete a gyerekeknek, mert mind egy év alatt fog megszületni, de beosztással márciustól augusztusig, hogy minden hónapban csak egy szülinap legyen... ennyit a nemifelvilágosodásom helyzetéről, kilenc éves koromból...)

Amúgy is szerettem babázni, jó nagy halom gumiállatom volt. Házépítőset is szerettem játszani, egész nap elvoltam így az udvarunkon a lomokkal.

Amiután kialakítottuk az emeletes házunkat, én játszani szerettem volna, de az unokanővérem rámripakodott, hogy márpedig máma fizetésnap van és én leszek az apa, aki berúgott a kocsmában. Ezt nem értettem. Mióta eszemet tudtam, szerepjátékokban én voltam a rendező meg a jóbarátja, a dramaturg. Mi az, hogy elkezdenek dirigálni nekem a történet felől???  Már akkor is elég fafejű voltam. Mi van a kocsmával? Minek menjek én kocsmába, amikor az ember a pénzzel hazamegy és elkezdi rakosgatni az asztalon szét, mi mire kell. És én -persze játszásiból- egy piros Danúviát szerettem volna. Az unokanővérem már ott tartott, hogy felpofoz.. kihúzott a napégette udvarra és elmagyarázta, hogy most részeg vagyok, danoljak (azaz mutogassak az ég felé)… jó nehezen, de megértettem és előtte seregtem egy párat, mert az óvodában így tettünk, ha részegeset játszottunk.

Az unokanővérem, amikor "észrevette", hogy milyen állapotban jövök hazafelé, elkezdte menteni a gyerkekeket (azaz a babáit) eldugdosta őket a kamrába meg a padlásra és rájuk szólt, maradjanak csendben, mert szana-széjjel hasogatja őket...

"Üssé csak üssé, te állat!" -sipította elváltoztatott hangon az unokanővérem, közben nemhogy menekült, de jött elém.  Megálltam és néztem, hogy kihez beszél van valami láthatatlan azaz játszási alak? Mutatta, hogy én verjem -már nagyon mérges volt, láttam, hogy mindjárt abba is hagyja a játékot. Jó, úgy tettem, mint aki veri, ő pedig odatartotta a hátát és elkezdett jó hangosan acsítani, hogy "Verjé' csak verjé', üssé' te állat!" Nem értettem, mért nem szalad el. A tévében is mutattak ilyen jeleneteket, de ezekben az asszony egy nyújtófával fejbe verte az urát aztán elhúzta, mint a zsákot. Nekem nem tetszett ez a játék, az edényeket is le kellett dobálnom a földre meg még a széket is kihajítani a lakásból. Apám állandóan azt hazudta anyámnak, milyen jókat főzött megint és egyáltalán nem is dobált edényt.

Szerencsére ezután éjszaka lett és akkor először megpuszilgatta a feleségem a gyerekeket és utána hátat fordítva felszólított, hogy szorosan bújjak hozzá.  Odafúrhattam az arcom a hajához, a nyakához és még ma is emlékszem arra a jó illatra. Sajnos azonban alig szuszogtunk párat, kijelentette, hogy reggel van és én szökjek el a kocsmába, addig ő süt olyan hagymásvért, hogy! Útáltam a hagymásvér gondolatát is, pedig az unokanővérem az udvar porából sütötte és porcsinfű volt rászórva hagyma gyanánt...  A kocsmát meg a pisi és cigiszag miatt. Valamint a kocsmáros nagyon hígra csinálta a szörpöt, én pedig nem szerettem inni olyan pohárból, ami büdös részeges szájakon járt és nedves volt még az ellögyböléstől…

Mint felmentősereg, érkeztek meg a többiek, mind unokatestvéreim és így aztán inkább tenkeskapitányát  játszottunk a fiú túlerő miatt, persze én egyből Egbert lettem, mert az unokabátyám az Eke Máté… . Persze az első csatában lesántult a lovam és meghaltam, azaz ellógtam Nők Lapjá-kat olvasni a fészerbe…


 

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr951593593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.12.13. 07:31:19

a jó házasság az, ami egyben marad. a boldogsághoz semmi de semmi köze sincsen. még az időszakoshoz sem.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.13. 09:31:19

Azt a látást nem kellene elfelejteni, ami gyerekkorban megvolt, meg azt a szabad és görcs nélküli asszociációs gondolkodást, minek köszönhetően valóban egy egész délutánt képes volt egy tök normális embergyerek is eljátszani két tűzoltóbogárral, óriási lapulevelek alatt. Emlékszem még, de csak arra, hogy jó volt, de közben mire gondolhattam? Pedig még Szravinszkijt se hallgattak apámék, a tisztaszobában cimbalom állt, Jóebédhez pedig szólt a nóta. Na jó, első lemezjátszónkhoz (Tesla BC 405) a három első lemez egy Jimi Hendrix Best of, a Rare Earth Mindnight Lady és egy Smokie volt. Sztravinszkijt jóval később mertem csak megszeretni..:)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.13. 09:36:22

Hát ez a komment elszállt. Valami olyasmi volt benne, hogy mennyire nem emlékszünk arra, amikor gyerekfejjel lapulevelek alatt tűzoltóbogarakkal játszottunk, csak arra, hogy jó volt, de arra nem, hogy MIT gondoltunk közben, meg hogy mennyire élesen látnak a gyerekek, meg hogy Tesla BC 405 volt az első lemezjátszónk, az első lemezek meg Jimi Hendrix, Rare Earth meg egy Smokie voltak, mert csak ezeket lehetett kanpi a könyvesboltban, Dum Dum India Records, és hogy Sztravinszkijt csak jóval később mertem csak megszeretni. Pedig ÁB barátom már akkor is Frank Zappát hallgattatott húgával, aki akkor még beszélni sem tudott, s lám tök normális olasz tolmács lett belőle. Ilyenek...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.13. 09:40:32

Persze, a Zappa a Tinseltown Rebellion volt, ami végül is popzene. De akkor még közelstávol sokáig az volt az egyetlen Zappa-lemez, amit saját szememmel láttam. Vicces borítója volt. Na mindegy.

magyar-magyar szótár 2009.12.13. 09:57:55

@efes: Mindenütt ez megy, az iwiwoidizálódásban (vö Subba Dadda antiiwiw kampf-jával...) van, aki ötször küldi el ugyanazt a kommentet. Vagy: nem is látom a bejegyzésem, amíg ki nem törlök mindent a Tűzróka farka alól...

Cimbalom a .. a konyhában volt!
Lemez viszont: Metró (Kutyám Bell)

magyar-magyar szótár 2009.12.14. 02:56:09

@efes: A Zappa borítók külön történet, az interneten mióta kóborolok mán a porszívós azt se tudom, melyik lemez, de a waka Jawaka környékéről való? Még a zappa.hu -n se lelem. A porszívó ugyanis jelkép, de a poent csak akkor szeretném majd lelőni.. Kedvenc Zappa borítóm a Grand Wazoo , az Uncle Meat .. és ez a porszívós, a porszívó enncsövén pikulál... sok a ződ benne

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.12.14. 13:15:38

@magyar-magyar szótár: Nem erre gondolsz? -> Gypsy Mutant Vacuum Cleaner - A Chunga's Revenge belső borítója.

wiki.killuglyradio.com/wiki/Gypsy_Mutant_Vacuum_Cleaner

magyar-magyar szótár 2009.12.15. 04:11:59

@efes: Köszönöm, igen, ez a porszívókorszak egyik alkotása. A porszívónak kielemt helye van az amerikaiférfiak maszturbációs kulturájában, minden jobb ügynökiszállodaiszoba alaptartozéka egy profi porszívó. A motívum ritkán amerikaifilmekbe is bekerül (mint a nőibiciklinyeregszaglász is...)
Van egy barátom, akinek már 1988-ban vynilen megvolt minden jelentősebb Zappa és Mothers. Megvan neki az az angolnyomású Hot Rats, ami 1989-ben 1200 angol fontot ért, ő kb annyi Ft-ért vette egy antikvár'ban. Melléküzemágban élő blues lexikon a fickó. Egyszerűbb lett volna elmeni hozzá, de a budapesti sokkultúrák már annyira letört ide is, hogy irdatlan az a 800 méter...
süti beállítások módosítása