Mainapság, amikor borostával trendicsek slankított divatosan szalonnás beképzelt, ám nemszerény pofával elsősorban a karrier és a brand fényezéséért bárkit akármizni schick, kérdés LEHET ez? - a kamionos//vámos-nyelvre fordításokért köszönet DJ Keletinek.

Ballag a kisbujtár hazafelé. Holott furuglál, holott olvas, csak úgy, tarisnyábul. Megfárad, leül egy kűre, száraz, partos helyre, elő a cerkát, körmel valamit kis papírra, elnéz a pusztán, Isten! Föláll, ballag tovább. Ahogy így megy, eszébe jut: Kosztolányi irredenta volt. Megáll. Előveszi kis, vásári–zsebbéli képét Kosztolányirul, nézi: Hogy vaót ez, Ézös Fejedelmem. Kosztolányi néz, fölé a kamerának, (valami) fényezi tekintetét, mint ma a mannekenlyányoknak, jobb szeme fölött a ráncok, haja félre: nem válaszol. Fölmondja a kisbujtár a leckét: hát súlyos évszázadok nemzetiségi politikájának ára, a magyar uralkodó osztály, a Habsburgok, a török, a tatár, a mongol, a kunok, a besenyők, Mátyás király. Elnéz a pusztán: mintha vissza lehetne csinálni a kerek tőlyerdőket, vízfolyásokat: agáciák göcsertjei az égen forever. Ejnye, Dide bácsi, mondja a bujtár, előveszi kis, zsebbéli furugláját, furuglál. Ahogy így, egyszerrecsak nyaka közé cserdül a sorompó: Halt, nyeponyemáj! Nézi, mi van, ez az út, majd elhajlik a Kiss-tanyánál, a Szegeőhalma mellett, a kiskeresztnél, Kakat-hídján által, Óberman-majoron átvágva a gyepi kisúton mán csak egy óra járfeőd: otthol van. De mán böködik a mellyének a bajnétokat: Ószvejszen, daváj! Fölnéz a kisbujtár, hát látja, piros-fehér stráfok, sorompaó, fakabát: haltenposzt di grence, armataóre di kondittoré, motor sztoj! Passzport! De má a kisbujtár ideges, nebassza a kurvaég, milyen passzport, hun-passzport, itt lakok, két pusztán által, ez ég alatt születtem, kurvaélet: nyema passzport! Lassztok, eta maja zemja, fersté?! Jön végre egy értelmes ember paszományokkal, bojtokkal, fínyes csizmában, tisztféle, az úgy nyakon cserdíti a kisbojtárt, hogy a feődbe ütögéli az orrát. Áll föl, orravére-feődpora sárja-bajszát kenyi szét, de mán úgy, hogy  a kisbicskája pengéjét patténtja elő. Leereszti erre, de csak ippeg, egy pillanatra Kosztolányi a szemöldökét, hát menny cserdül, istennyila – delete the pictures. Föláll a bujtár, seholt-semmi, csak a vérsárbajsz az orra alatt mutatja. Fölnéz az égre: Bocsásson meg, Dezső bátyám! Kosztolányi nem válaszol.

10 komment

Címkék: irredenta

A bejegyzés trackback címe:

https://dudenbuch.blog.hu/api/trackback/id/tr371393858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ezerszo 2009.10.21. 12:45:04

azt nem lehet ránk mondani, hogy túl ragozzuk a témát :)

Humanic (törölt) · http://macso.blog.hu 2009.10.21. 14:18:58

@Ezerszo: Mert nincs mit ragozni rajta: szépen szól, mint egy svájci óra.

heki 2009.10.21. 23:28:36

Kár hogy nincs ünnepnapja ennek, emelné a fényét, mer jó.

budai zöld 2009.10.22. 10:14:45

Szép a nyelvezete.

Tudom, bennem van a hiba, de a szótár ilyen típusú szócikkeinél nekem mindig az "irodalmi munkásságának része" kifejezés ugrik be.

No friends to speak of in border talk.

magyar-magyar szótár 2009.10.23. 03:14:05

Azért a nyelvezete megkapta volna a beosztását mondjuk jóhelyesírású trolloktól! :)) (akik viszont a fasságot két ss-sel írják ám!)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.10.23. 18:54:55

hogy volt az illyéstől, hogy az öseg pusztalakó a kéz emelésére vénségében elsírja magát, de nem a fájdalom igéretétől, hanem a szégyentől?